Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-14 / 138. szám
1991. június 14. KÉPÚJSÁG 3 Gondolatok egy elmaradt sztrájk kapcsán Mint egy jó krimiben, itt is csak az utolsó pillanatban sikerült megoldani a feladványt: szerdán (június 12-én) megegyezésre jutottak az érdekképviseleti szervek és a kormány képviselői, így elmaradt a másnapra meghirdetett figyelmeztető sztrájk. Sarkítva a dolgot azt is mondhatnánk, hogy íme a kellő időben és módon alkalmazott legális munkavállalói fegyver hatására meghátrált a „hatalom”, happy end lett a történet vége. A valóság persze ennél sokkal összetettebb, bonyolultabb. Kezdődött ott, hogy a létszámában legnagyobb szakszervezet mögé nem túl nagy lelkesedéssel sorakoztak fel a többiek, már aki egyáltalán felsorakozott. (Pedig szakszervezetből is van vagy féltucat). Elméletileg szinte mindegyik egyetértett a követelések jogosságával, volt aki még az alkalmazott módszert sem kifogásolta, csupán az lehetett a baj, hogy nem eldöntött dolog még minden érdekképviselet számára, ki a nagyobb „ellenség”, a hatalom, vagy a volt pártállami szakszervezet jogutódja. A másik oldal, a kormány részéről ritkán tapasztalt tárgyalási hajlandóság is több okot takarhat. Biztos, hogy mindenkiben élénken él még a tavaly októberi „taxisblokád”, amely „ártatlan” kis áremelés elleni tiltakozásból belpolitikai válsággá nőtte ki magát. Miután a megállapodás, amelyet most kötöttek csak a résztvevők előtt ismert, így feltételezhető bizonyos taktikázás is a kormány részéről. (A tárgyalások az Érdekegyeztető Tanácsban folytatódnak, így adja magát a klasszikus kormányzati megoldás: oszd meg és uralkodj!) A politikusok és szakértők is elég megosztottak a kérdésben. A nagy hűhó semmiért véleményétől a belpolitikai felelőtlenségig minden megtalálható a nyilatkozatok között. Túl rövid az eltelt idő, kevés még nagyon az információ az egyértelmű tanulságok levonásához, megfogalmazásához, egyet viszont nem tehetünk meg, mégpedig azt, hogy elfeledkezzünk arról, hogy itt bizony a mi bőrünkre (zsebünkre) is megy a játék! Salgó Autóteszt Ó, egy Alfa Romeo Megszállás nem várható A dán bélyeggyűjtők szövet- ége deddig ismeretlen külön- jgesség árusítását kezdte íeg. A minden eshetőségre zámító dán posta 1963-ban gymillió példányban nyomatta i az értékjelzés nélküli, „belső érmentesítésre” feliratú bélye- et, melyeket akkor használtak olna, ha idegen hatalmak íegszállják az országot, 'agyis rendkívüli állapot esetén bélyeg hirdette volna a dán zuverenítást. Mostanáig nyolc tratégiailag fontos és elkülöní- 3tt helyen őrizték a gondosan jzárt kollekciót. Megszállás incs napirenden ... Vicces program Unalmas embereknek kínálja találmányát egy kaliforniai programozó. Hirdetésében 500 különféle viccet ajánl, melyet bárki betáplálhat a számítógépébe, s „puskából” szellemeskedhet. Két kamionnyi használtat már eladtak belőlük. Középkategóriában ezt a típust tartják piacképesnek. Mi egy új Alfa Romeo 33 1,3V-t próbáltunk ki, de nem tudtuk eldönteni, hogy pontosan kinek szánják ezt az autót. Sportos, és hangos - de takarékos. Hely van benne, mégis kényelmetlen.-x Az emberek pillantásai bizonyítják feltevésemet: ezt az autót itthon alig ismerik, és ha hallott is már valaki az Alfa Rómeóról, akkor is inkább nyitott sportkocsit képzel maga elé, nem egy középkategóriás családi autót. A városban autózva valóban sokan megfordultak a piros Alfa után. Belátom, van ebben a karosszériában némi extravagancia. A feltűnés oka: Budapest utcáin ritkán látni 33-ast, ráadásul az olasz típusról legfeljebb az újságokban olvashat az ember. A valóságban pedig sokkal pirosabb, mint bármelyik színes fotón. Kitűnő a viszonylag kicsi (1,3 literes) motor rugalmassága. Teljesítménye több, mint elég a városi autózáshoz. Jól bírja a száguldást, és a gyors kanyarvételt a kemény, sportos futómű. Óvakodjunk az éles kanyarokban a hirtelen gázelvételtől, az elsőkerékhajtás miatt ugyanis a kocsi ilyenkor váratlanul, és erősen érezhetően kifelé tolja az orrát a kanyarból. A négyhengeres boxermotor ilyenkor ropogósán szól, fölösleges a pillantás a fordulat- számmérőre. A pedálok és a köztük levő hely túl kicsi, női lábakhoz tervezték. A kormány magassága ugyan állítható, mégsem hozható összhangba az üléshelyzettel. Lehet, hogy az én lábaim túl hosszúak, de választanom kellett a kényelmes üléshelyzet, vagy a kormánykerék biztonságos fogása A kocsi formája is sportos jelleget mutat között. Dicséretes, hogy szervó-rásegítés nélkül is könnyedén forgatható a volán. Minden ehhez hasonló cselekedetet kétszer is meg kellett azonban gondolni, ugyanis a jobbra való sávváltás egyenlő a vakrepüléssel: a hátulsó tetőoszlop túl széles, az autó feneke nagyon magas. Esztétikailag, és aerodinamikailag ez jó, csupán kilátni nem lehet semmit. A jobboldali külső visszapillantótükör csak felár ellenében kapható, illetve csak a drágább változaton található. A fékpedál ugyan kicsit mélyen és puhán fogott, de a lassulási hatás ellen nem volt kifogás, a fékerőt kimérten lehetett adagolni. Az ehhez hasonló drasztikus sebességcsökkentés előtt jobb, ha belepillantunk a tükörbe, mivel nem biztos, hogy a mögöttünk haladó autó is meg tud állni. A fejtámla, amelynek ilyenkor védelmet kellene nyújtania, kifejezetten életveszélyes lehet. Az ülés támlája nagyon rövid, a fejtámasz pedig nem állítható. Ehhez hasonlóval legutóbb a négyütemű Trabantban találkoztam. A fejem túllóg rajta, ütközéskor éppen a tarkóm csapódna a habosított műanyagból készült kemény fejtámla tetejének. A helykínálat tekintetében átlagosnak mondhatóak a méretek. Kivéve a csomagtartót, amelyben bőven van hely néhány koffernak. A kocsi hátulját belülről, egy karral lehet nyitni - gondoltam, mikor megláttam a vezetőülés melletti fedélnyitót. Meghúzom, de kattanást nem hallok. Hátramegyek megpróbálom felnyitni. Nem mozdul. Futás előre, ismét meghúzni a kart. Ellenállást már nem tanúsít, a bowden lazán lóg. A táskámat végül három erős rántás árán tudtam elhelyezni a csomagtartóban. Rossz beállítás, trehány olasz munka. A motor, futómű kiváló, illetve kicsit hangos, és kicsit kemény - tehát sportos. A gyerekeknek és a csomagoknak van elég hely, csupán az utastér ergonómiailag trehány kialakítása hagy kívánnivalót maga után. A kocsi fogyasztása 6 és 10 liter/100 kilométer között van, legnagyobb sebessége 170-180 kilométer/óra. Az autóról alkotott vélemény szubjektív. Ára 17 ezer 816 DM. Koncz Balázs fotó: Barcza Zsolt Allegro fekete-fehér fényben Gottvald Károlynak, lapunk fotóriporterének Allegro fekete-fehér fényben című fotókiállítása nyílik június 26-án délután négy órakor a Tamási Galériában. A kiállítást Decsi Kiss János újságíró nyitja meg. Az alkotásokat július 28-ig - hétfő kivételével - naponta 14-től 18 óráig tekinthetik meg az érdeklődők. Új igazgató Nagykónyiban A Nagykónyi Általános Iskolának új igazgatója van. Kurcz Józsefné pályázatát a tantestület jelentős többséggel támogatta, a képviselő-testület május 22-én egyhangúlag elfogadta, és kinevezte augusztus 1-jétől 1996. július 31-ig. Kurcz Józsefné korábban igazgató-helyettesként dolgozott több évig. Micsoda kabaré Tamásiban! Ezzel a címmel rendeznek Tamásiban, a művelődési házban zenés showműsort június 15-én este hat órakor Haumann Péter és Mikó István főszereplésével. Játszótársaik: Hacser Józsa, Balogh Erika, Benkő Péter, és Nyerges Ferenc. Kiállítás Bonyhádon, a Vörösmarty Mihály Művelődési Házban Tavaszi Noémi festőművész munkáiból láthatnak kiállítást. Június 20-ig tekinthetik meg az érdeklődők, hétköznap 10-12 és 14-18 óra között. Hangos újság vakoknak Örömhír a belga világtalanoknak: a Le Soir című belga napilap hangosításának tervezetét mutatta be a nagyközönségnek az újság sszerkesztő- sége és az IBM számítástechnikai cég. A program kifejlesztőinek sikerült számítástechnikai úton „beszélővé” tenni az újságot, s ezzel lehetőséget teremteni a vakoknak az olvasásra. A cikkeket - még megjelenés előtt - számítógépbe táplálják be, a jeleket pedig rádióhullámokon sugározzák az „olvasók” felé, akik saját rádiókészülékükön, egy hozzá kapcsolt mikro- komputer segítségével hallhatják az írottakat. Az IBM rendszerének több előnye is van: egyrészt jóval olcsóbb, mint a Svédországban hasonló célokra alkalmazott kísérleti rendszer, a használata könnyebb, ráadásul a vakok a látóknál korábban értesülhetnek a világ történéseiről. Vissza, hajdanvolt örömeinkhez Régen - még húsz éve is - sáncparton játszó gyermekek zsivaja, a kerítéskapunál pletykáló asszonyok sutyor- gása, a kuglizó férfiak har- sánysága, az unokájukat imádságra tanító nagymamák fegyelmező szava, a szerelmespárok halk sugdolódzása tette sokszínűvé, s ezért természetessé és emberivé a falun élők mindennapjait. Egymást nap mint nap látva, érezve, ismerve, egymás számára élményt jelentve minden nap újraalkották azt a kulturális mintázatot, amely őseik végtelen során keresztül hagyományozódott rájuk. Őrizték, ápolták, fejlesztették a nyelvet, még káromkodásaiknak is volt valami sajátos zamata, különleges kódja, amit egy-egy huncut mosoly, vagy kacsintás segített megfejteni. De mindez már a múlté. Aki ma végigmegy egy falu főutcáján, az első, amit tapasztal: a sűrű és mély csend. A kihalt utcákon néha felbukkanó, elnyűtt cekkerükben kenyeret cipelő nyugdíjasok csoszogásán kívül nincs emberi nesz. S mikor a buszok hazahozzák az ingázókat, akkor is csak cipősarkok koppanásaiból lehet következtetni arra, hogy itt emberek járnak. Mert nem beszélnek. Senki sem szól a másikhoz. Mindenki magába roskadva, maga elé meredve teszi meg az utat hazáig. Otthon aztán minden folytatódik tovább. Az önmagukba zárt lelkek bezárják maguk után az ajtót, és a sűrűre eresztett redőnyök mögött tányér ver a neurózis. Már a kocsmák is csendesek. Nem danolásznak bennük pityókás férfiak. 'Csak néhány borostás, aszott arcú alkoholistát látni, akik üveges szemmel bámulják a korsó sör vastag habját. A nyelv sorvadását a káromkodások és a végső kulturális tabukat sértő alpári kifejezések burjánzása tetőzi be. A nyelv, különösen a tradicionális paraszti nyelv agóniája nem a véletlen műve, hanem megrázó bizonyítéka a neopavlovi kondicionáltsá- gunknak, a „megvalósult szocializmus” négy évtizedes uralmának. Lassan mi fogunk az agyközpont kiiktatásával gégéből beszélni, és nem Orwell hősei. Gyönyörű nyelvünk, melyet még néhány generációval korábban is oly nagy tehetséggel ápoltak, így silányul érthetetlen nyöszörgéssé. A nyelv romlásának alapja a falusi társadalom közösségi formáinak szétbomlása. Ezt a folyamatot jelzik a valaha közösségi funkciót betöltő, mára már kitört ablakú, omló vakolaté épületek, kultúrházak, iskolák, vagy a gazzal benőtt és vakondtúrással ékített futball- pályák látványa. A romlás azonban nem állt meg itt. Fölőrölte a közösségek valaha szerves vázát képező rokonsági-szomszédsági kapcsolatokat is, elszakítva barátot a baráttól, testvért a testvértől, szülőt a gyermektől, embert az embertől, és az embert önmagától. A falusi társadalmak egykoron éppen emberi léptékük, kicsiny területük és alacsony lélekszámúk miatt voltak képesek valóban organikus közösségeket, és erre ráépülve öntörvényű kultúrát alkotni. Az elidegenedett nagyvárosi életmód sajátos ellenpontját képezve, a városok kulturális, morális és ökológiai szennyezésével szemben a tiszta forrás ígéretét jelentették, a 90-es évekre azonban elveszítették életerejüket. Falvaink pusztulása megállíthatatlannak látszik. Jóllehet a magar társadalom megany- nyi nyavalyája között ez az egyik legsúlyosabb - hiszen maga az emberi lélek, a szellem szenvedett el jóvátehetetlen károsodást - kezelésére alig történik intézkedés. Talán ezért tűnik úgy, hogy a városok hanyatlása, a bűnözés és a környezetszenny- zés miatt lehetetlenülő élet lesz az a körülmény, amely a modernitás őrületétől meg- csömörlött embereket ki- és visszaviszi élményeik, örömeik hajdanvolt tárgyaihoz: a földhöz, a fűhöz, a fához, a madarakhoz - és talán a másik emberhez is. Szabó Csaba A vevő magányossága Magyarországnak, az európai országok közül egyedülállóan, nincs fogyasztóvédelmi törvénye. Az elmúlt évtizedek többé-kevésbé szabályozott kereskedelme most átcsapott az ellenkezőjébe, már-már teljes anarchiába. Az egyébént kívánatos liberalizált kereskedelem sajnálatos melléktermékként káoszt hozott. Ráadásul annak is a rosszabbik fajtáját, mert ez nem a kellemes és hangulatos mediterrán kereskedelem, ez úgyszólván ellenőrizhetetlen keleti bazár.- Mit tesz ilyen helyzetben a fogyasztási érdekvédelem állami őre, a Kereskedemi és Piacfelügyelőség, - kérdeztük az intézmény vezetőjétől, Dániel Pétertől.- A mi jogosítványunk a szervezett kereskedelemre vonatkozik, azon kereskedők ellenőrzésére, akik vállalkozói, illetve működési engedéllyel rendelkeznek. Az ezen a körön kívül esők felett ellenőrzési joggal nem rendelkezünk. Még a rendőrség is nehezen boldogul velük. Az érvényes bírsághatárokat 1973-ban állapították meg. A felső határ 10.000 forint, ennek ma már semmiféle elrettentő ereje sincs. A kereskedői morál megromlott, nincs jogi háttér, nincs megfelelő apparátus és nincs meg az állam- polgári fegyelem, mely kü- lön-külön és együttesen garantálná a kereskedelem tisztességes működését.- Hol tapasztalják a legtöbb visszaélést? Szinte mindenütt előfordulnak felháborító esetek. Egy 16.000 forintos gyermekkocsit csaknem sírva hoztak be hozzám a szülők a minap, mert kiderült, hogy a gyerek számára veszélyes és használhatatlan. A kereskedő nem volt hajlandó kártalanításra és nincs is hatóság, mely erre kényszerítené. Ha a vevők bírósághoz fordulnak az rengeteg idő, és bosz- szúság, a per eltart 2 évig is. A sütőipar hozzávetőlegesen 450 millió forinttal károsít meg bennünket évente. Hamisítják a márkákat, a Pumától az ADI- DAS-ig. Nincs márkavédelem. Külföldön ez másként van. Ha Németországban egy kereskedő vizezi a sört, és rajtakapják, akkor az ipartestület kitesz az üzletére egy táblát: „Vigyázat, itt a sört vizezik!” Kérdem én, ezek után ki megy be ide sört inni, és melyik kereskedő meri megkockáztatni, hogy így járjon?- De azért nálunk is csak történik valami az ellenőrzések során?- Nagy baj, hogy kevesen vagyunk. A társadalmi ellenőr-hálózat megszűnt, és sajnos a népi ellenőrzés is. Valamilyen módon minden harmadik vevőt megkárosítják. A tapasztalatok szerint a teljes belkereskedelmi forgalom 2,5 százalékát teszi ki a fogyasztói megkárosítás. Ennek a sok milliárdos összegnek a töredékéért fel lehetne állítani egy jólfizetett, az ellenőrzésre valóban alkalmas szervezetet. Alapvető változást csakis a fogyasztók jogainak törvénybe foglalásától remélhetünk, attól, ha a felügyelőség és a felügyelők kiszolgáltatott helyzete is megszűnik. A vásárlók védelme érdekében nekünk megfelelő eszköztár alkalmazására kell jogot kapnunk. Ha súlyos visszásságokat tapasztalunk, esetleg az üzletet is bezárhatjuk majd, a megfelelő jogszabály felhatalmazásával. L. Gy.