Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-28 / 150. szám

4 NÉPÚJSÁG Bonyhád és környéke 1991. június 28. Szépül a Lenin utca Elment a vonata, vigadjunk felújítását a polgármester szor­galmazta a bérlőnél, majd ez- ügyben interpelláció is elhang­zott, s nem is eredménytelenül. A munkálatokat a Költségvetési Üzem szakembergárdája végzi. Közhírré tétetik Irány a Neckar A Bonyhádi SE megyebajnokságot nyert labdarúgó csapata az öregfiúk csapattal közösen, háromnapos wernaui látoga­tásra utazott, eleget téve ezzel a Neckar-parti testvérváros sportegyesülete meghívásának. Beiktatás Tegnap ünnepélyes állománygyűlésen, július elsejei hatál­lyal beiktatták hivatalába Bonyhád új rendőrkapitányát, dr. László Antalt. Az eseményen részt vett dr. Berta Attila megyei rendőrfőkapitány, valamint Oroszki István polgármester is. A szabadság szabadtéri ünnepe Milyen elnevezéssel illessük azt a rendezvényt, mely az Aranyoroszlán étterem tera­szán várja vendégeit vasárnap, június 30-án? Politikai emlékfó­rum, zenével és táncmulatság­gal? Vagy inkább búcsúbál annak örömére, hogy az utolsó szovjet katona is elhagyta szép hazán­kat? Netán a kettő vegyesfelvá­gottjaként fúvóskoncerttel egy­bekötött fórum és esti bál...?! Talán mindegy is, hogy mi­nek hívjuk, sokkal inkább lé­nyegesebbnek tűnik, hogy sike­res, pihentető, örömszerző mi­volta kerekedjen felül ennek a rendezvénynek, melyet Panghy László az Aranyoroszlán tulaj­donosa a Kelet-Nyugat Nagy­kereskedelmi RT-vel közösen szervez meg. A délutáni órákat a Vörös­marty Mihály általános iskola fúvószenekarának koncertje te­szi kellemessé, míg este nyolc­tól éjfélig a Szignál zenekar kí­vánja az eseményre ellátogató nagyközönséget szórákoztatni. A rendezők bíznak abban, hogy az esemény akár nagyszabású utcabállá is terebélyesedhet, ami természetesen a jókedv függvénye. ügy tűnik, hosszú esztendők üressége után az étterem tera­sza felszabadultan vígadó, fó­rumra éhes népet fogadhat. Tehát vasárnap este az Arany­oroszlán teraszán... Majd meg­látják, ha részt is vesznek rajta! Mi kérdezünk, a polgármester válaszol Hová kerül az emlékmű? Az első világháborús emlékművet felújítják- A testület döntése alapján 1992 pünkösdkor avatja Bony­hád városa a II. világháborús emlékművét. Hol állíják fel tásra Bertalan Sándor alkotását?- A munkatársaimmal meg­tartott megbeszélésen kértem, minden szóba jöhető helyről mondjanak véleményt. Elhang­zottak javaslatok a 6-oson túli szovjet emlékmű melletti terü­letről, a 6-os főút város felé eső részéről, mindkét temető szóba került, emellett a Vörös- marty-tér, Béke-tér, a Rákóczi utcai zsinagóga előtti terület, de még a Fáy lakótelep is. Ötletpa­rádé volt, melyen a művész is részt vett. Felkértünk egy szak­értőkből álló szemlebizottsá­got, a város megtekintése után mondjon szakvéleményt, s ezt követően kezdünk az érdemi megbeszélésekhez. Mindezt azért tettük, mert valakinek el kell döntenie a helyet, s ebben a döntésben ne az essen a latba, hogy ki milyen szónoki képességekkel rendelkezik, ne legyen ebből pártügy, pártos­kodás, hiszen ez a város közös ügye.- Valahol a főtéren, vagy kö­zelében látszana célszerűnek a felállítása. Mi erről a vélemé­nye? Többször elhangzott, Bonyhádnak nem csupán egyetlen tere van. Csak példa­ként említem, egyesek szerint a Vörösmarty-tér az országzászló tere, míg a régi bonyhádiak azt tartják, az a malacpiac helye volt, megint mások építészeti­leg tartják ezt a konkrét helyet alkalmatlannak. De minden ja­vaslat mellett akad pro és kontra vélemény. Véleményem szerint a volt zsinagóga előtti Rákóczi utcai terület is jó esély- lyel pályázik az emlékmű felállí­tására. Egy biztos, nyugodt, ki­egyensúlyozott térre van szük­ség, ahol funkció és esztéti­kum, kegyelet és városkép egyaránt nagyot kell hogy nyomjon a latban. Legjobb he­lye a városközpont valamelyik területén lenne.- Ejthetünk szót a pénzről is?- Természetesen. Örömmel vettem, hogy a testület magáé­nak érezte a kérdést, készség­gel fogadta az MDF által fel­ajánlott anyagot és az adomá­nyokból eddig befolyt összeget. Áz adományozók között itthon és külföldön élő magyarok sze­repelnek szép számmal.- Néhány nevet ha említene a sok közül...- A teljesség igénye nélkül, a külföldön élő magyarok listájá­ról néhány adományozó neve: Jakob Krahling, Merholcz, Éva Reining, Offenbach, Kristina Locz, Zaffenhausen, Kristina Wirth és Elisabeth Friedrich, Hesselróth, Katharina Zulauf, Peter Fischer... Minden ado­mányt köszönünk s legköze­lebb további adományozók ne­vét is szívesen megemlítjük az emlékművel kapcsolatos hír­adások között.- A majosi és bonyhádi első világháborús emlékművek is felújításra kerülnek.- A város a második világhá­borús emlékműre 120 ezer fo­rintot kapott adományként, a két első világháborús emlékmű felújítására ennek kétszeresét szavazta meg a testület. Rékavölgyi pillanatok Nyár, napfény, pihenés, sza­badság ... Megannyi édesbús, sokszor az álom kategóriájába sorolt, elérhetetlen, ismeretlen fogalom. Mert ki ér rá manap­ság nyaralni, napozni, kinek van ideje kirándulni? Dologidő­ben. .. Hiszen legjobb a mai pénzszűke világban forintot ke­resni, a nyári kánikulában sze­net hordani, szőlőt permetezni, és borsót párolni a fagyasztó- szekrénybe, kinek-kinek ter­mészetesen ízlése szerint. Mégis, ha rászánjuk magun­kat, ha lopunk az élettől pár kedves órát, kapjuk a pecabotot és kiülünk a váraljai parkerdei tavak partjára, s itt összefutunk ismerősökkel. Az elmúlt hétvé­gén például hat testvér és csa­ládtagjaik üdültek két napot, fe­ledve tegnapot és holnapot, e pompás környezetben. A másik, közeli ám csodála­tos kirándulóhely Óbánya. Alt- glashütte... a tavak, a faze­kasmesterek, a falu csodái no meg Rékavölgy mesés szép­sége. Itt egy pécsi házaspárral futottunk össze, akik az unoká­tól ajándékba kapott német ju­hász kutyát, Alexet is magukkal hozták a víkendre. Ki a beton­rengetegből, beleharapni az erdő homályából előtörő, har­sogó oxigénpaplanba, kipakolni a Trabiból a falburkolatnak szánt anyagot... Egy kicsit dolgozni, közben jókat főzni az udvari tűzrakó he­lyen a bográcsban, este áthívni a szomszédot egy fröccsös kár­tyapartira, trécselésre. Ez most nagyon kellene mindenkinek. Győréi búcsú Falufesztivál az összetartozás jegyében Győré nagyon sokat fejlődött az utóbbi időben. A házak ren­dezettek, a falukép egységes, az emberek szorgalma töretlen. Ilyenkor, a györei búcsú idején aztán különösen szépek, csino­sak a porták. Hosszú évekre visszatekintő, nagyszerű a kap­csolat az Északi Bányaüzem szakszervezeti bizottsága és Győré lakossága között. Az el­múlt több mint 15 esztendőben sokat tett a két fél, hogy ez a kapcsolat ne maradjon meg a felszínes, szinte kötelező érvé­nyű adok-kapok szituációnál. A falumegtartó szerepbe éppúgy beletartozónak érezte a szak- szervezet azt a segítséget, me­lyet a kultúrház felújításához nyújtott, mint a rendhagyó isko­lai irodalomórák patronálását, melyre a Pécsi Nemzeti Szín­ház művészeit hívták Győrébe. A falu életében nagy dolog a búcsú, s mintegy a rangját sike­rült emelni azzal a másfél évti­zeddel ezelőtti, immár tradicio­nális lépéssel, hogy ezen a na­pon tartják meg a bányász­szakszervezeti ünnepet is. Kö­zösen. S mára már híre van a györei nagybúcsúnak, amely lassan-lassan mini falufeszti­vállá válik, amit mutat az is, hogy megszámlálhatatlanul sok árus kerekített egy nagyszerű kis vurstlit a falu szívébe. A „Kútvölgyben” - mely a szó igaz értelmében is a legtalá­lóbb, s valós nevet kapta a falu­tól — fél négykor a Szászvári If­júsági Zenekar adott mintegy egyórás térzenét, majd két népviseletbe öltözött elány mondott verset, amit Csorna József polgármester ünnepi kö­szöntő szavai követtek. A pol­gármester szólt a nagyszerű kapcsolatról, mely a mai, igen nehéz, a bányászságot sújtó percekben is - él, s melyben a közös jövő kívánsága egyben közös érdek is. Beszélt a falu­fejlesztés nem egyszerű, ám Győrében mégis úgy tűnik sike­res munkájáról, szót ejtett a po­litikai, állami, közéleti szabad­ságeszmékről, s ebben egé­szen 1541-ig visszatekintést adott, s beszélt a máról. Meg persze a jobb holnap reményé­ről... A színpadon ezt követően a Pécsi Nemzeti Színház öt mű­vésze tartott szép sikerrel, s tapssal elismert kabaréelőa­dást, szerezve ezzel a búcsún résztvevő népnek kedves, könnyű perceket. N. Szabó Sándor elmondta, lassan már a falu háziszínészei, hiszen évek óta ellátogatnak ide ezen a na­pon, s udvariasság nélkül mondhatja, szívesen teszik. A kultúrházban közben megte­kinthették azt az ötven képből álló fotókiállítást az érdeklődők, mely a bányászélet szinte min­den pillanatáról nyújt egy-egy információt, élményt. A renge­teg árus, a négy ringlispiles, a céllövöldék és büfék körül dél­utáni sürgés-forgás kezdődött, vidám hangulatban. Mindenk talált kedvére való szórakozást, s aki a táncra várt, azt este jó hangulatú utcabál várta. Győré ezen a napon egy kicsit ünne­pelt, örült, feledte a hétközna­pok sokszor nyomasztó gond ját. * , Az oldalt írta és szerkesztette: Szabó Sándor. A fotókat Ótós Réka készítette. Továbbra is várjuk kedves olvasóink leveleit, információit és kérdéseit, az Önöket érintő, érdek­lődésüket felkeltő eseményekről. Kérjük jelezzék, mely te­lepülésekről olvasnának szívesen összeállításunkban. * Megkezdték a magyar állam tulajdonát képező, de a Népbolt kezelésében lévő Lenin utcai épületsor felújításának munká­latait. A városi képet már rontó, igen gyenge kinézetű épületek

Next

/
Thumbnails
Contents