Tolnai Népújság, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-20 / 116. szám

4 NÉPÚJSÁG 1991. május 20 Szekszárdi Szemle Látogatóban A lehetőségek közül a legjobbat kiválasztani „Optimista vagyok A szerkesztő levele A legújabbkori vandálok senkit és semmit sem kímél­nek. Tomboló útjukat feldön­tögetett szemétgyűjtők és szétvert telefonfülkék szegé­lyezik. Szekszárd sem kivé­tel. s nem is kell messzire menni, ha elrettentő példák­kal akarunk találkozni. A kertvárosi ABC áruház előtt található az a mozimű­sorokat hirdető üvegezett reklámtábla, melyen nemré­giben egy különös levelet ol­vashatott az arra járó érdek­lődő. Az aláírók - a Tolna Megyei Moziüzemi Vállalat dolgozói - tisztelettel kérték az üvegtábla szétverőit, hogy hagyjanak fel működé­sükkel. Hiszen ha jelenetfo­tókra van szükségük, azokat bármikor beszerezhetik a moziban, méghozzá külö­nösebb munkavégzés(azaz üvegbetörés) nélkül, ingyen. A levél végén ott szerepelt az újraüvegezés díja - a nem is csekély összeg, me­lyet rendszeresen ki kell fi­zetni a vandáloknak „kö­szönhetően", valószínűleg mostanra már kisebbfajta vagyonnal egyenlő. Ám ha a levélírók az üvegtörők lelki­ismeretére apelláltak, vagy arra, hogy azok hajlandók lesznek a kérés hatására el­sétálni a mozihoz - nos, ak­kor tévedtek. Mert a levél ott árválkodott ugyan a hirdető- táblán, viszont a jelenetfotó­kat védő üveg nyomtalanul eltűnt a képekkel együtt, csak itt-ott utalt néhány szi­lánk a történtekre. Szeri Árpád Az ablak előtti szanzavéria akár a bokor nevet is megérde­melné, olyan dús és óriási. Ha- ász László képviselő úr kedven­cét 1965-ben, mint frissen vég­zett egyetemista, első munkahe­lyén kapta, és a lakás többi szép virágával együtt sajátkezűleg ápolja, gondozza. A Haász csa­ládnál a jelenlegi időszak a vá­lasztás jegyében zajlik, hiszen a két gyerek közül András most érettségizik, dekoratőr szeretne lenni, Réka pedig, aki éppen bal­lag a nyolcadikból, a Garay Gimnáziumot választotta.-Képviselő úr! Ön, mint a Tolna Megyei Állategészségü­gyi és Élelmiszerellenőrző Állo­más igazgatóhelyettese, és mint a képviselő testület pénzügyi bi­zottságának vezetője, talán a legnehezebb területtel foglalko­zik mindkét munkahelyén. El­osztani, felosztani, beosztani azt a pénzt, ami kevés. Milyen gon­dokkal kell megbirkózni egy-egy döntés el őkészítésekor?- Az én munkám aprólékos, folyamatos, és soha nincs lát­szata. Olyan, mint a házimunka, mindig csinálni kell, mert ha egy­szer elmarad, akkor a hiánya azonnal érzékelhető. A legfon­tosabb: a lehetőségek közül a legjobbat kiválasztani és úgy dönteni. Egy-egy döntés előtt alaposan fel kell készülni az érin­tett szakterületből, hisz csak an­nak alapos ismerete után lehet az elhatározást felelősséggel meghozni. Az, hogy jól vagy rosszul választott egy pénzügyi szakember vagy bizottság, csak jóval később derül ki. Sokszor a döntés mellett ugyanannyi szól, mint ellene. Igazából az idő adja meg a választ.- Mivel tölti szívesen szabad­idejét?- Olvasni szerettem és sze­retnék. Sajnos, mostanság ha elkezdek egy könyvet, csak nagy nehezen érek a végére. Naponta meglátogatom idős, nyolcvannégy éves édesanyá­mat, aki a Zrínyi utcában, abban a családi házban lakik, ahol mindketten felnőttünk.- Közeledik a nyár, a szabad­ságok ideje. Önök hol nyaralnak az idén?- A Balatonon, mint minden évben. Almádiban van apóso- méknak egy üdülőjük, ami telje­sen kihasznált, mert nagy a csa­lád és mi szépen beosztjuk ma­gunkat turnusokra.- Mit szeretne megvalósítva látni Szekszárdon?- Jómódú polgárokat szeret­nék látni, ebből következően egy anyagilag erős várost. Ha sok ilyen polgára lesz Szekszárd- nak, az egész város lesz gazda­gabb, hisz minden költségvetés adóból él. Valamikor régen a ke­reskedő-dinasztiák, a jómódú szőlősgazdák büszkén fizettek adót, hiszen abban az időben ez rangot jelentett. Optimista va­gyok. Bízom benne, hogy egy­szer gazdag lesz a város és megvalósulhatnak a kultúrával, oktatással, egészségüggyel kapcsolatos terveink. Sas Erzsébet Fotó: Ótós Réka Híres szekszárdiak Sípos Márton Babits és egy decsi menyecske A magyar úszósport világvi­szonylatban is kiváló verseny­zője 1900. január 19-én született Szekszárdon. Eredeti foglalko­zása szerint gazdatiszt volt, aki az első világháború után tűnt fel mint versenyúszó. 1921-ben 100 méteres mellúszásban ma-' gyár rekordot állított fel, le­győzve a korábbi csúcstartó Bartha Istvánt. Bajnoki címét 1923-ig sikerült megőriznie. Éle­tének legjelentősebb sport eredményét 1922. szeptember 26-án érte el, amikor Budapes­ten a 100 méteres mellúszásban 1 perc 16,2 másodpercre javí­totta a világrekordot. A kitűnő sportoló 1926-ban tüdő- és agyhártyagyulladást kapott. A betegségéről hírt adó cikkíró a Tolnamegyei Újság ha­sábján elemezve életútját, jog­gal állapította meg róla: ...... üs­t ökösként ment felfelé a pályá­ján és üstökösként zuhant visz- sza”. Sípos Márton már soha többé nem épült fel: 1926. de­cember 11 -én Budakeszin hunyt el. /SZ/ A költő halálának 50. évfordu­lója augusztus 4-én lesz. Ezért a Magyar Éremgyűjtők Egyesü­lete Babits-emlékérem kiadását tervezi. Az előkészületekről Ki­rály József, az egyesület megyei titkára tájékoztatott.- Az országban körülbelül 30-40 helyi szervezete van az éremgyűjtő egyesületnek. Közü­lük néhányan foglalkoznak éremkiadás szervezésével is. Minket a szegediek kerestek meg az évforduló kapcsán. (Ba­bits ott is tanított.) Közös érem kiadását tervezzük tehát a sze­gedi szervezettel. Nekünk ez lesz az első ilyen vállalkozá­sunk, ők gyakorlottabbak. A kalkuláció már elkészült. A 300 ezüst és 500 bronz érem ve­rését a jónevű Szabó Géza öt­vösmester végzi majd. A terve­zésre Fritz Mihály szobrász és éremművész kap megbízást. Előre Babits portré, az érme hát­lapjára pedig egy decsi me­nyecske kerül. Néhány darabot szeretnénk megvételre ajánlani a szek­szárdi polgármesteri hivatalnak is. Ajándékozásra, jutalmazásra használhatnák.- Wy­Azt beszélik, hogy... A tanévnyitó elmarad Kevés a jelentkező, ezért nem lehet beindítani szeptembertől az Egyházi Jellegű Tehetség- gondozó Egyesületi Elemi Isko­lát Szekszárdon. Dr. Kleininger Ottó, az iskola fő szervezője elmondta, hogy a hatvan férőhelyre mindössze ti­zenhármán jelentkeztek. Ezt a csekély érdeklődést azzal ma­gyarázta, hogy a bizonytalan gazdasági háttér miatt a szülők nem merik vállalni a havi három­ezer forintos tandíjat. A követ­kező (1992-93-as) tanévben ennek ellenére szeretnék bein­dítani az iskolát. Talán jövőre a szülők már jobban merik vállalni gyermekük érdekében ezt a többlet kiadást. A leendő iskola Pázmány tér 4. szám alatti épülete - jelenleg a Timpanon kft. bérli - az ön- kormányzat kezelésében van. Elképzelhető az is, hogy régeb­ben az egyház tulajdona volt, most ezt is megpróbálják kiderí­teni. Sárvári Humán szolgálatok A Szekszárd Városi Mentálhigiénés Műhely szeretné összehozni a városban a segíteni akarókat, -tudókat és a tármogatásra szoruló­kat. Egy tájékoztató füzetet szerkesztenek, amely tartalmazza azok­nak az állami, egyházi, társadalmi szervezeteknek, egyesületek­nek, alapítványoknak, kluboknak, köröknek, csoportoknak, magán kezdményezéseknek a nevét, címét, telefonszámát, és rövid bemu­tatását, amelyek Szekszárdon tevékenykednek. A műhely ehhez a gyűjtőmunkához kéri a fentiek segítő közreműködését. A füzetet megfelelő példányszámban szeretnék megjelentetni. Ez jó szolgálatot tehet, segíthet abban, hogy tudatosuljon a létező városi „szociális háló", valamint hogy annak munkatársai - egymás­ról tudva - oda irányíthassák a rászorulókat, ahol a problémájuk megoldásához a legmegfelelőbb segítséget kaphatják. Várják a fent jelzett humán szolgálatok, intézmények, vállalko­zók, egyesületek stb. segítő közreműködését. Címük: Szekszárd, Mártírok tere T0. Városi Mentálhigiénés Műhely. Rejtett értékeink A Mayer-haz Ha a címben megjelölt névről nem nagyon ismerné föl egyik-másik szekszárdi, melyik épületről is van szó, akkor érde­mes megjegyeznünk, hogy a te­kintélyes nyeremény reményé­ben ez a ház volt az elmúlt héten a leglátogatottabb: itt van ugyanis a lottózó. A névadó, Mayer János, gróf Festetich Sándor kakasdi job­bágya volt 1840. szeptembe­réig, amikor Bezerédj István vette meg a főrend birtokát. Nem sokáig tartotta meg magának: negyven nap múltán, november másodikán örökváltsági szerző­dést kötött kakasdi jobbágyaival, köztük Mayer Jánossal, aki tel­kén kívül szőlőt és 1/4 malomtu­lajdont is magáénak mondha­tott. Alkalmasnak látta az időt a továbblépésre: Szekszárdra, az akkor egyenletes fejlődését élő A Varközben található epület Reflektorfényben Toplessfotóval a Reformban Bojtos Anikó olyan szép, mint a mesében a legkisebb király­lány. Csakhogy a kincset, aka­rom mondani a mindennapit sa­ját magának kell megteremte­nie, mégpedig azzal, amivel a legjobban kitűnik a többi közül. Alakjával, arcával, megjelené­sével. Ehhez, mint mondta, kell egy nagy adag szerencse is.- Mi volt az első „fellépése", mint fotómodell?- Kalocsán végeztem női­ruha-készítő szakon. A vállalat­nál, ahol dolgoztam, 1986-ban felkértek egy nagyméretű fali­naptár készítéséhez modellnek. Olyan jól sikerült, hogy még ma­gamnak sem tudtam szerezni a naptárból. Többször felléptem ugyanitt, a vállalati divatbemuta­tókon. Amikor már Szekszárdon dolgoztam kisiparosként, egy hirdetést olvastam a Reform című újságban, miszerint az év fotó- és reklámmodelljét keresik. Küldtem be képet, amivel beju­tottam a középdöntőbe. A száz- nyolcvan középdöntősből hu­szonnyolcán jutottak be a dön­tőbe. Nem voltam ugyan köztük, de szerencsémre azon első het­venben igen, akiket fürdőruhá­ban mutattak be. Ennek ered­ménye az lett, hogy tavaly január 31-én meghívtak fotózásra és nyilvántartásba vettek, mint a Reform modelljét. A munka nemcsak fotózásból állt, hanem rendezvényeken kellett megje­lenni és reprezentálni. Első ké­pem a múlt év végén jelent meg a Reformban, majd idén február 15-én egész oldalas interjú ké­szült velem egy topless fotóval.- Ez volt Budapesten. Hogyan folytatódott Szekszáron?- A Reform cikke után megke­resett Kindl Gábor és a szek­szárdi városi tévében pályakez­désemről és további terveimről kérdezett. Azon az estén talál­koztam Szabó Lászlóval, ; HOLKER kft szervező mene dzserével, akitől hallottam, hog; manekenképzőt indít. Jelent keztem, és azóta minden ener giámat a tanfolyam sikeres el végzésébe fektetem.- Mi lesz a választás, a rek lámfotó vagy a manekenség?- Majd a jövő, az ajánlatot döntik el. Mindenesetre jó, hog^ kettőből választhatok és engerr is kettőből választhatnak.- Ha lenne egy jó tündér és há rom kívánságát teljesítené, mii kérne?- Először azt, hogy amit eddig kedvtelésből csináltam, ezentúl hivatásszerűen végezhessem. Másodszor, egy jó házasságot, egy egészséges kisgyerekkel. Harmadszor, hogy az előző kettő teljesüljön.- Ha lenne egy olyan válasz­tási lehetősége: öt évig az élvo­nalbeli manekenekkel léphetne dobogóra, rangos divatbemuta­tókon vagy a Playboy fotósa fel­kínálná, a címlapra kerülhetne, melyiket választaná?- Az elsőt. Az látszana bizton­ságosabbnak. A második óriási lehetőség, de a siker a véletlené. Mindenképpen a manekenséget választanám, mert mellette a fo- tómodellkedést sem kellene ab­bahagynom, míg fordítva ez nem lehetséges.- Milyen érzés tudni, hogy szép, hogy dicsérik, sikere van?- Nagyon jó. Örülök neki és mindent megteszek, hogy ez sokáig így maradjon. Torná­szom, nem dohányzom és nem iszom.- Következő fellépése?- A városi televízióban május 27-én a budapesti IWL cég fe­hérneműit mutatom be egy játé­kos vetélkedő keretén belül. Sas Erzsébet Fotó: Ótós Réka A Reformban megjelent topless fotóval reformkori megyeszékhelyre költözött és megvásárolta e ház elődjét. Szinte a mondabeli Mi- dász királyhoz hasonlóan lett szerencsés vállalkozásaiban: amihez nyúlt, arannyá változott. Kedvező fekvésű házában he­lyet adott például egy akkor még jelentéktelen kis kereskedőnek, aki aztán négy évtizeden át bé­relt itt tőle helyiséget s mindmáig a leghosszabb ideig fennálló ke­reskedelmi céget alapította. Pir- nitzer József, hiszen róla van szó, innét már a róla elnevezett házba, a mai Otthon áruház épü­letébe költözött. Mayer János pedig, aki még a kakasdi jobbá­gyok nevében Unser Vätter megszólítással kezdte Beze- rédjnek szóló köszönő beszé­dét, földet bérelt, vállalkozott és mások kezdeményezését is tá­mogatta. Mindebből a múlt szá­zad derekán felépítette háza nagyobb részét, amelyben már megvolt a mai presszóban lévő nagyterem. Nagyhírű, jeles tanintézet is működött itt. A Mayer-Arlow ma­gániskola több évtizeden ke­resztül mutatott jó példát, s nem szégyen megjegyezünk: jó pén­zért. Szekszárd elemi iskolái a század hetvenes éveiben meg­lehetősen zsúfoltak voltak, míg másutt 100-180 gyermeket okta­tott egyetlen pedagógus, addig Arlow Máriánál 40-50 tanulóra jutott 5-6 tanító. Színes kavalkád támadna abból, ha képzeletben összégyűjtenénk, ki mindenki mondhatta lakó- vagy munkahe­lyének ezt a házat. Élt itt Lengyel Pál, a világhírű eszperantista, de itt nyílt meg éppen száz esztendeje az „első Tolna megyei mosó- és tisztító intézet”, a Heisler és Klein cég, de jól megfért vele egy fedél alatt Mayer János vas- és fűszerke­reskedése is. A tulajdonos ter­mészetesen az idők során a vá­ros legtekintélyesebb polgárai közé emelkedett. Dr. Töttós Gábor Fotó: Ótós Réka E heti kérdésünk: Lengyel Pálnak hol van a városban em­léktáblája? Április havi kérdéseink meg­fejtése: 1. A polgári olvasókör vendége: Kossuth Ferenc. 2. A vers szerzője: Babits Mi­hály. 3. Vendel István tisztsége: pol­gármester. 4. A főiskola előtt Illyés Gyula szobra található. Áprilisi nyertesünk egy ko­rábbi alkalommal már átvehette az ötszáz forintos vásárlási utal­ványt, s most ismét rámosoly- gott a szerencse. Scheringer Jánosné a nyertes, az utalványt postán küldjük el cinjére.

Next

/
Thumbnails
Contents