Tolnai Népújság, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-24 / 120. szám

1991. május 24. Képújság 13 *. ;• Húszon innen tízen túl Törd a fejed! Múlt heti rejtvényünk megfej­tése: óraszíj. Aki még azt is hozzá tette, hogy fémből ké­szült, a lehető legtökéletesebb választ adta. Igen sok jó megfejtés érke­zett. Ezúttal Szerémi Erika szed- resi olvasónk nyert műsoros ka­zettát. Postán fogja megkapni. Mostani feladványunk: mit áb­rázol Ótos Réka itt látható fo­tója? A megfejtéseket május 30-ig várjuk. A borítékra a fel­adót sem árt ráírni. (Előfordult, hogy valaki azért nem nyerhe­tett, mert elfelejtette közölni, hogy a jó megfejtés kitől szár­mazik.) Cím: Tolnai Népújság 7100, Szekszárd, Liszt F. tér 3. Nagycsaládosok gyermekeinek Szászországba kéne menni Pályázatot hirdet a Tolna Megyei Gyermek és Ifjúsági Alapítvány. A jelentkező 10-14 éves gyermekek közül tíz (öt lány, öt fiú) utazhat üdülni a szászországi Érchegység lá­bánál lévő Einsiedelbe. Elsősorban nagycsaládo­sok gyermekei pályázzanak! Előnyben részesülnek a jól ta­nulók és a német nyelvtudás­sal rendelkezők. Az utazásra július 23 és au­gusztus 5 között kerül sor, kü­lönjáratú autóbusszal. A rész­vételi díj 8000 forint, melynek a felét az alapítvány átvállalja. Jelentkezni írásban lehet, május 31-ig. Cím: 7100 Szek­szárd, Béla tér 6. „Pályázat”. Az érdeklődők részletes fel­világosítást kaphatnak telefo­non a szervezőtől, Jendrolo- vits Gábortól, május 27-én (9-12-ig) és 28-án (8-11 -ig), a 774/ 40-346-os számon. Torzonborzongások (Ifjúkorom naplója, 1983-84-ből) 2. 1983. június 28. Az ember vár. Várni kénysze­rül. Gyűlöli, megszokja, élvezi a várakozást. Eljut a sorompóig, eljut a lehetetlenségek kapujáig, s nem lépi át. „Hej, ha akkor, ak­kor. . .’’-sóhajt, nem gondolván semmire. Egy idő után az álmok is unalmas koloncokká degradá­lódnak, lerázza hát őket (az em­ber), kényelmes karosszékébe csücsül - s miközben jóravaló felesége a vacsorát készítgeti -, a tévébemondók parókáját fi­gyeli. Családi béke s legényes izgalom vágya vetekszik ben­nem. Június 29. Hogy mik történnek manap­ság! Manapság igen fontos dol­gok történnek. Például - hogy csak egy példát mondjak -, pél­dául vettünk 7 üveg bort. Elbú­csúztatván Raffay Gézát, aki a csoportvezetőnk volt, s köszönt­vén Schügerl Miklóst, aki lesz. It­tunk, gondolván, hogy eme ténykedésünknek jelentős jelen­tőséget tulajdonítanak az Iste­nek. (Az isten-kérdés még tisz­tázandó.) Otthagytam a társa­ságot, hogy legyen miről, kiről beszélgetniük. Június 30. Dolgoztam. Szakmám, a geo­dézia, szerintem legszebb ré­szét űzöm: a negyedrendű alap­pontsűrítést. Kimegyek a pusz­tába, vagy a szántóföldek közé, kirakom a jeleimet és mérek. Szabadság. Nincsenek festett körmű susmutoló titkárnők, nin­csenek joviális vagy agresszív főnök urak, elvtársak; mi va­gyunk: Sanyi, a gépkocsivezető és én. Harcolunk a természettel, az időjárással, az autóval (UAZ), a meghibásodó felszerelések­kel. Minden napnak megvannak a maga kudarcai és győzelmei. Nem puhulunk el. Július 1. Már majdnem holnap írom a mai krónikát. Tíz perc múlva éj­fél. Eddig tartottaKi mit tud?első középdöntője. Tovább jutottak a továbbjutottak. Egyébként ezen kívül is volt kultúrális progra­mom: megtekintettem a helybeli (kunszentmártoni) Vulkán grupp koncertjét a helybeli (kunszent­mártoni) művelődési házban. Közepes volt. Az öttagú zene­karból egy ember erőlködik és tud, egy erőlködik, de nincs tu­dása, kettő elpenget, egy meg eldobolgat. Talán most minden más lenne, ha annakidején meg­tanulok tangóharmónikázni... Július 2. Nagyszabású birkavacsora van kilátásban Cserkeszöllőn (ezt nem tudom, hogy kell helye­sen írni), a szakácsnőnk szőlő­jében. Meghívtam néhány bará­tomat. Az az igazság, hogy már belefáradtam a szemezgeté­sekbe; hevenyészetten készítet­tem elő a banzájt. Nem is lesz olyan nagyszabású ez a va­csora. Mindig a pénz a gond. Az ideutazók vonatjegye drága, rá­adásul a birka árát is össze kell dobni... S ezen mit sem segít, hogy megjelent az új bélás: a Bartók bélás. Július 3. Az elválások nehezek, a talál­kozások úgyszintén. Összejöve­telek előtt köszöntőm, összejö­vetelek után kikísérem barátai­mat. Rengeteg időt töltöttem ál­lomásokon. Magányosan vára­kozva is. Éjszakákon, félnapo­kon át. Aztán tovább indultam. Tovább s tovább indultam, de igazából még soha sem érkez­tem meg. Véget ért a móka Cserkeszőlőn is (így írandó). Egész nap fuvaroztam - a káp­rázatos UAZ-zal -, semmit nem ittam. Bezzeg a többiek! Ma ők érezték jobban magukat, holnap én fogom. Dolgozni kell. Július 4. Ha netán elolvassa az utókor e naplót, elcsodálkozik, milyen kusza, zavaros, rendezetlen gondolatok motoszkáltak a XX. századi emberagyakban. Fo­galmam sincs például: ki vagyok én. Vágyom nyugalomra és mozgalmasságra, családra és függetlenségre, egészséges kínlódásra, s kínos makulátían- ságra is. Mindenkitől távol járok, mert mindenkihez közel me­gyek. Nem teszek könnyelmű ki­jelentéseket magamról, az em­berről, a világról... Máskor meg kinyilatkoztatok dolgokat, meg­fellebbezhetetlen igazságokat, s csak lesek, mert nekem is új a vé­leményem. Július 5. A faházban ketten lakunk, Az én slágerlistám 1. Slayer 2. Tankard 3. Megadeth ■fe 4. Testament 5. Death ■fe 6. Sodom 7. Kreator ■fe 8. Svicidal Tendencies 9. Exodus 10. Faith no More Season un the Abyss Meaning of Life Rust in Peace Souls of Black fa Leprosy Agent Orange fa Comh of Souls Lights Camera Rev. fa Impact is Imminent The Real Thing Tóth Katalin Szekszárd Fiúk (és lányok) a térről A fiúk és a lányok a téren állo­másoznak. Ideiglenesen. Átme­netileg. Nem sokáig. Hamarosan megváltozik az életük. A fiúk katonának men­nek, munkába állnak, családot alapítanak. A lányok gyerekeket szülnek. S jönnek új fiúk és új lányok a térre. Nézelődnek, beszélget­nek, csókolódznak, egymásra találnak, tovább állnak. Lehet, hogy soha többé nem lesz annyi idejük, hogy gondtalanul leülje­nek egy padra. Felnőnek. Később, ha át is suhannak olykoratéren-üzletből, üzletbe, üzletért loholva -, nem az itt fe­lejtett emlékek miatt ver heve­sebben a szívük.- Wy­Egy ballagás utohangja Mottó:„Én dolgozni akarok... ” (József A: A Dunánál) Ott álltunk... ❖ Az aulában ünnepélyes csend. A harmadéves óvónőket és tanítókat búcsúztatják. Igaz, még az államvizsgán is túl kell esnünk ahhoz, hogy a diploma végre a kezünkben legyen. Né­zem az arcokat. Van aki megille- tődve hallgatja a búcsúztató szavakat. Vannak, akik talán gondolatban köszönetét mon­danak szüleiknek, hogy idáig el­juthattak. Sokan feltekintenek, mert az emeleten ott sorakoznak azok az óvodások és kisiskolá­sok, akiket - ha csak néhány hé­tig is-taníthattak.A gyerekek in­tegetnek, mosolyognak és ez többet ér minden jókívánságnál. A levegőben mégis feszültség vibrál. Még itt van a helyünk, vizsgákra készülünk. De mi lesz egy-két hónap múlva? Lesz­nek-e osztálytermek, ahová be­léphetünk reggelente, és lesz­nek-e csillogó szemek amelyek csak ránk figyelnek? Itt vagyunk mi, szakképzett pedagógusjelöl­tek, és szeretnénk továbbadni a nagybetűs Tudást. Eddig azon­ban csak a hallgatók 40 százalé­kának „ígértek” - legtöbbjüknek feltételesen - munkahelyet az országban. Hogy a többiekkel mi lesz? Egyik alternatíva: Képez­zük át magunkat, és a diplomát a hivatástudattal együtt dobjuk a papírkosárba. Ez az a bizonyos túlélés? Esetleg vállalhatjuk a pályakezdő munkanélküliek sorsát is... <> Ott álltunk hát... Merre indul­junk tovább? Móni ELMErengés Mottó: Ha nem sejt jobbat az elme, az az elme balsejtelme. No, hát induljon az új sorozat, az ELMErengés\ Más néven: Demokratikus Ifjúsági Literatúra (DILI). Alapanyag máris akad. Egyes műveket teljes terjedelmükben közlünk majd, másokból csak szemelvényeket idézünk. Lesz, amihez akár komolyan is vehető kommentárokat fűzünk, lesz, amihez nem. Ahogy azt az alko­tás megkívánja. A szerzőktől most, a hallhatat­lanná válás küszöbén mindösz- sze annyit kérünk: maradjunk továbbra is beszélő viszonyban! Kék, fehér, piros: megsértődni ti­los! Piros, fehér, sötétkék: meg­sértődni ne tessék! Stb... Helyszűke miatt most csak egyetlen művet teszünk köz­kinccsé. Ez a dombóvári Zs. Gusztáv tollából való: a Nap keleten kel és nyugaton nyugszik de nem délen delel hanem a horizonton higgyétek el, ha mondom!!!! Földvári Jóskával. Kb. 5 négy­zetméter. Van benne két ágy, egy asztal, egy szekrény, két szék, télen kályha is. Négy be­tonkövén áll, hogy ne a földön feküdjön. Hordozható. A magyar műszaki értelmiség szállása, 1983-ban. A plafonon egy vil­lanykörte, a deszkapadlón linó­leum. Innen indulunk reggelente dolgozni, s ide érkezünk „haza”. Néha elkeseredettek, néha bol­dogok vagyunk emiatt, úgy, mint minden miatt. Alkalomadtán be­szélgetünk is. Július 6. Ma majdnem megdugtam egy kurvát. Jöttem hazafelé a válla­lati UAZ-zal, Kunszentmárton- ból Szolnokra. Stoppolt. Beszél­getésbe elegyedtünk, összete- geződtünk. Tiszaföldvárnál már arra kért, ne hagyjam el, ha a férje sittre kerül, aki most előze­tes letartóztatásban van, mert súlyos testisértést okozott őnéki. Mondta, töltsem nála az estét, mondta: „pénzt nem fogad el”, piára majd kér kölcsön a szom­szédasszonytól. Bement. Vár­tam, de nem sokat. Július 7. Megmozgattam 6 mázsát. Az UAZ platójára 12 zsák cementet raktam föl, aztán le. Fekete-fu- varoztam Tiszajenőre: járdát csinálunk a tanyán, meg lebeto­nozzuk a két szobát majd, szep­temberben. A nyár a nyaralásra való. Meg a cementhordásra. Leginkább az bánt, hogy párta- lanul járok, 25 évesen, strandi­dényben. Szegény anyám meg már szinte követeli az unokát. Sokat betegeskedik, fél, hogy nem éli meg. A levegő hővel telí­tett. Árnyékban 32 fok van. Izza­dok. (Folytatjuk.) LÁP PÁL ★ Várunk további naplókat! Heti cáfolat Nem igaz, hogy az idei nyár elmarad, csak később lesz. Ősszel. (Vagy legkésőbb: té­len.) Rob és Fab tovább küzd Rob Pilatus és Fab Morván a Milli Vanilli bomba robbanása óta még keményebben dolgozik karrierjén. Donit Give up the Fight- (Soha ne add fel a harcot) - ezt választották mottójuknak és egyben ez is új kislemezük címe. A dalt Rob teljesen egyedül al­kotta. Ismert producerekkel dol­goznak. Ami a szükséges lemez szerződést illeti, Rob több cég­gel tárgyal.,, A legjobb tempóban dolgozunk ahhoz képest, hogy olyan együttes vagyunk, amely még soha nem énekelt.” -, mondják. Igaz, az a hír járja, hogy ezt a dalt se ők éneklik... A botrány is nagy üzlet, hiszen lehet vele növelni az eladott le­mezek számát. Arany Egzotikus állatok (6) Haász András rajza

Next

/
Thumbnails
Contents