Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-14 / 138. szám
1991. június 14. NÉPÚJSÁG 13 Húszon innen tízen túl Törd a fejed! Torzonborzongások (Ifjúkorom naplója, 1983-84-ből) 5. Parafadugót ábrázolt Ótos Réka múlt heti felvétele. A helyes megfejtést beküldők közül ezúttal Bolczer Edit paksi olvasónknak kedvezett a szerencse. Nyereményét postán kapja meg. Most azt kell kitalálni, hogy Ritzel Zoltán itt látható fotója mit ábrázol. A megfejtéseket június 20-ig várjuk. Cím: Tolnai Népújság 7100, Szekszárd, Liszt F. tér 3. Törd a fejed! 1983. július 28. Elkészült a KÓRRAJZ című füzetem. Verseket tartalmaz. Szabálysértést követek el ismét: kemény 50 példányban illegálisan fogom terjeszteni, barátaim között. Görbe szemmel néznek majd a rettenetes magyar hatóságok, örülhetek, ha megtorló intézkedéseket nem eszközölnek. Már kilátásba ke- lyezték, rámutatván, hogy a Rákosi-érában ilyen cselekedetekért több év börtön járt. Megszeppentem, de akkor eszembe jutott, hogy nem a Rákosi-korban élünk. Július 29. Túl sok időt fordítok a semmire. Lényegesen lassabban mozgok, olvasok, számolok másoknál. Szívesen magyaráznám ezt azzal, hogy állandóan gondolkodom, azért szuttyogok, de először is: mi a bizonyíték arra, hogy mások fejében nem születnek olyan minőségű, mennyiségű, gyorsaságú gondolatok, mint az enyémben, másodszor: gondolkodásnak nevezhető-e egyáltalán az az általam nem befolyásolt, kusza kép- és foga- lomgomolyag, mely bennem vil- lódzik, napi 24-25 órán át? És egy praktikus kérdés: mi hasznom van nekem ebből? Július 30. Két kunszentmártoni lányt ünnepiünk ma: Klári név- és Kati születésnapját. Klári két éve „velem járt” (milyen hülye kifejezés!), most a Cöndi barátom menyasszonya. Szűzen. Talán mindannyiunknak jobb így. Kati a válófélben lévő Bartha Csaba egyik jelenlegi kedvese. Csaba irigylésre méltó pályát futott be. Együtt diákoskodtunk, együtt katonáskodtunk, most együtt dolgozunk. Mindenütt az élre vere- kedte magát. Beválogatták az Irakba utazó geodéták közé is. Másfél évet töltött a sivatagban (ez a magyar mérnöki karrier csúcsa!), nemrég jött haza. Most, a bulira különlegességet hoz: wyskit és camparit. Én is: almabort és diannát. Kezdődjék hát! Július 31 Ideges vagyok. Ismét idézést kaptam a rendőrségtől. Bosz- szantó, hogy csak egyet füty- tyentenek, s nekem ugranom kell, minden dolgomat félbehagyva, mint valami refes bűnözőnek. Mi érdekelheti őket? Talán az új füzetem? Vagy a Balaton körüli utam? Megkérdezik majd, mikor, kivel, miről beszélgettem, s nekem válaszolni kell. Én viszont nem játszhatom ugyanezt velük. Pedig anya szülte őket is, engem is, testünk nagyjából egyforma szerves anyagokból épül föl, s huszonöt évemmel igencsak tisztábbnak érzem magan, mint ők lehetnek, a mai negyvenesek. Tőlem akarják megvédeni a rendszert, ahelyett, hogy „vigyázó szemeiket” egymásra vetnék. Úgy tesznek, mint akinek sejtelme sincs arról, hogy a legtöbb dinyét a csősz lopja, s lesben állnak a filléres tolvajok elcsípésére. De én még tolvaj se vagyok! Csak őszinte krónikás. (Krónikus krónikás.) Szeretnék lenni. Példátlan! Bűnös! A bűn tulajdonképpen kellemetlenség okozás. Lopás, csalás, betörés, gyilkosság (a legkellemetlenebb, ha meggyilkolják az embert!),stb... A bűnt jelen esetben nem én követem el, hanem azok, akik engem ráncigáinak, faggatnak, kizökkentenek lelki egyensúlyomból, nyugalmamból. És mi lesz a nóta vége? Addig intik, óvják (jószándékkal!) Pistikét, hogy ne merészkedjen biciklivel a főútvonalra - holott ez neki eszébe se jutott -, míg kedvet kap azér- tis kipróbálni. Könyörgöm! Ne kelljen már disszidálni ahhoz, hogy egy magyar ember nyíltan véleményt mondhasson a magyar emberekről és viszonyokról! Augusztus 1. Találkoztunk egy nyáját kereső juhásszal. Öreg volt, kopasz fején zsebkendő, sarkokon csomóval. Izgatottan bringázott a határban fel-alá. (Már amennyire egy juhász izgatott lehet.) Senkinek sem meséltem még el, mert senki sem kérdezte, hogy milyen juhásszal találkoztunk a határban, milyen zsebkendő volt a fején, és hogyan bringázott fel-alá. Egyébként ma is dolgoztam, keményen, 35 fokban. Haza kéne már menni anyámhoz, mert rá férne, mert rám férne. Augusztus 2. Megkövetem a szolnoki Zsirai László: Zseblámpa Kék a feje, kék a lába, ezüstös a teste. Fénysugara utat mutat koromsötét este. Heti cáfolat Nem igaz, hogy a templom egere és a tücsök kölcsönösen előnyős pénzügyi és gazdasági paktumot kötött. rendőrséget. Valóban személyi igazolvány ügyben hívattak. Nem álca volt az idézés, mint a múltkor. Megtalálták egy postaládában azt a személyimet, amit kb. 1978-ban loptak el tőlem, egy farmerzakóval egyetemben, a főiskolán. Hurrá! Bár jobban örültem volna, ha a faros kerül elő. A BM barátságos épületében véletlenül találkoztam azzal a nyomozóval illetve államvédelmistával is, aki nemrég jóindulatúan faggatott zugírásaimról. Jóindulata változatlan. Az enyém is. Augusztus 3. Néha gyomorfájdalmaim vannak. A rendszertelen étkezéstől, a menetközbeni étkezéstől. A rendszertelen italozástól. (Rendszeresen kéne italozni!) Féltem magam. Félek a gyomorfekélytől, a diétáktól, az orvosságszedéstől, a kínlódástól, a nyüglődéstől. Nem, a haláltól nem. Azt tényként fogadom el, legföljebb gondolkodom rajta: hogy lehetne kijátszani, elkerülni, sőt, azon is, miért akarom elkerülni. Nem kelle- mesebb-e a nemlét? S miért űzöm, kívánom a kellemesebb dolgokat? És mi az, hogy kellemes? Stb... Augusztus 4. Láttam Bergman „Suttogások, sikolyok” című filmjét. Szörnyű volt. Ki tudja, mi vár ránk: ápolók vagy ápoltak leszünk? Elmúlunk a természeti törvények szerint, mint az agavé, 40 évesen egy hatalmas virágzás után, vagy mint a pipacs, vagy mint az ördögszekér? Jeleket kéne hagyni, jeleket. Olyanokat, amik ránk vallanak, amik rólunk vallanak, amik mesélnek, tanítanak, intenek, panaszkodnak, megörvendeztetnek - valakit, valahol, valamikor... (Folytatjuk.) LÁP PÁL Az én slágerlistám 1. Blue System..................... ....... 2. Two In A Room....................... 3. Stivie B..................................... 4. The Simpson.......................... 5. Dimples D............................... 6. Enigma..................................... 7. Seal.......................................... 8. Chris Isaak.............................. 9. The Farm................................. 10. Milli Vanilli................................ * .............................Lucifer ..........................Wiggleit B ecause I Love You ........Do the Bartman ....................Svaker DJ ...................Mea Culpa .................. Crazy ....................Blue Hotel . ...All Together Night ...............Nice N’ Easy Kü ldd be te is a tizes listádat, névvel, címmel, képpel! Arany Zsolt Szekszárd Zeneiskola nehéz helyzetben A dunaföldvári általános iskolában tíz éve működik eredményesen a zeneiskolai tagozat. Sok problémát átvészeltek ez idő alatt, többek között nyolcszor költöztek más és más helyre. A legnagyobb probléma viszont ez év januárjában kezdődött, amikor az akkori igazgató és a zenei tagozat vezetője, Teleki Károly megállapodtak abban, hogy a zeneiskolát átköltöztetik a volt pártház egyik szintjére, ez jó megoldásnak tűnt. Erre azért van szükség, mert az általános iskola épület- együttesével szomszédos Magyar László Gimnázium két osztályos évfolyamait három osztályosra bővítik, mivel egyre több fiatal az általános iskolából kilépve nem tud továbbtanulni, így az amúgy is zsúfolt gimnázium a három elsős osztály beindításával teremgondok elé néz, amit csak az általános iskolával közösen tud megoldani. A megbeszélés értelmében a gimnázium megkapná a zeneiskola épületét. Az önkormányzat azonban később úgy döntött, hogy mégsem adja oda a pártházat, más tervei vannak vele. Az iskola tantestülete és az önkormányzati képviselőtestület együttes ülésén, április 23-án megbízták a gimnázium és az általános iskola igazgatóját azzal, hogy mivel a gimnáziumnak mindenképpen szüksége van legalább két nagyobb és egy kisebb teremre, a két igazgató egymás között oldja meg a kialakult helyzetet. Közben az általános iskola igazgatója nyugdíjba ment, és az igazgatóválasztásig a polgár- mesteri hivatal május 16-tól Jászberényi Józsefet bízta meg a vezetői teendőkkel. A gimnázium igazgatója, és Jászberényi úr megállapodtak abban, hogy a zeneiskola délelőttönként üresen álló öt terméből kettőt délután három, egy termet pedig két óráig költségtérítés ellenében használatra átad az általános iskola, mégpedig úgy, hogy azok tantermi berendezéseit a gimnázium biztosítja. Zeneoktatás céljára három kisebb helyiséget és egy hangversenyek rendezésére is alkalmas nagyobb termet biztosítanak, két másik épületben. Közölték a döntést Teleki Károllyal, aki nem értett vele egyet. Szerinte ezek a helyiségek zeneoktatásra alkalmatlanok. írásban közölte a város polgármesterével és az iskola vezetésével, hogy ilyen körülmények között lehetetlenné teszik a működést. Levelében egyebek mellett azt is leírta, hogy: "A zeneiskola önállósodási szándéka lehetetlen ilyen körülmények között. . . A mi kezdési időpontunk így kitolódik, legjobb esetben 19-20 óráig nyitvatartó zeneoktatást hoz maga után. . . Ezeket én, mint a zeneiskola vezetője, tanár és szülő felvállalni nem tudom. . . Jászberényi úr, a zeneiskola tanévzáró hangversenyén szíveskedjen a döntését bejelenteni, szakmailag és pedagógiailag megindokolni. Kérem, személyemet a zeneiskola vezetése alól felmenteni és munka- viszonyomat megszüntetni. . . változtassa meg és próbáljon a zeneiskola szempontjából is elfogadható döntést hozni, ebben az esetben felmondásomat tekintse semmisnek. . ." Jászberényi igazgató úr a felmondást elfogadta: - Sajnos nem tehettem mást, nem akartam ezen rövid idő alatt - az új igazgató kinevezéséig - ilyen döntéseket hozni. Az önkormányzat azzal a feladattal bízott meg bennünket, hogy oldjuk meg ezt a problémát és nem tudtunk ennél ideiglenesen jobb megoldást találni. - A június nyolcadikai tanévzárón közölték a szülőkkel a döntést,'a zeneiskola a leírtak szerint fog működni, és Teleki Károlyt felmentik tisztségéből. Előtte és utána is kérdések hangzottak, hangzanak el, vajon kinek miben van igaza, talán indulatok is voltak a kérdések között. A polgármester szerint a zeneiskolára mindenképpen nagy szükség van, az önállósodást is el tudja képzelni, szerintem Teleki Károlyra is nagy szükség lenne ehhez. Sárvári János ELMErengés Mottó: Ha nem sejt jobbat az elme, az az elme balsejtelme. A bonyhádi WW - aki felfedte titkát is, amikor elárulta, hogy „ez csak az álneve” - az alábbi gyöngyszemmel gazdagította az ELMErengés kincsestárát. Az első sztori Kérdés: mi a szerelem? Válasz: a szabadidő eltöltésének sajátos, közkedvelt formája. És mégis. Hogy fel tudja kavarni egy tini lelkét! El lehet képzelni. Tegyük fel, hogy van egy lány és van egy fiú. Véletlenül pont ugyanabba a gimnáziumba járnak minden reggel, és ugyanabból a gimnáziumból mennek haza minden délután. De ez még nem elég. Mondjuk, a fiú nem olyan csúnya, sőt. A lány sem, ha jobban megnézzük. Aztán a lány egyszer ránéz a fiúra. Aztán többször is. Aztán a fiú is ránéz a lányra. Aztán többször is. Néha az is felőfordul, hogy ez egyszerre történik. Azt hiszem, ezt a viselkedést szokták szemezésnek nevezni. Később rajtuk az agyérelmeszesedés kezdeti tünetei mutatkoznak. Bemegy a szobába, de mire beér, elfelejti, hogy miért ment be. Vagy. Az óra közepén veszi észre, hogy nem elég, hogy nem tudja, hogy miről volt szó eddig, hanem azt sem, hogy milyen óra van. Persze ezt a két dolgot - mint agyérelmeszesedés és szerelem - nem szokták összekeverni, mert az egyik általában fiatalabb, a másik pedig idősebb korban jelentkezik. Szóval ott tartottunk, hogy bámulják egymást. A lány megállapít a fiúról valamit. És ha a barátnője nem mondja el senkinek, vele is közli. Á, ő tud titkot tartani! Hát persze. Az a barátnő egy igazi barátnő, így nem lephet meg bennünket, hogy két szünettel később már a fiú is tudja,hogy valakinek tetszik. Azt is, hogy kinek. Odamegy.- Szeretnék beszélni veled. Roppant kényelmetlen helyzet.- Én is. A vörösödés a fül legfelső csücskéből indul. Egy sor csend. Meg még egy.- Hát akkor beszéljünk! A földet nézi. Érdekesek ezek a minták a kövön.- Ez egy jó ötlet. Tartalmas egy társalgás. A barátnő a barátnőivel nagyon jól szórakozik.- Menjünk hátra! Marhaság, hogy strapálja magát egy csaj miatt.- Jó... A vörösödés vészesen közeleg. A fülét legalább eltakarja a haja._ Hátramennek. Leülnek.- Én mindig az ilyen szerény lányokat szerettem. Rátegye a lány kezére a kezét, vagy ne?- Az előfordul. Képtelenség erre értelmesebbet válaszolni.- Ráérsz szombaton? Reméli, nem ér rá.- Nem. Nem, jó. Fogadjunk, hogy tökvörös. Előrehajtja a haját.- Vasárnap? Jó film lesz... De ki figyel rá.. ?-Talán... Úgyse neki kell fizetni.- Hatkor találkozzunk. A házatok előtt. A film után is ráérsz? Hú, kimondta.- Lehet. De erre minden szín kimegy az arcából. Vajon így történt? Elfőrodul- hat. így is történhetett. „ Tiszta erőből ” Tolna megyében 3967 nyolcadikos végez az idén. De nemcsak nekik, hanem a kisebbeknek is ma szól utoljára az iskolacsengő ebben a tanévben. Szombaton ballagás, utána, ahogy a klasszikusok mondják: „Tiszta erőből nyár”. Vakáció! Az utolsó napokon a tanárok és a diákok is felszabadultab- bak, mint máskor. A tanulók az alkalomhoz „illő” öltözékben, cumizva és görkorcsolyázva jelennek meg, és szó mi szó: nem bánják, hogy vége. A nosztalgiázás, a visszame- rengés a felnőttvilág terméke. Most még minden szép, minden lehetséges, senki semmiről sem késett le. Rajta hát! Az utolsó nap
