Tolnai Népújság, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-17 / 166. szám
1991. július 17. KÉPÚJSÁG 3 Külföldi tőke Lehet-e húzóágazat a mezőgazdaság? (Folytatás az 1. oldalról.) Azonban a mai világban illúzió az az elgondolás, hogy bárhol a világon a mezőgazdaság húzóágazat lehet. Éppen a legfejlettebb mezőgazdasággal rendelkező országokban figyelhető meg, hogy a bruttó nemzeti termelésből (GNP) az agrárágazat 2-4 százalékot képvisel, az összes foglalkoztatottaknak pedig hasonló aránya található az adott ország farmjain. Még az olyan nagymúltú, fejlett agrárágazattal rendelkező országok is, mint Hollandia vagy Dánia, korszerű iparral rendelkeznek, és munkaképes korú lakosságuknak csak 4-6 százaléka dolgozik az agrár- szektorban. Egy kivételt találunk csupán a világon: Uj-Zélandot, de egyben ezt a távoli országot a „kivétel erősíti a szabályt” eseteként is kell kezelnünk a továbbiakban. Itt sem húzóágazat azonban a mezőgazdaság, hanem a fő nemzetgazdasági ág, ami nem ugyanaz. A mezőgazdaság, jellegénél fogva egy rendkívül konzervatív ágazat. Termékeinek jelentős része ötezer évvel ezelőtt is megvolt: hús, gabona, bor, tej, stb. Ha meggongoljuk, hogy a mikroelektronika termékei mindössze két évtizedes múltra tekintenek vissza, akkor láthatjuk, hogy az agrártermelés termékei mennyire konzervatív termékek. Ez törvényszerű, hiszen az embert, mint biológiai lényt szolgálják ki, s ez az ember legősibb, „legkonzervatívabb” meghatározója. A mezőgazdaság nem termel ki csúcstechnológiát, legfeljebb hasznosít ilyesmit, amit szigorúan kívülről, más ágazattól kap. Lehet, hogy ezen változtatnak a következő évtizedek, és a biotechnológia, a génmanipuláció, mint a mezőgazdasági termelés szerves része maga is igazi csúcstechnológiát jelent majd, azonban most még ettől messze vagyunk. A mezőgazdaság tehát a csúcságazatok (mikroelektronika, számítástechnika, informatika, stb.) eredményeit hasznosító konzervatív ágazat. Húzóágazatnak sem mondható, mert a húzóágazat jellemzője, hogy a többi ágazatot serkenti fejlődésre azzal, hogy azok termékei iránt keresletet támaszt. Ilyen például a személygépkocsigyártás, amely maga nem csúcságazat, viszont tökéletesen betölti a húzóágazat szerepét. A mező- gazdaság ma ilyen szerepet nem tölt be sehol a világon, bár valóban egyre nagyobb meny- nyiségű kívülről jövő inputot használ föl. Nagyon fontos igazság az, hogy amilyen fejlett egy ország ipara, olyan fejlett a mezőgazdasága. Ezt még kiegészíthetjük azzal, hogy amilyen fejlett egy országban az infrastruktúra, olyan az agrártermelés fejlettsége is. Magyarországon a mező- gazdaság a bruttó hazai termékből (GDP) 19-20 százalékot tesz ki a hivatalos statisztikák szerint. Ezek a statisztikák azonban torzak, mert az agrár- termeléshez sorolják a szövetkezetek, állami gazdaságok melléküzemágait, az élelmiszeripari, építőipari, ipari tevékenységet, a szolgáltatást, a vendéglátást, vagyis mindazt, amivel ma egy mezőgazdasági nagyüzem foglalkozik. Ha csupán a mezőgazdasági alaptevékenységet nézzük, akkor a mezőgazdaságnak a GDP-hez való hozzájárulása nem több, mint 6-7 százalék. Mint ahogy nem igaz a KSH azon kimutatása sem, miszerint nálunk a munkaképes lakosság 19 százaléka dolgozik az agrárszektorban. Ha a nyugati nómenklatúra szerint számolunk, akkor ez a szám sem több 6-7 százaléknál. Mindebből látható, hogy a mezőgazdaság nem lehet a fő eltartó ágazat, nem lehet ugyanakkor a nemzetgazdaság húzóágazata sem. Szükségünk van fejlett, hatékony agrártermelésre, de illúziók, aránytévesztés nélkül. Ezer éve már nem egyszer előfordult, hogy lehetőség nyílott volna a gazdasági felzárkózásra, de a tudatunkban túlságosan erős volt a múlt ahhoz, hogy a kor követelményeinek megfelelően cselekedjünk. Nemcsak a múlthoz ragaszkodtunk a kívánatosabbnál jobban, de még a veszélyérzetünk is múltbeli viszonyokat tükrözött. Ez soha nem volt jellemzőbb, mint napjainkban. A megfogalmazott szándékot illetően egység van abban a tekintetben, hogy fel kell zárkózni a Nyugathoz, azaz a jelen világ gazdasági és civilizációs élvonalába. A szándékot azonban múltbeli félelmek riogatják. Hol vannak a kizsákmányolok? Ilyen nemzetféltő aggodalom csendül ki azok szavából, akik attól félnek, hogy a nyugati tőke gyarmatosítani fog bennünket. A privatizáció során számos olyan jellel találkozom, amely azt mutatja, hogy erős bennünk a külföldi tőkétől való félelem. Szavakban ugyan akarjuk, hogy jöjjön a külföldi tőke, de a gyakorlatban igyakszünk korlátokat emelni elé. Nem akarok azokkal vitatkozni, akik azt tartják, hogy bizonyos feladatokat nem szabad a külföldiekre bízni, ha ezek köre nagyon szűk lesz. Vitatni a félelem okát szeretném, mert ez a félelem rossz tanácsadó. Igaz az, hogy a XX. század elejéig a külföldi tőke mindig külföldi befolyást is jelentett, ráadásul nemcsak gazdaságit, de politikait is. Ezért jogos volt a külföldi tőkével szembeni bizalmatlanság bizonyos mértéke. A XIX. és a XX. század közepe között a már iparosodott országokból azért ment a fejlettlenebbekbe a tőke, hogy azokat kizsákmányolja, hogy éljen az olcsó munkaerő és az olcsó nyersanyagok adta előnyökkel, hogy ezeket az általa termelt feldolgozott ipari termékekkel fizethesse ki. Erre a tendenciára jellemző, hogy ebben a száz esztendőben az országokat elhagyó tőke 90 százalékban a fejlettekből a kevésbé fejlettekbe ment. Ez a világ azonban elmúlt. Jelenleg a nemzetközi tőkeáramlás célja 90 százalékban a fejlett országok valamelyike. Az elmaradottab országok aránytalanul kevés külföldi tőkére számíthatnak, arra is jóformán csak akkor, ha ezek mellé a fejlett tőkés országok kormányai garanciákat is adnak. Megváltozott a világ Ezt a nagy tőkeáramlási irányváltozást az idézte elő, hogy korábban ott volt magga- sabb a tőkehozadék, a profitráta, ahol olcsóbb volt a munkaerő, most pedig ott, ahol fejlettebb az infrastruktúra, még akkor is, ha ezzel sokszorta drágább munkaerő jár együtt. Ritka kivétel az olyan ország, amelyikben a közepes gazdasági fejlettség ellenére is átlag feletti profitra számíthat a tőkés. Én néhány távol-keleti kis országtól eltekintve erre más példával nem találkoztam. Korunkat tehát az jellemzi, hogy a tőke nem oda akar menni, ahol a gazdaságban a legnagyobb a tőkehiány, hanem oda, ahol már általános a gazdaság. Nincs tehát semmi alapja annak a hazai hiedelemnek, hogy hozzánk esőstől jön majd a külföldi tőke. És eddig is csak arra várt, hogy ennek a politikai feltételei megérjenek. Azt kellene végre belátni, hogy a nemzetközi tőkét ugyan érdekli a politikai stabilizáció, de elsősorban a gyorsabb megtérülést keresi. Bár ami a politikai stabilizációt illeti, itt sem kerültünk a már fejlett nyugati demokráciák elé, sőt, tisztában kell lennünk azzal, hogy ehhez még sok időnek kell eltelnie, és jelentős változásoknak kell bekövetkezniük. Nem kell tehát attól félnünk, hogy túlságosan sok tőka akar ide jönni. De a félelmünk még esetleg azokat is elriaszthatja, akik egyébként jönnének. Napjainkban a külföldi tőke nem lehet az országon belüli önállósult elem. Ez csak addig történhetett meg, amíg az állam gazdasági szerepe a tőke megtérülési feltételei szempontjából nem volt jelentős, amíg kicsi volt az állam hatósági beleszólási szerepe, amíg kicsi volt az adó, amíg gyenge volt a dolgozók, a kooperálok védettsége. Százéves gondolatok Vegyük ezeket a tényezőket röviden sorra: Ma az állam például környezetvédelmi előírásokkal egész iparágakat tehet versenyképtelenné. Ma tehát alig van olyan nagyvállalati tőke, amelynek hatékonyságát nem lehetne hatósági előírásokkal alapvetően befolyásolni. Bizonyos vámelőírások máról holnapra tönkretehetnek egész iparágakat. A leginkább kézenkefvő az adózás szerepe. Ma a vállalatok profitja alapvetően függhet attól, hogyan vonatkoznak rá az adózási előírások. Erre jó példa az, hogy az elmúlt évben már jelentős magyar tőkét vittek külföldre azért, hogy onnan visz- szahozva 50 százalékos adó- kedvezményben részesülhessen. Ma már az állam írja elő a nyugdíjkorhatárt, az állam őrködik, hogy a munkanélküliség ne lépjen túl bizonyos határon, tehát még a bérek színvonala is függ az államtól. Sok iparágban a nyersanyag- termelők jelentik a hazai érdekek garanciáját. Hiába veszi meg a külföldi tőkés a magyar cukorgyárakat, neki úgy kell megfizetnie a cukorrépa-termelőket, hogy azok a kapcitások kihasználását jelentő mennyiségben termeljenek. Ha a félelemnek valahol szerepe van, akkor éppen nem a tőkét fogadó, hanem a tőkét hozó fél számára van. Kopátsy Sándor Ahogy a csillag megy. . . Tegnap reggel kellemetlen meglepetés érte a központi lapok olvasóit, a hírlapkézbesítőket is, mert nem érkeztek meg a lapok a szokásos időre. Érdeklődésünkre elmondták, hogy elfelejtették a Szekszárd- nak címzett küldeményt föladni, illetve a mulasztás jóvátételére később került sor. A reggeli lapok tehát ezért lettek délelőttiek. Az ilyen malőrnek senki se örül, arra annál többen gondolnak, hogy változások ide, változások oda, dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy csillag megy az égen, úgy érdemes. Mezőgazdaság lehetőségeiről Dr. Zsíros Géza országgyűlési képviselő július 20-án, szombaton, délelőtt tíz órai kezdettel Szekszárdon, a Babits Mihály művelődési házban előadást tart. Előadásában elsősorban az átalakuló mezőgazdasági termelés - farmgazdálkodás - hazai lehetőségeiről, gondjairól, valamint dr. Zsíros Géza ezirá- nyú kezdeményezéseiről - pl. magyar-amerikai alapítvány a magyar mezőgazdasági termékek nyugati értékesítésére -, és a Békés megyei eredményekről lesz szó. Az előadásra minden érdeklődőt szeretettel vár a Parasztszövetség és a Kisgazdapárt megyei szervezete. Gyűjtési akció Simontornyán A Simontornyán működő SOS szeretetszolgálat július utolsó hetében a polgármesteri hivatalban gyűjtést szervez. Az akció keretein belül olyan tárgyakat, ruhaneműt, tanszereket, könyveket várnak szívesen, amelyeket egy iskolás gyermek tanulmányai során fel tud használni. Ternák Gábor Sióagárdon Sióagárdon, a helyi művelődési háznak lesz a vendége dr. Ternák Gábor országgyűlési képviselő július 19-én, pénteken, este hét órai kezdettel. Ezen a képviselő beszél az országgyűlés munkájáról, valamint a külfökldi útjáról. Kötetlen beszélgetés keretein belül pedig válaszol az érdeklődők által feltett kérdésekre. Szanazugi buli A két Körös összefolyásánál, a gyulai oldalon szanazugi bulit rendez a gyulai polgármesteri hivatal felkérésére alakult bizottság. A háromnapos - július 26-án, 27-én, 28-án - rendezvény országos jellegű, s ezen mindenki igazán jól szórakozhat. A programban szerepel kispályás labdarúgás, uszóver- seny, gyerekeknek ügyességi vetélkedők, divat-, motorcsónak- és karatebemutató, de érdekes látványosságnak ígérkezik a lovastorna is. A gyerekeknek is szerveznek műsort, Hevesi Imre közreműködésével. A rendezvénysorozaton fellépnek a Republic, Török Ádám és a Rabb zenekar, de lesznek udvari bolondok, tűzkerék, és részt vesznek a Békés megyei amatőr együttesek. Tolna megyéből is, és az ország területéről mindenkit szeretettel várnak a rendezvényre. A környéken kempingezési lehetőség is van. Gazdag László Repülő Rolli PÁRIZS: Jacques Veillon mérnök, a Le Beurget repülőtéren rendezett légibemutatón bemutatja találmányát, a repülő rollert. A 142 kilogramm súlyú robogó egy és fél órát képes levegőben maradni.' Dózsa György mégsem volt kommunista! (Folytatás az 1. oldalról) Csakhogy egy újabb lakossági kezdeményezés - azaz egy tiltakozó, tizennyolc polgár által aláírt levél - arra kérte a helyi önkormányzatot, hogy mégse egyezzen bele az átkeresztelésbe. Az utca tizennyolc lakója - Illés Gáspár vezetésével - arra hivatkozott levelében, hogy a névváltoztatás nem kis anyagi terhet jelentene, s ugyanakkor nincs semmiféle adat Dózsa György kommunista múltjáról, ami indokolná az utcanévcserét. A nagyközség pechére éppen ebben az időben járt errefelé az ismert humorista, Nagy Bandó András, aki az ügyről vitriolos humoreszket írt a Hócipő című szatirikus lapba, Dózsa György kommunista volt! címmel. A cím a gyanútlan olvasó számára esetleg azt sugallná, hogy az 1514-es parasztháború vezére pártállami múltja miatt került a süllyesztőbe, ám erről szó sincs. A történet hátteréről, s az azóta eltelt fejleményekről először a tiltakozó lista első aláíróját, Illés Gáspárt kérdeztük volna meg, ám helyette a felesége vette fel a telefont. A hölgy elmondta, hogy az utca neve megváltozik, s ez anyagilag hátrányosan érinti az ott lakókat. A férj nem kívánt nyilatkozni, mert most éppen "mindenkire haragszik", valószínűleg a Hócipőben megjelent írás miatt. Werner Mihály polgármester viszont készséggel állt rendelkezésre. — Kérem, a névváltoztatás nem a mi kezdeményezésünk volt, az a lakosságtól indult ki. Személy szerint nekem megfelelt volna továbbra is a Dózsa György elnevezés. Ám tekintettel a lakosság kérésére, foglalkoznunk kellett az ügygyei. Felmérő lapokat juttatunk el a lakossághoz, s felkértük őket: nyilatkozzanak, hogy kérnek-e, s ha igen, milyen változtatást. A beérkezett igények alapján jártunk el, ennek megfelelően a négy érintett utca közül három megtartotta eredeti elnevezését, a Dózsa György utca pedig nevet Változtatott. Ezen állításaimat bizonyítani is tudom, s az is nyilvánvaló, hogy felesleges munkát sem akarunk kiróni magunkra, mert a tennivalók amúgy is jönnek maguktól. —Csakhogy a Dózsa György utca lakói időközben írtak egy levelet az önkormányzatnak, melyben kérelmezik az utca nevének változatlanul hagyását. . . —Ez már azt követően történt, hogy a testület állást foglalt az előzetes felmérés alapján a Szentháromság utca javára. Nem szerencsés az, ha a lakók egy korábbi döntésüket megváltoztatják. Méghozzá a testület állásfoglalása után. így nevetségessé válik az egész . . . Egyébként tudomásom szerint a testület - példa erre Budapest - a lakók megkérdezése nélkül is megváltoztathatja az utcaneveket. Ám ezt nem akarjuk, sőt, én magam is ellene lennék ilyesminek. S hogy mennyire nem irritálta a testületet a Dózsa György elnevezés, arra hadd említsek meg néhány példát: megmaradtak olyan utcanevek is, melyek sokkal inkább utalnak a kommunista múltra, mint Dózsa György. Ilyen a Ságvári Endre utca, a Bacsó Béla utca, igaz, utóbbi szociáldemokrata volt. De megmaradt a Szabadság utca is, melyre én magam is azt mondtam, hogy sajnálnám, ha megszűnne. —Kívánnak esetleg reagálni a Hócipőbén Nagy Bandó András cikkére? —Nem. Azt sem tudom, hogy Nagy Bandó miért foglalkozott ezzel az üggyel, azon kívül, hogy ő is polgármester. —Tehát Dózsa György ezek szerint mégsem volt kommunista... —Nem. Dózsa György történelmi személyiség volt, méghozzá pozitív történelmi személyiség. Ezt tudjuk mindnyájan, nem? Szeri Árpád
