Tolnai Népújság, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-26 / 97. szám

1991. április 26. Képújság 13 Húszon innen tízen túl Törd a fejed! Hamburgi napló (2.) Tinisors a századelőn Itt az e heti feladvány. Itt pedig a múlt heti megfejtés: cipzár. (Lásd még „A magyar helyesírás szabá­lyai” című bestsellerben.) A helyes választ beküldők legszerencsé- sebbike Laki Zsolt mözsi olvasónk volt. Műsoros kazettáját postán kapja meg. * A mostani határidő: május 2. Cím: Tolnai Népújság, 7100 Szek- szárd, Liszt F. tér 3. Törd a fejed! A munkahelyemen, abban a vas­gyárban váltam éretté, itt kapcsolód­tam be a politikai életbe is, a mun­kásmozgalomba. Itt ismertem meg a német dolgozók bérharcain át a szakszervezetet, a Hindenburgot és Bismarkot dicsőítő katonaszellemet Itt ismertem meg a „weimári" kezde­ményezések miatti, porosz dinami­kát a fanatizmust terjesztő „Über- menscheket”, az erőszakot a gumi- botozást Tizenöt éves voltam 1924-25. for­dulóján, amikor a gyárban (melynek teljes neve: W. Schenck & co. St Pauli-Eisenwerke) a vas-fémipari és öntödei dolgozók újra megmozdul­tak. Mint már annyiszor munkaidő után a vezetőség hozzájárulásával, transzparanseket, zászlókat készí­tettek. Volt már a szakszervezet ve­zetésével bérharc, ünnepi felvonu­lás, de most nem fehér nadrágban és nem lampionokkal, hanem táb­lákkal készültünk. A gyárban akkor még mint kedvencet dédelgettek idősebb dolgozótársaim. Vigyáztak rám. Azt kérdezték, örülök-e, hogy kimegyünk, s amikor igennel felel­tem, kezembe nyomtak egy kis táb­lát Izgalom lógott a levegőben, ked­vesebb szó hangzott el a gyüleke­zésnél, mint máskor. Politikai de­monstráció lesz és Rákosi Mátyás is eljön, mondták. Újjal mutogattak fe­lém: a „kis magyar” biztos meg sze­retne ismerkedni „Vele”. Előre vittek az első sorba, úgy rendezve a dolgo­kat hogy a vezetők közé kerültem. Borzasztóan dagadt a mellem. Mint­ha én is lettem volna valaki, úgy fe­szítettem egyetlen jó ruhámban. Bár még nem egészen értettem, hogy pontosan mi készül. Vegyes érzel­mekkel telve léptem ki társaim olda­lán a gyárkapun. Lehettünk 1000-1200-an a vállalattól, azon­ban az utcán már nagy nyüzsgés volt Más csoportok, kíváncsiskodók is gyülekeztek. Kint a mellékutcák­ból, a környező munkahelyekről töl­tődtünk fel, hosszú kígyózó mene­tekbe. Amikor a „Wex” Strassen lefe­lé meneteltünk, utánunk is előttünk is hömpölygőit a dolgozók tömege. Jött egy kínai is, valahogy közénk sodródott. (Azért emlékezetes mert pár nappal később leugrott a Szt. Mihály-templom 41 méter magas körerkélyéről. Tudni kell, hogy Ham­burgban annak idején európaiak, ázsiaiak és más földrészbeliek is ve­gyültek részeg tengerészekkel kiál­tozó halas kofákkal a kikötőben.) Ahol betorkollik a „Wex” strasse, Fuhlentwiete, a Kaiser Wilhelm strasse-be, a keresztezésbe három irányból érkeztünk a városháza felé vezető úton. Elég lassan ment ez Akadozva meg-megálltunk, elindul­tunk, közben ftt-ott elvesztettük egy­mást amíg végre valahogy egye­nesbe kerültünk előttünk 200-300 méterrel már éljenzett a tömeg. Ugyancsak nyújtogattam a nyakam de hát alig láttam valamit Aztán me­gint megálltunk és vártunk. Egyik esztergályos társam és a raktárve­zető összefogták egymás csuklóit és mondták, hogy lépjek a kezükre, nézzek körül. Tornacipőben voltam, könnyen felléptem. 50 kiló lehettem. Néztem előre, majd elfogott az izga­lom. A szétrebbenő tömeg ritkulási helyein, lovasokat, gumibotokkal üt­legelő, fekete csákós zöldes egyen- ruhájú rendőröket pillantottam meg. Gyorsan odakiálltottam társaimnak: „es kommen die Sipós” Tegyetek le, jönnek a rendőrök! Addigra már mindenki harsogta: „die Sipós!” (A rendőrök gúnyneve volt ez abban az időben.) Mi is szétugrottunk és futás, ki merre látott, vagy tudott. Nekem elő­ször sikerült az utca falánál megla­pulni, de amikor ellenkező irányból is lovasrendőrök vágtattak a tömeg közé, elsodortak. Mind közelebb hallottam a paták zaját és az embe­rek vészkiáltásait A járda szélén sodródva megkapaszkodtam egy lámpavasban. Egy mellettem elvág­tató lovasrendőr felém sújtott. Izgal­mas volt mint egy krimi, de nem fél­tem. A gumibot elérte a bal vállamat (Erre az alkalomra a „Sipókat” hosz- szabb gumibotokkal szerelték fel.) Hirtelen azt hittem, hogy eltört a csontom. Rúgáshoz hasonló ütést éreztem majd nyilallást A tumultus­ban azonban nem vesztettem el a lé­lekjelenlétemet, bár egy kicsit elszé­dültem. Zúgott a fülem, de görcsö­sen kapaszkodtam a lámpavasba. Néhány perc múlva teljesen ma­gamhoz tértem. Ha nincs ott a lám­pavas, eleshettem volna ahogy csa­pódtak hozzám az emberek a nagy rohanásban. Eltaposhattak volna, mint annyi asszonyt és gyereket. Szerencsém volt A lárma, sikongás, szitkozódás távolodott. Észrevettem, hogy szabad az út. Beugrottam egy kapu alá, s később, mikor az utcán teljesen elcsendesedett minden, ha­zaszaladtam. Közel laktunk, a Fuhlentwiete 27-ben albérletben. Másnap bementem a gyárba. Töb­ben hiányoztak, kisebb sérülésekkel távol maradtak. Akik ott voltak sem dolgoztak, tárgyalták az eseménye­ket, vitatták, hogyan kellet volna job­ban csinálni. Velem kapcsolatban is csak sajnálkozni tudtak. Szegény „kis magyar” hát nem sikerült az is­merkedés! (Folytatjuk) GAZDA SÁNDOR Szalonképes szívküldi ... és egyéb üzenetváltások A kezdeményezés úgy tűnik, népszerű: pompás üzenetek érkeztek. Álmaim hercegének (szőke, kék szemű és kékTra- bantú), a nagy ho-ho-ho-horgásznak: Nem tudok kikeveredni a hálóból, ha megfogtál, ne dobj vissza! Bicajos, Szedresről * Telefonbetyár üzeni Editnek: Imádom őt, a nőt. Szeretem, s ha tehetem társaságát keresem. Csodálom őt, a lényt hogy árasztja a fényt. S e fénysugár megérintett, és megszédített. Szédülök már egy éve, és célba mégsem érve tovább szédelgek sajnos... (Szerkesztői üzenet telefonbetyárnak: kurtábban, frappánsabban! A rövidség erény! Bár nem mindig...) * D. Z kérdezi Dombóvárról: - Mit tegyek, ha túl rövid?- Lépj közelebb! * Ny. Ancsának, Bogyiszlóra: te vagy a legeslegjobb barátnő a világon. Ugye tudod? Ágnes * Üzenjetek a szívküldinek, a szívküldivel! Az én sláger­listám Mármarosi Anna Tolna 1. Voivod: 2. Sepultura: 3. Voivod: 4. Sepultura: 5. Holy Moses: 6. Obituary: Tribal Convictions Sarcastic Existence Ravenous Medicine Innerself Corroded Dreams Slowly We Rot 7. Protector: Golem 8. D. R. I.: The Five Years Plan 9. Happy Ebi Halál: Rumos Katica 10. Slogan: Accident * Küldd be a te is a tizes listádat: név­vel, cimmel, képpel! Heti cáfolat Nem igaz, hogy ha va­laki megkóstolná - ezer­szer! - a Cityben a salá­tát, annak ugyanúgy fo­rogna a nyaka, mint Flip­per Öcsinek. Egzotikus állatok (5.) Madonna megtört- Egészen biztos benne? - hangzik a kérdés az orvosi rendelőben. A doki rábólint, és máris kövér örömkönnyek gördülnek le Madonna arcán. Ez az öröm azonban nem tartott sokáig. Az arany- és platinalemezek, a több mint egy tucat slágerlistavezető szám, a telt házas koncertek, több tucat Grammy-díj, több mint 70 millió eladott lemez sztárjának, a popvilág koroná­zatlan királynőjének, a film­csillagnak egyszerre vala­mennyi sikerértéke hirtelen aprósággá, semmivé válik. Egy puszta orvosi vizsgálat véget vet a rózsaszín álmok­nak. A szülés életveszélyes lenne az anyára és a magzatra egyaránt, hangzott dr Walterf - Madonna nőgyógyászának szájából. Madonna zavartan, az idegösszeroppanás szé­lén, könnyek között rohant ki a rendelőből. Ez a gyerek volt minden, amire vágyott életé­ben a világsztár. A baba el­vesztését soha nem fogja megemészteni, de szíven mé­lyén tudja, érzi, hogy egyszer anya lesz. ARANY ZSOLT NE SZENVEDJEN! Jól teszi, ha még most megveszi! Még a régi áron megkapja a gyógyszertárakban. ARANYER ELLENI KENŐCS Külsőleg Nettó tömeg: Természetes anyagokat tartalmazó korszerű készítmény. (220) KISGAZDASÁGOK, FARMER­GAZDASÁGOK GÉPEI KIÁLLÍTÁS ÉS VÁSÁR Jánoshalma, 1991. május 1-5. A Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Munkástovábbképző Intézet területén, HELYSZÍNI ÁRUSÍTÁSSAL. Nyitva naponta 9-18 óráig (vasárnap 12 óráig). A legjelentősebb hazai gyártók és forgalmazók mellett külföldi kiállítók részvételével. Rendezi a jánoshalmi Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Munkástovábbképző Magyar irodalmi torzképcsarnok VI. (Felvételi előkészítő) Csáth Géza: Egy szürke nap (Csáth rádöbbent, hogy már legalább három perce rossz kedve van, s negyedórája nem közösült senkivel.)- Egyedüli vendégként ültem a kávéházban. Gondolatban levet­kőztettem a felszolgáló kisasz- szonyt. Láttam, nem ellenzi. (Zöld szemek, sárga sugarakkal, pisze orr, vénuszi medence, még vénu- szibb vénuszdomb.) Beugrottam a pult mögé és féltérdre ereszkedve, angol lord pózban meglőttem. Könnyű eufóriával távoztam. A for­góajtónál egy csinos hölgybe üt­köztem. (Bár madárorrú volt.) Vit­tem még egy kört. A kereszteződésben a rendőr­nőt. Hátulról, hogy ne akadályoz­zam a forgalomirányítást. Majd ha­zafelé a villamoson egy mandula­szemű tömegközlekedőt. Kétszeri átszállással. Otthon letargikus hangulat. Be­fecskendeztem intravénásán há­rom kockacukrot. Jobb közérzet! Hűséges kis menyasszonyom tíz percet késett. Addig sebtiben a házvezetőnőt. A szokott, rántáske­verő pózban, tűzhely mellett, állva. És megjött a drága! Háromszor villámgyorsan a könyvespolcon, a Dekameron és a Kámaszutra kö­zött, majd háromszor higgadtab­ban, csapdlecsacsi, suttogó med­ve és lengőteke módon. Mikor el­búcsúzott, nem bírtam tovább. Nő­re volt szükségem. Oldatot készí­tettem ricinusolajból, brómból és tavalyi pálpusztaiból. Felderített. Irány a Rákóczi tér! Oda-vissza vé­gig, hajnalig, nem tudom hányszor. Tizenötig számoltam. A végkifejletre már mindenki enervált volt, használhatatlan, un­dorító. Gyerünk a rétre, biztattam magam, ahol egy vadnyulat, futtá­ban. De ez sem elégített ki. Másnap „nekem semmi sem si­kerül, engem senki sem szeret” hangulat. Ismét a serkentőszerek­hez folyamodtam. WESSELY GÁBOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents