Tolnai Népújság, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-19 / 91. szám
1991. április 19. NÉPÚJSÁG 13 Húszon innen tízen túl Törd a fejed! Valóban „cérna” volt múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése. Sokan eltalálták, többféle választ is elfogadtunk - cérnaspulni, cérnaguriga, hengeren lévő cérna, orsó cérnával, cérnagombolyag stb... - ha egyértelműnek tűnt, hogy a beküldő „arra” gondolt. Voltak, akik apró ajándékokkal leptek meg bennünket: cérnából, fonalból készült mini kézimunkákkal, volt aki más módon igyekezett hatni a „sorsra”. De mindez nem befolyásolta a sorsolást, melynek eredményeként: Horváth Melinda iregszemcsei olvasónk nyerte a műsoros kazettát. (Postán küldjük el.) Mostani feladványunkra a megfejtéseket április 25-ig várjuk. Cím: Tolnai Népújság szerkesztősége, 7100 Szekszárd, Liszt F. tér 3. Törd a fejed! Hamburgi napló (1.) Tinisors a századelőn Húszéves vagyok, és szerencsétlen, az 1930-as Magyarországon. Visszagondolok a hamburgi évekre. Azok se voltak jobbak. 1922-őt irtunk. A19-es kommün bukása után érlelődött meg az a gondolat bennünk, hogy kivándoroljunk Magyarországról, sok magyarral együtt, miután hiábavaló kísérleteket tettünk a talpra állásra. Édesanyámmal ketten voltunk. Én 12 éves, ő 38. Azt, hogy pontosan miért mentünk, nem tudtam, csak hallottam a nagyoktól, hogy itt már nem lehet tisztességesen megélni. Minden kis vacak háztartásbeli, vagy takarítási álláshoz protekció kell, és a nőnek még feküdni is kell, hogy egyik hónapról a másikra valahogy eltengesse az életét. A férfiak meg hónapokig munka nélkül csavarognak vagy selyemfiúk módjára hagyják magukat kitartani. A becsületesebbek persze, szakemberek is, értelmiségi is, vállaltak amit tudtak. Elmentek havat lapátolni, téglát rakodni, ha egyáltalában ilyesmihez hozzájutottak. Ebből nem lehetett nősülni, férjhez menni, családot alapítani, nem volt itt jövője a becsületes embereknek, hát mentünk, mentünk, valami ádáz dühvei, de mentünk. Apám meghalt a háborúban. Anyám kivett az iskolából. Ö irányított és én példásan szót fogadtam neki mindenben. Komoly gyerek voltam, jó magatartásommal segíteni szerettem volna terhein, ha már másképpen nem tudtam. Szerettem volna boldognak látni, de csak sírni tudtunk. Akkor kezdtem meggyűlölni a világot. A rosszat, a hazugot, a csa- lós politikát, mindazt, amit gyermeki fejjel gonosznak láttam, ami sorsüldözöttekké tett bennünket és vándorútra késztetett. Anyámat is vonzották a nagyobb lehetőségek. Egyik vöröskeresztes ápolónő társa csalta Mexikóba. Ki hajón, a Dunán, ki vonaton indult a legközelebbi cél, Hamburg felé. Leginkább természetesen a nincstelenek, a szegények. Hozzánk hasonló „kalandoroktól” nyüzsgött a város. Hajóra akartunk szállni, mint a többiek, de ottrekedtünk, mert időközben olyan tömegek gyűltek ösz- sze, hogy a személyszállító óceánjárók nem bírták lebonyolítani a forgalmat. Hatalmas tülekedés volt a hajójegyekért, már elővételben elfogytak. Közben nekünk a pénzünk is elfogyott. Honfitársaim közül - akik a közelünkben laktak ideiglenes albérletben a „fuhlent- wieteben” - ahol egy magyar kifőzdében gyülekeztünk, jól emlékszem Róth Sándor cukrászra és Somogyi Sándor csepeli vasmunkás, autó-motor szerelőre. Megta- nácskoztuk, hogy állást vállalunk, hogy a legszükségesebb létfenntartás meglegyen és hogy az útiköltségre valót megkeressük. Somogyi Sándor egy értelmes némettel társulva, szerelőműhelyt nyitott a német pénzén, aki becsülte Somogyi szakismereteit, univerzális tudását. Általában jó hire volt ott a magyar dolgozónak, a magyar szakmunkásnak. A német meg elég jó üzletember volt ahhoz, hogy felismerje kínálkozó lehetőségeit. Befektetéssel, munka nélkül megduplázta a pénzét, de Somogyi is keresett jól, az akkori fogalmak szerint. A társulást úgy hívták, hogy „Voss und Compagnon”. Tehát Somogyi volt a „melós”, a „compag- nion”. Anyám gyermeknevelői állást vállalt, egybekötve hegedű és nyelvek tanításával. Öt nyelven beszélt. Az ismeretségi körünk nőtt, bővült. Anyám házassági ajánlatokat is kapott, de nem ment férjhez. Amikor eljött az ideje, hogy a hamburgi „Hapag” kezelésében álló óceánjáró gőzösök a „Capppolo- nio” és a „Capnorte” megérkeztek újra az Egyesült Államokból, munka- és szállásadóink majdnem sírva könyörögtek, hogy maradjunk még legalább a másik fordulóig. Hiszen 1-2 hónapon belül újra megfordulnak a hajók; és mi mindig engedtünk nekik. így múlt el egyik év a másik után. Ott maradtunk négy évig. Anyám sokszor fáradékony, kedvetlen volt. Morvaországi születése óta, mivel nagy családból származott (13-an voltak testvérek) az élet viszontagságai, súlyos lelki sérüléseken keresztül nagyon megviselték akaraterejét és az első világháborúban nemcsak férjét, de családját, rokonait, testvéreit is elvesztette. Sokszor dühös voltam az Istenre, hogy miért nem tud engem naggyá tenni, hogy segíthetnék rajta, vagy miért nem tudok én csodát tenni, vagy ha van Isten, akkor minek engedi meg a háborút, a szenvedést. Az akkori vallásos felfogás és a valóság összevetése megingatták bennem a hitet. Nem kergettem álmokat, józanul, reálisantanultam meg szemlélődni a világban. Jó lecke volt, ha nehéz is az akkori élet. Alig vártam, hogy befejezzem a hamburgi iskolámat, ahová anyám beíratott. Ismerősünk révén leszerződtem egy vasgyárba, géplakatos-tanulónak. Nem volt nálam talán boldogabb gyerek a világon sem, amikor a gyárból kirohanva, hazaszaladtam és odaadhattam anyámnak az első, még csekélyke fizetésemet. Az én letargiám is megszűnt. Éreztem, hogy nem vagyok már olyan nagy teher: láttam anyámat mosolyogni. Azt mondta, hogy kapsz most már dzsemes zsemlét is reggelire, én azonban nem akartam elfogadni, mert másra kellett volna a pénz. Amit én gondoltam azt nem mertem megmondani, hanem a legközelebbi fizetésemnél megvettem. Igaz, amikor hazavittem nem mertem megmutatni, inkább a párnája alá dugtam. Hadd találja ő meg. Másnap, amikor indultam a munkába megkérdezte: „Te tetted oda azt a bugyit a párnám alá?” Azt már csak fél füllel hallottam, hogy „honnan tudtam a méretemet?”, mert elszaladtam. Hát így éldegéltünk mi Hamburgban- (Folytatjuk) GAZDA SÁNDOR * Várunk további, közlésre alkalmas, mai és múltbeli ifjúkori naplókat! Szalonképes sziyküldi ... és egyéb üzenetváltások Boldog és boldogtalan közlendők kaphatnak helyet e sorozatban: szépséges sorok és agyaha- gyott gondolatok. Természetesen csakis olyanok, melyek nem kerülnek antagonisztikus ellentétbe a nyomdafestékkel. Az intim mondandót kéretik virágnyelvre átültetni. Néhány továbbítandó üzenet máris érkezett. G. M-nek a tolnai leánykollégiumba: Móni, meg ne tudjam! Apád U. Ursula panaszteli kérdésére üzenjük, Várdombra: Keresd meg, és békülj ki vele! De ne nagyon! Z. Péter Szekszárdról, Icának, Tamásiba: Te is úgy érzed? M-nek a Garayba: Ne csinálj őrültséget, szeretlek! (tudod ki) Üzenjetek a szívküldinek, a sziv- küldivel! Amatőr abszurd színház Szekszárdon A főiskola megmozgatói Heti cáfolat Nem igaz, hogySzaddám Húszéin frontérzékeny! Egzotikus állatok (4.) Haász András rajza A szekszárdi pedagógiai főiskoláról - akik finoman fogalmaznak -, azt szokták mondani, hogy nem kényezteti el kulturális rendezvények tömegével a várost. Más felsőoktatási intézmények lényegesen aktívabbak e téren. De most talán történik valami. Az ART KONTAKT színházi társulat próbál. Május 9-ei bemutatójukra készülnek. A részletekről művészeti vezetőjükkel, Sárvári Jánossal beszélgettünk.- Mióta dolgoztok együtt?- Márciusban alakult újjá a társulat, de ’87 óta létezik, ki- sebb-nagyobb megszakításokkal. A pedagógiai főiskolán egyébként szeptemberben mindig friss erőket kell toborozni, mert a végzett növendékek, pláne, ha távol laknak, nem járnak vissza.- Csak főiskolások vannak a csapatban?- Főleg. De mások is: fizikai munkás, tanár. Nyolcán játszunk, és jó páran segítik ezt a játékot: képzőművészek, technikához értő szakemberek... Megpróbáljuk megmozgatni a főiskolát, több embert bevonni, aktív részvételre ösztönözni.- Mivel mutatkoztok most be?- Artur L. Kopit amerikai író egyik darabjával. A címe így hangzik: Jaj apu, szegény apu, beakasztott tégedet a szekrénybe az anyu, az én pici szívem olyan szomorú.- Hol láthatunk benneteket májusban? .- A fősuli „E” épületében, a volt oktatási igazgatóságon.- További fellépések?- Egyelőre ennek az estének a létrehozásán fáradozunk. Később szeretnénk több előadást a városban, majd országszerte: egyetemeken, főiskolákon.- Szerinted lesz közönségetek? Érdekli az embereket ez a „pszeudo-klasszikus tragibo- hózat, álfrancia modorban”?- Szekszárdon a korábbi előadásaink is sikeresek voltak. Az abszurd színház a bevett színházi stílusoktól, módszerektől való különállást hirdeti. Értelmiségi rétegigényt elégít ki. S úgy látszik itt ez az „igénylő” réteg létezik.- WyAz én slágerlistám Kosztolányi Péter (korabeli felvétel) Tolna 1. Metallica: Phantom Lord 2. Sodom: Blood Trails 3. Kreator: Toxiz Trace 4. Nullear Assault: Betrayal 5. Annihilator: Stonewall 6. Protector: Golem 7. Slayer: South of Heaven 8. Megadeth: Looking down the Cross 9. Voivod: 10. Erosion: Voivod Are You God? * Küldd be te is tizes listádat: névvel, címmel, képpel! Tablódömping idején TALÁLKOZUNK: WÍ-gAN Készülnek a végzősök tablói. Itt az ideje. Közeledik a ballagás, az érettségi, államvizsga. Akik most hagyják el az iskolapadokat, 96-ban találkoznak. Két évvel a másodízben kiírt szabad választások, és egy esztendővel a frenetikus sikerrel záruló Bécs-Budapest világkiállítás után. Micsoda perspektíva! Micsoda távlatok! Magyar irodalmi torzképcsarnok V. (Felvételi Tandori Dezső: Egérlátta tollas veréb Madarat lehetne fogatni velem (de lehetőleg veréb legyen) Bár torz és csalárd minden eszme Létezik létünk mély értelme: Etesd, etesd a verebeket és ne itasd az egereket! Marsall László: Gyűlölet alfa pont Bizony mondom, kezdjünk bele egy gyalázatosb pillaszálon gyűrűzik gyűrűsujjam tested selyem-szőr-fényháromszögének előkészítő) logaritmusát invertálva tölcsérből előtűnő időzónák sarabolnak: „Ó elixir! Ó elégszer! Ó elég szőr!” Ádám-mérgezett mellem faszén-porban hempereg: srrr-brrr-tyrrr , mintha szegycsontokat harapdálnánk s konzervdoboz kopogással iszkolunk tomporon lőtt Zrínyik - mindahányan WESSELY GÁBOR
