Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-25 / 147. szám

6 NÉPÚJSÁG 1991. június 25. „Újra itt van, újra itt van a nagycsapat” Bonyhádi SE: vidám hangulatú bajnokavatás A Bonyhádi SE Tolna megye bajnokcsapata Az vesse rám az első követ a , .labdarúgó-megyebajnokság szakvezetői közül, aki észér­vekkel meg tudja kontrázni azon megállapítást, miszerint a Bonyhádi SE együttese valójá- bann „ellenfél nélkül" nyerte a bajnoki címet. Losonczi István edző legénysége a hosszútáv­futó magányossága közepette úgy elbánt a mezőnnyel, mint a tarajos szökőár a rozoga tutaj­jal. A döbröközi és hőgyészi ül­döző duóval szembeni fölényt igazolandó, 88 százalékos pro­duktummal kasszírozták az aranyérmet. A csapat év végi bizonyítványát a magasabb osztályba léphet minősítéssel záradékolták. Erről is, no meg a jövő tervei­ről is sok szó esett a bajnokava- tón, ahol Kiszler Ferenc ügyve­zető elnök a résztvevők között köszöntötte Oroszki István pol­gármestert, Kovács Péter jegy­zőt, valamint a megyei labda­rúgó szövetség vezérkarát: Szinger Ferenc elnököt, Gabi Géza alelnököt és Újvári Mihály főtitkárt. Domokos Sándor társadalmi elnök értékelte az 1990-91-es évadot.- Gratulálok a bajnoki cím­hez, a neheze azonban csak ezután következik - mondta. - Egy évvel ezelőtt az NB III—tói vett búcsú melankolikus hangu­latában a klubvezetők az első perctől érezték: botorság lenne engedni, hogy a letörtség hosz- szú távon hatalmába keritse a csapat tagjait. Ezért az első pil­lanattól arra törekedtek, hogy tudatosuljon a cél: visszajutni az NB lll-ba! Ez egy év eltelté­vel sikerült, ami egyúttal azt is bizonyította, hogy a legjobb já­tékosanyaggal a Bonyhádi SE rendelkezett a megyebajnok­ságban. Kemény, következetes munkával és a néhány poszton végrehajtandó erősítéssel ké­pesnek tartom csapatunkat arra, hogy megkapaszkodjon a magasabb osztályban. Szak­osztályunkban továbbra sem honosodik meg a profizmus, ezért az NB lll-as keret leendő tagjaitól becsületes helytállást várunk a munkahelyeken, s csak utána következik a foci. Ezután méltatta Losonczi Ist­ván edző szakmai munkáját, s bejelentette: a nyugdíjas korú szakvezető további egyéves szerződést kötött a klubbal. Szinger Ferenc a megyei szövetség gratulációját tolmá­csolta, majd így folytatta:- Ha 1990 júniusában, ami­kor a Bonyhádi SE kiesett az NB lll-ból, valaki azt jósolja, hogy egy esztendő után, a pad­lóról felállva újra a harmadik vonalba kerül - azt minden bi­zonnyal megmosolyogták volna. Külön köszöntőm Lo­sonczi Istvánt, hiszen micsoda nagyszerű ajándék egy nyugdí­jas szakvezetőtől, hogy a do­bogó csúcsára kormányozta csapatát. Az első hívó szóra igent mondott, jött, dolgozott, és eddigi pályafutása sokadik sikerét tette le a vezetők aszta­lára. Köszönet a feleségeknek, hozzátartozóknak, hiszen ők is aktív részesei a csapat sikeré­nek. Okulva a múlt tapasztala­tain, fogjanak össze és közös akarattal szilárdítsák meg tag­ságukat az NB lll-ban! Minden jel - vezetésben, játékosállo­mányban, a város segíteni aka­rásában - arra utal, hogy tartós lesz a Bonyhád magasabb osz­tályú szereplése. Oroszki István polgármester az önkormányzat és a sport- szerető városlakók köszönetét tolmácsolta a csapat tagjai, szakvezetése, s mindazok számára, akik részt vállaltak a bajnoki cím kiharcolásában. Hangsúlyozta: rendkívül nagy szükség lesz az összefogásra, a fegyelmezett edzésmunkára ahhoz, hogy ősztől a magasabb osztály mérkőzésein is sok örömet szerezhessenek szurko­lóiknak. Mint megtudtuk, június 27- július 1. között a németor­szági testvérvárosba, Vernauba utaznak jutalomként. A bony­hádi öregfiúk számára pedig visszavágó a házigazdák csa­patával. A megszolgált aranyérmek kiosztását vacsora, majd vidám hangulatú tánc követte az Etelka kisvendéglő kerthelyisé­gében. A fociszerető zenekar kíséretében felcsendült a baj­noki esztendőt is minősítő nóta, miszerint „Újra itt van, újra itt van a nagy csapat.” Szeretnénk hinni, hogy ősztől a Bonyhádi SE a pályán is el­húzza majd az NB lll-as ellen­felek nótáját a bajnoki mérkő­zéseken.-fekete­Kézilabda NB II. r Évadzáró szekszárdi siker két ellentétes félidő után Húsipari SE Szekszárd - Latex Pamut 26-24 (12-17). Szekszárd, 50 néző. V: Hor­váth, Fichter. Húsipari SE: Fich- terné - Bálintné (8), Holtz (1), Kelemen (4), Sárosiné (7), Né­meth (5), Tibai (1). Csere: Rich­ter, Hadházy, Kerekes, Fülöp, Laczi. Edző: Taksonyi István. Az évadzáró mérkőzésre kilá­togató szurkolók nagy bosszú­ságára több mint egyórás ké­séssel kezdődött a találkozó, akkor is szükségjátékvezetők­kel. A hivatalosan küldött bírók nem érkeztek meg, mint meg­tudtuk, Tatán továbbképzésen vettek részt. A szombathelyiek kezdtek jobban, s öt perc alatt 3-1-re el­húztak. Nem váratott sokáig a hazaiak egyenlítése, sőt, 4-3-ra, majd 5-4-re a vezetést is átvették. Emberelőnybe kerül­tek, így azt is kibírták, hogy Ke­lemen büntetőt hibázott, hiszen negyedóra elteltével 8-5-re ve­zettek. Változatos, szoros küz­delem folyt, az eladott labdákat gólokkal büntették a vendégek. Húsz perc után 10-8, ekkor Németh hagyott ki hétméterest. A Latex Pamut egyenlített, a vezetést is átvette. Ezután tel­jesen leblokkoltak a szekszár­diak, támadójátékuk szétesett, védekezésük fölöttébb szellős volt, így 16-11 -re állva hagyta őket a szombathelyi gárda. Szünet után sem javult fel a húsiparosok védekezése, így már 19-12-re nőtt a vendégek előnye. Ekkor a magabiztos előny birtokában kissé könnye- débb tempóra kapcsoltak a pamutosok. Sőt, azt is igazol­ták, hogy bronzérmesként is sebezhetők, hiszen a nagysze­rűen hajrázó Szekszárd 22-19-re felzárkózott. Bálint- néék lelkesedése aztán 22-21-es állást eredményezett, amikor a hajrá kezdetén bünte­tőhöz jutott a Latex. Fichterné kitűnő védései is hozzájárultak, hogy a Húsipari SE 23-23-ra egyenlített, majd teljesen meg­érdemelten fordított, és két gól­lal megnyerte a mérkőzést. A találkozó alighanem sok tanulsággal szolgált, azzal min­denképpen, hogy nincs eleve lefutott találkozó, a játékvezető hármas sípszaváig tart a mér­kőzés ... A hazai csapatból Bá­lintné, Sárosiné és Fichterné teljesítménye emelkedett ki, ér­demel említést. Bálintné (a labdával) a vendegek „húsdarálójában” Focijúniális Dombóváron Buzánszky (jobbról) a szurkolók között Sporttörténeti pillanatoknak lehettek tanúi mindazok - mint­egy 1500-an -, akik a kánikulai melegben Gunaras és a Bala­ton helyett a dombóvári városi sporttelepet választották hét végi szórakozásul, hogy talál­kozhassanak a legendás aranycsapat még élő tagjaival. Pontban 17 órakor, amikor a pálya közepére felsorakozott a Futballéria és a Dombóvár öregfiúk csapata, Kopeczki La­jos, a népszerű rádió- és tévé- riporter egyenként szólította őket. Grosics Gyulát, Bu­zánszky Jenőt, Hidegkúti Nán­dort, Czibor Zoltánt és nem utolsósorban Puskás Öcsit. Zú­gott a vastaps, de ezzel még nem volt vége, hiszen jött Papp László háromszoros olimpiai bajnok, akinek 1952-ben éppen akkor, amikor az aranycsapat Puskas tréfálkozik olimpiai bajnokságot nyert, má­sodszor akasztották nyakába az aranyérmet. A focijúniális a kora délutáni órákban a serdü­lők bemutatójával kezdődött, majd folytatódott a Samax Kupa döntőjével, ahol a me­gyebajnokság ezüstérmese, a Döbrököz Kiss jól eltalált sza­badrúgás-góljával győzte le a DVMSE legénységét. Ráhangolásképpen népszerű énekesek: Harangozó Teri, Poór Péter és Aradszky László adtak nívós műsort. A népszerű vendégeket e közben állandóan ostromolták autogramokért. A dombóvári öregfiúk - akik Új­vári Kálmán edző irányításával nyertek 1980-ban bajnokságot és felkerültek az NB ll-be: Do­bos - Magyar, Horváth, Vida, Csatári - Nagy, Lakos I., Tóth-Bagi - Banai, Németh, Porosa összeállításban vették fel a küzdelmet a Futballéria csapata ellen, amelyben szünet után Kopeczki Lajos is helyet kapott. Nagy üdvrivalgás fo­gadta, amikor Banai bevette a vendégek kapuját, de gyorsan jött a válasz Pákozdi részéről, aki még további három alka­lommal is eredményes volt. A szünetben a majorett-lá- nyok bemutatójára és a tombo­lasorsolásra került sor. Ez utóbbin a szerencsések hifi-tor­nyot, BMX-kerékpárt és foci­labdákat nyerhettek. Szünet után a dombóvári öregfiúk csa­patában helyet kapott még Foki, Lakos S., Pintér, G. Kiss, Szíjártó, Fekete és Szieber is. A dombóváriak Szieber és Porcsa révén szereztek egy-egy talála­tot, ám a végeredmény 4-3 lett a Futballéria javára. Az esti sportbál keretében került sor a „Kérdezz-felelek-re”, Puskás Öcsi és az aranycsapat tagjai­nak közreműködésével. Atlétika Banai és Horváth duplázik Frankfurtban Labdarúgás Magyar Kupa megyei döntő Döbrököz — Paksi SE 1-0 (0-0). Döbrököz, 300 néző. V: László. Döbrököz: Fink - Apáti, Horváth, Vida, Francz - Szili, Tóth-Bagi, Szűcs - Tárnái, Jakab, Kiss. Edző: Szieber József. Paksi SE: Kun - Héregi, Fábián, Lizák, Sashegyi - Horváth P., Mácsik, Szabó - Lacza, Márkus, Somogyi. Edző: Laki Zoltán. A rendkívül lelkesen és a találkozó nagyobb részé­ben nagyszerűen játszó ha­zai együttes több helyzetet elpuskázott, így csak a 83. percben lőtt góllal dőlt el a mérkőzés sorsa. A 78.perc­ben Mácsik kiállítva. G: Ja­kab. Jók: Az egész hazai csapat dicséretet érdemel küzdeni akarásáért, illetve a vendégeknél Horváth P., Márkus. Szuper - toronyugró A különlegesen nagy magas­ságból végrehajtott ugrások ki­vitelezői, a szuper-torony ugrás művelői között előkelő helyen jegyzik a magyar Hernádvölgyi Istvánt. A mester - másképpen veterán - viadalokon többször bizonyított 46 esztendős ver­senyző nyert már a korosztá­lyos erőpróbákon világ- és Eu- rópa-bajnoki címet is, a jövő héttől pedig a szuper-toronyug- rók Világ Kupájában igyekszik tovább gazdagítani trófea-gyűj­teményét. Hernádvölgyi István pénte­ken kelt útra a több színhelyt magába foglaló versenysoro­zatra, aholis 30 méteres ma­gasságból kell bemutatniuk a résztvevőknek egy kötelező és egy szabadon választott ugrást. A VK első állomása a portu­gáliai Oportó volt június 24-én, míg a hat viadalt magába fog­laló vetélkedőszéria július 7-én Montreálban zárul. Szombaton és vasárnap Frankfurtban rendezik meg a Bruno Zauliról elnevezett atléti­kai Európa Kupa A-döntőjét, amelyben férfi és női válogatott­jával a magyar atlétika is képvi­selteti magát. Mérei László szövetségi ka­pitány hétfőig várt, aztán hatá­rozott, kihirdette a hét végén színrelépő csapatait. A férfi együttesben két olyan atléta is akad, akire az egyéni számok­ban duplázás vár: Banai Ró- bertnek a 800-on és az 1500-on is bizonyítania kell, míg a disz­koszvető Horváth Attilának be­ugróként - Kóczián sérülése Augusztus 1. és 11. között amolyan összeszoktató, for­mába lendítő olaszországi túra szerepelt a magyar labda­rúgó-válogatott idei műsorter­vében. Ez az itáliai utazás azonban elmarad. — Az olaszok hivatalosan közölték velünk, hogy mivel a két ország válogatottja azonos selejtező-csoportban szerepel, a sportszerűség érdekében üd- vösebb, ha ilyen formában nem méri fel együttesünk az azzurri klubok játékerejét - mondta Mészöly Kálmán szövetségi kapitány. - A visszautasítást tudomásul vettük. Halkan azért hadd jegyezzem meg: mi már mindkét kontinensbajnoki selej­tezőnket lejátszottul Olaszor­szággal. Ezek szerint Olaszországba nem mehetnek, de más útvona­lon azért csak lehetséges! — A dolgok jelenlegi állása szerint nem. Persze próbálko­zunk, mert nagy szükség lenne erőink kipróbálására. Nagyon szeretném, ha labdarúgóink együtt lehetnének. Ezt a közös gyakorlást ide­haza is megtehetnék! —Elképzeléseim között sze­repelt egy ilyen hazai „összetar­tás” is. Ám az NB l-es klubok miatt - ezúttal a súlylökésben is szerep jut. Rajtuk kívül szép számmal akadnak olyanok, akik az egyik vágtaszám mellett va­lamelyik váltóban is szóhoz jut­nak, mint például Kovács Attila, Karaffa László és Molnár Ta­más, illetve a nőknél Molnár Edit, Kozáry Ágnes és Forgács Judit. Nem került viszont a csa­patba a veterán távolugró Szalma László, Európa Kupa-szereplő ugyanakkor a hármasugrásban Szalma régi ellenfele, Pálóczi Gyula. Szá­míthat Mérei a kitűnő Bagyulára és Gécsekre is. Ligája erre a kérésemre nemet mondott. Szerettem volna a még hátralévő Eb-selejtező mérkőzésünk előtt háromnapos közös mini-edzőtáborokat szer­vezni. A Liga nem adott erre engedélyt. Indoklásában az áll, hogy én főként külföldön játszó futballistákra építem a váloga­tottamat, akkor pedig miért aka­rom a hazai bajnokságban sze­replőket kikérni a kluboktól? Egy kis Európa-bakjnoki esélylatolgatásra vállalkozna? Főként annak tudatában, hogy Norvégia legutóbb 2-1-re le­győzte Olaszországot. Van-e remény a jövő nyári svédor­szági nyolcas döntőbe eljutni? — Tartom, amit eddig is mondtam. Helyzetelemzésem szerint a skandináviai fináléban vagy az olaszok, vagy a szovje­tek lesznek ott a mi csopor­tunkból. S ha Norvégia legyőzné ha­zai pályán a Szovjetuniót is? Ennek ellenére is tartom, amit az előbb állítottam. A Szov­jetunióban sorra kerülő szov­jet—olasz 90 perc lesz a sors­döntő. Ha százalékosan aka­rom kifejezni a csoportesélye­ket, akkor a szovjeteknek és az olaszoknak 45-45 százalékot adok. Elmarad az olasz túra

Next

/
Thumbnails
Contents