Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-28 / 150. szám

1991. június 28. %- • ■ 'I v Húszon innen tízen túl Törd a fejed! be.) Kazettát nyert: Régi Attila, Dunaszentgyörgy. Ótós Réka legfrissebb fotó­jára a tippeket július 4-ig várjuk. Cím: Tolnai Népújság 7100, Szekszárd, Liszt F. tér 3. Fidesz-tábor Július 19 és 28 között az agárdi Pop strandon változatos programokat kínál az odaláto­gatóknak a Fidesz. Koncertmenü: Demjén Fe­renc, Bródy János, Pál Utcai Fiúk, Hobo, Deák Bili, Bikini, stb... Heti cáfolat Nem igaz, hogy a Tardyfe­ron a kopaszság ellenszere. Torzonborzongások (Ifjúkorom naplója, 1983-84-ből) 7. 1983. augusztus 15. Anyám a Szabad Európát hallgatja. Helyesebben ma amellett alszik el, mivel hétfőn nincs tévé. Zavarják az adást. Mennyi propaganda és ellen- propaganda, mennyi energia, hány ember munkája fekszik e haszontalanságokban. Kórhá­zak, iskolák, tudomány, tech­nika, kultúra, jólét. Apróságok. Első és legfontosabb dolog a politika, legizgalmasabb egyé­niségek a politikusok. Úgy kép­zelik: úgy képzeljük. Augusztus 16. Újra itthon. Anyám a paradi­csombefőzéssel foglalatosko­dik. Utólag akarja megcimkézni az összes üveget. Van, ame­lyikre már nem emlékszik pon­tosan: meggy- vagy szilvalé van-e benne. Kicsit bosszant. Dehát ki más is bosszant­hatna? Éldegélünk kettecskén, tillárom, haj. Egymásra fröcsköl­jük keserűségeinket. Termé­szetesen szeretettel. Augusztus 17. Platon Államát olvasom. Fan­tasztikus, hogy több mint két­ezer évvel ezelőtt már éltek ilyen régiókban gondolkodó emberek. A jó öreg Szókratész állítólag egy szót sem írt. Az ut­cán beszélgetve terjesztette ta­nait, és tanítványait is dum- csizva, vitatkozva okította. Pla- tont is, aki később megörökí­tette őt. Párbeszédes tanulmá­nyokban. Főszereplő: Szókra­tész, ki az írott szókra tesz, hal­hatatlan mégis azok által lesz. Olé! Augusztus 18. Esténként szoktam beszél­getni Istennel. Illetve Uramnak nevezem. Bár nem tudom, ki Ő, s hogy létezik-e egyáltalán, de oly jó (kellemes, kényelmes) hinni, hogy van valaki, akihez fordulhatok, aki elintéz, közben­jár, irányít, s kicsit felelős is - helyettem. Régebben imádkoz­tam. Szabályos Miatyánkokat, Üdvözlégyeket, Hiszekegyeket. Aztán elmaradtak a bárgyú, hit nélküli, automatikusan mormolt szabványfohászok. Augusztus 19. Valami újat szeretnék. Any- nyian írtak és írnak szép verse­ket, trágár verseket, humorosa­kat és bölcseket, velőtrázó könnyűzenét és monumentális komolyat, alkotnak ilyen-olyan festményeket, szobrokat, érnek el kimagasló eredményeket sportban, politikában, tudomá­nyokban, közéleti téren... Va­lami újat szeretnék. Ami talán mindezek szintézise. Amihez talán megvannak a képessé­geim, vagy azok csírái, a mag­kezdemények, csak a felszere­lési és kifejezési eszközeim si­lányak. Egyelőre. Augusztus 20. Az emberek érző lények. Auschwitzban például meg­érezték a gázszagot, Hirosimá­ban pedig az atombomba okozta kellemetlenségeket. Fele- és egészbarátaim! Csak egy ötlet: Talán nem kéne ha­lomra gyilkolnunk egymást. Ér­zékenyek vagyunk. Csakúgy, mint a malacai eltűntén kesergő varacskosdisznó-mama. Augusztus 21. A Tisza-ligetben nagy embe­rek kapcsolódnak ki. Időnként a szó szoros értelmében. Ide jár­nak, a vállalati üdülőkbe és klu­bokba a város előkelőbb egyenruhásai, olcsón berúgni. Ide járunk mi is Lajos barátom­mal, ha Szolnokon vagyok. A vasiparinál ismerős a gondnok, kapunk söröcskét. Azt kortyol­gatjuk, bámuljuk a nőket, csap­kodjuk a szúnyogokat. Gyéren szólunk, mint a sokat tudók. Augusztus 22. Filmmúzeumban voltam. Már harmadszor. Itt, a Tallinn mozi­ban most régi ameriaki filmeket vetítenek esténként. Többnyire limonádék. Nem is a cselek­mény miatt megyek el, hanem azért, hogy az öltözködésből, utca- és lakásképekből követ­keztetni tudjak az ötvenes évek Amerikájára. Van mit behoz­nunk. Időnként persze egy-egy nekemvaló poén is elcsattan. (Például a bankrablóktól: - El­megyünk Bolíviába, hogy ne legyünk szem előtt. Meg eset­leg bankot rabolni.) Augusztus 23. Ismét Kunszentmárton. Mondhatná valaki: változatosan Lesz Hócipő fórum - Farkas- házy Tivadar és Selmeczi Tibor közreműködésével -, valamint foci-derby, az alábbi csapatok­kal: színészek, műsorvezetők, újságírók, edzők, Fidesz-képvi- selők, női pop-sztárok, manö­kenek stb... Részvételi díj (mely a sátor­hely és a strandbelépő árát tar­talmazza, továbbá kedvezmé­nyes koncert-, disco- és mozi­jegy váltására is jogosít) 150 fo- rint/fő/nap. A szervezők előze­tes jelentkezést kérnek. Határ­idő: július 7. Cím: Fidesz Tolna Megyei Irodája, Szek­szárd, Mészáros L. u. 5. Zöld tábor A Tisza és a Körös találko­zásánál szervez környezet- védelmi tábort július 22-28-ig a Fidesz csongrádi csoportja. Javasolt, illetve igénybe vehető közlekedési eszközök az odautazóknak: vonat, csó­nak, kerékpár, konflis. Az úgynevezett „fejtágító tábor” tartalmas kikapcsoló­dást szeretne nyújtani. Elő­adásokat hallhatnak a részt­vevők környezetvédelmi, energetikai, természetvé­delmi, közlekedés- és telepü­lésfejlesztési, biogazdálko­dási kérdésekről, és a termé­szetes életmódról. További részleteket a Fi­desz megyei irodájában tud­hatnak meg az érdeklődők. Jelentkezni július 5-ig lehet. Szélvihar Végre piacra került az Edda Művek új nagylemeze, amely­nek címe: Szélvihar! Persze, az elmúlt hetek alatt sem volt igazán szélcsend az együttes körül, bár ilyen jellegű felhajtásra valószínűleg senki sem áhítozik. A zenekar két ki­váló tagja kiválóságát kiválásá­val is igazolta: Alapi István szó­lógitáros és Pethő Gábor basz- szusgitáros szerződésszegése és váratlan külföldre távozása alaposan meglepte a banda többi tagját, valamint az új nagylemezt éppen megjelen­tetni kívánó lemezkiadót. Új együttest szervezni sosem egyszerű, de most ráadásul he­tek alatt kellett megfelelő zené­szeket találni a megüresedett helyekre. Az újak egyből a mélyvízbe kerültek, hiszen az Edda ezalatt is folyamatosan dolgozott. Közben teljesíteni kellett a koncertmeghívásokat is, ugyanakkor be kellett fejezni a kiadásra váró lemez promó- ciós munkáit is. így aztán gyors, de alapos keresgélés után Pataky Attila zenekarvezető-énekes, Gö- möry Zsolt billentyűs és Do- nászy Tibor dobos mellé Kun Péter szólógitáros (ex Sing- Sing, ex Pokolgép) valamint Kicska László basszusgitáros (ex VM Band, ex Rózsaszín Bombázók) igazolhatott az Ed­dába. Velük megerősödve, az Edda Művek - bár egy percre sem állt le - újult erővel bein­dult. A frissen érkezettek kon­certeken már bemutatkoztak, és a közönség gyorsan szívébe zárta őket. A távozottakat tehát gyorsan sikerült pótolni, így megjelénhe- tett az új, immár 12. Édda al­bum is. Pataky Attila állítása szerint az Edda történetének legjobb anyagát adják a hallga­tók kezébe. Hogy ez így van-e, ki-ki döntse el maga, az viszont tény, hogy az összeállítás 10 tempós és 1 lírai dala amellett, hogy megőrizte a hagyomá­nyos Edda-Soundot, a mai „vájtfülű” igényeknek is a leg­magasabb színvonalon megfe­lel. Jó zene-tartalmas monda­nivaló-korszerű hangzás és hagyományok: ez az Edda si­kerének a titka. A 12. Edda album címe: Szélvihar. Ugyanerre a dalra készült a videóklip is, és ugyanez a dal ihlette a borítót is, amelynek színvonala a leg­első LP arculatát idézi. A vásár­lók bizonnyal elégedettek lesz­nek a tasak küllemével, ugyan­akkor a rajongóknak meglepe­tést okoz majd, hogy a több mint tíz évig használt és meg­szokott hagyományos Edda fel­iratot most egy új embléma váltja fel. Ez a húzás nagy me­részséget követelt, bár az új védjegy kitalálói nagyon bíznak a sikerben. A csomagolás külön érdekessége, hogy a kazetta- borító belső oldalain olvasha­tóak az elhangzó dalok szöve­gei is. Pluszajándék valameny- nyi kazettavásárlónak, hogy a dobozban egy sorsjegyet talál­nak, aminek beküldői között ki­sorsolják Pataky Attila YA­MAHA motorját. Az új album CD-n is megje­lenik 4 ráadásdallal, amelyek a zenekar korábbi nagy sikerei­nek angol nyelvű változatai. A Szélvihar anyagát termé­szetesen már koncertjein is játssza a zenekar. Közben el­kezdték szokásos nyári turné­jukat, amelynek várhatóan kie­melkedő pontja lesz Agárdon, július 13-14-én, az Eddások első országos találkozója, több ezer rajongóval. Réthly Kaliforniából jöttem” Magyarország amerikai szemmel Péntek este van, meleg, nyári este. Mit tagadjam, meg­szomjaztam, a vágyam egy korsó hideg sör. A Piccoló drink bár tömve, mint mindig ilyen­kor. Az egyik asztalnál ismerő­sök — megközelítem.- Nem akarsz interjút csinálni egy amerikaival? - kérdezi Zsolt.- Ne hülyéskedj este tizen­egykor, különben is, mit ke­resne itt egy amerikai? Az asztalnál tényleg beszél­get két idegen, már fel is kászá­lódnak, és mosolyogva a meg­üresedő szomszéd asztalhoz ülnek. Hű, ennek a fele sem tréfaj dolgoznom kell, interjú.- O David Fischer Kaliforniá­ból, én pedig Halász Péter va­gyok Kőszegről - mondja az egyik fiú, és én csak akkor hi­szem el, hogy a másik ameri­kai, amikor az félreismerhetet­len jenki angolsággal bemutat­kozik.- Hogyan kerültél Magyaror­szágra? - teszem fel az első fogas kérdést Péteren keresztül (ugyanis én semilyen angol­sággal nem beszélek). A Fodor's Company megbí­zásából június elején érkeztem az országotokba, hogy nézzek körül és írjak egy útikönyvet róla . Ez a cég ugyanis közel száz országról készít útiköny­vet. Mit csinálsz, írsz, hol élsz, hány éves vagy? - ömlenek be­lőlem a fogasabbnál fogasabb kérdések.- Egyetemista vagyok, hu­szonöt éves és német szárma­zású, Kaliforniában élek, a Ber­keley Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakára járok - mondja nevetve David. Ez tu­lajdonképpen egy politikus-, diplomataképző szak, de emel­lett nagyon szeretek írni is. Úgy mint te, én is szoktam újsá­gokba is írni, így most sokkal jobban át tudom érezni a te helyzeted, ugyanis én ritkán vagyok interjúalany. Ketten ér­keztünk egy lánnyal Magyaror­szágra, azzal a céllal, hogy ké­szítsünk egy útikönyvet, ez a mi nyári munkánk. 0 néz körül Budapesten, Esztergomban, Visegrádon és Miskolcon, az enyém pedig az ország többi része. Ez egy nagyon részletes útikönyv lesz, a kisebb igényű túristáknak is sok fontos infor­mációval, túristaházakról, ifjú­sági szállásokról, a falvakról is megpróbálunk mindent meg­tudni. Jegyzetelek, naprakész, pontos útitervvel dolgozom. A mi írásunk egy nagy útiköny ré­sze lesz, amelyben Magyaror­szágon kívül Bulgáriáról, Ro­mániáról, Csehszlovákiáról, és Lengyelországról olvashatnak az amerikai túristák. Volt vá­lasztási lehetőségem, még Me­xikót és Franciaországot is vá­laszthattam volna. Ezekben az országokban azért lett volna könnyebb a dolgom, mert egy évet töltöttem mindkettőben, és jól beszélem a nyelvüket.- Hogyhogy mégis Magyar- országot választottad?- Szerintem ez volt a legér­dekesebb feladat. Nálunk,Ame­rikában a három ország közül ez a legismeretlenebb. Mi, amerikaiak nagyon szimpatizá­lunk a magyarokkal, tudjuk, mi történt 1956-ban. Régebben az egyetemen külön tanultunk Nyugat-Európáról, és külön a szovjet-blokkról, ami a volt kommunista országokat jelen­tette. Most már a tanulmányok­ban Magyarország Európán be­lül szerepel. Ez azért jó, mert a diákjaink többsége nem akarta a szovjeteket tanulni, és így a ti országotokkal sem ismerkedtek meg. Most már többen, többet fognak rólatok megtudni, ami nagyon örvendetes. Magyaror­szágnak van szerintem a leg­nagyobb esélye ahhoz, hogy mihamarabb felzárkózzon Eu­rópához, úgy gondolom, a munkámmal talán én is segítem ezt a folyamatot. Nagyon meg­szerettem az országotokat, már augusztusban szeretnék túris­taként visszajönni.- Milyen útvonalon érkeztél Szekszárdra?- Budapest - Tata - Sopron - Szombathely - Kőszeg - Pécs - Szekszárd.- Melyik városunk tetszett eddig a legjobban?- Mint város, talán Pécs. Kö­rülbelül kilenc órája vagyunk Szekszárdon, de eddig itt talál­koztunk a legsegítőkészebb emberekkel. Ez egy kis város, NÉPÚJSÁG 13 élek. Metropoliszról metropo­liszra. Szolnok, Tiszajenő, Kun­szentmárton, később Mezőko- vácsháza, Kétegyháza, Batto- nya... Mi kell még? Mondjuk egy színház. Egy múzeum. Egy klub. Egy kulturáltabb presszó. Egy szolidabb mozi, kevésbé jópofa közönséggel. Értelmes, humort értő és humort művelő társaság. Budapest. Augusztus 24. Törjék Bandi bá 53 éves agg­legény. Valahonnan Paks kör­nyékéről származik, egy Mado- csa nevű faluból. De néhány évtizede már sehol sem lakik. Pontosabban: mindig ott, ahol a geodézia telephelyet ver. Jelen­leg Kunszentmártonban. Hölgy­ismerőseit, kedveseit sorszá­mozza. Most tart a 107,-nél. Az „Egy falu, egy nóta” elvet vallja. Ha költözik a cég, új szoknya után néz. Ő a BGTV 1 -es osztá­lyán dolgozik, a szintezőknél, én a 20-ason, a háromszöge- lőknél. Mégsincs közöttünk osz­tályharc. Sokszor meghív Bandi bá hazai borra meg szalámira. Habzsoljuk az élvezeteket. Augusztus 25. Sokat iszom. Nem úgy, mint hajdanán. Körülbelül 16 éves lehettem (de nem néztem ki 14-nek sem), mikor Békéscsa­bán - középiskolás szenvedé­seim és boldogságaim színte­rén - egy „fejlettebb kinézetű” sráccal először kocsmába men­tem. A hölgy, ki a pincérség mesterségével volt áldott, kö­zölte, hogy 18 éven aluliakat nem szolgálhat ki, de itt a nagy- fröccs, gyorsan húzzuk le, már viszi is a poharakat. Annyit em­ber még nem szenvedett nagy- fröccs „lehúzását” eszközlendő, mint én ott, akkor. (Folytatjuk.) LÁP PÁL Az útikönyvíró: David Fischer nagy szívvel. Bárcsak tovább maradhatnánk, de a munkám miatt reggel tovább kell men­nünk. A könyvben lesz egy rész a borokról, ott bővebben fogom említeni a várost, ugyanis a bo­rotok nagyon jó.- A szomszéd asztalnál, ahol ültetek, csak Fidesz-est látok, talán segítenek a munkádban?- Még otthon, Kaliforniában találkoztam a Magyar Televízió­tól Kepes Andrással, ő aján­lotta: ha Magyarországra jövök, keressem meg Ledényi Áttilát, a FIDESZ külügyi irodájának vezetőjét. Érkezésünkkor Attila telefonált a városi szervezete­ikbe, hogy mindenben támo­gassanak bennünket. A helyi csoportok segítsége nélkül, azt hiszem, nem mentünk volna semmire. Az útikönyv fiatalokról szóló részében teljesen politi­kamentesen, de nagy elisme­réssel fogok róluk írni. A szek­szárdi Fidesz-esek élén Né­meth Zsolt pár óra alatt megmu­tatta nekem a várost, ő is na­gyon jó ember.- Á tolmácshoz is egy kér­dést: hogyan találkoztatok?- Kőszegi vagyok, a gimná­ziumban, ahol most érettségiz­tem, van egy amerikai tanár. David ottjártakor pont nála vol­tam. Beszélgettünk, majd meg­kérdezte, mit csinálok a nyáron, nem tartanék-e, vele ezen az országjáráson. Úgy döntöttem, elkísérem. Jó angoltanárom volt, Amerikában is jártam már, így beszélek a nyelvén. ­Kifogytam a kérdésekből, David még megemlíti, hogy a magyar lányok gyönyörűek, és szeretne már „beszélgetni" egyet velük. Felkerekedünk, irány az éjszaka. Tánc, • lá­nyok. . . Reggel van. . . Már? David és Péter továbbmennek. Jó utat, gyertek vissza... Sárvári Ablaküveget ábrázolt a múlt heti felvétel. (Hogy „márkájára nézve” katedrái vagy nem, azt a szerkesztőségben senki sem tudta megmondani. Pedig több olvasó is ezt a megfejtést küldte

Next

/
Thumbnails
Contents