Tolnai Népújság, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-04 / 103. szám
1991, május 4. NÉPÚJSÁG 11 Simontornya, Vármúzeum Drescher J. Attila: Hertay Mária grafikái Pontosan fogalmazott gondolatok Simontor- nyán a Vármúzeumban Hertay Mária grafikusművész alkotásaiból rendeztek kiállítást. A Budapesten élő. alkotó művész mesterei Főnyi Géza, Kmetty János, Ék Sándor, Papp Gyula, Barcsay Jenő voltak. A természethez való vonzódásának kifejező eszközéül a grafika rézkarc technikáját találta meg. A pontosan fogalmazott gondolatok ugyanilyen rajzi tudást is követelnek. Simontonyai kiállítása ezt igazolja. A közönség előtt ritkán megszólaló művésznő nagyobb méretű seccoit az ország különböző templomaiban megTavasz találhatjuk. így például: Nyírlugason, Várgesztesen, Moson- magyaróvárott, Fülöpön, Hárs- kúton. .. Grafikáin és tűzzománcképein egyaránt tükröződik a női lélek túlérzékenysége, valamint a munka iránti alázat, igényesség. A Simontornyán rendezett kiállítását május 26-ig tekinthetik meg az érdeklődők. —dkj— Nyár Lábjegyzetek a korhoz Homo politicus Népszerűsége töretlen Jelleme is etikus Kedvenc fordulata: jog juss kis haza kuss Osztozkodás Tegnapelőtt tőlük - de nektek Tegnap tőletek, hogy nekünk- Ma nekem. Holnap? Neked. Már ácsolják valahol. Parafrázis Dicsérni jöttem Ikszet, nem temetni Iksz derék, ügyes, rendes, szentigaz. Dicsérni jöttem, mondom. Hogy miért hoztam bunkót? Hisz zászlórúd az! Dilemmák 1. Kérded, hogy mi a vágyam: a teli vagy üres ágy... Alhatnám. S hogy a lány - ? Nincs nagy esélye ma nálam 2. Kérded, nőtt-e a vágyam... Biz' elfog olykor a lágy őszi fuvallaté vágy - Mégis hűvös az ágyam. tedből, lakást és munkahelyet változtatok. Mikor ujjaddal már nyomnád a csengőt, az utolsó pillanatban észreveszed, hogy nem az én nevem van már ajtón. És ő azóta mindig megnézi a névtáblát, mielőtt csengetne... Robi szobájában bömböl a magnó. Nyilván azt sem hallotta meg, hogy ő hazajött. Nincs is jelentősége, pár hónapja csak kerülgetik egymást. Robi bezárkózott, nem tud közelférkőzni hozzá. Érezhetően vele van baja, az anyjához meg mintha egyre több szállal kötődne. Katalin nincs itthon, ketten vannak csak Robival. Talán most kéne beszélgetni vele, megkeresni újra a közös hangot. Két felnőtt ember kell, hogy tudja tisztázni a dolgokat, márpedig Robi felnőtt, nagyon is az. Éles, kutató szeme mindent észrevesz, elraktározza agyában a legapróbb dolgokat is. Érzékeny, túlságosan is az. Talán az évek majd lekoptatják róla ezt a törékenységet.- Beszélek vele - döntötte el. Felment a lépcsőn, és elindult az alkóvos nagy sarokszoba felé. A zene egyre erősödött, túl a decibeleken a fia hangját hallotta. Hangosan nevetett, és beszélt valakihez. Töprengőn állt meg az ajtó előtt, és tétován kopogásra emelte a kezet, de az ajtó hirtelen kivágódott: egy félmeztelen lány menekült ki a feje mellett elsüvítő kispárna elől. Mikor őt észrevette, kezét a melle elé kapta, zavartan mosolyogva behátrált a szobába, és lassan becsukta az ajtót. Az első pillanatban élvezte a jelenetet, de az orra előtt lassan becsukódó ajtó önmaga számára is érthetetlen módon felbőszítette. Kopogás nélkül benyitott a szobába. A lány már farmerben és pólóban volt, Robi a haját simogatta, miközben megnyugtató hangon magyarázta:- Ez az én szobám, ne félj nincs semmi baj. Ez magánterület. - Az apja szemébe nézett és emeltebb hangon folytatta. - Azt hívok ide, akit akarok. Ez az én szobám!- Mi a tied itt? - kérdezte az apja. - Na, halljam, mi a tied? Ez a szép mellű kis diszkólepke, ez a tied. A szoba az nem, azt csak használhatod, de határozottan rosszallóm, ha becsukja ez a kis..., ez a kis barátnőd az orrom előtt az ajtót. Robiról lemál- lott minden szelídség, ahogy megszólalt, az a nőstényt védő hím hangja volt.- Igen apa, a tied! A tiéd ez az egész kacsalábonforgó kóceráj! A tiéd anya, és szerinted ugye a tiéd vagyok én is? Itt minden a tiéd a családfő jogán, az intézetben minden és mindenki a tiéd a főnök jogán! Oké nagyfőnök, de azért jó ám ha tudod, hogy megőrjítesz bennünket a tulajdonosi szemléleteddel. Nemcsak engem, anyut is. Mert csak te létezel, mert minden mondatod úgy kezdődik „én”. És ha megszólalsz, eltűnnek a bútorok, eltűnünk mi, és nem szavak, hanem pingponglabdák pattanak elő a szádból, hangosan süvítenek végig a szobán, pattanak fal- tól-falig, csapódnak neki mindennek, és mi csak kapkodjuk a fejünket, nehogy eltalálj bennünket!- Ezt talán beszéljük meg négyszemközt. Küldd el fiam a kis aranyost, amíg ilyen szépen pingpongozok, mert rögtön szerva jön, és lekurvázom!- Nem tenném a helyedben - mondta vészjósló hangon Robi. - Nem tenném, mert a ház lehet a tiéd, és lehet, hogy anya is a tiéd, lehet hogy még más is a tiéd, ez a lány viszont az enyém. Az enyém, mert szeretjük egymást, mert engem szeretett először életében, és két hónapja idejár hozzám, a „használatra” adott szobámba. Anya tudja, ilyenkor elmegy, pedig ő nem zavarna bennünket. Es most kérj bocsánatot Verától, mert ha nem teszed meg, akkor ígérem, hogy vesztesként fogod elhagyni ezt a szobát! Megdöbbent, minden idegszála veszélyt jelzett. Tud Emeséről, villant át rajta! Józan esze viszont azt súgta; nem tudhat, csak vaktában ütött és talált. Egészen biztos, hogy semmit nem tud, csak feltételezi, hogy az ő életében is megesik egy és más. Hát nem fog ettől a csitritől bocsánatot kérni, de nagylelkű lesz: megengedi, hogy feljárjon Robihoz.- Menjen haza kislány, - fordult Verához - gondolom az édesanyja nem örülne neki, ha tudná mit csinál.- Tudja, - mondta Vera - nemcsak Robi édesanyja tud rólunk, az enyém is. Élfogadja, hogy felnőttem. Eleinte hozzánk jártunk, mert nekem „saját” szobám van, de egy nap Robi megmakacsolta magát, elrohant és nem akar többé feljönni hozzánk. Pedig anya nem bántotta meg, nem is ismeri, csak a keresztnevét tudja, de látatlanban, ismeretlenül elfogadta a maga fiát, azért mert ÉN szeretem. És ne tessék engem lekurvázni, nem vagyok az, de bocsánatot sem kell kérni, mert az megalázó lenne!- Robi - fordult a fiúhoz - ne ragaszkodj a bocsánatkéréshez. .., szeretnék hazamenni. ..- sírta el magát. Felkapta a táskáját, az ajtó csattanva vágódott be mögötte. Robi utánaszaladt, a nappaliból felhallatszott a lány sírása, majd a megnyugtató, csitító szavak. Robi visszajött, megállt mellette, és ő úgy látta a fia megnőtt az eltelt félóra alatt. Nagyon magasról néz le rá, arcán a győztesek mosolyával.- Kint vár a kertben, elviszem a „kocsiddal" haza, mert messze laknak.- Robi, ha hazajöttél beszéljük meg értelmesen, ami történt. Ne felejtsd el, ez csak egy baná- lis első szerelem, ami majd elmúlik, de én akkor is az apád leszek, melletted állok...- Hagyjuk ezt apa, - legyintett Robi - sietek, mert messzire megyünk, ki az új lakótelepre, abba a házba, amelyik mellett parkolni szoktál. Banális véletlen, hogy egyszerre voltunk ott és meghallottam a nevetésed a második szobából is. Kinéztem az ablakon, a kocsid is ott állt. Most megismerkedem majd Vera édesanyjával. Tudod, úgy hívják: Emese.. . Dombóváron látható Gondviselés Szántó Piroska biblikus képei Utolsó vacsora Az egész világegyetem, bolygók, csillagok, ott keringenek Jézus fölött, de ő mégis a tenyerében lapuló, megbúvó verébbel foglalkozik. Szükséges-e magyarázni ezt a Szántó Piroska alkotta Gondviselés című színes grafikát, ami Dombóváron a metodista kápolnában látható, a többi újszövetségi témát feldolgozó, megjelenítő képpel együtt? A fekete „engré papírra” készült rajzok könnyen sérülnek. Az imént említett bibliai képek sorozat az esztergomi Keresztény Múzeum tulajdona és a féltett értékek közé sorolandó. Mint ilyen nem szívesen kölcsönzött kiállítási anyag. Ne keressük a motivációt, mi indította a múzeum igazgatóját, hogy engedjen a Dombóvári Galéria kérésének és átadja bemutató céljára. Talán éppen a Gondviselés! A kiállítás látogatót aligha érdekli milyen körülmények között születik egy tárlat, a végeredmény a fontos. Nem esik szó egy asztalosról, áki mondjuk léceket gyalul, fűrészel és erősít a falra, hogy egy metodista kápolna alkalmi galériává legyen. Arról sem beszél senki, aki meszelőt fogott, hogy a falak fehérségét fokozza a színes képek háttereként és a rendezők személye, a dekoratőrök is név nélkül maradnak. Sejteni lehet csupán a rendből, hogy valami olyannak lehetünk tanúi ismét e Tolna megyei városban, amiért érdemes kirándulni. S, hogy mindezért jár-e díj, avagy dicséret? Ez a kérdés sem vár feleletet. Arról viszont igenis kell be szólni, hogy az esztétikai, vagy vizuális nevelés pedagógiai módszerei kö zül milyeneke! használnak, alkalmaznak egy-egy kiáll i tás nyitása után? Meg kell említeni tehát, hogy Dombóvár és Ujdombóvár valamennyi iskolájának igazgatója hozzájárult, hogy diákjai közös tárlatlátogatáson vegyenek részt, amit Szu- hánszky Gábor metodista lelkész vezet és a képeken látottak mellé - hívő lélekkel-mond- jon gondolatokat a könyvek könyvéről, a Bibliáról, május 11-ig minden nap. Ez a kiállítás-rendezői szándék fölveti a Dombóvári Galéria melletti oktatóterem igényét, ahol szervezett formában történhetne egy-egy tárlatvezetés, a látottak, befogadottak értékelése, elemzése. Videofelvételek vetítésével még közelebb kerülhetne a néző az alkotóhoz, akiről a filmriport, portréfilm szól. Nem megoldhatatlan ez Dombóváron, hiszen kísérletre is akad példa a Galéria történetének köRajz a dombóvári kiállítás meghívójának borítójáról zelmúltjából, csupán állandósítani kell! Szántó Piroska rajzai - A kakas megszólal, Az olajfák hegyén, Kiűzetés a templomból, Utolsó vacsora, A csodálatos halfogás, Az okos és a balga szüzek, A vak meggyógyítása, A vihar lecsendesítése és a többi - különös alkalmat kínálnak az érdeklődőknek, amikor a színes képi világból átsugárzó üzenet lelket gazdagítva, sejteket borzongatva élénkebbé teszi az embert. Decsi Kiss János Hegyi beszéd
