Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-29 / 151. szám

6 NÉPÚJSÁG 1991. június 29.- Az Európai Közösség PHARE Alapítványa a ke let-európai országok gaz daságának fejlesztését hiva­tott elősegíteni. Az onnét ér­kező támogatás felhaszná fására a Magyar Vállalko­zásfejlesztési Alapítvány pá­lyázatot írt ki, amelyen me­gyénk is indult. Köztudott, hogy az „önkéntes" csapat jó munkát végzett, hiszen Tolna megye elnyerte a jo got, hogy a PHARE Alapít­vány anyagi és módszertani segítségével vállalkozási központot hozzon létre. Gyorsan zajlottak az ese­mények, egy dán tanácsadó cég szakembereinek köz­reműködésével egy hónap alatt elkészült régiónk vállal­kozásfejlesztési stratérgiája, és a leendő vállalkozási központ üzleti terve, amit változtatás nélkül el is fo­gadtak. A terv 3 évre szól, s erre az időszakra nem kis összeget, 437 millió forintot kap vissza nem térítendő alapítványi juttatásként a vállalkozási központ a PHARE Alapítványtól. Maga a Tolna Megyei Vállalkozási Központ még nem létezik, létrehozása most zajlik. Az eddigi előkészítő munkát egy ideiglenes alapítvány, il­letve annak kuratóriuma vé­gezte, amelynek elnöke dr. Solymosi József, a bonyhádi Pannónia Mgtsz, elnöke volt. Amint arról lapunkban is olvashattak, június 4-én történt meg a Tolna Megyei Vállalkozásfejlesztési Ala­pítvány létrehozása és a végleges kuratórium megvá­lasztása, amely 13 tagot számlál. Mint megtudtuk, néhány nappal később ez a kuratórium összeült és megválasztotta elnökké dr. Solymosi Józsefet, alel- nökké Bányai Henriket. Ez a választás is hasonlóan viha­ros volt, mint a kuratórium megválasztása?- Nem, ez egészen simán zajlott. Azon az ominózus, hosszúra nyúlt alapítói közgyű­lésen, miután száz százalékos szavazataránnyal kerültem a kuratóriumba, már többen megkérdezték, hogy vállal- nám-e az elnöki tisztet. Igazá­ból tehát nem külső szemé­lyekkel kellett hadakoznom, hanem magamban kellett meg­vívnom azt a csatát, hogy el merjem-e vállalni.- A kuratórium a napok­ban már pályázatot írt ki a vállalkozási központ állásai­nak betöltésére, a szervezet hamarosan feláll és meg­kezdi működését. A vállal­kozók viszont még mindig nem tudják, hogy mit vár­hatnak majd ettől a vállalko­zási központtól, nagyrészt a találgatás szintjén mozog­nak az elképzelések.- Igen, ezt én is tapasztal­tam. Sokan azt gondolják pél­dául, hogy belépett a Közös Piac Tolna megyébe és szívla­páttal szórják majd a pénzt a vállalkozóknak. A másik jel­lemző nézet a szkepticizmus, vagyis lemondanak a lehető­ségről. Az igazság természete­sen a két véglet között van. Igaz, hogy Tolna megye egy óriási lehetőséget kapott ezzel a programmal, hiszen a PHARE Alapítvány százmilliós összegeket áldoz arra, hogy jó irányba orientálja a megye gazdasági fejlődését. De nem fogják szórni a pénzt. Kemény feltételek teljesítése árán lehet csak hozzájutni. Biztosítják majd a vállalkozási központ működésének anyagi feltételeit, másrészt a vállalkozók, vagy vállalkozni szándékozók a szo­kásos magyar kondícióknál kedvezőbb feltételekkel kap­hatnak milliós nagyságrendű hi­teleket, és végül - bár ebben még nincs végleges döntés - lehetőséget kapunk úgyneve­zett mikro kredit, vagyis rövid le­járatú, néhány százezer forint összegű, áthidaló kölcsönök nyújtására is. Ez utóbbinak egy része lehet akár vissza nem té­rítendő juttatás is.- Hogyan történik a hitel- kérelmek elbírálása? A köz­pont, vagy a kuratórium nem kér a bankokhoz hasonlóan 150-200 százalékos fedeze­tet?- A vállalkozási központ ez­után jön csak létre, működésé­nek pontos koreográfiája még nincs készen. A frissen megvá­lasztott kuratórium első és leg­fontosabb feladata éppen az, hogy elkészítse a szervezeti és működési szabályzatot, amely majd választ ad a részletkérdé­sekre. Alapítványunk lényegé­ben együtt született ezzel a vál­lalkozási központ elmélettel, nincs tehát minta, előzmény, itt nekünk kell az elmélet alapján a részleteket kidolgozni.- Vállalkozási vagy befek­tetési tanácsadó, vállako- zásszen/ező cégekből már elég sok működik, ilyenek­ből nincs hiány. Miben fog különbözni a vállalkozási központ ezektől? Olcsóbb, vagy esetleg ingyenes szol­gáltatásokat nyújt?- Szeretném hangsúlyozni, hogy a központ semmiképpen sem lesz az említett cégeknek konkurencia, sőt, munkát fog adni nekik. Nyilvánvaló, hogy a néhány fős apparátus képtelen lenne ilyen feladatokat ellátni, de ez nem is cél, inkább koor­dináló feladatokat kell vállalnia. Gondoskodni kell például vál­lalkozási ismereteket nyújtó tanfolyamokról. A központ a megszervezést, végrehajtást rábízza olyan cé­gekre, amelyek már bizonyítot­ták, hogy ebben profik, s rész­ben vagy egészében finanszí­rozza a tanfolyamokat, hogy minden vállalkozó számára el­érhetőek legyenek. Erre meg­lesz a szükséges anyagi fede­zet, s nemcsak erre, hanem például különböző kiadványok, kiállítások finanszírozására is. Ezeket a feladatokat a vállalko­zási központ nonprofit jelleggel végzi majd.- Tudjuk, hogy a szek­szárdi központ mellett a me­gye több pontján alközpon­tok létrehozása szerepel a tervek között. Hogyan mű­ködnek majd ezek, és mi­lyen lesz a kapcsolatuk a központtal?- Öt helyen, Tamásiban, Dombóváron, Simontornyán, Pakson és Bonyhádon lesz al központ. Azt szeretnénk, ha a helyi önkormányzatok biztosí­tanának egy irodát, valamint azoknak a szakembereknek a segítségét, közreműködését, akik különben is ezzel a terület­tel foglalkoznak a polgármesteri hivatalokban. Az alközpontok legfontosabb feladata, hogy információkkal lássák el a hozzájuk forduló vál­lalkozókat, mégpedig ugyan­olyan információkkal, mint a központ. Ehhez természetesen meg kell szervezni a megfelelő információáramlást a központ és az alközpontok között. Ennek az alközpont-rend­szernek a kiépítéséhez tehát az önkormányzatok segítségét kérjük, s úgy gondolom, hogy ezzel nem is lesz probléma, hi­szen minden önkormányzat elemi érdeke a vállalkozások segítése. Azt hiszem jobb, ha a munkanélüliek nem a polgár- mester ajtajánál állnak sorba segítséget várva, hanem a vál­lalkozási központ kihelyezett irodájának ajtaja előtt, s itt ke­resik a továbblépés lehetősé­gét.- A vállalkozási központ üzleti tervében az szerepel, hogy az alapítványhoz csat­lakozók befizetéseiből évi 4,5 millió forint folyik be. A kezdet anyagi szempontból nem éppen bíztató, hiszen az eddig belépett hetven- egynéhány alapító tag ösz- szesen mintegy 2,5 millió fo­rintot fizetett be...- Minden megye, amely részt vesz ebben a programban, másképp oldotta meg ezt a kérdést. Mi nem kértünk sok pénzt senkitől, örültünk a tíze­zer forintos befizetéseknek is, és nem félünk attól, ha akár 100-150 tagja lesz az alapít­ványnak. Persze, nem bán­nánk, ha nagyobb cégek eset­leg több millió forinttal is hozzá­járulnának az alapítvány műkö­déséhez, hiszen valamilyen módon még a legnagyobbak is találkozni fognak a vállalkozási központtal, ha másképp nem, hát a dolgozóik vállalkozásain keresztül. A viszonylag szerény befize­tések hátterében nyilván ott van az is, hogy egy kicsit már min­denki megcsömörlött a renge­teg alapítványtól. Különböző alapítványok anyagi támoga­tásra vonatkozó kérelmeiből most éppen öt fekszik az író­asztalomon. Rangsorolni kell, s ezt remélem megteszik mások is. Egyébként én nem érzem rossznak a helyzetet, mert igaz, hogy egyelőre csak körülbelül 3 millió forint van az egyszámlán­kon, de van számos komoly ígéretünk eddig még nem csat­lakozott cégek részéről. Azt hi­szem, hogy korábban nem kap­tak kielégítő információkat az érdeklődők az alapítvány céljai­ról, de úgy érzem, ez most vál­tozóban van és sokan ezután csatlakoznak majd hozzánk. Az alapítvány nyitott, tehát ezt később is bármikor, bárki megteheti, cégek, vállalkozá­sok, magánszemélyek egya­ránt. A közeljövőben személye­sen is elmegyünk a megye kü­lönböző térségeibe az érdeklő­dőkkel beszélgetni. Ma még kell a propaganda, hiszen a kezdeti lépéseknél tartunk. Ké­sőbb a munkánkkal bizonyítjuk majd, hogy ez a vállalkozási központ valóban hatékony se­gítséget tud nyújtani a megye gazdasági fejlődéséhez és személy szerint mindenki hasz­nát látja majd, nemcsak a vál­lalkozók, hanem áttételesen va­lamennyi itt élő ember.-árki­A HIT VILÁGA „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.” Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 14,10. Ismerjük meg a Bibliát (6.) Isten szavának hirdetői Az ószövetségi könyvek má­sodik csoportja azoknak az embereknek tanítását őrzi, aki­ket prófétáknak nevezünk. A próféta név a görög prófétész szóból ered, amely a héber Bib­lia nabi kifejezését adja vissza. A nabi (próféta) értelme lehet „aki beszél, aki hirdet”, és lehet „hívott, meghívott”. Az utóbbit szokták előnyben részesíteni, s így az Ószövetség nabi-nak nevezi azt a személyt, aki Isten­től meghívást kapott arra, hogy szavát hirdesse Izrael népének. írópróféták, akik prédikáltak A próféták a történeti köny­vek tanúsága szerint már Kr. e. a 11. századtól megtalálhatók Izraelben (pl. Sámuel, Nátán, Il­lés, Elizeus), de csak a 8. szá­zad közepétől jelent meg az ún. klasszikus prófétaság, amely Kr. e. a 4. századig tartott. A klasszikus próféták igehirdeté­sét olvashatjuk a Bibliában. Ezért nevezik őket írópróféták­nak, ami nem egészen szaba­tos, minthogy a próféták nem írásban, hanem élő szóban, prédikációban hirdették Isten szavát. Az írott könyvek az el­mondott beszédek összegyűj­téséből alakultak ki a próféta tanítványai vagy hagyomá­nyozó körök munkája nyomán. A próféták küldetésük igazo­lásaként arra hivatkoztak, hogy közvetlenül Izrael Istene szólí­totta és állította őket szolgála­tába (Iz 6; Jer 1; Ez 1; Ám 7,14). Nem saját gondolataikat hirdették, hanem egyedül és ki­zárólag a meghívó Isten szavát. Csak neki tartoztak számadás­sal, s rajta kívül nem érezték magukat alávetve semmiféle tekintélynek. Az Istennek való találkozást olyan erőnek élték meg, amely ellenállhatatlan és egész életüket gyökeresen át­alakította. A meghívás kira­gadta őket eredeti életkörülmé­nyeikből is és olyan útra ve­zette, amelyet esetenként vál­lalni sem akartak. Ennek jelleg­zetes példája Jeremiás élettör­ténete. A meghívás független volt eredeti foglalkozásuktól és származásuktól is; Ámosz pásztor, Izajás arisztokrata volt, Jeremiás a papsághoz tartozott és korának „értelmiségi” réte­géhez állt közel. Tanítottak és bíráltak A próféták küldetése egész Izraelhez szólt. A hit és erkölcs kérdéseit nem elvontan, hanem konkrét megnyilvánulásaiban nézték, ezért figyelmük az em­beri életnek szinte minden terü­letére kiterjedt. Tanításukban foglalkoztak a kultusszal, az ál­lam kül- és belpolitikájával, a társadalom szociális vonatko­zásaival, sőt a‘környező népek sorsával is. Koruk viszonyai gyakran kemény kritikára kész­tették őket. Taglalták a hitnek és a hitből fakadó erkölcsi cse­lekvésnek a megnyilvánulásait, amelyekre Izraelt választott- sága és az Istennel való szö­vetsége kötelezte. Az eljövendő pusztulást gyakran drámai ké­pekben írták le. Ám a fenyegető ítéletet nem látták elkerülhetet­lennek, mindig megmaradt a lehetőség a bűnös életvitel megváltoztatására, s így Isten­hez térve az üdvösség ajándé­kának reményére. Ezért a pró­féták tevékenységében kiemel­kedő szerepe volt a megtérésre való felhívásnak, az isteni megbocsátás és az üdvösség új lehetőségének. Kritikájuk, főként pedig az íté­let hirdetése miatt a próféták a közvélemény ellenállásába üt­köztek, mely kétségbe vonta tanításuk es küldetésük isteni eredetét. Ámoszt kiutasították a bételi szentélyből és Izrael ki­rályságából (Ám 7,10 közv.), Ozeást bolond prófétának tar­tották (Oz 9,7 köz.), Izajás sza­vát a király és környezete el­utasította, de a legbővebb leí­rás Jeremiás lelki és testi szen­vedéseiről maradt fenn. Tevé­kenységük átértékelése 586 után következett be, amikor II. Nebukadnezár újbabiloni király lerombolta Jeruzsálemet, Juda királyságát megsemmisítette, lakóinak jelentős részét Babi­lonba deportálta. A nemzeti ka­tasztrófát Isten büntetéseként élték meg, amelynek bekövet­kezte igazolta a próféták sza­vát. Úgy érezték, hogy a be­szédeikből levont tanulságok megteremthetik a jövőbeli isteni megbocsátás reményét. Ezért tanításukat mint Isten Izraelnek szóló üzenetét összegyűjtötték. Egyúttal Isten sugalmazására újabb hitélményekkel kiegészí­tették és saját korukra értel­mezték. Isten szándéka nem az ítélet A próféták vigasztalták is a népet. A nehéz történelmi hely­zetekben reményt öntöttek kor­társaikba. Azt az üdvösséges jövőt hirdették, amelyet Isten készít Izraelnek, mert nem hagyja el népét. A büntetés nem az utolsó szó az üdvösség történetében, Isten szándéka nem az ítélet, hanem a megbo­csátás. A próféták gyógyító és buzdító hatása a Babilonba hurcolt izraeliták körében mér­hető fel. A közöttük tevékeny­kedő próféta, akinek tanítását Izajás könyve 40-55. fejezetei­ben találjuk és Ezekiel hatására tartották meg hitüket és nem­zeti azonosságukat, így ők ad­tak lendületet a fogság utáni zsidóság helyreállításához. A zsidó nép és a keresztény­ség egyaránt Isten szavának közvetítőit látja a prófétákban, akik szellemi és erkölcsi nagy­ságuk révén az egyetemes emberi értékrend képviselői is. Rózsa Huba a róm. kát. hittudományi egyetem professzora Tolna megyeiek a világtalálkozón A magyar reformátusok 1991. június 21-én megynyílt II. világtalálkozóján a magyaror­szági református gyülekezetek tagjain kívül több mint negyven országból vesznek részt ott élő magyar hittestvéreik. A buda­pesti Kisstadionban tartott megnyitó istentiszteleten húsz­ezren vettek részt, köztük volt a szekszárdi gyülekezet tíz tagja is. A találkozó színhelye második nap Debrecen volt. A nagyerdei stadionban tartott is­tentiszteleten huszonötezren je­lentek meg. Több Tolna megyei lelkipásztor is részt vett az úr­vacsora osztáson. Ott volt a szekszárdi református gyüleke­zet három tagja is. Hétfőn, jú­nius 24-én, az I. Magyar Re­formátus Ifjúsági Világtalálkozó megnyíltával benépesült a zán- kai tábor, ahová Tolna megyé­ből igen sok fiatal utazott. Igaz, Szekszárdról mindössze tizen- ketten, de olyan gyülekezet is van, például a dunaszentgyör- gyi, ahonnan ennek a létszám­nak a többszöröse vesz részt a találkozón. Az I. Magyar Re­formátus Ifjúsági Világtalálkozó holnap, június 30-án a délelőtt 10 órakor kezdődő záróisten­tisztelettel ér véget, amelyre nyitott kapukkal várja a zánkai tábor a többi fiatalokat, a talál­kozón részt vett lányok, fiúk szüleit. Ez a vasárnapi záróis­tentisztelet .mindenkinek belé­pést biztosít egy erkölcsi érté­kekben gazdag világba. D.E. Évközi 13. vasárnap „Ha csak ruhája szegélyét érintem is.. ■ (Mk 5,21-43) Különös időszerűséget nyer mai világunkban ennek az evangéliumi asszonyank az a hite, hogy Jézusnak legalább a ruhaszegélyét akarta megérin­teni és ebben a gyógyító erő je­lenlétét vélte. Nem igényelte Jézus csodatévő szavát. Még azt sem, hogy ránézzen. Arra meg nem is mert gondolni, hogy Jézus csodákat tevő keze megérintse fejét vagy homlokát. Nem kívánt semmi személyes törődést, figyelmet, megelége­dett ruhájának szegélyével, ami az öltözetének nem is legdísze­sebb része, hisz hozzátpadt a föld pora, szennye. Mégis hitt abban, hogy a ruhaszegélyen át Jézus istenséget tudja elérni és gyógyító erejét fogja megta­pasztalni. Csakugyan: távol van egy az út porát hordozó ruhaszegély attól, hogy isteni erők közvetí­tője legyen. Nekünk, mai embe­reknek meg különösen nehéz elképzelni, kik a szavak erejé­ben és a kezek alkotó készsé­gében, de mindéképpen a személyes ráhatásban tudjuk elgondolni a gondolat és erő át­vitelét. Ez az asszony túltett raj­tunk. Különös és elgondolkod­tató, hogy Jézus nemcsak eltűri az asszony kissé mágikusnak ható felfogását, hanem megke­reszteli a lökdösődő tömegben, hogy megdicsérhesse hitéért. Jézus csodái jelek is. Valamit meg akart velünk értetni. Vala­mire rá akart világítani. Ez pe­dig az, hogy tud ő a vele kap­csolatos nem szellemi dolgok­nak is olyan erőt adni, ami neki személyes tulajdonsága, ami a hitben megnyílott emberre hatni képes. Gondolunk itt elsősorban a szentségekre, de az egész egyházi életre is. Hisz Jézus egybeszabott köntösében az egyház jelképét látta. És tovább bontva a szimbólumot: az egy­ház minden időben felöltözteti Jézust és úgy járatja végig a történelmen. Gondolatokból, érzésekből és gyakorlatokból szövi a ruhát Jézus számára és így alakultak ki az ókori, nép- vándorlás és középkori keresz­tény szellemiség különböző struktúrái - a modern egyházi törekvésekig. Áhitatok, szertar­tások, jogrendek köntösében áll Jézus minden kor színe elé. Ezekben sokszor hiányoljuk Jézus eleven szavát és még többször nélkülözzük kezének melegét. Sokszor panaszko­dunk, hogy rászállt a köntösre a történelem útjának pora, talán hozzátapadt a föld sara. Ide kell a vérfolyásos asszony Jézustól megdicsért hite, amely Jézust tudja és látja a ruhaszegélyben is. Pápai József Vállalkozásfejlesztés - európai segítséggel Központi kérdések Hét végi beszélgetés dr. Solymosi Józseffel

Next

/
Thumbnails
Contents