Tolnai Népújság, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-06 / 104. szám
4 KÉPÚJSÁG 1991, május 6. A szerkesztő levele Nem először, de minden bizonnyal nem is utoljára kívánunk azzal a jelenséggel foglalkozni, ami joggal háborítja fel a jóérzésű állampolgárokat. A szekszárdi százhatvan lakásos épület egyik lakója telefonált szerkesztőségünkbe, s kétségbeesett hangon részletezte azokat az eseményeket, melyeknek kénytelen-kelletlen szenvedő alanyává vált. Mivel a késő estig nyitva tartó áruház felett lakik, nap mint nap szem-, de méginkább fültanúja azoknak a botrányos jeleneteknek, amelyek e bolt előtt játszódnak le. A szakadt, toprongyos, üvöltő trágárkodásairól és ordibálá- sairól hírhedt, s a rendőrség által bizonyára nagyon jól ismert csoport kezdi meg ilyenkor szokásos működését. Olvasónk türelme - akárcsak a többi ott lakóé - a vége felé jár. - Gondolkodtunk azon, hogy önvédelmi csoportot szervezünk, ám sok az idősebb korú lakó, mit tehetnek ók ezek ellen? - jegyezte meg elkeseredett olvasónk, akit egyébként nemrég ez a társaság „szabadított meg” telefonpénzétől. A feljelentésnek nem sok értelmét látta. - Csak a nevem ne írják ki - tette hozzá végezetül a telefonáló - mert ez a társaság képes végigjárni a lakásokat, s a végén még rámtörik az ajtót. Egyelőre itt tartunk - Szekszárdon is. Az állampolgár fél, a bűnöző pedig nevet a markába. Nem lehetne fordítva? Szeri Árpád Szekszárdi Látogatóban Nem eladni, hanem gyarapítani! A kontaktus teremtés nélkülözhetetlen A kapcsolatok tovább fejlődnek Szekszárdi segítség Becsének- Képviselő úr! Kérem, ne haragudjon, hogy egy teljesen magánjellegű mondattal kezdem a „látogatást”. Amikor önt először a televízió képernyőjén láttam, mint a szekszárdi képviselőtestület tagját, rögtön az jutott eszembe, hogy dr.Gémes Balázs ilyen külsővel az 1849. április 14-i, a debreceni Református Nagytemplomban tartott országgyűlésen épp beillett volna az akkori honatyák sorába.- Magamat még nem láttam a televízió képernyőjén, azt azonban elmondhatom, hogyavárosi tévé fejlesztésével nagyon egyetértek. A televízió nyilvánosságának óriási szerepe van. mert a vizuálisan megjelenő dolgok sokkal jobban hatnak, mint a leírtak.- Önnek, aki a múzeumban néprajzos, aki szakmájánál fogva állandóan emberekkel foglalkozik, rajtuk keresztül kutatva a múltat, mi a véleménye arról, hogy bizonyos emberek állandó és erős késztetést éreznek arra, hogy másokért, kisebb, nagyobb közösségekért, idejüket, energiájukat, tudásukat felajánlják, a tenniakarás érdekében?- Van, aki érzékeny a társadalmi problémákra, van, akit a karrier motivál, van, akinél ez alkati, műveltségi kérdés, és így tovább. Nálam ez foglalkozási ártalom és a gyerekkoromból magammal hozott segítőszándék. Egy néprajzos számára a kontaktus teremtés nélkülözhetetlen, mert ha ez nem sikerül, nem nyílnak meg az emberek. A szüleimtől „örököltem” a segítő szándékot. Szerencsére a szülői ház után a gimnáziumi és az egyetemi éveim alatt a szakma kiválóságaitól tanulhattam, és nemcsak a szakmát.- Ma vasárnap este van, hétfőn lakossági fórumot tart, kedden bizottsági ülésen vesz részt, szerdán este újabb kötelezettség. Ha van egyáltalán szabad ideje, mivel tölti?- Nincs szabadidőm. Jó lenne pedig, mert a házon, amelyben lakunk, sok tennivaló van. Romos állapotban vettük de így is szerencsénk volt. mert ebben az utcában , a Kálvin téren ember- emlékezet óta nem adtak el házat, csak örökölni lehetett.- Régen, amikor a mostanra már felnőtt diplomás gyermekei kicsik voltak, mivel töltötte a család a szabadságát?- Utaztunk, sátorral. S mert a néprajzos vér utazás közben is kibújt belőlünk, minden településen először útjaink a templomba, a piacra és a temetőbe vittek. Bárhová megyünk, a világon ez a három hely a legfontosabb, ha tudni akarunk valamit a település múltjáról, jelenéről.- Mit szeretne megvalósítva látni Szekszárdon?- Legyen világos a képviselő-testület előtt, hogy mi a város vagyona, jó gazda módjára kellene gazdálkodni, hogy a város gyarapodjon. A beszélgetésnél velünk volt a képviselő úr felesége is. Illetve helyesbítek, mert nemcsak, hogy ott volt, de együtt válaszoltak minden lényeges kérdésre, figyelmesen, türelmesen hallgatva, amíg a másik beszél. Egy a szakmájuk, hiszen mindketten néprajzosok. Egy irodában dolgoznak, ahogy mondták, végre, mert erre vártak tíz éve. Az élet közös útját pedig éppen harminc éve, hogy együtt járják, mivel kereken három évtizeddel ezelőtt házasodtak össze. Sas Erzsébet Fotó: Ótós Réka A forrongó vidékek közé tartozik mostanában Jugoszlávia egyik tartománya, a jelentős magyar lakossággal rendelkező Vajdaság. Szerencsére ez nem gátolja számottevően a kapcsolatok ápolását. A közelmúltban ugyanis két napos bemutatkozó látogatást tett Szekszárd ön- kormányzatának küldöttsége testvérvárosunkban, a vajdasági Becsén. A delegációt Kocsis Imre Antal polgármester vezette, dr. Pataki Gábor alpolgármester, Horváth József, a Társadalmi Egyesületek Szövetségének megyei elnöke és dr. Palkó László, városi jegyző társaságában.- Becse közel 50 százalékában magyar lakosságú település - adott tájékoztatást dr. Palkó László. - A városhoz még két magyar és két szerb falu tartozik, ezekkel együtt a lakosság száma közel 40 ezer fő, tehát eléri a Szekszárd nagyságot. A testvérvárosi kapcsolatot még 1975-ben vettük fel Becsével. Az itteni helyhatósági választások után megerősítő nyilatozatot küldünk kapcsolataink további fenntartásáról és fejlesztési szándékunkról. Most Becse meghívásának tettünk eleget.Ugyanis konkrét kéréssel fordultak hozzánk, egy takarmányozással kapcsolatos licenc megszerzésében adtunk segítséget. Ezen kívül most készülnek Becsén a helyhatósági választásokra, ezt mi már a közelmúltban átéltük, tehát nagy érdeklődéssel hallgattak bennünket tapasztalatainkról. Látogatásunk folyamán megtekintettük a városi intézményeket, többek között meghívást kaptunk a Pannónia Agrokombinátba is. A meglévő és leendő kapcsolatainkról sok szó esett, így a Totév és a Zidar építőipari vállalatok és a pedagógus kórusok közötti együttműködésről is. Kisdiákjaink kölcsönös üdültetéséről is tárgyaltunk, a szekszárdi gyermekeket Prvic Luka szigetén nyaraltatják, mi pedig a becsei iskolásokat Balatonszepezden és Domboriban látjuk vendégül. A városi bíróságaink között közel 20 éve áll fenn kontaktus, ezekről is szó esett. A másik fontos dolog, amiért kérték segítségünket, az az, hogy Becsén bevezetik a földgázt és mivel nálunk ez már megtörtént, számos tapasztalatot adhattunk át. Voltunk abban a szójaprotein gyárban is, amely Európa egyik legnagyobb ilyen létesítménye és magyar együttműködéssel dolgozik. Itt gyártják a nálunk is jól ismert Szójavita termékcsaládot. Mindenütt nagy szeretettel fogadtak bennünket és örültünk, hogy segíthettünk. A testvérvárosi kapcsolatokról végezetül még csak annyit, hogy négy várossal vagy un ilyen frigyben. így a francia Bezonsszal, a finn Tor- nioval, a német Bietigheim-Bis- singennel és Becsével. A közelmúltban megkerestek bennünket egy svéd városból, Val- lentunából, kiknek képviselőivel várhatóan májusban kötjük meg az ilyenkor szokásos szerződést. A becseieket pedig szeretettel meghívtuk a május 17-től 19-ig tartó pünkösdi fesztiválra. Sárvári János Rejtett értékeink A barlanglakások Szakemberek a szőlőtermesztés jövőjéről „Ha már bor, legyen bor” Minőségi palackos borok Babits Mihály Halálfiai című regényében is megtaláljuk a boldog gyermekkor részeként ezt a sejtelmes világot: ....valós ágos barlanglakásokká váltak az elhagyott pincék; szegény emberek, kiknek vagyonát megette a filoxéra, hogy a házuk ráment, itt húzódtak meg a senki tanyáján, nyáron napszámba járva, télen venyigével fűtve a nedves barlangokat, pusztítva a betegségektől, de megtűrve a tehetetlen hatóságoktól”. A látlelet pontos, mintha szociológiai leírásból hangzanék, pedig ilyen - sem akkor, sem utána - nem született erről a súlyos kérdésről. A tény egyszerre idéz azonban távoli tájakat és hazai párhuzamokat. Kínában a legutóbbi időkig hasonló barlangokban éltek egyes vidékeken, de akadt ilyen Promontoron /Budafokon/, ahol ma egész egyszerűen múzeumot rendeztek be a sajátos életforma bemutatására. A megyében számos helyen létezett egy-egy sor löszbe vájt, eredetileg bortárolásra készített lik- pince, amelybe bevették magukat a társadalmon kívül rekedtek. A dunaföldvári pincelakókat súlyos csapás is érte az 1870-es években: földcsuszamlás következtében többen lelték halálukat nyomorúságos odúikban. Mindez a köztudatban is élt: Mikszáth Kálmán feljegyzései között is találunk adatot erről a tragédiáról, ám a megírás örökké váratott magára: túl sötét téma volt... Aki ma lát egy régi barlangvagy pincelakást, csupán hiányosan tudja elképzelni a benne élők hétköznapjait. A bejárat fölső részén a kémény nélkül ki- gomolygó füst szürkés-feketére kormozta a meszelést, bútorok helyett vakablakokban és vermekben tartották az élet kellékeit. Az egészet átjárta valami kiszellőz- tethetetlen, áporodott szag, amelyben a bomló társadalmi kötelékek jelképévé vált az erjedő etel, izzadtságszagú, rongyos ruha. Néhá- nyan fejfákra írt névvel tanúskodtak arról, hogy az itt élő családokban gyakori a tüdőbetegség, de akadt, aki orbáncban halt meg. Szomorú adat, hogy ez idő tájt az összes szekszárdi halott felét a hat éven aluli gyermekek tették ki. Sajátos gyűjtögetőtolvaj életmód is társult ezekhez a lakásokhoz: a szőlőt pusztító filoxéra miatt nem kaptak napszámot, s esténként kirajzottak a Benedek-, Szücsény-szurdikból a kertekbe, gyümölcsösökbe, szőlőkbe. A hatóság és a gazdák tehetetlenül álltak a történtek előtt, s mivel az égető szociális problémákat nem tudták megoldani, nem használt az erőszakos kilakoltatás: visszaszöktek a barlanglakok, vagy kevésbé szem előtt lévő pincékbe húzódtak. Ilyen volt a Kukhegyen /Kerékhegyen/ ma is látható néhány nyomorúságos luk. Ma vagy visszaalakították pincévé a legtöbb „lakást”, vagy lerombolták. /Alkalmilag most is elő-előfordul egy-egy bentlakó.../ Eredetiségében mindössze az előbbi helyen található meg még néhány elhagyott barlang. Ezeket kellően fertőtlenítve - budafoki mintára - akár múzeumnak is be lehetne rendezni. Aligha jelentene gondot manapság a szegénységhez illő tárgyak beszerzése, s aztán mindez emlékké válhatna véglegesen... Dr. Töttős Gábor Fotó: Kispál Mária E heti kérdésünk: Mi a filoxéra? Gombabetegség, rovarvagy növényi kártevő? A hagyományoknak megfelelően megismételjük áprilisi kérdéseinket. 1. A szekszárdi polgári olvasókör leghíresebb vendége a tu- rini remete fia volt. Ki ő? 2. Ki az a szekszárdi költő, aki a Csak posta voltál című verset írta? 3. A két háború között Szekszárd városának mely tisztét viselte Vendel István? 4. Ki az a költő, akinek szobra a főiskola előtt áll? A helyes megfejtések beküldői között egy darab ötszáz forintos vásárlási utalványt sorsolunk ki. Címünk: Tolnai Népújság, 7100 Szekszárd, Liszt tér 3. A borítékra kérjük írják rá: Szekszárdi Szemle. A szekszárdi borvidéki borverseny rendezői minden évben a legjobb szakembereket hívják meg a nagy és nemes verseny eldöntésére. A győztesekről nemrég már olvashattak a kedves olvasók, most néhány zsűritag véleményét kértük ki, megkérdezve, hogy miként látják Szekszárd történelmi borvidékének jövőjét. A válaszok - úgy gondoljuk - a bortermelők, a borfogyasztók, a kis- és nagytermelők, egyszóval valamennyi szekszárdi érdeklődésére számot tarthatnak. A komoly szakértelmet kívánó válaszok után a szőlő és a bor „szerelmesei” egy-egy szólással, adomával is megtoldották a választ. Dr. Diófási Lajos, Kertészeti Egyetem: - A nagy korszak, amelyet a mennyiségi mámor jellemzett, lezárult. Sajnos, ke-., vésbé ügyelt a szakma a minőségre. A szőlőhöz, a termés meghozataláig 16-18-szor kell hozzányúlni. Ezt a munkát nem lehet bérmunkával, csak a szőlő iránti nagy szeretettel végezni. Szőlőtermesztésben az egyéni, borkészítésben az üzemi feldolgozásé lesz a jövő. Hiba, ha a bort a szeszesitalok egyikének tekintjük. A bor nemes emberi érzelmeket fakaszt, ezért a borfogyasztó ember érzelmileg gazdagabb. Domonyai Péter, szekszárdi Aranyfürt Mgtsz: - Ha visszanyeri becsületét, anyagi megbecsülését, megélhetését az a kis és nagy szőlőtermelő, aki becsületbeli ügynek tekinti, hogy csak jó minőségű szekszárdi bor hagyja el pincéjét, ha ehhez mindenki a nevét és egzisztenciáját adja, akkor jelene és jövője is lesz a szekszárdi bornak. Jó bor, jó egészség, szép asz- szony feleség. Marth Ferne, Pannonvin Villányi Gazdasága: - A szekszárdi borvidék hatalmas előnye, hogy időben — még az ilyen irányú állami ártámogatások idején - megvalósította a szőlőterületek rekonstrukcióját, jó borfajtákat hozott a termesztésbe. A nagyüzemi telepítések ösztönzően hatottak az egyéni gazdák szőlőtelepítési kedvére. így hosz- szú távon, jó minőséggel tudnak megjelenni a bel-illetve a külpiacon. A borok minősítésénél az emelkedő sorrend a következő: bronz, ezüst, arany, saját. Nem árt azonban, ha a termelő mással is megkóstoltatja termékét. Rizsányi Csaba, őcsényi Kossuth Mgtsz: - A padlóról való felemelkedés csak becsületes, korrekt szakmai és üzletpolitikai munkával lehetséges, jövőnk csak ekkor lesz. Becsüld azt, aki verejtékes munkájával neked örömet szerzett. Tóth Jánosné, Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát: - A fajta megválasztása, a hozam korlátozása, a minőség elsődlegességének az elérése, ez a jövő. Igyál! Áldozz a pásztornak és élni fogsz. Mecseki János, teveli Kossuth Mgtsz: - A vörösborfogyasztás újraéledésével a szekszárdi vörösborok a világhírnévre ismét szert fognak tenni, talán már három-négy év elteltével. ..Ha már bor, tegyen bor, hegyi bor, ne szilváié, még a vízből is csak az a jó, mely hegyekből búj elé" (Garay). Frei Istán, őcsényi Kossuth Mgtsz: - A mennyiség nem lényeges, a minőségre kell figyelni, de a legfontosabb az, hogy ne mások kezében legyen a felvásárlás és az értékesítés. Nem baj ha kevés, jó ha több- nyeletű. Horváth József, Társadalmi Egyesületek Szövetségének Tolna Megyei Szervezete: - Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában. Hiszek a borvidék, a magyar szőlőtermesztés-borászat feltámadásában. Mint a legszebb kék leányszem, mint a tiszta őszi ég, a szekszárdi kadarkának szeme, olyan tiszta kék. A szekszárdi bikavér, orvosságnál többet ér, aki issza hóttig él.-sasFotó: Gottvald Károly Üres az egykori barlanglakás
