Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-10 / 134. szám

4 NÉPÚJSÁG A szerkesztő levele Bár a dolog nem újkeletű, talán nem mindenki tudja ol­vasóink közül, hogy a Szek­szárdi Szemlével - nyerhet! S ha nem is valami hatalmas összeget, de havonta ötszáz forintot, pontosabban annak megfelelő értékű vásárlási utalványt. Mindeddig két szerencsés megfejtőnek adhattuk át a nyereményt, s ráadásul egyikükre egymás után két alkalommal mo­solygott rá Fortuna - s ez már kereken ezer forintot je­lent. S ehhez nem kell mást tenni, mint annak rendje s módja szerint választ adni azokra a kérdésekre, ame­lyek a Rejtett értékeink címet viselő, rendszeresen vissza­térő sorozat végén találha­tók. Minden héten feltesz a szerző, dr. Töttős Gábor helytörténész egy-egy - re­méljük, nem túl nehéz - kér­dést, s a hónap végén azo­kat megismételve, össze­sítve közöljük. Érdemes te­hát ekkor tollat ragadni, s a négy megfejtést az úgyne­vezett, s a lottósorsolásból kölcsönzött tárgyhéten egy­szerre beküldeni - már csak a bélyegköltség megtakarí­tása miatt is. Természete­sen a címünkre - Szekszárd, Liszttér3.számalá-szemé- lyesen behozott megoldá­sokat is elfogadjuk, s két­ségkívül ez a legolcsóbb és leggyorsabb megoldás.. S mivel a jelenlegi Szekszárdi Szemle emlékeztetőül és segítségképpen ismételten közzéteszi a május havi kér­déseket, így már nem is ma­rad más hátra, mint jó meg­fejtést kívánni az olvasónak. Szeri Árpád Szekszárdi Látogatóban Szemle 1991. junius 1C Szilvia sziporkázott A morális értékekre szükség van Két kupát nyertek a modern táncosok Dr. Kleininger Ottó képviselő úr egyszer sem emelte fel a hangját. A kezét is csak akkor, amikor a kólát töltötte nekünk. Megszeppent csodálattal hall­gattuk. Az eltöltött időt percként érzékeltük, mert abban kicsiben benne volt a történelem és a ma. A régi időkről tárgyilagosan, a je­lenről a jobbítás szándékával beszélt.- Gárdonyi: Az én falum című kötete volt előttem az életcél - kezdte dr. Kleininger Ottó. - Ta­nító szerettem volna lenni, a falu lámpása. Nem sikerült. Azután egész életemet meghatározták, a szociális problémák iránti ér­zékenységemet fejlesztették a Gyógypedagógiai Tanárképző Intézetnél töltött évek, de még annál is jobban Németh László eszméi. Az 1945-49 közötti romanti­kus korszakban mindent elol­vastam, ami minőség. Azokban az években egy feladata volt a gondolkodó embernek: keresni az időtálló értékeket. Ezt szá­momra a könyvek jelentették. Partizán módjára szedtük ma­gunkba, amit a könyvtárak elénk tártak. Sokszor hagytuk magun­kat bezárni éjszakára, mert a könyvtárban meleg volt és sok-sok könyv. Nem elsősorban az iskola adta tehát az értéket, hanem az olvasással megszer­zett ismeret. Később tanítottam, többek között tizenkét évig az orvosi egyetemen. Amikor Szekszárdra kerültem, a tanító­képző főiskolára, a szürkeség­gel, a hétköznapisággal, az ér­dektelenséggel, a nevelési kilá- tástalansággal kellett szembe­néznem. Szerencsére sikerült külföld­ről a legmodernebb pszicholó­giai könyveket megszereznem és így - jegyzetek nélkül - taní­tani. Minden évnyitón és évzárón azon csodálkoztam, hogy miért nem énekelhetjük el a következő éneket, amelynek szövegét és zenéjét is Gárdonyi írta: Mikor először lépsz az isko­lába, Legyen arcodon Jézus nyá­jassága Ha látsz közöttük rútat, ron­gyosat, Gyermeki arccal búbánato­sat, Ismerd meg benne a korán szenvedőt, Hajolj le hozzá és csókold meg őt. A Kereszténydemokrata Néppárt történetét tavalyelőtt kezdtem el tanulmányozni, eljár­tam az ülésekre. A városi szer­vezet elnöke lettem, abban a meggyőződésben, hogy ha van mögöttem egy párt, tudok vala­mit kezdeni. Szociális téren ta­lán sikerült is valamit a lakosság érdekében tenni. Ez azonban nem elég. Most jutott el az or­szág oda, hogy az emberek tü­relmetlenekké váltak, mert nem érzékelik a rendszerváltást. Anyagi gondjaik vannak. A Pázmány tér 4. szám alatt egy vallás-erkölcsi alapon működő iskolát akartunk indítani, a két­száz érdeklődőből azonban csak tizenöt gyereket írattak volna be, anyagi okok miatt. Örömet az jelentene, ha esz­mei síkon adhatnánk valamit, ha képesek lennénk meggyőzni az embereket, hogy szükség van a morális értékekre. Ha ezt elér­tük, akkor minden sikerül. Sas Erzsébet Fotó: Ótós Réka A megyeszék­hely Gyermekek Házának modern tánccsoportja évek óta eredményesen tevékenykedik. A budapesti Petőfi Csarnok a közel­múltban modern táncból rendezett országos versenyt, melyen a szek­szárdi intézmény fiataljai két első dí­jat is nyertek. A si­keres szereplésről érdeklődtünk a tánccsoport kore­ográfusnál, Ko­vács Annánál:-Együttesünk három tagozat­tal tevékenykedik. A huszonöt fős első csoport tizenkét éves korig fogadja a gyerekeket, az ugyancsak huszonötös lét­számú másodikban a kicsik kö­zül a legjobbak együtt táncolnak a nagyobb haladókkal. Ezenkí­vül van egy tizenöt fős verseny teamünk is. Velük két éve dolgo­zom együtt, de eddig csak a fel­nőtt kategóriában jutottak ver­senyzési lehetőséghez. Eddigi sikereik: a Bátorfi kupán a má­sodik helyet szerezték meg, a Törley nemzetközi kupán pedig hetedikek lettek. A legújabb és az ez idáig leg­nagyobb sikert most érték el a budapesti ifjúsági kupán, ahová a junior korosztályba neveztük be őket. Szarvas Szilvia a disco- tánc-versenyben , valamint a kis-show kategóriában egyaránt az első helyen végzett . Szilvia tizenhat éves és a szekszárdi Garay Gimnáziumban tanul.- Művészi tornára jártam több cviy, uz.ci ir\cL cvco rvuiuni uia show-táncolok - mondta el Szil­via. - Amíg fiatal vagyok min­denképpen táncolni szeretnék. A jövőt illetően két elképzelésem van: testnevelő tanár szeretnék lenni vagy valamilyen művészeti pálya vonzana a leginkább. Ami ezt a versenyt illeti, nem számí­tottam a győzelemre. Úgy érez­tem, hogy már a selejtezők alatt kiesek. A legnehezebb elemet, amit be is építettem a szá­momba, ott tanultam meg a ver­seny alatt. A másik sikeres hölgy Szalon- tai Szabina, aki tizenkét éves és a discotánc-verseny ötödik he­lyezettje lett. Szabina, testvéré­vel Szalontai Lászlóval közösen, a lambada kategóriában máso­dik helyezést ért el. A verseny­nek egyébként hatszáz résztve­vője volt, tehát mindenképpen jelentős a csoport által elért tel­jesítményt. Sárvári János Fotó: Gottvald Károly Kétszázezer dollár a láthatáron Világbanki hitel szekszárdi középiskoláknak A hazai ifjúsági szakképzés fejlesztését célzó világbanki kölcsönről már évekkel ezelőtt számos információ látott napvi­lágot. A Világbank szakértői jár­tak is hazánkban, megvizsgál­ták a foglalkoztatási, szakkép­zési és átképzési, a felsőokta­tási és tudományos kutatási rendszereket, s arra a követ­keztetésre jutottak, hogy ezek nem elég korszerűek és haté­konyak, tekintettel a fejlett pi­acgazdaság követelményeire. A kikristályosodott hitelnyújtó program fő célja: pénzforrások segítségével a rendszerek és intézmények átalakítása, fej­lesztése. A kölcsön előzetesen tervezett nagysága 150 millió amerikai dollár, amely 1991 -94 között kerül felhasználásra más oktatási rendszerek mel­lett a középiskolákban is. A hitellel kapcsolatos felhí­vást januárban hirdették meg, a szakképzést folytató magyar intézetek számára. Ezek közül hatvanegynek sikerült elfo­gadható pályázatot beküldeni, köztük három szekszárdi ka­pott lehetőséget a világbanki kölcsön felvételére. 505-ös iskola- Tizenöt szakmai témacso­portot hirdetett meg a Munkaü­gyi Minisztérium a világbanki hitelre - tudtuk meg Babai Zol­tántól, az 505. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatójától - Mi a gépészet, elektronika, automatika, közle­kedésgépészet és az építészet szakmacsoportban pályáz­tunk. Az európai, képzési rend­szerhez közelítő oktatást kell kidolgoznunk. Az általános képzést szorgalmazzuk tizen­hat éves korig, az ezt követő három-három és fél éves szakmai képzéssel. Legfőbb fejlesztendő területeink, a számítástechnika és a nyelv- ismeret, azért, hogy a közép­fokú nyelvvizsga és a profi számítógép-program kezelés elérhető cél legyen minden ta­nulónknak. így öt-öt és fél éves technikusképző iskolaforma alakulna ki, természetesen mindehhez olyan gyerekekre volna szükségünk, akikre épí­teni lehet. Palánk- Új mezőgazdasági szak­középiskolai modell kialakítá­sával pályáztunk - mondta el Sebestyénné Miklós Júlianna, a Csapó Dániel Mezőgazda- sági Szakközépiskola igazga­tóhelyettese. - Tulajdonkép­pen ez is egyfajta technikus- képző lenne. Növénytermesz­tés, állattenyésztés, kertészet és az ezekhez kapcsolódó gé­pészet témakörében céloztuk meg a hitel elnyerését. A három nyertes iskola megállapodott a fejlesztés közös területeiben, ezek lehetnek: a közismereti tárgyak, a számítástechnika, az idegen nyelv, a vállalkozá­sokhoz szükséges jogi és köz- gazdasági ismeretek, a közös géppark is. A pályázatunk egy kísérleti tanterv elkészítésére épül. Szintvizsgák jellemzik a tervet. A harmadik évben szakmunkásvizsgát tehetnek a tanulók. Negyedik év végén, szintvizsga lesz, s a bizottság javaslata alapján a tanuló az egyik vonalon érettségit tehet és továbbtanulhat, illetve a másik vonalon gazdaasz- szony-gazdaképzőben, vagy technikusnak tanulhat tovább az ötödik évben. A kölcsönt először is a tangazdaságunk kialakítására fordítanánk. A kereskedelmi- A mi pályázatunk lényege az, hogy a kereskedelmiben végzetteknek nagyobb elhe­lyezkedési lehetőséget tudjunk biztosítani - mutatott rá Frank Károlyné, a Bezerédj István Kereskedelmi Szakközépis­kola igazgatója - Két év általá­nos képzést szorgalmazunk, ahol azért kis mértékben szakmai ismereteket is tanul­nak a diákok. Három év alatt le­het szakmunkásbizonyítványt szerezni, míg az érettségihez négy év szükséges, s öt év kell a technikusminősítő vizsgá­hoz. Természetesen az tanul­hat tovább, aki eleget tesz a megkívánt követelményeknek. A célkitűzéseinkhez tartozik, emelett az is, hogy a techniku­sok középfokú nyevvizsgát is szerezzenek. A legújabb érte­süléseink szerint egy iskola nem kaphat kevesebbet a hi­telből, mint kétszázezer dollárt. Ennek nyolcvan százalékát eszközökre, a többit a tanárok tapasztalatcseréjére és külföldi szakértők fogadására fordíta­nánk. Amíg a kölcsön nem ér­kezik meg, addig is már a jövő évtől egy éves tanfolyamot in­dítunk önköltségesen, bank- technikából és kereskedelmi marketingből. Erre azért mu­tatkozott igény, mert elhelyez­kedési problémái vannak a ná­lunk végzett szakembereknek. Sárvári János Rejtett értékeink A Szegzárdi Takarékpénztár A címben szereplő jeles pénz­intézet fél évszázad eredmé­nyes működése után enged­hette meg magának, hogy új helyre költözzék, mégpedig fennállása alatt először saját há­zába. Talán ennyiből is kiderül, hogy nemcsak az üzletfelekből, hanem azokért is élt. Megalaku­lásakor, 1846-ban már egy lé­péssel a történelem előtt járt: a jobbágyoknak is nyújtott köl­csönt telkükre, ami akkoriban mindennek, csak kockázatmen­tes kísérletnek nem volt nevez­hető. A 113 részvényes oszto­zott az első évben a 40000 forin­tot érő részvényen, s a tulajdo­nosok névsorában ott találjuk a megye reformer és konzervatív nemességét, valamint a tehető­sebb mezővárosi polgárokat egyaránt. Mellettük csak kis számban szerepel a helybeli ér­telmiség néhány képviselője, köztük Tormay Károly főorvos és Ujváry József plébános; ösz- szesen tizenheten birtokolták a részvényeknek több mint felét, ám természetesen mindenki szavazati joggal bírt. Az eddigi adatokat - csakúgy mint a következők legjavát - Bodnár István művéből emeltem ki, mivel az ötvenéves évfordu­lóra megjelent kötet ma is a leg­jobb történetet adja. Az újságí­róként és költőként is számon- tartott szerző elmeséli a taka­rékpénztár vándorlását, de felvil­lantja azokat a történelmi ese­ményeket is, amelyek befolyá­solták a működést: a Kos- suth-bankók jegyzésétől az el­kobzásig, a gazdasági válságok­tól azutolsó évek fellendüléséig. Büszkén emlegeti az 1893-as - különben sikertelen - betörés után vett páncélszekrényt, de néhány évtized múlva megéri még, amikor Szomjú Mihály (Mészöly Miklós műveiben: Mó­zes) nagy tálentumú lakatos­mester az intézet vezetőinek ké­résére két kötőtűvel kinyitja a monstrumot. A jelenet mindad­dig hitetlenkedő tanúi elálmél- kodnak utánozhatatlan ügyes­ségén, majd kinevetik, hiszen nevetséges összeget kért műve­letéért. Erre ő becsapja az ajtót, jellegzetes bőrpapucsában, kék kötényében dörmögve haza megy, s csak hosszas könyör­gésre esik meg a szíve a köny- nyelmű kacagókon. Mindez már az új épületben történik, amit Fittler Kamill terve­zett; ekkor, 1896-ban az Ipar- művészeti Főiskola első igazga­tója, aki Bécsben, Zürichben és Párizsban tanult hajdanán. Ha ma más is az ízlésünk, ne ítél­jünk korán: az eklektika és a ro­mantikus stílus sajátos össze- békítése ez a ház, amely csupán látszólag egyszerű: tervezéskor figyelembe kellett venni a két utca közötti többméteres szint- különbséget, s azt, hogy a főbe­járati homlokzat a legkeske­nyebb. Hájá Béla, aki az építést vezette s maga is számos közé­pületünk tervezője, bizonyára sokkal jobban értékelte mindezt korunknál, amely már teljesen máshoz szokott. Külön szobája volt az intézet szolgájának, ezenkívül még két bérbeadható lakás is várta lakóit, akik közül a század huszas éveiben Bartók Béla első felesége is egyik lesz új férjével. Kukkantsunk be azonban Bodnár könyve segítségével az épületbe! „Magának az üzlethe­lyiségnek beosztása és beren­dezése felette célszerű, a leg­kényesebb igényt is kielégíti. A Béla térről díszes kapun és fo­lyosón jut be a közönség a váró­terembe, amelyből külön bejárat A takarékpénztár vezet a vezérigazgató, ügyvéd szobájába, a közgyűlési nagyte­rembe, továbbá az impozáns üz­lethelyiségbe ... Innen nyílik a levéltár, a vezérigazgató szo­bája, a páncél szoba" - mondja kalauzunk, aki bemutatja a kapu alá tervezett vörös márvány em­léktáblát is. Elég szomorú el­mondani, hogy az utóbbi évtize­dekben ez a kő - kétségkívül aligha önszántából - mész alatt titkolta feliratát, amely a millen­niumra is utalt. Dr. Töttős Gáboi Fotó: Ótos Réka E heti kérdésünk: Melyik év­ben ünnepelték a millenniumot? A hagyományoknak megfele­lően megismételjük májusi kér­déseinket. 1. Mi a filoxéra: gombabeteg­ség, rovar- vagy növényi kár­tevő? 2. Ki volt a város védőszentje, a Babits utca korábbi névadója: Szent István, Szent László vagy Szent Imre? 3. Hol van a neves eszperan- tistának, Lengyel Pálnak emlék­táblája a városban? 4. Mi volt a 48-as szabad sajtó első terméke, amelyet a Pirnitzer-család őrzött? Címünk: Tolnai Népújság, 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. A borítékra kérjük írják rá: Szekszárdi Szemle. „Tanító szerettem volna lenni” Szilvia két kupát is nyeri

Next

/
Thumbnails
Contents