Tolnai Népújság, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-11 / 84. szám

1991. április 11. NÉPÚJSÁG 3 A szovjetek haza mennek - mi marad utánuk? Olajos tájakon A tolnai szovjet laktanya elsősorban üzemanyag- bázis szerepét töltötte be, évtizedeken keresztül. Ta­lán nem hat vádaskodás­nak egy ténymegállapítás: az ott állomásozóknak nem a környezetvédelem volt az elsődleges gond­juk. A tévében is látott nega­tív példa (vizen égő olaj) nyomán aggódó kérdések jutottak el Keszthelyi Már­tonhoz, a város polgár- mesteréhez. Vajon itt nem fenyeget-e hasonló ve­szély? A polgármester azt vála­szolta, hogy ismeretei sze­rint a környező kutakban nem találtak szénhidro­gén-nyomokat. (Tavaly jú­liusban végeztek ilyen irá­nyú vizsgálatokat Tolnán, amikor még nem volt hiva­talában.) De, mint mond­ta, az önkormányzati kép­viselők közelmúltban tett laktanyabejárásán felfi­gyeltek néhány lazaságra: csöpögő olajcsapokra, spriccelő csőkapcsola­tokra. A harcijármű-táro- lóknál is megoldatlan a környezetvédelem. Ha a talajvíz nem is, de a felszín igencsak szennye­zett, rekultiválásra szorul.- Wy­Egy írás margójára A jelszó: vissza a társadalomba! A segítő jóindulat szavaival Az elmúlt hét péntekjén megje­lent Bonyhád és környéke oldal­ban egy írás foglalkozott a mozgás- korlátozottak ügyével, az alakuló­ban lévő, új egyesület létrejöttének körülményeivel. Schäffler Ádám, a Mozgássérültek Tolna Megyei Szervezetének elnöke néhány tény közlésére, pontosításra kért lehe­tőséget.- Úgy érzem Pocsai Sándor a nem kellő tájékozottság okán nyi­latkozott a bonyhádi foglalkoztató­ról. Nekünk igenis komoly szüksé­günk van agilis, az ügyet segítő, tá­mogató fiatalokra, s sok szerencsét kívánunk ahhoz, hogy egyesületet alakítsanak. Ha ez sikerül, csakis a mozgássérültek, mozgáskorláto­zottak látják előnyét. Mindamellett tudni kell, hogy személyes találko­zónkra azért nem kerülhetett az ő általa megadott időben sor, mert éppen Pécsett kellett dolgoznom, mint az Alfa Ipari Vállalat Dél-du­nántúli üzemigazgatósága vezető­jének. így a kettőnk által nem is egyeztetett időpontot képtelen vol­tam betartani. Más: a bonyhádi Gyár utcában nem szociális foglal­koztató működik, ebből egy van a megyében, Szekszárd városában. A bonyhádi, az Alfa rehabilitációs célvállalat üzemegysége. Sértő, hogy azt mondja Pocsai úr, az egyesület pénzén szellemi fogya­tékosokat foglalkoztatunk. A válla­lat állami dotációt kap, a fennmara­dó részt maga teremti elő a műkö­déshez. Három mozgássérült, négy értelmi fogyatékos és három egyéb panasszal küszködő dolgo­zik itt. A rehabilitáció lényege pedig az, hogy nem tesz különbséget be­tegségek, problémák között. Célja a társadalomba való beilleszkedés, a visszatérés jóindulatú segítése.- Az Alfa 1985-ben alakult a Moz­gáskorlátozottak Országos Szö­vetsége közreműködésével, segít­ségével, s célja elsősorban a moz­gáskorlátozottak segítése. Első­sorban. Nem utolsósorban pedig a még rászorulók felkarolása. Egyet­len mozgáskorlátozott sem maradt ki a foglalkoztatásból azért, mert Bonyhádon szellemi fogyatékoso­kat is segítünk. Vagyonunk ma 36 millió forint, s az alapító összeg va­lóban központi kasszából van. Még annyit: a független egyesület alakí­tását ma még nem látom tökélete­sen megalapozottnak - bár szíve­sen tévednék - annyi a feladatok sokrétűségéből adódó gond. Tá­mogatni fogom őket, amennyiben segítségünket igénylik. Tolna me­gyében négyezer mozgássérült él, közülük 1200 a tagunk. Sikert kívá­nok egy nagyon jó szándékú pro­dukció létrehozásához, de javas­lom ne követelőzve tegyék azt, s ne tegyenek különbséget egyik fo­gyatékos kárára sem. Szívesen ta­lálkozom velük, s amiben tudok se­gítek. Áruház és raktár - raktáráruház Korábban soha senkinek nem volt kétsége az iránt, hogy egy áru­házhoz raktár is tartozik. Újabban viszont úton-útfélen találkozunk a „RAKTÁRÁRUHÁZ” megjelölések­kel, melyekhez olykor még a „DIS- CONT” kifejezés is tartozik -, utób­biról igazán szeretném megtudni, hogy melyik ép magyar nyelvérzé­kű honfitársunk sejti, hogy mit je­lent. Ennek nyelvészeti megma­gyarázása nélkül Szekszárdon a Mecsek Füszért Dália Áruházának vezetője mindenesetre elfogdha- tóan írja körül funkciójukat:- A Mecsek Füszért innen a kis­kereskedőket és az egyéni vásár­lókat akarja ellátni! Előbbiek vi­szonteladók...- Olcsóbban?- Ez a kérdés manapság rendkí­vül fontosnak tűnik, ami a napi 750-800 ezer forgalommal dolgo­zó áruház bevételein is mérhető.- A húsz dolgozójuk jövedelmén is érezhető ez?- Ott aztán nem. Napjainkban olyan csillagászati árak vannak, hogy szép, ha valaki fix fizetést kap, de jutalékot nem. Az áruházat, melyet egyébként Mecsek Füszért gyűjtőnevén éppúgy neveznek, mint a helyi kórházzal átellenben lévő ABC-t, vagyis „Dáliának”, az a praktikus üzleti szemlélet teszi vonzóvá, hogy az ide érkezők - főleg kisvállalkozók - nem kény­szerülnek bizonytalan érkezési idejű túrakocsikra várni, hanem jö­hetnek a maguk járművével, akár Trabant kombival is és vihetik mindazt, amire pénzük van. Az árulista felsorolását mellőz­zük, ez hirdetés lenne. Látható ezzel szemben hirdetés a szekszárdi vasútállomás tőszom­szédságában, az egykori malom oldalhomlokzatán, melyen óriási betűk hirdetik, miszerint ott nem gabonát őrölnek, hanem „RAK­TÁRÁRUHÁZ” lelhető. A Raktáráru­ház Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. nyitotta 1990. február 1-jén, bí­zva a forgalmas hely varázsában, mely ez ideig csak módjával váltot­ta be a hozzá fűzött reményeket. Míg a Dáliába Dunaszekcsőről, Mohácsról, Mélykútról és Kisszál­lásról is járnak vevők - ki tudja miért? - ide csaka hírverés jóvoltá­ból. A hírt minálunk is verik, és a szakvezetőknek az a furcsa ta­pasztalatuk, hogy az apróhirdeté­seink között megjelent tájékoztatá­sok számukra bármilyen másiknál sokkal gyümölcsözőbbeknek bi­zonyultak. Reméljük a jövőben is így lesz... O. I. A diszkont belülről... fenykepezte kpm Az egyéni vállalkozás természetrajza A XX. század nagy tendenciája az volt, hogy letűnt az egyéni vállalkozók világa, mindenütt elnyelté őket a kollektív tőke, a részvénytársaság; hatalmas multina­cionális monopóliumok nőttek ki, amelyek igazgatták az egész világgazdaságot. Ez egyben a nacionaliz­mus fölött is megkongatta a lélekharangot, valamint a nemzetállam fölött, hiszen a -kölcsönös függőségek rendszerében értelmét vesztette a nemzeti szűklátó- körüség. Egyszer nyugati szakértők kimutatták, hogy az arabok százmilliói mennyi izraeli eredetű terméket fogyasztanak, a legszigorúbb Izrael-ellenes embargó ellenére. Hiába, a termelés elvesztette nemzeti jelle­gét, kibogozhatatlan ma már, hogy valamely termék a termelés első fázisaiban honnan indult útjára. Izraeli autók százezrei futnak arab eredetű olajból készült benzinnel, gázolajjal. Az USA a közhiedelem szerint ma a legnagyobb adós a világon, hiszen éves külkereskedelmi deficitje 200 milliárd dollár. Csakhogy a külföldön működö amerikai cégek hazautalásai messze meghaladják ezt a deficitet. A zambiai rézbánya, a tajvani elektroni­kai összeszerelő üzem, a hongkongi bank stb. rész­vényeinek többsége amerikai kézben van. Nevetsé­ges arról fecsegni például, hogy az iraki agresszió megbüntetése csak ürügy az amerikai nagytőke szá­mára, hogy megkaparintsa az Öböl olajkincsét. Erre semmi szükség, hiszen e fölött az olajkincs fölött már régen nem a földterület tulajdonosa diszponál, hanem sokkal inkább a piac, a nemzetközi tőke. Az 1970-es évekig a tőke nemzetközivé válása, va­lamint a kis- és középtőkék, a családi vállalkozások eltűnése volt a tendencia. Az 1970-es években meg­fordult ez a trend, mégpedig igen látványosan. A tőke nemzetközivé válása ugyan folytatódik, ám a kis- és középvállalkozások, a családi vállalkozások sok terü­leten újra megjelentek, prosperálnak, sőt, a fejlődés motorjaivá is váltak. A csúcságazatokban, így a mik­roelektronika, a számítástechnika, az informatika te­rületén rendkívül nagy szerepet játszottak a legmo­dernebb eljárások elterjesztése terén. Mi kellett mindehhez? Elsősorban a kreativitás, a tudás és a pénz egymásra találása egy jól működő hi­tel rendszer révén. Bárki vál lalkozóvá lehet, ha jó ötlete van, azonnal talál bankot, amelyik pénzt ad neki - nem túl nagy kamatra. Magyarországon a kis- és középvállalkozások, a családi vállalkozások szerepét, lehetőségeit illetően ezen a ponton vagyok pesszimista. Lehet szép sta­tisztikákat készíteni arról, hogy „egy év alatt megdup­lázódott” a magánvállalkozások száma, csak az a kér­dés, hogy mihez képest? Az állami ipar leépülését évente kisvállalkozások tízezreinek kellene kísérnie, mégpedig úgy, hogy e kisvállalkozások egyötöde, egynegyede tönkre is menne 4-5 év alatt. Ehhez a kí­vánalomhoz képest a kisvállalkozások száma ma még elenyésző. A külföldi tőke bejövetelét illetően is vannak rop­pant optimista kimutatások. „Több külföldi tőke jött idáig Magyarországra”, mint Kelet-Európa többi or­szágába együttvéve. Ha azonban hozzátesszük, hogy az elmúlt két-három évben bejött ugyan összesen 800 millió dollárnyi külföldi tőke, de például Törökország­ba évente két-hárommilliárd dollár ilyen tőke érkezik, akkor már elszomorító a helyzet. Ma Magyarország még messze van attól, hogy a tu­dás, a kreativitás összetalálkozzon a pénzzel, ez bi­zony egészen ritka, kivételes jelenség. Az adópolitika enyhén szólva nem kedvez a vállalkozói hajlamnak, mint ahogy az elviselhetetlenül magas kamatlábak sem. A másik probléma pedig az, hogy ahol felhalmozó­dott töke van, onnan általában hiányzik a tudás, a kreativitás, ezért az új kisvállalkozások néma csúcsá­gazatokban, hanem kifejezetten a konzervatív szférá­ban valósulnak meg. (Sertéstenyésztés, PEKO-mű- vek stb.) Középvállalkozásokról meg nem is beszélhetünk, egyszerűen nem volt lehetőség arra Magyarországon az elmúlt évszázadban, hogy a középvállalkozások­hoz szükséges tőke kitermelődjön és egyesek kezé­ben felhalmozódjon. GAZDAG LÁSZLÓ Útépítés Ozorán Anyagi lehetőségeik is­meretében a következő két évben öt - ebből az idei év­ben három - utcát tudnak szilárd (makadám) burko­latúra építeni Ozorán. Ezt állapította meg a képvise­lő-testület legutóbbi - ápri­lis 4-én tartott - ülésén. így ez évben a Csapó Vilmos, a Várhegy és Hegyalja utcát, várhatóan 1992-ben pedig a Bercsényi és a Zrínyi ut­cákat építik meg. A kivitelező vállalkozóje­löltek április 12-ig teszik meg árajánlataikat, majd a képviselő-testület szakér­tők bevonásával eldönti: ki kapja meg közülük a meg­bízást. Kémiaverseny Az általános iskolák közötti Hevesy György-kémiaverseny megyei fordulóját rendezik meg a megyei pedagógiai inté­zet szervezésében április 13- án -* szombaton - fél tíz órai kezdettel Szekszárdon, a 3. Számú Általános Iskolában. Elmarad a zongoraest Lányi Péter ma este fél nyolc­ra meghirdetett zongoraestje technikai okok miatt elmarad. Helyette május 16-án, 19.30- kor tartják meg az előadást ugyanott: a szekszárdi Művé­szetek Házában. A megvásárolt jegyek érvényesek. A decsi Egyetértés Mgtsz 2,3 ha óriásnyár erdőterületét kitermelés céljára (véghasználat) árverésre bocsátja. A becsült famennyiség 1300 m3, kikiáltási ár 1200 Ft/m3. Időpontja 1991. április 24-én, 10 óra. Helye a téesz gépműhelyének irodája. * IRA\ Darabos Péter Bonyhád, Árpád u. 40. Klein Csilla Gyönk, Ady E. u. 569. Horváth Barbara Pálfa, Teleki u. 10. Vass Richárd Dombóvár, Hunyadi tér 38. Toronyi Marina Kitti Felsőnána, Rákóczi u. 48. Gyermekszépségverseny, 1991. Úgy lehet szavazni, hogy az újságból kivágják a legszebb­nek tartott kisgyerek fényképét és beküldik szerkesztősé­günkbe. Egy borítékban több fotó is beküldhető, mindössze annyit kérünk, hogya címzés mellé írják oda: Gyermekszép­ségverseny. Címünk: Tolnai Népújság szerkesztősége, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. 7100. Az nyeri a versenyt, illetve az ér el helyezést, akinek az új­ságból kivágott fényképe a leg­nagyobb számban érkezik hozzánk. Legközelebbi, szombati szá­munkban a bátai Kovács Já­nos, a nagydorogi Guttengéber Kitti, a tolnai Bucher Roland, a pálfai Benkő Mónika és a decsi Mészáros István fényképét kö­zöljük.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents