Tolnai Népújság, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-16 / 88. szám
4 NÉPÚJSÁG A városházán hallottuk Úgy értesültünk a városházán - ugye, szebben hangzik így, mintha polgármesteri hivatalt imánk, mondanánk? -, hogy az önkormányzat által elvégzett földcseréknél - részben a leendő tűzoltólaktanya, részben pedig a megvalósítandó gyógyszálló helyét érinti - a Tamási Állami Gazdaság és a Széchenyi Mgtsz rugalmasan vállalta a „visz- szapótlást”. Ezzel jól segítette a város céljainak elérését. A tűzoltólaktanyáról szólva elmondható, rendelkezésre áll a közművesített, megfelelő nagyságú és fekvésű teVéleményem szerint Talpon marad a Kop-Ka Év elején, amikor belépett a lakásvásárlási hitel visszafizetése, az a lakosság zsebéből majdnem teljes mértékben kivette a pénzt. Ez a januári, februári forgalmon meglátszott. Sokkolták az embereket a bődületes árnöveléssel is, de ez, ellentétben az előző évekkel, most nem hozott vásárlási lázat. Most az a helyzet, hogy egyszerűen nincs az embereknek pénze, mert részben az OTP vitte el, falun pedig úgy gondolom, mivel még nem jelent meg a földtörvény, tartalékolnak. Nem azt akarom neked mondani, hogy visszaesett a forgalom, de azt a dinamikát, amit az árnövekedéssel hozni kéne, nem éri el. Mennyiségben nem adunk el annyi terméket, mint régebben... Úgy ítélem meg, az áfész új vezetése egy szabadabb kereskedelmi munkát tesz lehetővé és a különböző boltok megnyitásával, illetve átszervezésével nagyobb eredményt lehet elérni. Bízom abban, hogy talpon maradunk 1991-ben és biztosítani tudjuk a szövetkezet fejlődését. Ehhez megvannak az elképzeléseink. Elmondok közülük néhányat. Igyekszünk olcsók maradni a piacon és, ha olcsó árakkal dolgozunk, akkor többet tudunk forgalmazni, ezáltal több lesz a nyereség is. Élelmiszerszakmában a boltjaink 10%-kal forgalmaztak többet a bázisnál az első negyedévben. Iparcikk-, műszaki, járműszakma - mivel nincs rend az alkatrész-behozatal ügyében és a gépkocsipiac sem mozog - kicsit visszaesett. A ruházati szakmánál 7-8%-os felfutás van, ami a jelenlegi gazdasági helyzetben jó. Szólok a kisközségekről is. Mindent megteszünk a vásárlókért: próbáljuk biztosítani a szenet, az alapvető ruházati- és iparcikkeket kivisszük, most indul a növényvédő szeres akció - Zukkal mozgóárusítás ruházati vásárt rendezünk a nagy boltok kitelepülésével. Rövid időn belül külkerjogot akarunk szerezni és a Forrás Áruházban személygépkocsi bizományi értékesítését tervezünk. Ösz- szességében - a jövőt tekintve - átlagosan 15-20%-os forgalom- növekedést szeretnénk az idén elérni úgy, hogy nem akarunk létszámot csökkenteni, hanem a meglévő dolgozóknak kívánunk jó szervezéssel munkát biztosítani. (Elmondta Bajor József kér. főosztályvezető Tamásiban.) Tamási és környéke Ut az átriumos lakótelepen rület és most már az országos parancsnokságon a sor, hogy biztosítsa az építkezés anyagi fedezetét. A városközpontban járóknak bizonyára feltűnik egy-két foghíjtelek, illetve lebontásra ítélt épület. Nos, ezek értékesítésére és beépítésére üzleti alapon az önkormányzat megkereste a városban szóba jöhető vállalkozókat és már érkeztek be tervek a Nagy-Buhin- ban lévő foghíjtelek, valamint a volt KÉV-épület (erdőgazdaság mögött) hasznosítására, illetve beépítésére. A városban egyébként a képviselő-testület tagjai a saját területükön felmérik a foghíjtelkeket. Rengeteg bosszúságot - jogosat! - okoz egy korábbi hibás tanácsi döntés - húsbavágó következményeivel - az úgynevezett átriumos lakótelepen élőknek. A Könyves Kálmán és a Károlyi Mihály utcáról, a legelszúrtabb területről van szó - a helyiek más jelzővel illetik -, amit annak idején közművesévé, úttal, járdával adtak el, s az ott építkezők azóta is hiába várják, hogy az összes közművesítés megoldódjon. (Egyébként ez az egész ügy megérdemelne egy misét - szokták mondani!) Nos, most annyi jó hírrel szolgálhatunk, az önkormányzat 2 milliót tudott beállítani a költségvetésébe, ami arra elég, hogy olyan utat, valószínűleg 3 métereset, építenek, amin száraz lábbal és gépkocsival is lehet közlekedni. Az önkormányzatnál most várják a kivitelezők árajánlatait. Tudjuk, ez Így nem nagy dolog, 7 millió kellene, de azért pesties kiszólással ez se semmi... Aki szédül, kiszá II Rosszkor érkezünk Felsőnyékre, ugyanis a faluközpontban lévő teázót bármennyire szerettük is volna meglátogatni, nem sikerült, mivel szünnapot tartott a „tulaj”. No, de sebaj, gondoltuk, majd legközelebb megtesszük tisztelgő látogatásunkat, s aztán megkérdezzük, a felsőnyékiek rummal vagy rum nélkül isszák a teát. Nyitva találtuk viszont a közelben lévő polgármesteri hivatalt, s munkában Cseke István polgár- mestert, aki készséges volt. Elmondta, a környezetvédelem terén kívánnak előrelépni, ezért úgy határoztak, június 30-ig kísérleti jelleggel összegyűjtik az önkormányzat gépével a zsákba tett szemetet és így kívánják megakadályozni az illegális szemétlerakást. Szóba hoztuk a teázót is, s ezzel együtt e megnövekedett kereskedői létszámot, a felkapott palackozott italok boltjait, a négy maszek vendéglőt.- Nem sok ez egy kicsit egy 1314 lélekszámú községben? - érdeklődtünk. Cseke István mosolygott: - Tudja, ez úgy van, mint a ringlispilen, aki szédül, az kiszáll... - mondta. Derültünk, aztán komolyra fordítottuk a szót. Megtudtuk, 22 szolgáltató iparos dolgozik a községben, hiány férfi fodrászból, szikvíz- készitőből, asztalosból, ácsból, tetőfedőből van és egy cipész sem ártana. A hiányt vidéki - szabadhídvégi, magyarkeszi - szakemberekkel pótolják, de azért jó lenne a hazai iparos is. Fiatalok, vállalkozók, itt a lehetőség! Útban a teázó melletti tsz-húsboltba Elvagyunk rossz tutyiban is Magyarkesziben, a Szurmai utca 10. sz. előtt álldogálunk, amikor néhány házzal feljebbről segítség érkezik Mihalik Jánosné személyében. Azt mondja, Simonék nincsenek otthon, de szívesen átadja az üzenetet. A falusi ember már csak ilyen, amit tesz, szívesen teszi. Beszédbe elegyedünk, s megkérdezzük újdonsült ismerősünket, hogyan élnek Magyarkesziben.- Jobban, mint a városiak, mert nincsenek akkora igényeink. Mi rossz tutyiban is elvagyunk. Gazdálkodás? Mi már nem tudunk az urammal, hiszen mind a ketten rokkantak vagyunk. Egy keresetből éltünk hosszú évekig négyen. Most három unokám és egy beteg lányom van... A nagyobbik unokám Pécsen az idén érettségizik óvónőképzőben és logopédusnak szeretne tanulni Pesten, de nagy a túljelentkezés... Azt kérdezi, hogyan telnek a napok? Megetetjük a kiscsibéket, disznókat megfőzzük az ebédet, aztán el is szalad a nap. Baromfi van, meg két disznó. Leálltunk a hizlalással, mert teljesen ráfizetéses lett, a tavalyi disznók árát megetettük az idén. Ezután az lesz, hogy a nyugdíjból veszünk egy kis malacot, aztán fölneveljük magunknak. Többet nem, mivel semmivel sem éri meg foglalkozni. Sokan beugrottak, felvették a 450 ezret, tehenet vásároltak, berakatták, aztán most nem kell senkinek... Pedig jól jönne az a kis pénz, mivel a vásárban minden drága, meg most Kis ember nem tud gépet venni már a fiatalokat kell segíteni, mert rosszabb helyzetben lesznek, mint mi. Választás? Mi nem voltunk el szavazni, mert mindegy, hogy ki teszi el a pénzt. Csak úgy gazdálkodnának odafönn, hogy nekünk is maradjon!Tudják, nagyon lenn van a mi falunk. A tsz-t fölbomlasztani hülyeség, mert kis ember nem tud gépet venni, meg jószágot sem, aki húzza az ekét... Máskor is úgy lehetett megélni - szegényesen -, hogy édesapám vett teheneket, aztán leszerződtünk az állami gazdaságba. Pénz csak jószágból, meg kukoricából volt... Üzen a szerkesztő Egy magát megnevezni nem kívánó hőgyészi olvasónknak üzenem, hogy bár nem mindenben értek vele egyet, azért szóltam az illetékeseknek. Bizonyára intézkednek is. Jobban szerettem volna, ha levélírónk aláírja a nevét, mert ha van véleménye valakinek, akkor azt vállalja is. Csak azért nem közöljük levelét lapunkban, meg a választ sem, mert névtelen maradt. Nem a hőgyészi, de a többi olvasónknak is mondom, várom további leveleiket olyan kikötéssel is, hogy aláírt nevük ne kerüljön nyilvánosságra. Tudom, ma még betartanak a szókimondónak, ezért ez az „engedmény”. Egyébként mi védjük az informátorunkat. Kedves hőgyészi olvasónk! Névtelen levélre most reagálok utoljára, bár tudom és egyre inkább tapasztalom nap mint nap, hogy igaz a Mátyás királynak tulajdonított mondás, amit Galeotto Marzio jóvoltából megismerhettünk: „Hajolj meg, s már szeret, bíráld: gyűlölni fog.” Én azért a lelkemet mégsem adom el... Szeretettel üdvözli: ÉKES LÁSZLÓ Rászoruló gyermekekért! Érzelmileg is elszegényedő világunkban mindig jólesik hírt adni olyan ténykedésről, kezdeményezésről, ami embertársainkat szolgálja. Ezért külön öröm az újságírónak, amikor ezt a célt segítheti a maga módján, a maga eszközeivel. Jelen esetben arról van szó, hogy Tamásiban még az időseknek szánt jótékonysági előadáson Balassa Zoltán alpolgármester felvetette, a fiatalokra, a rászoruló gyerekekre is gondolni kéne, hiszen egyre drágább a tornafelszerelés, az ismereteket gyarapító kirándulás, a pihenést szolgáló táborozás és minden. Legjobban ezt a többgyermekes szülők érzik meg. Az ötletet felkarolta az önkormányzat munkáját segítő szociális és oktatási bizottság, s így jött létre a fenti címet viselő alapítvány, aminek a székhelye a polgármesteri hivatalban van. Célja: a Tamási városban élő rászoruló iskoláskorú gyerekek beiskolázása tárgyi feltételeinek, az iskolai üdültetés anyagi eszközeinek megteremtéséhez hozzájárulni az alapítók által felajánlott 20 ezer forinttal. Az alapítványt kuratórium kezeli, aminek tagjai: Balassa Zoltán alpolgármester, Szép Ferencné pedagógus (I. sz. iskola), Varga Gá- borné pedagógus (II. sz. iskola), Kaszás Dezsőné pedagógus (Béri Balogh Ádám Gimnázium) és Vidáné Tanka Éva pedagógus (Vályi Péter Szakmunkásképző és Szakközépiskola). Az alapítványhoz bármely kül- és belföldi jogi és magánszemély csatlakozhat tetszőleges nagyságú befizetéssel. A kuratórium a támogatás odaítéléséről meghatározott időközönként dönt. Tamásiban a kezdeti lépés után megteszik a többit is: április 21-én este 6 órakor jótékonysági műsort rendeznek, amelyben fellépnek Mészöly Katalin és Horváth Bálint operaénekesek, a Pro Cultura Humana Vegyeskar, a zeneiskola gyermekkara és szólistái, az I. Sz. Általános Iskola gyermekénekkara és szavalói, a II. Sz. Általános Iskola német nemzetiségi csoportja, színjátszói és aerobic csoportja, a Vályi Péter Szakmunkásképző és Szakközépiskola szavalója, a gimnázium társastánccsoportja, az Egyesült Közművelődési Intézmény gyermek társastánccsoportja, a városi fúvószenekar, valamint az I. és II. Sz. Óvoda apróságai. Belépőjegyet a művelődési központban lehet vásárolni, s az alapítvány javára tett adományok az adóalapból leírhatók. Sok ember munkája van (lesz) abban, hogy a rászorultakon segítsenek és jó ügyért, kulturált körülmények között találkozhasson a város apraja-nagy- ja. Benzinkút épül Nagykónyiban Mostanában úgy mondják, divat vállalkozni - és leszűkítve mindezt egy tevékenységre -, divat benzinkutat építeni. A megfogalmazás természetesen ezúttal nem helyes, mivel egyrészt a megélhetésről van szó, másrészt viszont - bár ellentmondanak ennek az üzemanyagárak - egyfajta szolgáltatásról beszélhetünk. A kérdés csupán: kell-e ennyi benzinkút? A nyugati példák mellett - ott minden településen van egy, kettő belőlük - hozzunk egy hazait. Gőgös István dombóvári lakos, ma szülőfalujában, Nagykónyiban épít benzinkutat. Felmérte a lehetőségeket - a helyi, a koppányszántói, az értényi és a környékbeli gépkocsik számát, hozzászámolta az átmenő forgalmat -, aztán vállalkozásba kezdett. Megvette a volt Koppány-híd melletti területet, s ott egy hat kétfejes benzinkutat akar megvalósítani. Normál, szuper, extra és ólommentes benzin eladása mellett háztartási tüzelőolajat és gázolajat is lehet majd vásárolni a családi vállalkozásban működtetendő töltőállomáson. A kezelő- épületben autóápolási és -felszerelési cikkeket kívánnak árusítani, s „ha minden összejön”, akkor palackozott italok boltját is kialakítanak. A hatmilliós vállalkozást Gőgös István tavaly októberben kezdte - a hitel mellett sok mindent saját maga készített el -, május közepén, végén akarja befejezni, illetve ekkortól kezdve akarja megtölteni az Áfortól szerzett üzemanyaggal a gépjárművek tankját. Úgy tervezi, hogy reggel 6-tól este 9-ig, 10-ig nyitva tartanak majd, ám ez az igénytől függően módosulhat. * Az oldal készítői, Ékes László újságíró, Gottvald Károly és Kispál Mária fotóriporter köszönik figyelmüket és továbbra is várják érdeklődő, bíráló, ötletet adó leveleiket, telefonjaikat, üzeneteiket. * Még egy hónapi munka hátravan fotó: gottvald k.
