Tolnai Népújság, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-27 / 122. szám

4 NÉPÚJSÁG A szerkesztő levele A tudósítás az önkor­mányzati ülésről soha nem lehet teljes. Röpke harminc sorban egyébként is lehetet­lenség mindenről részletes tájékoztatást adni, nem is beszélve az ülések szinte visszaadhatatlan légköréről, hangulatáról, sőt, humoros vonatkozásairól. Ezen vé­dekezés után most egy olyan pillanat felidézése kö­vetkezik, amelyik sajnos mellőzte a humoros vonat­kozásokat. A pünkösdi fesztivált érté­kelve elhangzott az ülésen, hogy ez az emlékezetes négy nap végre megmoz­gatta a várost, s így az utóbbi időszak legsikeresebb ren­dezvényének tekinthető. Nem az ünneprontás szán­déka mondatja velünk azt, hogy ennek ellenére ez a négy nap - pontosabban négy este - sokak életét megkeserítette. S ha ez ne­hezen hihető, úgy érdemes megkérdezni a programok közelében lakókat is - azaz erre nincs is szükség, hiszen az úgynevezett 160 lakásos épület lakói közül több mint százan tiltakoztak a késő es­tébe nyúló zenés programok ellen. Ez egyúttal jelzi, hogy a jövőben egy ilyen sikeres fesztivál megrendezése e- lőtt nem árt gondolni vala­mennyiünk nyugalmára. Szeri Árpád Szekszárdi Látogatóban |JBlS IaJ aMai_ J jtfP; Szemle 1991. május 27 Kulturált centrumokat a fiataloknak! Horváth László képviselő lá­togatásunk napján lett kétgyer­mekes családapa. A tizenhét hónapos Anita kishuga, Andrea május 20-án született. Beszél­getésünk alatt lábujjhegyen be­pillanthattuk a kisszobába, ahol immár a nagyobbik kislány al­szik. Az édesanya is velünk volt,igaz, hogy csak a fényképről mosolygott ránk. - Bizony, a két lány mellett most még inkább szüksége lesz „tudományára”, ugyanis az egész családnak varr és köt-mesélte Horváth László.- Két gyerek mellett valószí­nűleg nem okoz gondot a „sza­badidő” megszervezése.- Örömmel vártuk a második gyereket is. Mindketten egyes gyerekek voltunk, és jó lett volna testvérrel felnőni. A gyermekko­romra egyébként nagyon szíve­sen emlékezem vissza, főleg a bátaszéki és a balatoni nyaralá­sokra.- Ön Szekszárdról jár Paksra dolgozni, ahol a Gépipari Művek Atomerőmű Szerelő Vállalatnál mint hegesztő mérnök dolgozik. Milyen út vezetett idáig?- Gimnáziumba Szekszádra jártam, majd Budapesten a mű­szaki egyetem gépészmérnöki szakán végeztem, utána levele­zőn a szakmérnöki oklevelet is megszereztem. Három hónapja dolgozom a PAV-nál.- Szabadidejét - amikor még nem foglalta ennyire le a család, és még nem volt képviselő sem­mivel töltötte szívesen?- Nagyon szeretek olvasni. Javítani a lakosság közérzetét Édesanyám a könyvtárból ment nyugdíjba, én szinte ott nőttem fel. Szerettem a sportot, szíve­sen fociztam, kosárlabdáztam, de a fő szerelmem az úszás volt. Most Bátaszéken, a nagyszülők­től örökölt szőlőben segédke­zem édesapámnak. Szüleim egyébként eddig is sokat segí­tettek, most a második gyermek után is nagy szükségünk lesz rá­juk.- Már a lépcsőn felfelé jövet a negyedikre arra gondoltam, hogy bizony nem lesz könnyű két pici gyerekkel ide naponta felcipekedni.- Már eddig sem volt az, de ha sikerül, még a nyáron elköltö­zünk egy földszintes lakásba, ami ugyan nem új, viszont fél szobával nagyobb.- A hagyományos kérdés: mit szeretne megvalósítva látni Szekszárdon?- Legfontosabb feladatnak tartom a lakosság közérzetét ja­vító teendők megvalósítását. Ezen értem a város rendezett­ségét és persze a gazdasági rendezettséget is. Meg kell te­remteni a fejlesztéshez szüksé­ges gazdasági alapot, úgy vál­lalkozni és befektetni, ahogy a város szempontjából a legelő­nyösebb. Amit még nagyon fon­tosnak tartok: olyan művelődési, sport és szórakozási centrumo­kat kellene létrehozni a fiatalok számára, ahol szabadidejüket kulturált körülmények között tölthetik el, akár pénz nélkül is. Sas Erzsébet Fotó:Ótós Réka Csirke lába, pulyka melle A baromfibolt, amely alig több mint egy hete nyílt a Béri Balogh Ádám utca 45. szám alatt egy garázsban, bő áruválasztékkal várja a vásárlókat. Ficsór Jó- zsefnével, a patikatisztaságú, hófehér üzletben találkoztunk.- Rokkantnyugdíjas vagyok, és arra gondoltam, hogy valamit kellene dolgozni - mondja az üz­letvezető.- Már csak azért is, hogy az időmet is kitöltsem és a keresettel a gyerekeimet is se­gíthessem. Gondoltuk, hogy eb­ből a boltból csak egy van ebben a nagy városban, biztos lesz rá igény, hisz a baromfihús még mindig a legolcsóbb a többi hús­hoz viszonyítva.- Honnan szerzi be az árut?- Kiskunhalasról, Zalaeger­szegről és Kecskemétről. He­tente háromszor van áruszállí­tás, hétfőn, szerdán és pénte­ken. Inkább kevesebbet rende­lek, de a vevőket mindig friss áruval szeretném várni.- Milyen baromfihúst ajánl a vevőknek?- Itt minden megtalálható, csirke-, kacsa-, liba-, pulykahús, aprólékok, belsőségek. A rövid idő alatt, mióta nyitottunk, az a tapasztalatom, hogy nagy a ke­reslet az aprólékok iránt. Ter­mészetesen az olcsó ára miatt. Külön árusítunk lábat, nyakat, zúzát, májat. Különlegesség - amit nagyon kevés helyen lehet kapni - a „csirke egytál”. amely fél kilogrammos csomagolás ban van, benne a csirke minder részéből egy darab.- Az üzletben egy 360 és egy 300 literes hűtőládából választ­hatnak mirelit árut a vevők Lesz-e frissen vágott áru is?- Igen, két-három hét múlva már azzal is tudunk szolgálni, ezért áll itt ez a 160 literes hűtő- szekrény.- Az üzletekben legritkábban kapható árut, az aprólékot tudja-e majd folyamatosan a ve­vőknek kínálni?- Szerencsére a sógornőm a kecskeméti baromfifeldolgozó­ban dolgozik, és rajta keresztül tudom a csirkelábat, a pulyka­szárnyat beszerezni. Küldi a táv­iratot, ha áru van, és mi azonnal megyünk érte. Ma reggel egy óra alatt fogyott el az aprólék. Ha ki­tapasztaltuk a forgalmat, állan­dóan lesz a keresett áruféleség­ből is. Ha a vevő biztosra akarja valamelyik árufajtát, megren­delheti időre, s félretesszük számára.- Milyen lesz az üzlet nyitva- tartása?- Igyekszünk az igényekhez alkalmazkodni, hogy a dolgozó nők munka előtt és után is be tud­janak vásárolni. Reggel 7-től 11-ig, délután 14-től 18-ig tar­tunk nyitva, sőt szombaton is reggel 7-től 11 óráig. Sas Erzsébet Fotó: Ótós Réka Tizenkét éves a Skála „Mindig tud újat nyújtani” A szekszárdi Skála áruház az elmúlt hét végén jubileumi áren­gedményes vásárral ünnepelte tizenkettedik születésnapját.- Olyan szállító vállalatokat kutattunk fel, amelyek áren­gedményes árualapokkal segí­tettek lehetővé tenni az akciót - mondta Blaskovics Krisztina, a Skála reklámszervezője- A Mecsek Füszértről, a Tolna Me­gyei Tejipari Vállalatról, a Szek­szárdi Húsipari Vállalatról és az áruházunkban található magán- vállalkozókról van szó, akiknek ezúton is szeretnénk köszönetét mondani. Összesen hét millió fo­rintot sikerült megtakarítaniuk ezen a szombati napon a vásár­lóknak. A nagy érdeklődésre való tekintettel hosszabbított nyitvatartást is beiktattunk. Nem számítottunk ilyen nagy tö­megre, emiatt gondok is előfor­dultak, de nem ajubileumi vásár, hanem a már előző napon meg­kezdett cukorleárazás miatt, amikor is a vásárlók majdnem fele áron vásárolhattak. Azon­ban sikerült megoldást találni, a cukrot a parkolóban adtuk el.-Máskor is terveznek ilyen mértékű árleszállításokat?- Azon vagyunk, hogy minél több ilyen akciónk legyen. Hi­szen az a célunk, hogy minél több vásárló térjen be hozzánk, s hogy a lakosságot megtakarítá­sokkal segítsük. Már a jubileumi vásár után pár nappal a Mőbiusz Húsipari vállalat patinás ter­mékbemutatóján egyes árucik­keket sikerült tíz százalékkal ol­csóbban adnunk. Szeretnénk, ha az terjedne el rólunk, hogy „egy áruház vagyunk, amely mindig tud újat nyújtani”.-sj­Azt beszélik, hogy... A Holló Klub egyesületté alakul A szekszárdi Babits Mihály Művelődési Központ márvány- termében május 31-én este hét órakor tartja hosszabb szünet után újabb összejövetelét a Holló-klub. A rendezvényre szekszárdi előadókat hívtak, is­mét lesz bátyus büfé, és táncház is. A klubnak most át kell szer­veznie önmagát, hogy fennma­radhasson. A pénteki rendez­vény elején megalapítják a Holló Kultúrális Egyesületet. Ritter Pé­terrel, a Holló együttes vezetőjé­vel beszélgettünk a tervekről.- Minimális mértékben ugyan, de veszteséges volt a klubunk Eddig a művelődési ház támoga­tott anyagilag, de erre a célra már nincs pénze. Mivel más gazdálkodó szervtől nem kap­tunk támogatást, így csak az a lehetőség maradt, hogy a le­endő klubot annak tagjai finan­szírozzák tagdíjaikkal. Becslé­seink szerint, ha a kétszáz fős taglétszám összejön - a ren­dezvényeinken egyébként eny- nyien mindig megjelennek - ak­kor a klub működése fél-egy éves időszakra biztosított, havi egy összejövetel mellett. A mű­velődési ház pénzt ugyan nem tud adni, de megígérte, hogy a márványtermet ingyen biztosítja számunkra, ami önmagában is nagy segítség. Ha az egyesület május 31-én megalakul, akkor természetesen a tagok dönte­nek további sorsáról. A keretek tehát nagyjából adottak, csak élni kell a lehetőségekkel. A má­jus 31 -i rendezvény bevételét az előadók felajánlották a közös kasszába, ez lesz az első olyan komoly összeg, amely az egye­sület vagyonát gyarapítja.Vége- zetül, de nem utolsó sorban a Holló egyesület mindenkit szere­tettel vár pénteken. Sárvári Híres szekszárdiak Rády József A magyar vívósport huszár ezredesi rendfokozattal rendelkező kiválósága 1884. szeptember 22-én született Szekszárdon. Az 1920-as évek legjobb vívóinak egyikeként tartják számon, aki a párbajtőrvívás meghonosításában úttörőmunkát végzett. Legjelen­tősebb sporteredményét az 1924-es párizsi olimpián a második, az 1928-as, Hollandiában rendezett amszterdami olimpián pedig az első helyet szerzett kardcsapat tagjaként érte el. Amszterdamban kettős sikernek örülhetett, mivel az ötödik helyre került tőrcsapatnak is tagja volt. A későbbiekben még több Európa Bajnokságon ért el eredményeket. Visszavonulása után évekig volt a Magyar Vívó Szövetség egyik vezetője. Rády József Balatonkenesén hunyt el 1957. október 11-én. /SZ/ „Igyekszünk az igényekhez alkalmazkodni” Rejtett értékeink A Garay-téri Pirnitzer-ház A Pirnitzer név Szekszárd ke­reskedelem-történetében egy tekintetben minden bizonnyal egyedülálló: mindmáig ez a leg­hosszabb életű cég, amely va­laha is működött a megyeszék­helyen. Pedig e jövendőre aligha mutatott valami akkor, amikor 1840-ben a bonyhádi szárma­zású Pirnitzer József létrehozta szerény kis üzletét, sem nyolc évvel később, amikor a József napi vásárra ment Pestre. Üzleti sikeréről ezen az eseményen keveset tudunk, annál többet vi­szont egyébről, mert az 1848. március 15-én szerzett verset, a szabadsajtó első termékét az utódok éles nemzetőrkardjával együtt büszkén mutatták meg az arra érdemeseknek. Ilyenek pedig számosán meg­fordultak e nevezetes házban is, amely 1886-ban kalandos kö­rülmények között jutott birto­kukba. Az akkor még földszintes uradalmi házat árverésre bocsá­tották, de nem ez a cég ígérte a legtöbbet, hanem egy másik vevő, aki utóbb belátta, túllőtt a célon s lemondott vételi jogáról. A Pirnitzerek, akik már ekkor hajszálpontosan azonos jöve­delmet mutattak ki, némiképp megtartva a régi ház klasszicista elemeit, Quittner Zsigmond jeles budapesti építészt bízták meg a tervek elkészítésével. /Ő egye­A Pirnitzer-ház, azaz az Otthon Aruház bek mellett a Gresham-palotát, a volt Kereskedelmi Bankot, azaz a későbbi Belügyminisztérium épületét is tervezte./ A sokáig legnagyobb kereskedelmi áru­ház 1889-1890-ben készült el, miközben még egy régi kút elfoj­tásával is meg kellett küzdeniük az építőknek. A Garay térre néző földszinti részt azonban nem áruháznak használták, hanem kezdetben bérbe adták Réthly Lipótnénak, aki a Korona kávé­házat tartotta itt fenn, s aki egyébként hasztalan kérvénye­zett a városhoz teraszért. A fényes kávéházzal minden bizonnyal fölvette a versenyt maga az áruház is, amelynek egy későbbi számlájáról érde­mes idéznünk a századforduló állandó kínálatát: „Minden évadra legújabb hölgy-ruhakel- mék és ruhadísz-czikkek. Hazai és külföldi úri ruhaszövetek és posztó-kelmék. Úri ruhák teljes elkészítése. Hölgy- és leány-fel­öltők, utazó bundák, úri és fiú ka­lapok, kész ruhák. Hölgy, úri és gyermekczipők. Nyakkendők, keztyűk, harisnyák. Nap- és esőernyők, csipkék, szalagok, művirágok, kézimunkaczikkek, rövidáruk, cosmetikai és illatsze­rek. Nagy raktár legjobb minő­ségű hazai /szepességi/, szilé­ziai, írhoni és rumburgi vász­nakból. Fehér és színes asztal- neműek és törülközők. Chiffon, creton és cöperanyag. Fehér és színes pargitok, csinvatok, kü­lönlegességek zsebkendőkben. Kész hölgy fehérneműek, teljes menyasszonyi kelengyék. Kész úri és fiú fehérneműek. Teljes ke­lengyék csecsemők részére. Bú­torszövetek, paplanok, függö­nyök, térítők, szőnyegek, plai- dek. Úszótakarók és lópokróc- zok. Porczellán- és ércz-díszá- ruk. Fényüzési, ajándék- és já- téktárgyak”. Ha elgondoljuk, hogy a kon­fekciót még csak ezután negyed századdal, 1926-ban lehet e- lőször kapni ugyanitt, aligha­nem mesésnek találhatjuk a kí­nálatot, amihez természetesen járult a megkülönböztetett fi­gyelmesség. Ennek egyik jele volt, hogy például a törzsvevők nem a vételkor, hanem egy évet együtt fizethettek: ilyesmire - sajnos - ma sincs példa, mert ehhez kölcsönös bizalom kel­lene. .. Pedig a Pirnitzerek semmi különöset nem tettek, vagy mégis? Az árut nem közve­títők útján, hanem a termelőtől szerezték be, a tőkét pedig, amint hasznot hajtott, újra az üz­letbe fektették, nem vettek sző­lőt, házat, kincseket. Tettre- készségüket jelzi, hogy 1926-ban, amikor leégett épüle­tük, hat hét múlva már újra árul­tak. Eggyel nem tudtak megbir­kózni csupán, az embertelen- ségggel: 1944-ben deportálták őket is. Dr. Töttős Gábor Fotó: Ótós Réka E heti kérdésünk: Mi volt a szabad sajtó első terméke, ame­lyet a Pirnitzer-család őrzött? «

Next

/
Thumbnails
Contents