Tolnai Népújság, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-21 / 117. szám

4 NÉPÚJSÁG Tamási és környéke Nemrégiben arról írtunk, hogy a szekszárdi székhelyű Gaudi Thermal Kft. megtervezte a gyó­gyászat szentélyét, amivel részt kíván venni az önkormányzat ál­tal a miklósvári üdülőterületre ki­írt gyógyidegenforgalmi pályá­zaton. Nos, a határidő letelt, a munkákat elbírálták, s az emlí­tett kft. nyert a közel 2 milli­árd forintos beruházást igénylő gyógyszálló komple­xummal. Az érdekeltek már megkötötték a területre vonat­kozó adásvételi szerződést. A városi iskolák tanulóinak részvételével - pénzzel jutalma­zott - tisztasági akciót szervez­nek a közterületen felgyülemlett szemét eltávolítására. Mivel a köztisztasági szabályok betar­tása terén romlott a helyzet Ta­másiban, ezért a polgármesteri hivatal szigorúbban lép fel a szabálytalankodókkal szemben. Ehhez kérik a lakosság segítsé­gét is. A városban nyitott szemmel járók tudják, befejezéséhez kö­zelednek a Kossuth téri posta épület beruházási munkálatai, így időszerűvé vált a tér és a jár­daburkolat feltörése a szüksé­ges kábelcsatornák elhelyezé­Az illetékes válaszol Ha jogos a panasz, intézkednek Az 1991. május 7-ei Tamási és környéke oldalban megjelent „Kugli kultúra Pillehegyen” című cikkel kapcsolatban az alábbi tá­jékoztatást adom. A tamási Pillehegyen működő tekepálya létesítéséhez és mű­ködtetéséhez a polgármesteri hivatal előzetesen engedélyt nem adott, mivel nem engedély- köteles. A jelenleg érvényben lévő jogszabályok szerint a te­kepálya létesítéséhez nem kell építési engedélyt beszerezni, és a vállalkozói igazolvány kiadá­sát sem lehet megtagadni senki­től, aki az 1990. évi V. törvény­ben előírt feltételeknek megfelel. A fentiek természtesen nem jelentik azt, hogy a hivatal sem­mit nem tehet. Tehet, de csak utólag. A kereskedelmi miniszter 6/1990. (IV.5.) számú rendelete ugyanis lehetővé teszi a szóra­koztatójáték folytatásának meg­tiltását, ha az a lakosság jogos érdekeit és nyugalmát sérti (9. §. 3. bekezdés). Ennek vizsgálata azonban körültekintő, gondos el­járást igényel. Amennyiben a la­kók panasza jogosnak bizonyul, az intézkedés sem marad el. Végezetül meg kell jegyez­nem, hogy a vállalkozások sza­badságával egyetértek, de er­kölcsileg aggályosnak tartom az olyan eljárást, mely csak azt kö­vetően ad intézkedési lehetősé­get a hatóságnak, hogy a vállal­kozó pénzét és idejét a vállakó­zásba ölte. Tisztelettel: Barkóczi Ferenc osztályvez. Pofon és szociálpolitika Jókor, egy vita végére érkez­tünk a tolnanémedi községhá­zára, ahol a finálé igazi - jókora - csattanóval zárult. Nem másról volt szó, mint Juhász Ottóné jegyző irodájában egy nagy­hangú cigány pár kapott hajba a csitítás ellenére, s aztán az erő­sen gömbölyödő asszony - mi­után élettársa majomnak ne­vezte gyermekeit - egy jól irány­zott pofonnal megállította a han- goskodót, meg is oldotta ezzel a szóban forgó szociálpolitikai kérdést és kitessékelte a meg­szeppent fiatalembert az irodá­ból. Ez van - olvashattuk ki egy­más tekintetéből a jegyzővel üd­vözlés előtt, aztán másra váltot­tunk. Ekkor tudtuk meg, a máso­dik falugyűlés úgy határozott, nem kell akkumulátorbontó, mi­vel nem bíznak abban az embe­rek, hogy a Kapos és a Sió mel­lett olyan fegyelmezett munkát végeznének az elképzelt üzem­ben, amivel nem szennyeznék a környezetet. Mindez nem túlzott óvatosság, sokkal inkább reali­tás. Más dologban is született egyezség. A község vezetői, va­lamint a Betonút és Mélyépítő Kft. megállapodtak abban, hogy az említett cég 2 millió forint ér­tékben elvégzi még májusban a „visszalévő utcák”, a temetőhöz vivő út és a kézilabdapálya szi­lárd burkolattal való ellátását. Ez jelentős lépés lesz a település komfortosabbá tétele érdeké­ben. Ha már ennyire belemerültünk a hírek összegyűjtésébe, a jegyző a lelkünkre kötötte, írjuk meg azt is, olyan rendeletet al­kottak, amely szerint a kamat- támogatás nemcsak az 1500 fo­rint átvállalását jelenti, hanem azokra is kiterjesztették decem­ber 30-ig, akik változó kamato­zású kölcsönt vettek fel és ala­csony jövedelműek. Ottjártunkig 16 kérelem érkezett be, s közü­lük tízen kapják a támogatást áp­rilis 1 -jétől. Gondoltak az első la­káshoz jutókra is a képviselő- testület tagjai, maximálisan 100 ezret, de ha alacsonyabb az ár, akkor a vételár 50 százalékát ad­ják. Az új lakásépítőket 150 ezer forinttal támogatja az önkor­mányzat. Tolnanémediben egyébként összesen 700 ezer van erre a két célra, ami igen je­lentős összeg, ám mellette nem feledkeznek meg sem a gyere­kekről, sem az öregekről. Való­színű, helyesen döntött a testü­let, amikor úgy határozott, nem hozzák nyilvánosságra a segé­lyezettek nevét, mivel az szemé­lyiségi jogot is sértene, de ha va­laki nagyon kiváncsi, megnéz­heti a listát. Higgyék el, az előzőek meg­hallgatása után már el is felejtet­tük azt a pofont. Igaz, nem mi kaptuk... Vetélkedő Beszélik Dr. Tóth László polgármester­től jött a hír, hogy június 1 -jén, szombaton délelőtt fél 10-kor kezdődik a pincehelyi kultúrház- ban a Széchenyi és kora című tanulmányi vetélkedő, amit a Tamási és a városkörnyék 7-8. osztályos tanulói részére írtak ki. A rendezvényre 8 községből 17 csapat - 68 diák - nevezett, aki­ket a rendezők vasárnap, 18-án nagycenki kirándulásra vittek el. A Koppány mentén azt beszé­lik, hogy nemrégiben egy alapo­san bekukorékolt tamási autós - több volt benne a maligán fok, mint a Celsius a levegőben - ki­döntötte a szemesei autóbusz- megállót jelző táblát, majd átro­bogott a másik oldalra, és szét- döntötte a buszvárót. Mondják, azzal védekezett, azt hitte, az a garázs és beállt. Kérdezzük: miért 120-szal? Rövid a takaró Nem nagyon változik a világ Jólesik a beszélgetés a folyosón séhez. Kapott az alkalmon az önkormányzat és egyúttal a gesztenye sori elektromos veze­tékeket is a földbe süllyesztik, hogy ne kelljen még egyszer fel­törni a burkolatot. Az átmeneti kellemetlenségért ezúton kérik a lakosság megértését. A Magyar Máltai Szeretet­szolgálat Tamási Területi Szer­vezete könyvgyűjtési akciót szervez a kárpátaljai magyarok részére. Várják ifjúsági, mese és szépirodalmi kötetek felajánlá­sát közületektől és magánsze­mélyektől egyaránt. A gyűjtést dr. Váradi József, a helyi szerve­zet elnöke koordinálja. Többször ígértük már, most teljesítjük, mert beválthatjuk ígé­retünket. Megvan a Rászoruló Gyermekekért! alapítvány számlaszáma: 465-10549. Erre várják a befizetéseket. Támogatók Eléggé régóta ismerem a Koppánymenti Egyesült Mgtsz vezetőségét - tagságát is - ah­hoz, hogy nyugodtan leírhas­sam, a termelőszövetkezet lehe­tőségeihez képest mindig támo­gatta anyagilag a Nagykónyi- ban, Koppányszántón és Er- tényben működő gyermekin­tézményeket, az önkormányza­tokat és az egyházat. Ezt teszi ma is. Ha a pénzt nézzük, akkor ez 5-től 50 ezer forintig terjed, és nincs meghatározva, hogy ki mire költheti. Korpádi Lajos tsz-elnöktől és Csepregi Ferenctől, a helyette­sétől megtudhattuk, hogy ez be­váltható az óvodák és az iskola esetében egyszeri 150 km-es autóbuszkirándulásra, de ha verseny van, akkor is rendelke- zésükre-áll a gépjármű. Az ön- kormányzat 50 ezer forintot, il­letve fuvarkedvezményt kapott, az orvos műszervásárlásra for­dítja majd az összeget, az egy­ház pedig bármire felhasznál­hatja. Most, mivel a nagykónyi templom külső tatarozását vég­zik, főleg fuvarra, de anyagvá­sárlásra is jól jön a közös gazda­ság támogatása. Mi a jövő? - kérdezhetjük. Az anyagi helyzettől függően to­vábbra is segíteni akarják az em­lítetteket. Újdonság, hogy telje­sítmény orientált támogatást kí­vánnak adni az iskolának, olyat, ami egy alapítvány lenne, s ab­ból részesednének a legjobb ta­nulók. Bízzunk a sikerben! Az ember akárhányszor jár Nagyszékelyben és bárkivel be­szél, biztosan nem marad el az a megállapítás, hogy nem értik, miért nem építették meg a köz­séget Sárszentőrinccel össze­kötő utat, amikor az népgazda­sági érdek volna és nagy segít­ség lenne a falunak is. A kérdés azonban mindeddig költői ma­radt, hisz nem akadt, aki megvá­laszolta volna. Reméljük azon­ban, ezúttal megteszi majd a Fő­illetékes. .. Szóval, most sem változott a „hagyomány”, meg a település sem, csupán a vizes szakembe­rek járják a falut-meg az újságí­rók - A szerző megjegyzése - tudjuk meg a jegyzőtől, Fenyvesi Pétertől, aki elbeszéli azt is, a megpályázott céltámogatásokra választ még nem kaptak. Saját erőből viszont nem tudják meg­építeni a vízhálózatot, mert Emlékszem, néhány évtized­del ezelőtt nagyon sok tehetsé­ges zongorista volt Felsőnyé­ken. Sorra nyerték a kulturális szemléket, s mi, akik csak annyit tudtunk a zenéről, hogy az a kü­lönbség a hegedű meg a nagy­bőgő között, hogy az utóbbi to­vább ég, mi nagyon irigyeltük őket. Most arról faggattuk Kiss Imre pedagógust, hova lettek a felsőnyéki zongoristák.- Dr. Teszler Jánosné a ta­mási zeneiskolában tanít - kezdte Kiss Imre -, van, aki a Szépművészeti, más a Néprajzi Múzeumba került, a többiek szétszóródtak. Nézd, 34 éve va­széthúzódó a település és az alacsony nyugdíjak nem fedezik a költségeket. Szóba hozzuk - miért ne ten­nénk? - a kárpótlási törvényt. Konkrét válasz nincs még arra, hogy igényel-e vissza valaki va­lamit, bár nem ismert a végrehaj­tási rendelet, de annyi már kide­rült, arra gondolnak az emberek, hogy pénzesíteni tudják. Olyan értékpapírt szeretnének kapni, ami bárhol beváltható, ugyanis Nagyszékelyben - biztosan má­sutt is - az idős embereknek nem lakásvásárlásra kell a pénz, hanem a kevéske nyugdíj mellé. Talán azért volt csak egy-két ér­deklődő a községházán, mivel nem látnak tiszta utat, nem tud­ják mikor és mennyit kapnak. De mint minden, ez is kiderül nem­sokára és akkor szívesen segí­tenek az önkormányzat szak­emberei a tájékozódásban... gyök Nyéken, 15 éve vezetem a művelődési házat, és ott is van egy klub­zenekar. Orgo­nából, gitárból, dobból áll...- Mi volt, ki volt a lendítő­erő?- En magam is játszottam harmonikán és orgonán, volt egy 30-32 tagú harmonikazeneka­runk és minikórusunk. Úgy ér­zem, beoltottam őket zenesze­retettel. Aztán meg tanított itt egy nagyon jó zongoratanárnő, Megkérdeztük: Miért zárt be a tejbolt? Jenei Lajosné tamási ölve sónk azzal kereste meg szei kesztőségünket, hogy bezárjá a Kossuth téren lévő, három év tizede üzemelő tejboltot és íg megszűnik egy olcsó reggeliző hely. A címben feltett kérdéssel főt dúltunk Tóth Józsefhez, a Köp Ka Áfész elnökéhez, akitől meg tudtuk, mivel felmondták a pos tával szembeni papírbolt helyi ségének bérleti szerződését, i szövetkezetnek lépni kellett úgy hogy iskola közelében biztosíts: a papír-írószer ellátást. Erre j célra a legmegfelelőbb helynél bizonyult a tejbolt, aminek a lété a kevés forgalom nem indokolja Tegnaptól bezárt tehát a tej bolt, de ez nem jelenti azt, hog^ nem lehet olcsón reggelizni a vá rosközpontban. Az alsófokú ok tatási intézményekben működi iskolaszövetkezetek boltjaiba: - adtak nekik bizonyos forge alapot - az iskolaszerek mellet tejet és kiflit árusítanak, mellette a központban nemrégiben meg nyílt büfében is lehet reggelizni Akinek ez nem felel meg, az mé< mindig átsétálhat a 14. számi önkiszolgáló boltba, ahol besze rezheti a tejet és a péksüte ményt, meg a kenyeret. A; áfész-elnök elmondta még az is, a tejbolt dolgozóiról gondos kodnak, az üzlet megszünteté séről - bár ellátási kötelezettsé gük nincs - tájékoztatták a pol gármestert. Szmertnik Jánosné, akitől na­gyon sok ismeretet szereztek a gyerekek. Tamásiba került ő is.- Most kevesebb a zongo rista, mint régen?- Lényegesen. Talán negyed része a réginek. Manapság in­kább a nyelv iránt érdeklődnek, angolt tanulnak magánúton.- De ez nem jelenti azt, hogy...- Nem. A 70-es években nép­tánc, ’82-ben, '86-ban, '89-ben negyventagú szalontánc cso­portunk volt. Itt kedvelik az em­berek a zenét, a táncot. Márpe­dig aki így van vele, az rossz ember nem lehet... Hová lettek a zongoristák? Nosztalgiázás Kiss Imrével Hatvan kötet ajándékba A Népújságban olvastam, hogy a szakszervezetnél 5 forin­tért lehet könyvet venni. Na, gondoltam magamban, ha 7,90 egy újság, akkor egy kötet megér 5 forintot. Kiszámoltam, egy szekszárdi út 300 forintba kerül és én ugyanennyiért aka­rok könyvet vásárolni. írtam egy levelet, amiben el­mondtam, jó lenne, ha ki tudnák küldeni, de ha nem teljesíthető a kérésem, az se baj. Hát, nemso­kára megjött a válasz. Öröm, büszkeség és meglepetés töltött el... Tudják, volt ám nekünk két könyvtárunk is, az egyiket a fi­únk, a másikat a lányunk vitte el. De most olyan drágák a köny­vek. .. Igaz, régebben sem vol­tak olcsók. A gyerekek megren­delték, mi pedig kifizettük. Örül­tünk annak, hogy örömet szerez­tünk nekik. Miért szeretem az irodalmat? Leköti magát az ember. Többet ér, mint a tévé. Engem a törté­nelmi regények érdekelnek leg­inkább, de úgy vagyok, kertet, konyhakertet, szőlőt kell mun­kálni, takarítok, mosok, főzök, templomba járok, meg az olva­sás is szükséges. Mindig szakí­tok egy kis időt rá, hiszen könyv nélkül kevesebbnek érzem ma­gam. Az olvasásra gyerekko­romban szorí­tott rá Takács István igazgató úr Simontor- nyán. Hogyan? Mindig mesélt, felkeltette az érdeklődésün­ket, aztán azt mondta, ezt el­olvashatjuk eb­ből, vagy abból a kötetből. Meg is tettük, kivet­tük az iskolai könyvtárból. Most vissza­térek az aján­dékkönyvre. A levél után egy­szer csak jött egy autó, aztán hozott 60 köte­tet - Jókaitól kezdve olyano­kat, ami nekem való olvasmány - és azt mond­ták, aki ennyire szereti a köny­vet, az megér­demli, hogy ki­hozzák neki Magyarke- szibe. Ezúton is nagyon szépen köszönöm a kedvességet. Simon Flóriánná, aki mindezt elbeszélte Megmentett iratok- Azt beszélik, hogy Barna- hátpusztát kéri vissza a volt tu­lajdonosa - állítjuk Hadaró Sán­dor értényi jegyzőnek és már itt járt az ügyvédje.- Erről mi nem tudunk, nálunk nem volt senki ebben az ügyben - így a jegyző -, de az innen el­származottak már jelentkeznek, keresik az államosított földeket, azokat, amelyeket lemondtak, vagy megváltottak. Bencze- puszta ügyében januárban jár­tak nálunk, s azzal kapcsolatban már egy-két dolgot megtalál­tunk. Ma reggel is volt itt valaki - magyarázza -, de azt mondtam neki, egy hét múlva jöjjön be, addigra előhalásszuk, rendbe tesszük a földnyilvántartási ada­tokat és akkor áldozunk rá időt. Kell a nyilvántartás, a birtokív, mert nincs meg minden a földhi­vatalnál - folytatja Hadaró Sán­dor. - Nálunk egy szekrény a földnyilvántartásokat tartal­mazza. Megvan - elkülönítve - az összes termelőszövetkezeti számbavételi lap is, a többi anyag pedig az irattárban talál­ható. Ezeket vigyázzuk, s akár feladatunk lesz vagy nem, akkor is szívesen segítünk. A vidékiek lakcíme megvan, levélben köz­löm velük az „eredményt”. Tudja - gondolkodik el -, én régóta dolgozom az államigaz­gatásban, és mintha éreztük volna, hogy egyszer szükség lesz ezekre az iratokra. Gyógyszálló, könyvgyűjtés

Next

/
Thumbnails
Contents