Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-22 / 145. szám

1991. június 22. NÉPÚJSÁG 13 Mach János határtalan szenvedélye Többszörös világbajnok a háttérből Úgy vélem, hitetlenkedve nézne rám a sportot kedvelők jelentős többsége Pakson, ha megemlíteném, háromszoros felnőtt világbajnok él és dol­gozik a városban. Pedig ez nem kacsa, valóban így van. A neve: Mach János (44 éves) aki rádióamatőrként a váloga­tott meghatározó tagjaként szerzett egymás után három­szor világbajnoki címet. A rádióamatőrök számára minden évben - tavaly harma­dik alkalommal - megrendezik a rövidhullámú rádióforgalma­zás világbajnokságát. Mint bármely sportágban, itt is kü­lönböző kategóriákban mérték össze tudásukat a versenyzők. Egyéniben, csapatban és a legmagasabb osztályban, a nemzeti válogatottak képvisele­tében. Ez utóbbi elit kategóriá­ban nyert tavaly újabb elsősé­get Mach János. Ő vall a keve­sek által ismert és elismert sportágáról, a kezdetekről, si­kereiről, érzelmekről. Győzelem utcahosszal- Csupán egy vagyok a ti­zenkettőből, mert ennyi jól fel­szerelt állomás alkot egy nem­zeti válogatottat. A verseny és így a világbajnokság abból áll, hogy 24 óra alatt a lehetősé­gekhez mérten a legtöbb or­szággal a lehető legtöbb kap­csolatot kell létesíteni rövidhul­lámon, távíró üzemmódban. Mi ezúttal közel tízezer különböző állomással „találkoztunk”. A második helyezett, a korábbi NDK csapata majdnem 8000 összeköttetést hozott össze. A világ szinte valamennyi orszá­gából részt vettek a versenyen, még a Csendes-óceáni sziget­világból is sokan. Egyedül Afri­kából indultak kevesebben.- Hallottam már olyan vé­leményt, amely megkérdője­lezi sport-e a rádiózás? Hi­szen mindent a technika mű­szaki színvonala dönt el, az ember pusztán „tartalék”. Mi erről az Ön véleménye?- E tevékenységet csak ke­vesen ismerik el, mint sportot, bár ha valaki ébren töltött már 24 vagy 48 órát egyfolytában, egy helyben ülve - az talán másként vélekedik. Közben pe­dig nagyon kell tudni morzézni, ismerni a sávmunkát. A ver­seny alatt elengedhetetlen a gyorsaság, hiszen van, hogy percenként 4-5 összeköttetés is jön, ez pedig 70 körüli adatot je­lent. Ezt lebonyolítani, s még le is írni sok-sok gyakorlást igé­nyel a rátermettségen kívül. Szóval, kevés a jó műszere­zettség, az embernek is alapo­san ki kell vennie részét a mun­kából, a szellemi frissességen túl komoly fizikai állóképes­ségre is szükség van. A kórházból a rádióhoz- Hogyan kezdte, mikor „fertőződött” meg a rádió­zással?- Tizennégy éves koromban már jól ment a távírózás, de igazán csak sorkatonaként „je­gyeztük el” egymást. Ekkor szereztem meg a nemzetközi minősítést, amelyet azóta is őr­zök. Egyik parancsnokom vitt el a székesfehérvári rádióklubba én pedig ottragadtam, s ez lett belőle. 1982-ben költöztem Paksra és ittlétem negyedik évében már itt is állt a rádióál­lomás. Hozzáteszem, gazda­sági vezetőim maximálisan se­gítségemre voltak létrehozásá­ban. Műszerparkunk folyama­tosan bővült, s mostanra meg­adatott az, hogy a mindenkori csúcskészülékeket megvásá­rolhatjuk.- Elmondta, hogy mikor, de azt még nem, hogy miért. Mi az, ami ennyi éven keresztül is itt tartotta?- Nehéz erre válaszolni. Mindnekinek van valamilyen „bogara”. Ki képeslapot gyűjt, ki focimeccsre jár. Én rádiózom. Itt - a szó szorosan vett értel­mében - minden egyes alka­lommal megméretik az ember, én pedig szeretem e próbatéte­leket. Másrészt rengeteg érde­kességet, sajátosságot ismer­tem meg a világ majd minden országáról. Bármikor, mondjuk fél órán belül a világ tíz helyé­ről, bármely kontinensről meg­tudom például, hogy milyen idő­járási viszonyok uralkodnak. Amíg a partner elmondja, addig az adás módjából, stílusából kialakul bennem egy kép és tu­dom, hogy milyen szinten áll az adott ország, az ott élő embe­rek. Sok barátság is szövődik a rádióhullámok közvetítésével. Van egy idős bácsi Kaliforniá­ban, aki a nemrég legyűrt sú­lyos betegségem idején lega­lább annyira aggódott értem, mint a feleségem az ágyam mellett. Mikor kiengedtek a kór­házból, első utam feleségem segítségével ide a rádióhoz ve­zetett. Bekapcsoltam, s leko­pogtam, hogy élek, megmara­dok egy darabig, és tudtam, hogy ő ott a messzeségben megkönnyebbült, velem örült. Ez nagyon jó érzés. Hát ilyen sport a miénk.- Mi az, amit szeretne még elérni sportága révén?- Nem könnyű erre vála­szolni, hiszen a legnagyobb célt, a világbajnoki elsőséget már háromszor sikerült elér­nem, illetve elérnünk. Aki ennél is többet kíván, az kapzsi, és telhetetlen. Én azt szeretném még megélni, hogy felnőttként mindhárom gyermekem rádió­amatőr legyen, jó színvonalon, illetve még azt, hogy itt Pakson a klubtársaim közül két-három ember olyan szintre tudjon fel­jutni, hogy én szolgáljam ki őket. Hát ennyit.. „Itt csak ráfizetni lehet”- Többször említette már a komoly betegséget, amelyet lényegében a rádiózás miatti áskálódásoknak, „betartá­soknak” is köszönhet. Be­szélgetésünk kezdetén emlí­tette, erről nem szeretne be­szélni, így ezt hagyjuk. Ezen kívül mi az, amit még kapott szeretett sportágától, hobbi­jától?- Ha ezer évig élnék, akkor sem tudnék annyi haragost, rosszindulatú embert össze­gyűjteni magam köré, magam ellen, mint a rádiózás segítsé­gével sikerült. Másrészről vi­szont vannak akik elismerik eredményeimet, akik segíte­nek. Olyannyira, hogy eddigi si­kereimből 50 százalék megosz­lik a feleségem, segítőim és ba­rátom, Csalánosi Antal és a tá­mogató szerv, az Atomerőmű között.- Anyagilag mit jelent há­romszoros világbajnoknak lenni?- Ha valaki azért szeretne rádiózni, hogy valaha az élet­ben komoly anyagi előnye le­gyen, akkor jobb ha elfelejti az egészet. Itt ugyanis csak ráfi­zetni lehet. Dolgozni sokat kell, időigényes. A világbajnokságéri állomásonként bruttó 20 ezer forintot kaptunk, ezt még meg­feleztem társammal, Csalánosi Antallal, aki a verseny idején segített. Végül még ötezer fo­rint sem maradt meg tisztán. Mivel ezt a pénzt eddig mindig május elseje előtt kaptam meg, úgy szokott lenni, hogy ebből én veszek sört a társaságnak. Már búcsúzom Mach Já­nostól, megköszönve a be­szélgetést, amikor meg­jegyzi: „ Én eddig még soha, semmilyen interjút nem en­gedtem magamról megjelen­tetni. Nem akartam ezzel is még ellenségeket szerezni magamnak. Kicsit befeléfor­duló voltam örök életemben, bár talán kicsit nagyszájú. Et­től függetlenül soha nem sze­rettem kiállni a sarokra, hogy gyerekek ezt mind én csinál­tam. Pedig a mai világban, a környezetünkben nagyon sok az ilyen ember. Sajnos, egyre nő azok száma, akik így ér­vényesülnek.” Medgyesy Ferenc Hét vége a sportpályákon Szombat Kerékpár: XXXII. Magév- Mecsek Kupa nemzetközi or­szágúti verseny III. szakasza Pécs-Hird-Bonyhád-Szálka- Szekszárd útvonalon. Szek­szárdi befutás várhatóan 11.20-kor az Alisca utcai trafó­ház előtti célban. Délután 16.30-kor a Felszabadulás tér­ről indul a mezőny a Szek- szárd-Szálka-Bonyhád- Komló-Pécs 92 km-es táv meg­tptplprp Kézilabda: Az NB II. záró­fordulójában: Húsipari SE Szekszárd - Szombathelyi LA­TEX 14 óra. Labdarúgás: Pakson az Atomerőmű SE pályáján 9 óra­kor Magyarország serdülő-vá­logatottja - Serdülő vidékválo­gatott, 11 órakor: Magyaror­szág ifjúsági válogatottja - Ju­nior vidékválogatott. Tenisz: Szekszárdon a vá­rosi sporttelepen 8 órától folyta­tódik a Gemenc Kupa országos egyéni verseny az utánpótlás korosztályúak számára. Vasárnap Labdarúgás: Bátaszéken jó­tékonysági mérkőzések a Ga- ramvölgyi család megsegítésé­ért: 15 órakor Bátaszék - Tolna megye ifi válogatott, 17 órakor: Bátaszék - Tolna megye felnőtt válogatott. Körzeti bajnokság: Kocsola - Gyönk (Cziráki) 16 óra. Tenisz: Szekszárdon a vá­rosi sporttelepen 8 órától folyta­tódik a Gemenc Kupa országos egyéni verseny az utánpótlás korosztályúak számára. Triatlon Aranyérmek Szombathelyről Szombathelyen rendezték meg a már hagyományos Vasi Vasember elnevezésű nemzet­közi triatlonversenyt, melyen ezúttal 280-an álltak rajthoz. Köztük volt három Tolna me­gyei illetőségű hölgy is, Strau- binger Györgyi, Szabó Kovács Beáta és a Székesfehérváron tanuló Szabó Nóra. A viadalon néhány válogatott úszó is indult, mint például Ró­zsa Dóra, aki Szabó Kovácsra majd hat percet vert az első számban. A szekszárdi ver­senyző bizonyítva sérülése utáni felfelé ívelő formáját, ke­rékpáron és futásban ezt a hát­rányát 25 méterre (!) ledol­gozta. Ezzel a felnőttek között az első helyen, míg abszolút­ban a harmadik helyen végzett. Az ifjúságiaknál a nemrég Deb­recenbe igazolt Straubinger Györgyi diadalmaskodott, csakúgy mint az abszolút kate­góriában. Szabó Nóra - aki egyébként öttusázó is - a junior II. korcsoportban szintén a do­bogó legfelső fokára állhatott. Ha én szponzor lennék... A minap olvastam az OTP Rt. megyei igazgatójának, Kovács Bélának a nyilatkozatát, amiből megtudhattam, hogy a takarék- pénztár évi 1,5 millió forintot fordít különböző támogatá­sokra, beleértve a sportot is. Dicséretes a dolog, de azért er­ről eszembe jutott néhány ko­rántsem örömteli gondolat is, a vállalatok, bankintézetek, kft-k, stb.-k sportszponzorálását ille­tően. Különös tekintettel a me­gyeszékhelyre ... Ha azt veszem alapul, misze­rint Szekszárdon is a foci a leg­népszerűbb sportág, akkor számomra megmagyarázhatat­lannak tűnik, miért csak 5-6 cég lát fantáziát a Dózsában - ösz- szesen mintegy 200 ezer forint értékben. Illetve, miért csak ennyien érzik magukénak ezt a nagyhagyományú egyesületet? Pedig a nézettsége alapján nem ezt várná az ember... Más. Kétszeres országos ke­rékpáros bajnokunkat, Steig Csabát a kisdorogi (!) Metálbau Kft., a szintén válogatott Egyedi Zoltánt pedig a budapesti (!) Bici-Tour támogatja. Az egyik legjobb hazai triatlonista, Stra­ubinger Györgyi Debrecenbe igazolt - miközben itt edz - vél­hetően a jobb anyagi feltételek miatt. Állítólag azóta már két szponzort szereztek neki - itt egy sem volt! Félreértések elkerülése vé­gett, minden cégnek saját joga eldönteni ad-e és, hogy kinek. Viszont nem értem, napjaink­ban, amikor állítólag a jó rek­lámhordozó értéke felbecsülhe­tetlen, miért nem éri meg mond­juk a szekszárdi „Zuhatag Kft”-nek, vagy a „Homokszóró Vállalatnak”, esetleg az „Ara­nyásó Banknak” ilyen szintű sportolókkal hirdetni. Ráadásul létezik egy olyan dolog is, amit lokálpatriotizmusnak hívunk... Becsüljük meg egy kicsit job­ban értékeinket, azokat, akikért a Gemenci Nagydíjon 10 ezren szorítanak majd, a Geisz Mer­cédeszeket, akik télen fűtetlen futófolyosókon edzenek és mégis hozzák az eredménye­ket, s az oly sokat szidott focis­táinkat, akikért ezrek látogatnak a stadionba. Csakúgy, mint azokat, akik e város hírnevéért nem keveset tesznek. Vegyék észre a lehetősége­ket, ahogy azt tette a Metálbau vagy a Bici-Tour. És az üzleten túl - mivel hazaiakról van szó - talán még szeressék is egy ki­csit ezeket a sportolókat.- krasznai ­Sportedzők képzése A sportedzők képzésében - hasonlóan az oktatás egyéb szféráihoz - három fokozatú jel­leg honosult meg. Alapfokot a segédedzők képzése jelentette. Itt egy év a képzési idő, a tanfo­lyamot központi tananyag alap­ján a megyei sportszak­igazgatási szervek végezték. Tolna megyében I969 óta ké­peznek segédedzőket, a vég­zettek száma megközelíti az ezret. A sportágak közül mesz- sze a labdarúgás vezet - 280 fővel - emellett a kézilabda, at- Ikétika, asztalitenisz és kosár­labda sportágakban magas a végzettek száma. Az utóbbi időszakra néhány népszerű sportág felfutása jellemző, így például a tenisz, a karate, va­lamint a testépítés. A képzés második fokozaté ta középfokú edzőképzés je­lenti, amely kétéves levelező tanfolyamot takar. Ezeket a tan­folyamokat - a Testnevelési Egyetem Továbbképző Köz­pontja megbízásából - szintén a megyei sportszakigazgatási szervek rendezték. I976 óta kö­zel 300-an szereztek képesítést ezen a tanfolyamon. A szakedzői képesítést né­gyéves képzési időben a Test­nevelési Egyetem nappali és levelező tagozatán lehet meg­szerezni. Tavalyi adatok alap­ján Tolna megye 92 sportegye­sületében 20 szakedző, 84 kö­zépfokú edző és 112 segéde­dző tevékenykedik. A művelő­dési és közoktatási miniszter ál­tal kiadott 17/1990-es MKM rendelet változást tartalmaz az alapfokú képzésre vonatko­zóan. Eszerint a korábbi segé­dedzőképzés megszűnik, he­lyette szintén egyéves képzési idővel sportoktatói képzés in­dul. A rendelet megjelenése előtt kiadott sedédedzői képesí­tés sportoktatói szakképesítés­nek felel meg. A Tolna Megyei Önkormány­zati Hivatal 25 sportágban hir­det alapfokú sportoktatói tanfo­lyamot az 1991-92-es oktatási évre. Jelentkezési tájékoztató és jelentkezési lap valamennyi sportegyesületnél, városi ön- kormányzatnál, valamint a me­gyei önkormányzatnál besze­rezhető. Ez utóbbi címe, ahol részletes információval is szol­gálnak: Szekszárd, Mártírok tere 11-13, II. emelet 201-es szoba. Telefon: 11-211/153-as melléken. Jelentkezési határ­idő: augusztus 12. Fociturmix A Tolna Megyei Labdarúgó Szövetség fegyelmi bizottsága hétközi ülésén tárgyalta meg a megyebajnokság záróforduló­jában, az 55. percben félbesza­kadt Tamási-Aparhant mérkő­zés történéseit. A bizottság Ju­hász Ferenc aparhanti játékost 1991. június 17-től 1993. június 17-ig eltiltotta. A mérkőzés két bajnoki pontját a pályán elért 4- 0-as eredménnyel a Tamási csapata javára igazolta.-x­A Bonyhádi SE labdarúgó szakosztálya ma este 19 órakor az Etelka kisvendéglőben ren­dezi az 1990-91. évi megyebaj­nokságot nyert felnőtt csapat tiszteletére az éremosztó éva­dzáró vacsorát.- x ­Befejeződött az 1990-91. évi pontvadászat a megyei ser­dülő-bajnokságban is. A kilenc- csapatos mezőnyben az ara­nyérmet a 28 pontos Bátaszéki SE, az ezüstöt a 24 pontos Szekszárdi Dózsa, míg a bron­zérmet a 23 pontos Dombóvári Sport Iskola szerezte meg.- x ­Kalmár Ferenc féléves időtar­tamra kölcsönjátékosként sze­repelt a Volán FC együttesé­ben, olyan ígérettel, hogy a fő­városiak segítik a külföldre tör­ténő szerződését. Az eddigi tárgyalások ezügyben nem jár­tak eredménnyel, így várhatóan itthon folytatja labadarúgó pá­lyafutását. Kalmár iránt jelenleg két NB l-es klub is érdeklődik, ám nem kizárt, hogy a Szek­szárdi Dózsához tér vissza.- x ­Kasza István és Máté Csaba, a szekszárdi lila-fehérek két la- badarúgója iránt a Tatabányai Bányász érdeklődik, a két egyesület vezetői között már konkrét tárgyalások folynak. Kasza a Veszprém FC szakve­zetőinek érdeklődését is felkel­tette.-x­Az NB III. Dráva-csoportjá- nak gólkirálya Gyurics Tibor (K.Rákóczi) lett 24 góllal. Bére­zési (PSE) 15 góllal harmadik. Országos diákbajnok Budapesten rendezték meg a III. korcsoportos atlétikai diáko­limpia országos döntőit. A hét­fői kánikula és a keddi hideg időjárás ellenére színvonalas versenyeket vívtak a fiatalok. A megyénk színeit képviselő fog­híjas csapatból - a paksi spor­tolók nem érkeztek meg - kie­melkedett a bonyhádi ll-es is: kola teljesítménye. Mindkét öt­tusacsapatukkal szoros ver­senyben a 4. helyen végeztek. Az egyéni összetettben Bulla Orsolya végig egyenletes telje­sítményt nyújtva országos baj­nokságot nyert. Eredmények: 100 m: Fe- renczi Krisztina (Dunaföldvár) 13,29. 1500 m: Szakács Sza­bolcs (Tamási) 4:27,33. Ma­gasugrás: Ménesi Eszter (Bonyhád) 149. Távolugrás: Priger Tamara (Szekszárd) 511. Súlylökés: Lendvai Tímea (Szekszárd) 11,1. Kislabdado- bás: Bulla Orsolya (Bonyhád) 65,58. Csapatverseny, leány: 4. Bonyhád II. Sz. Általános Iskola 3016 ponttal. Fiúk: 4. Bonyhád II. Sz. Általános Iskola 3106 ponttal. Egyéni összetettben országos bajnok: Bulla Orsolya (Bonyhád II. Sz. Ált. Isk. Test­nevelője: Schwarcz Katalin.) Bulla Orsolya Súlyos gondok A román olimpiai csapat fel­készülését súlyos anyagi gon­dok hátráltatják - jelentette be Lia Manoliu, a Román Olimpiai Bizottság elnöke. Az elnöknő nyilatkozatában rámutatott arra, hogy a fél éve önállóvá vált bi­zottság pénzügyileg még nem elég erős ahhoz, hogy a jövő évi olimpiákra készülő legjobb román sportolókat megfelelő módon támogassa. A költség- vetés pedig mindössze 50 millió lejt, azaz 830 ezer dollárnak megfelelő összeget biztosít a felkészülési időszakra. A nehézségek ellenére Ma­noliu asszony optimistán ítélte meg Románia esélyeit arra, hogy megőrizze helyét a tíz legeredményesebb olimpiai nemzet között. Barcelonára je­lenleg 380 sportoló készül, kö­zülük 160 válthatja meg repülő­jegyét a jövő évi nyári játé­kokra. Az albertville-i téli olim­pián 30 román sportoló indul.

Next

/
Thumbnails
Contents