Tolnai Népújság, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-19 / 91. szám

1991. április 19. NÉPÚJSÁG 13 Húszon innen tízen túl Törd a fejed! Valóban „cérna” volt múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése. Sokan eltalálták, többféle választ is elfogadtunk - cérnaspulni, cérnaguriga, hengeren lévő cérna, orsó cérnával, cérnagombolyag stb... - ha egyér­telműnek tűnt, hogy a beküldő „arra” gondolt. Voltak, akik apró ajándékokkal leptek meg bennünket: cérnából, fo­nalból készült mini kézimunkákkal, volt aki más módon igyekezett hatni a „sorsra”. De mindez nem befolyásolta a sorsolást, melynek eredmé­nyeként: Horváth Melinda iregszemcsei olvasónk nyerte a műsoros ka­zettát. (Postán küldjük el.) Mostani feladványunkra a megfejtéseket április 25-ig várjuk. Cím: Tol­nai Népújság szerkesztősége, 7100 Szekszárd, Liszt F. tér 3. Törd a fe­jed! Hamburgi napló (1.) Tinisors a századelőn Húszéves vagyok, és szeren­csétlen, az 1930-as Magyarorszá­gon. Visszagondolok a hamburgi évekre. Azok se voltak jobbak. 1922-őt irtunk. A19-es kommün bukása után érlelődött meg az a gondolat bennünk, hogy kivándo­roljunk Magyarországról, sok ma­gyarral együtt, miután hiábavaló kí­sérleteket tettünk a talpra állásra. Édesanyámmal ketten voltunk. Én 12 éves, ő 38. Azt, hogy pontosan miért men­tünk, nem tudtam, csak hallottam a nagyoktól, hogy itt már nem lehet tisztességesen megélni. Minden kis vacak háztartásbeli, vagy taka­rítási álláshoz protekció kell, és a nőnek még feküdni is kell, hogy egyik hónapról a másikra valahogy eltengesse az életét. A férfiak meg hónapokig munka nélkül csavarognak vagy selyem­fiúk módjára hagyják magukat ki­tartani. A becsületesebbek persze, szakemberek is, értelmiségi is, vál­laltak amit tudtak. Elmentek havat lapátolni, téglát rakodni, ha egyál­talában ilyesmihez hozzájutottak. Ebből nem lehetett nősülni, férjhez menni, családot alapítani, nem volt itt jövője a becsületes emberek­nek, hát mentünk, mentünk, valami ádáz dühvei, de mentünk. Apám meghalt a háborúban. Anyám ki­vett az iskolából. Ö irányított és én példásan szót fogadtam neki min­denben. Komoly gyerek voltam, jó magatartásommal segíteni szeret­tem volna terhein, ha már máskép­pen nem tudtam. Szerettem volna boldognak látni, de csak sírni tud­tunk. Akkor kezdtem meggyűlölni a vi­lágot. A rosszat, a hazugot, a csa- lós politikát, mindazt, amit gyerme­ki fejjel gonosznak láttam, ami sorsüldözöttekké tett bennünket és vándorútra késztetett. Anyámat is vonzották a nagyobb lehetősé­gek. Egyik vöröskeresztes ápolónő társa csalta Mexikóba. Ki hajón, a Dunán, ki vonaton indult a legköze­lebbi cél, Hamburg felé. Leginkább természetesen a nincstelenek, a szegények. Hozzánk hasonló „ka­landoroktól” nyüzsgött a város. Hajóra akartunk szállni, mint a többiek, de ottrekedtünk, mert idő­közben olyan tömegek gyűltek ösz- sze, hogy a személyszállító óceán­járók nem bírták lebonyolítani a forgalmat. Hatalmas tülekedés volt a hajójegyekért, már elővételben elfogytak. Közben nekünk a pén­zünk is elfogyott. Honfitársaim kö­zül - akik a közelünkben laktak ideiglenes albérletben a „fuhlent- wieteben” - ahol egy magyar kifőz­dében gyülekeztünk, jól emlék­szem Róth Sándor cukrászra és Somogyi Sándor csepeli vasmun­kás, autó-motor szerelőre. Megta- nácskoztuk, hogy állást vállalunk, hogy a legszükségesebb létfenn­tartás meglegyen és hogy az úti­költségre valót megkeressük. So­mogyi Sándor egy értelmes né­mettel társulva, szerelőműhelyt nyitott a német pénzén, aki becsül­te Somogyi szakismereteit, univer­zális tudását. Általában jó hire volt ott a magyar dolgozónak, a magyar szakmunkásnak. A német meg elég jó üzletember volt ahhoz, hogy felismerje kínálkozó lehetőségeit. Befektetéssel, munka nélkül meg­duplázta a pénzét, de Somogyi is keresett jól, az akkori fogalmak szerint. A társulást úgy hívták, hogy „Voss und Compagnon”. Tehát So­mogyi volt a „melós”, a „compag- nion”. Anyám gyermeknevelői állást vállalt, egybekötve hegedű és nyelvek tanításával. Öt nyelven be­szélt. Az ismeretségi körünk nőtt, bővült. Anyám házassági ajánlato­kat is kapott, de nem ment férjhez. Amikor eljött az ideje, hogy a ham­burgi „Hapag” kezelésében álló óceánjáró gőzösök a „Capppolo- nio” és a „Capnorte” megérkeztek újra az Egyesült Államokból, mun­ka- és szállásadóink majdnem sír­va könyörögtek, hogy maradjunk még legalább a másik fordulóig. Hiszen 1-2 hónapon belül újra megfordulnak a hajók; és mi min­dig engedtünk nekik. így múlt el egyik év a másik után. Ott marad­tunk négy évig. Anyám sokszor fáradékony, kedvetlen volt. Morvaországi szü­letése óta, mivel nagy családból származott (13-an voltak testvé­rek) az élet viszontagságai, súlyos lelki sérüléseken keresztül nagyon megviselték akaraterejét és az első világháborúban nemcsak férjét, de családját, rokonait, testvéreit is el­vesztette. Sokszor dühös voltam az Istenre, hogy miért nem tud engem naggyá tenni, hogy segíthetnék rajta, vagy miért nem tudok én cso­dát tenni, vagy ha van Isten, akkor minek engedi meg a háborút, a szenvedést. Az akkori vallásos fel­fogás és a valóság összevetése megingatták bennem a hitet. Nem kergettem álmokat, józanul, reáli­santanultam meg szemlélődni a vi­lágban. Jó lecke volt, ha nehéz is az akkori élet. Alig vártam, hogy befejezzem a hamburgi iskolámat, ahová anyám beíratott. Ismerősünk révén leszer­ződtem egy vasgyárba, géplaka­tos-tanulónak. Nem volt nálam ta­lán boldogabb gyerek a világon sem, amikor a gyárból kirohanva, hazaszaladtam és odaadhattam anyámnak az első, még csekélyke fizetésemet. Az én letargiám is megszűnt. Éreztem, hogy nem va­gyok már olyan nagy teher: láttam anyámat mosolyogni. Azt mondta, hogy kapsz most már dzsemes zsemlét is reggelire, én azonban nem akartam elfogadni, mert más­ra kellett volna a pénz. Amit én gon­doltam azt nem mertem megmon­dani, hanem a legközelebbi fizeté­semnél megvettem. Igaz, amikor hazavittem nem mertem megmu­tatni, inkább a párnája alá dugtam. Hadd találja ő meg. Másnap, ami­kor indultam a munkába megkér­dezte: „Te tetted oda azt a bugyit a párnám alá?” Azt már csak fél füllel hallottam, hogy „honnan tudtam a méretemet?”, mert elszaladtam. Hát így éldegéltünk mi Hamburg­ban- (Folytatjuk) GAZDA SÁNDOR * Várunk további, közlésre alkalmas, mai és múltbeli ifjú­kori naplókat! Szalonképes sziyküldi ... és egyéb üzenetváltások Boldog és boldogtalan közlen­dők kaphatnak helyet e sorozat­ban: szépséges sorok és agyaha- gyott gondolatok. Természetesen csakis olyanok, melyek nem kerül­nek antagonisztikus ellentétbe a nyomdafestékkel. Az intim mondandót kéretik vi­rágnyelvre átültetni. Néhány továbbítandó üzenet máris érkezett. G. M-nek a tolnai leánykollé­giumba: Móni, meg ne tudjam! Apád U. Ursula panaszteli kérdésére üzenjük, Várdombra: Keresd meg, és békülj ki vele! De ne nagyon! Z. Péter Szekszárdról, Icának, Tamásiba: Te is úgy érzed? M-nek a Garayba: Ne csinálj őrültséget, szeretlek! (tudod ki) Üzenjetek a szívküldinek, a sziv- küldivel! Amatőr abszurd színház Szekszárdon A főiskola megmozgatói Heti cáfolat Nem igaz, hogySzaddám Húszéin frontérzékeny! Egzotikus állatok (4.) Haász András rajza A szekszárdi pedagógiai főiskoláról - akik finoman fo­galmaznak -, azt szokták mon­dani, hogy nem kényezteti el kulturális rendezvények töme­gével a várost. Más felsőoktatá­si intézmények lényegesen ak­tívabbak e téren. De most talán történik valami. Az ART KONTAKT színházi tár­sulat próbál. Május 9-ei bemu­tatójukra készülnek. A részle­tekről művészeti vezetőjükkel, Sárvári Jánossal beszélget­tünk.- Mióta dolgoztok együtt?- Márciusban alakult újjá a társulat, de ’87 óta létezik, ki- sebb-nagyobb megszakítá­sokkal. A pedagógiai főiskolán egyébként szeptemberben mindig friss erőket kell toboroz­ni, mert a végzett növendékek, pláne, ha távol laknak, nem jár­nak vissza.- Csak főiskolások vannak a csapatban?- Főleg. De mások is: fizikai munkás, tanár. Nyolcán ját­szunk, és jó páran segítik ezt a játékot: képzőművészek, tech­nikához értő szakemberek... Megpróbáljuk megmozgatni a főiskolát, több embert bevonni, aktív részvételre ösztönözni.- Mivel mutatkoztok most be?- Artur L. Kopit amerikai író egyik darabjával. A címe így hangzik: Jaj apu, szegény apu, beakasztott tégedet a szek­rénybe az anyu, az én pici szí­vem olyan szomorú.- Hol láthatunk benneteket májusban? .- A fősuli „E” épületében, a volt oktatási igazgatóságon.- További fellépések?- Egyelőre ennek az estének a létrehozásán fáradozunk. Ké­sőbb szeretnénk több előadást a városban, majd országszerte: egyetemeken, főiskolákon.- Szerinted lesz közönsége­tek? Érdekli az embereket ez a „pszeudo-klasszikus tragibo- hózat, álfrancia modorban”?- Szekszárdon a korábbi előadásaink is sikeresek vol­tak. Az abszurd színház a be­vett színházi stílusoktól, mód­szerektől való különállást hir­deti. Értelmiségi rétegigényt elégít ki. S úgy látszik itt ez az „igénylő” réteg létezik.- Wy­Az én sláger­listám Kosztolányi Péter (korabeli felvétel) Tolna 1. Metallica: Phantom Lord 2. Sodom: Blood Trails 3. Kreator: Toxiz Trace 4. Nullear Assault: Betrayal 5. Annihilator: Stonewall 6. Protector: Golem 7. Slayer: South of Heaven 8. Megadeth: Looking down the Cross 9. Voivod: 10. Erosion: Voivod Are You God? * Küldd be te is tizes listádat: név­vel, címmel, képpel! Tablódömping idején TALÁLKOZUNK: WÍ-gAN Készülnek a végzősök tablói. Itt az ideje. Közeledik a ballagás, az érettségi, államvizsga. Akik most hagyják el az iskolapadokat, 96-ban találkoznak. Két évvel a másodízben kiírt szabad választások, és egy esztendővel a frenetikus sikerrel záruló Bécs-Budapest világkiállítás után. Micsoda perspektíva! Micsoda távlatok! Magyar irodalmi torzképcsarnok V. (Felvételi Tandori Dezső: Egérlátta tollas veréb Madarat lehetne fogatni velem (de lehetőleg veréb legyen) Bár torz és csalárd minden eszme Létezik létünk mély értelme: Etesd, etesd a verebeket és ne itasd az egereket! Marsall László: Gyűlölet alfa pont Bizony mondom, kezdjünk bele egy gyalázatosb pillaszálon gyűrűzik gyűrűsujjam tested selyem-szőr-fényháromszögének előkészítő) logaritmusát invertálva tölcsérből előtűnő időzónák sarabolnak: „Ó elixir! Ó elégszer! Ó elég szőr!” Ádám-mérgezett mellem faszén-porban hempereg: srrr-brrr-tyrrr , mintha szegycsontokat harapdálnánk s konzervdoboz kopogással iszkolunk tomporon lőtt Zrínyik - mindahányan WESSELY GÁBOR

Next

/
Thumbnails
Contents