Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-01 / 127. szám
Az örömbe táncoltatottak Akik elsőként köszöntik az ifjú házasokat Ha napjainkban egy faluban akad huszonnyolc fiatal, aki minden pénteken azért gyülekezik egy helyre, hogy népi muzsikára, dallamokra táncoljon - erre oda kell figyelni. Sárköz legdélibb települése - Báta - ilyen hely. * A Gyöngyösbokréta mozgalom a bátaiakat sem kerülte el 1933- ban. Ettől lehet számítani a helyi népi együttes létezését. Nincs olyan család a faluban - hihetjük -, aki ne kapcsolódna valamilyen formában a hagyományőrzőkhöz. A termelőszövetkezet és az Általános Művelődési Központ lehetőségeik szerint anyagi eszközeikkel is támogatják a csoportot, amely nem mindig csak fiatalokból állt. A hagyományőrző együttesek sorsa az örök hullámzás, a lent és fent állapot. Nemzedékek feltűnnek és eltűnnek, sikert aratnak és hírnevet hoznak a falujuknak. Csak az arcok, az egyéniségek változnak, mert marad a cél: őrizni a táncot, dalt, amit nagyapáik rájuk hagytak. Persze ez az örökség kevés. Ehhez hozzá kell tenni más tájak, vidékek legjellegzetesebb motívumait, szokásainak gyűjteményéből kiragadni, válogatni, átvenni mindazt, amihez a csoport tagjai vonzást éreznek, amit ők maguk is szívesen bemutatnak, megszólaltatnak. A változatosság gyönyörködtet. Fiatalok csak akkor maradnak meg az együttesben, és csak akkor hozzák érdeklődő társaikat is, bővítve a létszámot, ha az a megújulás, mindig új, friss, kézzel fogható. Tudja ezt pontosan Lubiczky János is, a bátai együttes vezetője, aki a beszélgetéskor éppen a törökországi útra készíti fiatal csapatát, akikről tisztelettel és nem titkolt büszkeséggel szól. Nem első külföldi szereplés ez, hiszen Németország, Olaszország, Lengyelország egy-egy városába, ahol más népek kultúráját is tárt kapukkal várják, fogadják, a bá- taiak is elvitték kínálatuk szeletét. Ezekről az utakról, rövidebb-hoszszabb hírekben be is számolt a megyei sajtó. Lehet, hogy mégis kevésnek tűnik az a visszhang, ami a bátai együttes munkájáról szól? Említettük már, hogy minden héten tartanak próbát, rendszeresen edzenek, hogy a másfél, kétórás műsor fizikai nehézségeit könnyedén leküzdjék. Egy-egy ilyen próba mind közelebb hozza a csoport tagjait egymáshoz. Megosztoznak a hétköznapok gondjaiban, az ünnepek örömében. Arra is van példa, hogy ez az összetartozás életre szóló kapcsolatok bölcsője. Nevezzük most meg azt a két fiatalt, akik főszereplői voltak a közelmúltban az együttes életének. Bátai József és Ditrich Rita nem először táncolta színpadon a bátai lakodalmas játékot. Mondják: addig jár a korsó a kútra, míg történik valami a vízhordóval. Velük az történt, hogy kiválasztották egymást házastársnak. Az ismeretségük öt éve kezdődött, egyikőjük szerint, míg a másik állítja, hogy három. Természetesen ez nem lesz majd válóok és olyan boldogan élnek, amilyennek táncolta őket a bátai népi együttes Bátaszéken és Bátán, a Fő utcán. Bátaszéken a felújított római katolikustemplomban kérték Isten áldását frigyükre május 25-én délután, majd Bátán a polgármesteri hivatalban a társadalmi szertartás után indultak dallal, tánccal a lakodalmi vacsora helyszínére, a művelődési házba, aztán... ... vigasság másnap reggelig, amint az lenni szokott. * Sárköz legdélibb településén - Bátán - minden pénteken összegyűlnek a fiatalok azért, hogy a népi muzsikára, dallamokra táncoljanak. Erre odafigyel az egész falu. Azok is, akik nem is olyan régen még ez együttes tagjai között voltak, de kiváltak. Apróbb szálkák maradnak minden váláskor, de ezeket a szúrásokat gyógyítja az idő. Különösen akkor nem maradan- dóak ezek a sérülések, ha a felnőtt, józan gondolkodásban ott munkál a megértő, ha tetszik megbocsátó szeretet, nem pusztán a következő nemzedék iránt éreztetve hatását, de az értékőrző szándék tisztességéért is. Nincs ez másként Bátán sem, ahol örömbe táncoltattak egy ifjú párt. DECSI KISS JÁNOS FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY így kell járni, úgy kell járni Bátai József és Ditrich Rit Írás közben (TÖRTÉNELMI JÁTÉK.) A történelem a tények tudománya, magyarázni lehet, de a feltételes múlt használata indokolatlan. Néha azért felfoghatjuk kirakós játéknak, ilyenkor kedvünkre mozgathatjuk a bábokat s visszaforgatva a történelem óramutatóját, arra gondolhatunk, hogy így is történhetett volna. Végtére miért is ne? 1789-ben a magyar nemesség egy része megelégelte a kapkodó II. József uralmát s szétnézett Európában. Oka volt rá, Belgium lázongott, a termés rossz volt, a török háborúban a császár katonái tévedésből egymást lőtték, mérhetetlenül emelték az adókat, a Franciaországból érkező hírek megmozgatták az elméket. Több nemes, Martinovicséktól függetlenül, nemesi felkelésre gondolt, s Ausztria ellenfelétől, Porosz- országtól remélt segítséget. A részletek ma is homályosak,, de az tény, hogy a nemesek két megbízottja, Hompesch Károly és Beck Pál Berlinben tárgyalt. Hompesch nyugtalan ember volt, később beállt a porosz hadseregbe, de ott sem érezte jól magát, így továbbment Angliába, ahol angol tábornokként fejezte be mozgalmas életét. Beck, akit később Bökönyinek hívtak, kancelláriai hivatalnok volt, annak nem találtam nyomát, hogyan jutott a nemesi megbízáshoz. Berlinben a weimári herceget, Carl Augustot ajánlották az uraknak, akik utaztak is tovább, a herceg azonban nem volt otthon, így miniszterével, Goethével tárgyaltak. Az ő jelentése fennmaradt, ebben figyelemre érdemesnek nevezi a magyar forradalmi reményeket, de megjegyzi, „rendkívül nagy óvatosság szükséges”. Az ajánlatnak, bármennyire titkolták is, híre ment, az egykori karikatúra csizmában, magyar nadrágban ábrázolja Goethét, cilinderét talán Mátyás király hollója díszíti. Ennyi a történelem, a többivel el lehet játszani. Az ország állapota siralmas. Az államadósság több mint 300 millió, a szegénység országos, a szellemi élet most kezd bontakozni. A testőrírók kora ez, de hatásuk csekély, az udvarházakban - 65 ezer nemesi család van - legföljebb Dugonics Etelkáját olvassák, elvétve Kazinczytól a Bácsmegyeit, ami éppen 1789-ben jelen t meg, s majd Gvadányi Nótáriusát, a következő év irodalmi eseményét. Kovachich kiadja a Merkur von Un- garnt, ezt Goethéék is megértenék, s megjelenik a Kassai Magyar Múzeum is, ebben olvasható Batsányi verse a franciaországi változásokra. Pest-Budán Európát mímelve folyik az élet Ünnepélyes ágyúdörgéssel, Te Deummal fogadják a koronát, amit József Bécsbe vitetett - ez már a következő év eseménye - megnyílik az országgyűlés, az uraságok között cifra örömlányok kelletik magukat, egy Bihar megyei lelkész, Keresztesi József uram naplójából azt is tudjuk, hogy 10-20 aranyat kértek szolgálatukért, volt állathecc, a legnagyobb bámulatot azonban az „opticum theatrum" keltette, amivel tengeri csatát, hajótörést is megelevenített egy Phili- dor nevű szemfényvesztő. A tömegben sok a zsebtolvaj, s egy igazi kalandor is feltűnik, Trenk Frigyes báró, de egy züllött leányzóval el is illan a fogdmegek elől. Goethe, aki az előző évben tért haza Itáliából, ilyen viszonyokat találna Pest-Budán, ha sikerül a magyar urak terve. Weimarban épp most mondott le több tisztségéről, de továbbra is övé a vezető szerep, s igen jelentős fizetést húz az udvartól, ez biztosítja fényűző életmódját, mert könyvei, bármily meglepő is, nem fogynak, írói jövedelméből nem tudna megélni. Ha Carl August elfogadja a koronát, nyilván magával hozza Goethét is, leghűbb emberét, s mint Weimarban, itt is ő intézi az államügyeket. Carl August beérte a ranggal, az uralkodó jogok gyakorlása helyett inkább vadászott és kurizált a lányoknak. A wei- mari parkban ma is látható az a kis házikó, ahol alkalmi szerelmeit fogadta, a távolabb álló római házban is sok nő megfordult, s a pedáns udvari emberek feljegyezték, hogy legalább ötven törvénytelen gyereke volt. Az uralkodás gondja kezdettől Goethére maradt, ő pedig buzgón intézte a kis hercegség ügyeit, felügyelt az építészetre, a közrendre, a bányákra, ellenőrizte a huszárok nadrágjára kiutalt anyag mennyiségét, rendezte az udvari mulatságokat, a farsangi maszkabálokat, mert a maitre de plaisir tisztségét is ő viselte. Budán a nádori méltóság várt volna rá, s a jóságos herceg, illetve most már király, rábízza az ország gondját, míg ő vadászik és lohol a lányok után. Goethe gondos hivatalnok, roppant mennyiségű aktát hagyott az utókorra, de rossz államférfi, a kis weimari hercegséget sem tudta felvirágoztatni. Nálunk sem lett volna másként, II. József egyébként is átláthatatlan csődtömeget hagyott maga után, a magyar nemességet pedig nem lehetett úgy kormányozni, mint a weimari alattvalókat, akik pisszenni sem mertek a titkos tanács határozatai ellen. Kazinczy nyilván felkeresi a mélységesen tisztelt Goethét és átnyújtja neki a Bácsmegyeit, ami a Wert- her-regények hosszú vonalába tartozik. A kortársakat azonban kevés figyelemre méltatja, Dugonics, Gvadányi idegen ízlésétől, a testőr írók pedig helyette inkább a franciákban, főleg Voltaire-ben látják mesterüket. Színház nincs, Kelemen László most toborozza társulatát, de a herceg úgyis áttelepíti színházát Budára. Christiane, Goethe vidám élettársa itt nézi meg a Varázsfuvolát, pontosan harmincszor, ropja a táncot a Hacker-szálában s megízlelvén a magyar borokat - szeretett inni -, úgy találja, hogy zamatosabbak mint amilyenekhez otthon szokott. A részleteket folytathatnánk, de a képzelet itt megáll, mert nem lehet kitalálni, hogy mihez kezdene Goethe harcias és kissé nyers magyarjaival. Ekkor már egyébként is kiábrándult az államügyekből, s most új alattvalóiból is ki kellene ábrándulnia. Az éppen formálódó Faust talán új színeket kapna, Auerbach pincéjéhez írhatna egy bugaci csárdajelenetet, de ez sem viagasz- talná az újabb politikai csalódásért. Tehát sürgősen lemondásra készteti Carl Augustot, ami nem lenne nehéz, mert még nem koronázták meg, a koronát épp most hozzák vissza Bécsböl, ők pedig már csomagolhatnának is. így semmi akadálya, hogy uralkodói jogaiba lépjen II. Lipót, a többi pedig megtalálható a történelemkönyvekben. Mintha mi sem történt volna. Egyéb; ként valóban nem történt semmi. CSÁNYI LÁSZLÓ Égetőmű vagy sósavgyár? A környezetvédelmi problémákra a megoldás keresése mára már kevés. Megoldásokat kell találni a veszélyes hulladékok ideiglenes tárolására, majd feldolgozására. Igen ám, de hová telepítsék ezeket a hulladékfeldolgozókat, égetőket vagy hulladéktemetőket? Mindenki azt mondja, neki mindegy, de jó messzire a lakókörnyezetétől, s még attól a térségtől is. Ugyanakkor lassan a huszonnegyedik órában vagyunk, s a sok-sok huzavona a környezetünket katasztrófával fenyegeti. Ráadásul szép kis hazánk közben nem is dúskál anyagi javakban, melyek az önálló megoldás lehetőségével kecsegtetnének. Kormányprogram készült, melyben óriási szerep juta nyugati világ azon részének, amely hajlandó e gondjaink megoldásának nagymértékű finanszírozására. Például Svájcnak. Környezetvédelmi gondjaink megoldására Magyar- országon négy hulladékfeldolgozót kell megépíteni. Dorogon elkészült már egy ilyen, Rudabányán éppen készülőiéiben van, s Hidason lehet a következő. Itt azért álljunk meg egy-két szóra, hiszen ez a mi közvetlen közelünkben, a mi térségünkben van. Vagyis rólunk van szó. De tegyük még hozzá, a Dunántúlon a hidasin kívül még egynek épülnie kell. Hidasnak jutna az a szerep, amely alapján halogénezett szén- hidrogének égetésére itt kerülne sor. Méder György gépészmérnök, a Budapesti Vegyiművek hidasi gyáregységének vezetője, Me- cseknádasdon él. Tehát többszörösen is érintett a kérdésben.- Mindegy, hogy ki csinálja meg Évente 13-15 ezer tonna szenet tüzelnek el a hidasi vegyiművek kazánjaiban fotó: ótós rékí szült a vállalatoknál, üzemeknél, gyáraknál, szövetkezeteknél szóba jöhető hulladék mennyiségéről is. A jelenlegi hidasi gyárra vonatkozó, és a környezetre is kiterjedő hatástanulmányt, egy égetőmű teljes műszaki leírását, és minden, a szakhatósági véleményhez szükséges adatot tartalmazza ezadosz szié. Éppen annak érdekében dolgozták ki ilyen alapos részletességgel, hogy az országban meglévő környezetvédelmi problémát a gyakorlati megoldáshoz vezesse.- A vegyiművek gesztorkodik e nagyon fontos kérdés megoldása körül, Svájc a pénzt biztosítaná, aminek egyik fele segélyként érkezne, 30 százaléka a környezetvédelmi alapból kerülne ki, míg a további 20 százalékot annak kellene állnia országosan, akiknél veszélyes hulladék keletkezik. Fogalmazzunk úgy, hogy égetőmű épüljön?! Én erre azt mondom, egy sósavgyárat építsünk ilyen hallatlanul jó feltételrendszerés segítség mellett, ami ráadásul jelentősen kevesebb környezetszennyezéssel működhet majd, mint a jelenlegi hidasi gyáregység. Pánikot kelteni körülötte felelőtlenség, mert ez éppen az ország, a környezet szolgálatába állítható, ésszerű beruházás. S akkor még nem is beszéltem arról, hogy mondjuk a Mecsekná- dasd-Bonyhád térségnek micsoda sanszot biztosíthatna az építés... SZABÓ SÁNDOR az égetőművet, egy biztos: szükség van rá, oly mértékű a környezetvédelmi probléma, s elég csupán Garéra gondolni. Mindenki máshol szeretné megépíttetni, de kérdem én, hogy hol van akkor ez a máshol? A hulladékot el kell tüntetni! Lehet üzlet egy ilyen beruházás, s a Budapesti Vegyiműveknek igenis érdeke, hogy megépüljön ez az égetőmű, ami elsősorban nem gazdaságossági megfontolás kérdése. A svájci kormány felajánlotta a magyar kormánynak, hogy kifejezetten szuper kedvezményes kölcsön, vagy segély formájában egy megoldatlan környezetvédelmi gondot leküzd. S a mi térségünkben halogénezett szénhidrogének ártalmatlanításáról van szó. Hangsúlyozom: ártalmatlanításáról! Mindez éppen azért minősül veszélyes hulladéknak, mert tárolják! A kémiai továbbfeldolgozásával a veszélyes hulladékból azonnal alapanyag válik, és ez esetben sósav lesz a végtermék. Az ártalmatlanítás égetéssel történik, amely az egyetlen biztonságos megoldás nagy tételben. Még egyszer elmondom, atáro- lás az valóban veszélyes, a feldolgozás nem az. Ezt a hulladékot az országban szétszórtan tárolják, s a veszély Így hatványözottabb.- Az a véleményem, ide nem népszavazás kell, hanem alapos vizsgálódás pro és konktra. Ami már előre biztos, ez az égetőmű a nemzetközileg előírt, szigorú szabványokon belül épülhet csak meg, s csak úgy működhet. A régióra vonatkozóan elkészült egy átfogó munkaterv. Ebben felmérés ké-
