Tolnai Népújság, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-15 / 87. szám

4 NÉPÚJSÁG 1991. április 15. Ez az igazi Mármint ez a fotó ábrázolja azt az épületet, ahol a szekszárdi Polgári Ol­vasókör működött. A múlt heti Szekszárdi Szemlében ugyanis sajnála­tos módon nem ez a fénykép jelent meg. Miután több visszajelzés is ér­kezett hozzánk, ezúton korrigáljuk tévedésünket. Ünnepeljünk együtt! Május elsejére készülnek a munkavállalók A szerkesztő levele A szekszárdi városvédők egyik képviselője kereste fel nemrég jelen sorok íróját, s hívta fel figyelmét arra a gaz­dátlan hirdetőtáblára, amely a tanítóképző főiskola előtt ta­lálható. Ki tudja miért, egy úgy­nevezett umlautos e betű talál­ható a táblán, egyébként sem­miről nem informál - ám annál jobban kilóg a terület összké­péből. Apróság - legyinthet- nénk, csakhogy Szekszárdon - akárcsak másutt is - nagyon sok ilyen aprósággal találkoz­hatunk. Jóval kevésbé lehetne viszont csekélységnek minősí­teni a Kálvin tér és környéke helyzetét, ahol is mindmáig megoldatlan a csatornázás. A legutóbbi önkormányzati ülé­sen két képviselő is közölte, hogy a szennyvíz a házaktól egyenesen az utcára folyik, s elképzelhető, hogy ezek után milyen látványt nyújt ez a jobb sorsra érdemes városrész. A két képviselő egyúttal javasolta is, hogy a Szekszárdi Szemle is foglalkozzon ezzel a gonddal, ami idővel természetesen szándékunkban is áll. A baj csak az, hogy van még jó né­hány „Kálvin tér” a megyeszék­helyen, s ha írunk is ezekről, még nem biztos, hogy minden azonnal megoldódik. SZERI ÁRPÁD A nem éppen esztétikus hir­detőtábla FOTÓ: ÓTÓS RÉKA Az idén 101. alkalommal kö­szöntjük május elsejét. A közelgő nevezetes dátum alkalmából kér­deztük Péti Imrét, a Szekszárdi Munkavállalók Érdekegyeztető Ta­nácsának megbízottját, aki a koor­dinátori teendőket látja el, hogy mi­ként készülnek erre a napra.- A Szekszárdi Munkavállalók Érdekegyeztető Tanácsa - mely az ágazati szakszervezeteket, a Szoli­daritás szakszervezetet, a Függet­len Rendőrszakszervezetet és a munkástanácsokat tömöríti olyan ünnepet kíván szervezni, amely a kikapcsolódás mellett al­kalmat teremt a közös gondolko­dásra - tudtuk meg Péti Imrétől. - A sportcsarnoknál és környékén megrendezendő majális központi programjáról ezek az érdekképvi­seleti szervezetek gondoskodnak. Ezen a munkásünnepen szívesen látunk minden olyan politikai és társadalmi erőt, melynek célja és gyakorlata a munkavállalók, a nyugdíjasok, a munkanélküliek helyzetének javítása, érdekeik képviselete. Legfontosabb célkitűzésünk az, hogy ez a nap a munkavállalók ösz- szefogásának, együttes fellépésé­nek kifejezője, a munkásszolidari­tás ünnepe legyen Látogatóban „A legfontosabb: tekintettel lenni másokra ” „Számomra a szeretet szó cselekvést jelent” FOTÓ: ÓTÓS RÉKA- Amíg világos van, nézzék meg a kertemet - fogad bennünket Endrődi István képviselő úr. A csa­ládi ház a partoldal mellett épült egy szurdok szomszédságában, igazán csodaszép látvány, pláne ilyenkor tavasszal a sok-sok virág­zó gyümölcsfával és kerti virágok­kal. A szurdik melletti kiskertben szinte minden talpalatnyi hely megművelve, beültetve. - A felesé­gemé a konyhákért és a virágok, mert nekem a ház még igencsak sok munkát ad. Aztán megnézzük a még befejezés előtt álló házat is.- Ahogy szobáról szobára hala­dunk, ön nagyon sok mindenre mondta azt, hogy saját kezűleg ké­szítette. Mikor kezdtek el építkezni, kik segítettek még a munkákban, hisz mint mondotta, a készpénz az építkezéshez igencsak korlátozott volt.- Pontosan 1985. pünkösdva­sárnapján kezdtük el az építkezést. Az első időkben rokonok, barátok segítettek. Nagyon hálás vagyok mindenkinek, mert a pénzértéken felül a segítő szándékot sokkal fon­tosabbnak tartom.- Ön gépészmérnökként a me­gyei önkormányzati hivatal közle­kedési osztályának vezetője. Sokat dolgozott a házuk felépítésében és még mindig van sok tennivaló. Most már hét hónapja mint képvi­selő is tevékenykedik. Jut-e ideje másra?- Nemrégiben gondoltam arra, hogy ebben a korban az ember számvetést készít; mit tettem, mit értem el eddig. A legfontosabb számomra a három gyerekem, a velük való kapcso­lat. Nagyobbik lá­nyom 18, a fiam 15, és a legkisebb, An­na 8 éves. A két na­gyobbal már fel­nőttként beszélget­hetek és jólesik, ha gondjaikkal prob­lémáikkal hozzám fordulnak.- Örültek, hogy édesapjuk képvi­selő lett?- Igen, olyannyi­ra szurkoltak, hogy nagy lelkesedéssel ragasztották a választás előtt a plakátokat és hordták szét a szórólapokat.- Kert, virág, gyerekek, házépí­tés, munkahely, annyi szeretettel és türelemmel beszél, mesél mind­erről, hogy óhatatlanul felmerül a kérdés; honnan ered az energia, a kiapadhatatlan tennivágyás?- Tolna-szigeten születtem, in­nen hoztam magammal a termé­szet, a kert iránti vonzalmat. Csalá­di házban nőttem fel, messzeatöb- bi településtől, s ezért vallom azt, hogy ha akar, az ember sok min­dent egyedül is megtud oldani. A legfontosabb pedig, amibe véle­ményem szerint időt, energiát, sze- retetet érdemes „befektetni”, az a gyerek.- Beszélgetésünk során több­ször elhangzott az a szó, hogy sze­retet. Mit ért ön ezen?- Számomra a szeretet szó, cse­lekvést jelent, mégpedig azt, hogy legyünk mindig tekintettel mások­ra. A sok elfoglaltságom ellenére, vagy éppen ezért, már régóta a bel­városi templom énekkarában éne­kelek. Nem egy profi énekkar, de nagyon szeretünk együtt lenni, énekelni. Ott az emberek jobban kinyílnak, és mikor képviselőnek javasoltak, éreztem, szeretnék ha gondjaik, problémáik szószólója lennék. Szóval a legfontosabb: te­kintettel lenni másokra. Az ember sokat vét, nehéz megvalósítani az evangélium szavait, de törekedni kell rá. Szörnyű lenne, ha a negy­ven év eszmei diktatúrája után most a pénz diktatúrája következ­ne.- Mit szeretne megvalósítva látni Szekszárdon?- Munkámból kiindulva, jó lenne javítani a város közlekedésén. Bí­zom az autópálya megvalósulásá­ban. Jó lenne, ha nem pocsékol­nánk el szellemi javainkat, ha min­denki azt csinálná amihez ért, ami­vel igazán hasznot hozhatna ma­gának, a városnak és az ország­nak.- SAS ERZSÉBET ­Egy hivatal... Ahol mindenki igent mond! Névváltoztatás. A születések anyakönywezésénél már érintet­tük a névváltoztatások egy részét, mégpedig a kiskorú gyermekekét. Hogy teljes legyen az informá­ciónk, újra visszatérünk rá, vala- miat szó lesz a válás utáni és a BM által engedélyezett névváltoz­tatásokról. A gyerekek utónevét 14. éves korukig szüleik kérésére meg lehet változtatni. Amennyiben új utóne­vet kérnek, illetve a meglévő két utónév felcserélését, vagy az egyik utónév törlését kívánják, a követke­ző a teendő. Pár soros kérelmet, 300 forintos illetékbélyeget, a gyermek születési anyakönyvi ki­vonatát és személyi lapját, a lak­hely szerint, illetve a gyermek szü­letési helye szerint illetékes anya­könyvi hivatalban kell benyújtani. A kérelmet mindkét szülőnek alá kell írnia. A névváltoztatás megtörténte után a szülők új kivonatot és sze­mélyi lapot kapnak a gyermekről. A válás utáni névviselést az elvált nőnek az anyakönyvi hivatalban kell bejelentenie, 300 forintos ille­tékbélyeget csatolva, amennyiben a továbbiakban nem a házasság­ban viselt nevét kívánja megtartani. Válás utáni névváltoztatás esetén ugyanolyan formákban veheti fel nevét mint a házasságkötésnél, egyet zár csak ki a jogszabály. Ab­ban az esetben, ha a házasságban nem viselte teljes férjes nevét, úgy azt válás után sem kérheti. Például ha valakit a házasságban Nagyné Kis Katalinnak hívták, válás után nem veheti fel a Nagy Józsefné ne­vet. Vagy marad Nagyné Kis Kata­lin, vagy Nagy Katalin, vagy Kis Ka­talin. A válás utáni névváltoztatás nincs időhöz kötve, válás után bár­mikor egyszer élhet ezzel a lehető­séggel minden elvált nő. Amennyi­ben kimerítette ezt a névváltoztatá­si lehetőséget és újra vissza kíván­ja venni a leánykori nevét, azt már csak BM névváltoztatási engedél­lyel teheti. Ugyanez vonatkozik a házas­ságban élőkre is, ha a feleség a há­zasságkötéskor felvett nevét kí­vánja megváltoztatni. A BM névvál­toztatási engedélyeket a helyi anyakönyvvezetőhöz kell benyúj­tani (formanyomtatvány van hozzá) 500 forintos illetékbélyeggel és há­zassági anyakönyvi kivonattal. A fentiek vonatkoznak azokra a BM névváltoztatási kérelmekre is, ami­kor az állampolgár családi vagy utónevet kíván változtatni. A kért családi név nem lehet közismert név, tehát egy művész vagy politi­kus neve. A névváltoztatást kérők többnyire azért kérik nevük meg­változtatását, mert az nehezen ír­ható, rosszul érthető, vagy rossz hangzású. A BM a névváltoztatási kérelme­ket szinte kivétel nélkül engedélye­zi. Az ügyfelek egyébként minden kérdésére választ és segítséget kapnak a lakhely szerint illetékes anyakönyvi hivatalban. Következő számunkban a halál­eset anyakönywezésével kapcso­latos tudnivalókról tájékoztatjuk kedves olvasóinkat.- sas ­Rejtett értékeink A postapalota Francia kapcsolat A folklór világközpontja Gannat A világon mindenütt állami támo­gatásban részesül a kultúra, hi­szen a különböző szórakozási for­mák nem lehetnek mindig nyere­ségesek. Akad azonban nagyon sok példa arra, hogy a kulturális szféra akár gazdaságot fellendítő tényező is lehet. Jó példa erre a franciaországi Gannat, ahol évente folklór világfesztivált rendeznek. A 6500 fős településen tízezres nagyságrendű az érdeklődők szá­ma minden júliusban. A közelmúlt­ban Gannatban járt egy önkor­mányzati vezetőkből és népműve­lőkből álló szekszárdi küldöttség, tapasztalatok gyűjtése és kapcso­latfelvétel miatt. Bonfig Ágnessel a Babits Mihály Művelődési Központ igazgatóhelyettesével, a résztve­vők egyikével beszélgettünk az ott tapasztaltakról.- Utazásunknak alapvetően két célja volt. Egyrészt az, hogy meg­nézzük: miként működnek Fran­ciaországban az önkormányzatok, valamint, hogy mi történik a kultu­rális életben. Megvizsgáltuk azt is, hogy milyen intézményei vannak a kultúrának, illetve az önkormány­zat és az állam milyen módon tá­mogatja ezeket az intézményeket. Gannat község Franciaország kö­zepén, Vergne tartományban talál­ható. Az ottani folklór- és kultúra­egyesület meghívásának tettünk eleget. Tartalmas és nagyon sokrétű programokon vettünk részt. Szá­momra a legizgalmasabb kérdés az volt, hogy a gannati folklór világ- fesztivál és a mi Duna menti folklór­fesztiválunk között milyen kapcso­latok alakulhatnak ki. A kérdések megvizsgálásán túl különféle cse­reprogramokat is szerveztünk. Ezek kezdeteként a palánki mező- gazdasági iskola fogad áprilisban francia diákokat, majd júniusban a palánkiak viszonozzák a látoga­tást. Meghívást kaptunk a jövő évi, Vishyben megrendezendő híres vásárra, valamint egy borünnepre is. Turistautak szervezéséről is be­szélgettünk. Az idei világfesztiválra a bogyisz­lói cigányzenekar utazik 45 kisdiák kíséretében. Számunkra is meg­gondolandó, hogy miként lehet a falu és környékének lakóit gazda­ságilag érdekeltté tenni a folklór világfesztivál megrendezésében, ahogy az Gannatban természetes. Ugyanis a környékre fejlesztőleg hat ez a tízezres látogatottság. Egy fesztivál akkor lehet nyereséges, ha minél szélesebb bázist, látoga­tottságot tud teremteni. Nekünk itt a Sárközben minden adottságunk megvan ahhoz, hogy sikeres fesz­tivált rendezzünk, hiszen európai kuriózum az itteni folklór és termé­szeti környezet, valamint a gasztro­nómiánk és persze a borkultúránk. SÁRVÁRI JÁNOS Ma már talán furcsának hathat ez a megnevezés, ám annak ide­jén, amikor építették, így hívták a nekünk immár régi posta székhá­zát. A legrégibb e célra szolgáló ház azonban a Német (később Be- zerédj) utcában volt, amely a múlt század második feléig a megye- székhely főutcájaként szerepelt a köztudatban. Valaha a levél-, újság- és pénz- forgalmi állomás szerepét betöltő postastáció bérlete bizalmi állás­nak számított, elnyerésének felté­teléhez elengedhetetlen volt a fel­tétlen hűség az uralkodóhoz. Nem titok az sem, hogy ez az intézmény az akkori titkosszolgálat számára is dolgozott, s olykor nemcsak a le­velek feladóit és címzettjeit ismerte meg, hanem azok tartalmát is. Az első - általam ismert - posta stá­cióbérlő Augusz Antal volt, a ké­sőbbi báró édesatyja, akinek alkal­mazottai szorgalmasan gyűjtöget­ték a kézbesítéskor fizetendő két krajcárokat. Később, egészen 1884-ig postamester állott a hivatal élén, Szekszárdon Zarubay Fe­renc, akit száz esztendeje helyez­tek nyugdíjba - egészségi állapo­tára hivatkozva. Az élet tréfája, hogy az öreg úr két utódját is túlélve 1924-ben hunytéi. Még őt is túlélte az, aki annak idejen egyetlen alkal­mazottja volt: Szajky István kézbe­sítő. Természetesen külön könyvet lehetne megtölteni az egykori valós panaszokkal és vélt sérelmekkel, amelyek között a lassúságtól az elégtelen fűtésig minden előfordul. Ehelyett érdemes elmondanunk, hogy az egyetlen postás naponta széthordta az egész városba a le­velet, lovas fogattal Sióagárdról beszállította a küldeményeket, a gemenci hajóállomásra hajtott ki a fővárosi újságokért hetente két­szer, s mindezt meglehetősen sze­rény bérért tette. Borravalót több­nyire csupán újévi jókívánságért kapott. Mindennek a Bezerédj utcai bé­relt épület volt tanúja, amely a szá­zadforduló fejlődését követően egyre eldugottabbá, kényelmetle­nebbé vált. Hosszas huzavona után először 1909 decemberében írtak ki pályázatot a postapalota tervezésére, amelynek tartalmaz­nia kellett az épületben lévő felve­vőhelyiség, a távírda és szolgálati lakások elhelyezését is. (Érdekes­ségként megemlíthetjük, hogy a bí­rálók között volt köztársasági elnö­künk nagyatyja, Göncz Árpád pos­tafőtanácsos.) A pályázat ered­ménytelen volt, ezért egy év múlva újra meghirdették, majd a telken lé­vő épületek lebontásával nagyott pihentek. A bedeszkázott központi hely azután hosszú hónapokig volt a helyi élcek és kabarétréfák cél­pontja, amelyek közül az egyiket Bodnár Jenő, a Nemzeti Színház helyi születésű későbbi művésze adta elő nagy sikerrel a szekszárdi kaszinóban 1910 szilveszterén. Végül több határidő-módosítás­sal 1912. május 25.-én költözköd­tek át „az új, impozáns postapalo­tába”, és másnap, éppen vasárnap „már megkezdődött a hivatalos működés”. A korabeli viszonyok­hoz képest korszerű csőposta kö­tötte össze belül az egyes felvevő­helyeket, kívül pedig a magyar álla­mi címer ékesítette az épületet. Még az év augusztusában villamos órát helyeztek el a külső homlokza­ton, s ez nagy örömére szolgált a helyi közönségnek, hiszen sötéte­dés után is világított és jelezte a múló időt. Két emberöltőn át szolgálta ez az épület a helybelieket, s napjaink­ban, amikor belső átalakítása zaj­lik, még mindig elcsodálkozhatunk a míves és példamutató ácsmun­kán, a szecesszió emberközeli homlokzatképén. S bár nem erre született, ráillik az épületre is a Csak posta voltál című vers gondo­lata: „Régibb otthonodról - s a vad hegyekről, melyek alul egykor / kö­zéjük jöttél, s amelyek felé / emlé­ked visszanéz közülük; ez vagy/te, ez az emlék!” DR. TÖTTÖS GÁBOR E heti kérdésünk: Ki az a szek­szárdi költő, aki a Csak posta voltál című verset írta? A közelmúltban átépített postapalota fotó: ótós reka

Next

/
Thumbnails
Contents