Tolnai Népújság, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-06 / 80. szám
1991. április 6. Képújság 5 ■nHHBBBBBIHBBH A harci helyzet Mindig jó, ha az újságíró maga találja ki írása címét. Itt és most mégsem ez történik. Évekkel, pontosabban évtizedekkel, ezelőtt - azóta velem együtt nyugdíjas kolleginám - özv. Pozsonyi Ig- nácné majdnem ugyanezt használta, amit én fentebb átköltöttem. ö imigyen: „Mi a harci helyzet?” A „harci helyzet” azóta - talán a régi hadijelentések nyomán is - közhellyé vált és egészen biztos, hogy semmi köze sincs ahhoz a Szekszárdhoz közeli kis faluhoz, melyről az alábbiakban szó lesz. Több, mint valószínű, hogy a helyben lakónak teljesen más véleménye van a harci helyzetről, mint amilyet az alakított ki magában, aki némi előzetes felkészülés után, csak fél napot töltött el ebben a kis és gondosan álcázott fekvésű faluban. Ez amolyan önmagam előzetes mentsége, hiszen nem lévén evangélista, nem szentírást írok, hanem újságot. A rossz szándékot természetesen kizárva, az akaratlan jó szándékú tévedés lehetőségét viszont fenntartva. így például maga a furcsa, pontosabban „gondosan álcázott” fekvés minősítése is csak a tényeket rögzíti. Aki a volt Diófási -, immár Diófa csárdától Kölesd felé tart az országúton, az könnyűszerrel azt képzelheti, hogy egész Harc csupán egy utcasor. Igaz, hogy jelentős részében nagyon szép, elegáns, vagy ha a szokásos közhelyeket akarjuk használni, úgy „egyedi tervezésű” házakkal ékes utcasor. Ennél jóval több, nagyobb és kiterjedtebb, ami némi gyalogtúra árán bárki előtt bebizonyosodhat. Ha végigbandukol a nagyon hosszú Fő utcán, akkor eljut a régi faluközpontba. Itt ugyan a „Polgár- mesteri Hivatal” tábla is ki van téve, de szerencsére sokkal nagyobb betűkkel olvasható a magyarosabb „KÖZSÉGHÁZA” felírás. Alig valamivel felette áll a templom, így nyomban eloszolhat az az országúti tévhit, hogy Harc templomtalan falu. Az istenháza mindenesetre nem hivalkodik, a közelébe kell menni. A címben a „Harci helyzet” viszonylagos pontosságú rögzítését ígértem. Bármely település akármilyen helyzete a múltban gyökerezik, a fejlődés pedig tart a valamennyiünk által ismeretlen jövő felé. Kezdjük tehát, a magam történelemszerető hajlandósága szerint is, a múlttal. A történelem Nagyszülőkig bezárólag nagyon sokan emlékeznek a múltra. 2 évezred távolságig visszaszállni azonban Harcon csak Fűzi Mihály bácsi képes, a Kossuth utca 7-ben. A nyolcadik évtizedét taposó egykori kitűnő gazda, kertész és konzervipari szakember 15 nyugdíjas évét szentelte szülőfaluja múltjának felderítésére. Ismereteivel ezt az egész oldalt meg tudnám tölteni, de erre sajnos nem lehet sort keríteni. így csak a jóvoltából megismert tényeket tömöríteni. Wosinsky Mór kutatásai is igazolták, hogy a mai Harc helyén már egy évszázaddal időszámításunk előtt kelták laktak. Lakótelepük a mai Páltakács-völgy táján volt, erősségük ott, amit talán ma se véletlenül neveznek „Várhegynek”. Aztán jöttek a gyűjtőnéven pannonoknak nevezettek, a népvándorlás számlálhatatlan törzse, mi magyarok (és köztük a zsidó hitű, de egyáltalán nem sémita kazárok), besenyők.- Azóta is itt vagyunk! - így Fűzi Mihály, aki ebben a négy szóban akaratlanul is olvasztótégely Kárpát-medencénk lényegét tömörítette. 1333-ban Harc a janyai plébániához tartozott, majd a valószínűleg családnevet rejtő Harcok birtoka. A Mágócsiak után a valamikor nagy hatalmú, de mindenhogyan egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok tulajdona lett. Amíg a török után a Dőryek és mások községekszerte telepítették a német ajkúakat, ők magyar jobbágyokat hozattak. Az ófalu közepén lévő I. és II. világháborús áldozatok emlékművén (több, mint félszázan voltak) csak elvétve olvasható nem magyar név. 1824-ben emelt szép templomukat is az egykori Nyanyavár (helyesen Anyavár - a sióagárdi Leányvár párja) romjaiból építették. 1848/49-ben mindenesetre nem sok harci kedvről tettek tanúbizonyságot, hisz míg Janya (puszta) 10 gyalogost és 1 lovast állított ki, a harciak egyetlen katonát se. 1870-ben Harcnak 628 lakója volt, 1910-ben 1022, a II. világháború után 965, tavalyelőtt 658. Mely utóbbi számot, bármennyire KSH-adat is, a helyi vezetők nem hiszik el.- Most ugyanis (1991. április 2.) 706-an vagyunk, - nézett utána Horváth János, aki amellett, hogy őslakos helybeli, most társadalmi funkcióban polgármester. A községházáról nézve Szinte sosem láttam még márványtáblára írva a saját születési évemet. így nem csekély öröm megállapítani, hogy egyidősek - 1928-asok - vagyunk a községházával. Utóbbit minden bizonnyal többször és sikeresebben tatarozták. A harci helyzetet tudakoló kérdésre amolyan fekete-fehér válaszokat lehet kapni. Előre bocsátva, hogy a fekete elsősorban a múltra vonatkozik. 1968 táján ugyanis valakik, valahol, a közeli, de lelkileg mégis holdbéli távolságban lévő megyénél egyszerűen eldöntötték, hogy Harc „sorvasztásra van ítélve”. Ami egyszerűbben fogalmazva annyit jelentett, hogy építési engedélyt senki nem kaphatott, tetszett - nem tetszett, közigazgatásilag Sió- agárdhoz kellett kötődni. Aminek az a számokban mérhető eredménye lett, hogy az 1949-es 965 lelkes lélekszám 30 év alatt kerek 300-zal hanyatlott. Azért viszont, hogy akkoriban - az erre alkalmasak pártfegyelmijének kilátásba helyezése mellett - a termelőszövetkezetnek is Sióagárdhoz kellett csatlakoznia, ma se haragszik senki. A Sióvölgye Tsz - bármennyire szokatlan is ilyesmit napjainkban kimondani - ma Harc legnagyobb jótevője és a biztató fejlődés számokkal is bizonyítható záloga. (Ezek után az ember magába száll és előveszi épp két hete megjelent „Szekszárd-Sióagárd vonzásában? című írását és furdalja önnön lelkét, hogy az „ellenlábasság” megállapításával, ami elég nagy port vert fel, igaza volt-e? Egyezzünk ki abban, hogy módjával.) További információk:- Harcról egészen egyszerűen mindenki elfeledkezett! Ebben lehet valami, hiszen a mindmáig leghasználhatóbb, múlt század végi, Pallas Nagy Lexikonában; ahol pedig a történelmi mellékszereplők unokaöccsei is legalább egy bekezdést kaptak; a falunak még csak a neve se említtetik. Egyik-másik dűlője, máig jó bora ugyancsak hiányzik a távolabbi köztudatból.- Nekünk részben áldásunk, korábban azonban talán átkunk is volt Szekszárd közelsége... Az átkot már nyugodtan el lehet feledni, az áldás azonban mérhető. Ha már egyszer leírtam, hogy Szekszárd Sióagárd vonzásában van, úgy ez legalább ilyen joggal Harcról is elmondható. Horváth János - aki mellékesen szólva azt hiszem az egyetlen munkahelyére busszal járó polgármester, értve ezalatt nem a Volán, hanem a saját maga által vezetett tsz-autóbuszt - így vélekedik:- Azokból, akik munkaképesek, a háromnegyede bejár Szekszárdra dolgozni. Az összeköttetés kiváló, még akkor is, ha a 60-70 személygépkocsit nem számítjuk. A 64 iskolásunk ugyancsak, kivétel nélkül, leszámítva a Sióagárdra menőket. Mennek a Babits-iskolába, a Garayba, a tanítóképzőbe és felsorolni se tudnám, hogy hová nem. 1976 óta feloldották a suta és képtelen építési tilalmat. Azóta kereken negyven ház épült és sorozatban veszik meg a régieket is, egyáltalán nem akármennyiért. A termelőszövetkezet 22 házhelyet adott a falunak, a véletlen úgy hozta, hogy épp ottjártam első perceiben vette meg a szekszárdi Gubáéi Pál az utolsót. Mivel a 300 négyszögöles telkeknek egységára van, így aligha sértek személyiségi jogot annak közlésével, hogy 70 ezer forintért, amihez még 10 évi törlesztésre 25 ezer társul a közművesítésért.- Jószerivel majdnem valamennyi utunk esőben is járható. Törpevízmű van, gázolajkút épült, gázvezeték remélhetőleg belátható időn belül lesz. Mindez biztos belejátszik abba, hogy a házhelyek 60-65 százalékát szekszárdiak, vagy még távolabb lakók vették meg. Ezenkívül a „sorvasztás" idején elkényszerültek közül fél tucatan már visszajöttek. Valószínűleg azért, mert itt érzik magukat otthon. Mindezek hallatán azonban mégis túl szépnek tűnik a leányzó fekvése, így rá kell kérdezni:- Meg lehet mozgatni a harciakat a saját falujuk érdekében? Tagadhatatlan, hogy korábban könnyebben lehetett, mint mai gyatra gazdasági viszonyaink között. De azért fényképekkel is dokumentálni tudják, hogy amikor a művelődési ház - eredetileg csúf, lapos - tetejét a mai elegánsra kellett átépíteni, csak úgy nyüzsögtek a társadalmi munkások. Amikor pedig az egyházközség, Antal Géza sióagárdi plébános irányításával, nekiállt a templomhoz 70 valahány betonlépcsőt építeni, nem kevésbé. A templomot egyébként - teljes joggal - büszkén mutatják és mutatnák a harangot is, melyet állítólag a halászok emeltek ki a Sióból, ha vállalkoznék a nyaktörő tölgyfalépcső további két kanyarénak megmászására. Pár évvel ezelőtt még aligha láthatott volna napvilágot lapunkban, de tény, hogy a termelőszövetkezet segítsége a betonlépcsőben is benne van... Pedagógusszemmel Harcon iskola nincs. A sorvasztás jegyében megszüntették. Szeptember 1 -tői azonban megiri- dul az I. osztály, egy addigra átalakítandó tsz-épü- letben, 17 gyerekkel. A 17 gyerek e pillanatban még nagycsoportos óvodás. Ahogyan Faludiné Máté Mária helyettes vezető óvónő meséli (nem mondjuk, hogy büszkélkedik vele).- Egytől egyig iskolaérettnek bizonyultak! Jelenleg 4 óvónő van a faluban, a leendő elsősök leendő tanárnője, Borbély Mihályné ugyancsak itt lakik. Az óvodások napi kosztja 35 forint, amiből április 2-án tízóraira vajas kenyeret és teát, ebédre kolbászos krumplilevest, grízestésztát és almabefőttet, uzsonnára májkrémes kenyeret sikerült kiállítani hagymával.- Ha álmodozna, mit szeretne az óvodának? - kérdem Faludinét. Közli, hogy nem szokott álmodozni, hiszen idáig minden reális kérését teljesítették. De ha az évi fafaragótáborok művészei néhány szép játék készítése erejéig a harci óvodát is ellepnék, azért hálás lenne... A fafaragók szíves figyelmébe! Szabadidősök... A már említett művelődési ház és a 3 és fél ezres könyvtár a szabadidős társaság irányítása alá tartozik. 107 tagjuk van, vezetőjük Erdősné Aranyos Györgyi, jelenleg gyeden lévő vezető óvónő. Kezdet, vagyis 1987 óta. Ha valaki megszokta, hogy ilyen helyekre csak fiatalok, vagy nyugdíjasok járnak - téved. A tagok zöme 30-50 éves. írásunk megjelenése napján rendezik a kétkategóriás - korosztályonkénti - asztalitenisz-bajnokságot. Voltak már közös kirándulásaik, gyerektáboroztatásuk, van számítógépes oktatás, hiszen számítógép is van.- Miből? Kiderül, hogy egy sor pályázat megnyeréséből. Nem nagy, de egy Commodore 64-es „házi használatra” megteszi. Úgy mellékesen persze aerobic tanfolyam és táncház is volt már... Postaablakból A postánál lassan eljutunk^ „szűk keresztmetszetek” világába, mert azért persze Harcon se minden fenékig tejfel. A Pécsi Postaigazgatóság mostanában csökkentette 8-ról 6 órára a nyitvatartási időt, ami a harciakat alaposan bosszantja. A postáról egyébként naponta 100 levelet kézbesítenek.- Újság-előfizetések dolgában a mi lapunk vezet (136), majd a Szabad Föld következik (51), a TV-Újság (33), a Képes Újság (22), a Magyar Nők Lapja (20), a Népszabadság (5), a Népszava, a Magyar Horgász és a Kisállattenyésztők Lapja • (4-4), a Nemzeti Sport (3), a Reform és a Riport (2-2). Tv-előfizető 194 van. Telefonigénylő lenne 50-60 is, vágyaik megvalósítása egyelőre a jövő zenéje... Járva-kelve... Még sok mindent megtud, meglát az ember. így például, hogy a Kenderi Györgyék által januárban megnyitott Diófa csárda csodálatosan kultúrált külleme és belseje „ellenére” népszerű. A Kisállattenyésztő Szövetkezet felvásárlója egyelőre csak kevés - havi 2000 - tojáshoz jut. De ha majd jó lesz a csigaszezon, akkor ebből a franciák kedvencéből több mázsához is. A kertek gyönyörűek, a szemlátomást nagyon fejlett gyümölcsfametszési kultúra elterjedése állítólag a nagy hírű Diófási családnak köszönhető. Miklóséknál az Alkotmány utca 20-ban saját termésű narancs és citrom is van. Különben se kívánnak semmi különösebbet Harcra, mert:- Jó itt élni. Hihető. ORDAS IVÁN 1976 óta negyven ház épült fényképezte: gottvald károly
