Tolnai Népújság, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-13 / 86. szám

1991. április 13. NÉPÚJSÁG 5 Egy körjegyző két széke Egyik szék Várdombon van, a másik Pörbölyön. Az előbbi településen 1135 ember él, az utóbbin 635. A körjegyző, aki mindkét községért felelős munkájával - Nagy Ferenc. Ő korábban is admi­nisztratív vezetője volt e két falunak, amikor Báta- szék nagyközség tanácsának vb-titkáraként dol­gozott. Vele beszélgetünk és közben kiderül, mit jelent egy nagy létszámú tanácsi apparátus irányí­tása után napi részfeladatok megoldásában köz­reműködni, de az is szóba kerül, hogy melyek a megoldásra váró feladatok, gondok, problémák. Decembertől márciusig Az alig negyedév munkájáról teljes képet adni az tud, aki minden nap minden órájában jelen van az említett két falu életében. Míg Nagy Ferenc em­lékezik a körjegyzői pályázatának és elfogadásá­nak körülményeire, a pörbölyi hivatalában többen keresik.- Kérvényt kellene kitölteni, ha a jegyző úr segí­tene, nem most azonnal, ráér holnap is...- Azért jöttem vissza - kezdi egy idős asszony - mert nem kell nekem az a kétezer forint. Ne mondja senki, hogy én magukra szorulok, meg aztán úgy megbántott engem a főjegyző úr, hogy én azt nem tudom megbocsátani... A körjegyző nem magyarázkodik, látja, hogy az asszony nem úgy viselkedik, mint ahogy alig fél órával korábban megegyeztek. Mérlegel és visszafogja indulatait éppen úgy, mint a jelen levő polgármester, Galyer János. Ilyen ügyből hetente több is akad. Tudták ezt a képviselők, és azok, akik elfogadták az önkor­mányzatok hivatalait? Bízzunk benne, hogy igen, mert idegfeszítő munka.- Azért a fizetésért kibírja - így az utca embere, amikor a jegyzőről kérdem.- Én nem kértem a béremet - mondja Nagy Fe­renc - valóban soknak éreztem első hallásra. A közszolgálati törvénytervezetet ismerve, a szakmai végzettségemet és múltamat figyelembe véve álla­pították meg a fizetésemet, ami 37 ezer forint. A 15 százalék vezetői pótlékot nem fogadtam el. A körjegyző 1990. december 1 -jétől foglalta el helyét a két széken. Rács László a várdombi és Galyer János a pörbölyi polgármester januártól. A körjegyző az igazgatási feladatokat végzi az anya­könyvezéstől kezdve, a gyámügyön át, a szabály- sértés, szociálpolitika, hagyatéki eljárásig min­dent. A januári induláskor először széket kellett sze­rezni Pörbölyön. Ez szó szerint értendő, és aki a jelenlegi körülményeket látja, hiszi is. Egy öreg íróasztalnál csak az írógép lehet öregebb, ami a körjegyző munkaeszköze. Az irodákat az apparátus dolgozói rendezték be. A pörbölyi embereknek az tetszik és helyeslik, hogy nem kell utazgatniuk sem Várdombra, sem Bátaszékre, ha olyan gondjuk van, ami a tanácsra - nehezen igazodik a szó - önkormányzatra tarto­zik, mert helyben elintézhető. A körjegyző munkaidejéből egy napot Pörbö­lyön tölt, négyet Várdombon, de ez a közeljövőben úgy módosul, hogy Pörbölyön két nap és Várdom­bon három. Közös az átmenő forgalom A történelem is igazolja számtalan példával, hogy nem pusztulhat el egy település - legyen bár legkisebb lélekszámú - ha egy nagy forgalmú köz­lekedési út átmegy rajta. Várdomb és Pörböly ilyen. Az természetesen kérdés marad, hogy az itt élők mennyire tudják kihasználni ezt az adottságot, mi­ként élnek a lehetőségekkel. Válaszul legyen most annyi elegendő, hogy megszűnt az elvándorlás e falvakból és a legutóbbi években az újonnan lete­lepülők száma is biztatóan nőtt, majd megállt. El­sősorban a kereskedelemben hozhatna változást, vagy a vendéglátásban egy-egy olyan kezdemé­nyezés, ami a gyorsuló átmenő közlekedést lassít­ja, sőt megállítja a két kis faluban. Erre példa egy- egy palackozott italok boltja, gyümölcs-zöldség pavilon. Az ötlet számtalan, vállalkozáshoz a bá­torság mellett egyébre is szükség van, de az épít­kezéseket látva akár megnyugtatónak is nevezhe­tő a helyzet. A pörbölyi faluház Új fogalommal ismerkedik a pörbölyi ember: fa­luház. A valamikori művelődési ház monumentá­lisra tervezett épületéből most több funkciót ellátó faluházat alakítanak ki. Itt megfér majd az egész­ségügyi rendelő, a postahivatal, mert Alsónyékre kell átjárni postai ügyek miatt, de itt lesz majd a polgármesteri hivatal is. Helyet adnak két osztály­teremnek, hogy 1992. szeptember elsejétől az al­só tagozat ismét a faluban legyen. Könyvtár, klub- helyiség és egy úgynevezett színházterem is meg­fér egy fedél alatt, ahol hetente egyszer a mozi is kínál szórakozást. Szilárd burkolatú utak és járdák építésére azért is szükség van, mert ezek léte vonzóbbá teheti a községet, mondjuk a Baján élők számára, akik szí­vesen vásárolnának építési szándékkal családi házas telket. Mert már példa erre is van. Nem lesz helyi adó egyik faluban sem, viszont létrehoztak itt is, ott is egy-egy alapítványt, ami a kommunális feladatokat éppen úgy segíti az el­képzelések szerint, mint az oktatást vagy közmű­velődést. Várdomb kedvesebb? Mielőtt sértődést ingerelne az iménti kérdés, ad­junk választ, hogy azért áll közelebb a körjegyző szívéhez Várdomb, mert 1963 márciusában gaz­dálkodási előadóként kezdte a közigazgatási pá­lyafutását és 1967-ben, novemberben lett vár­dombi vb-titkár. Ő maga úgy emlékszik az ott eltöl­tött két évre, mint ifjúkorának legszebbjeire. Várdombon a legutóbbi időszakban tíznél több lakhatási engedélyt adtak ki. Az alapellátás jónak mondható. Amire különösen hangsúlyt fektettek és büszkék is a várdombiak, az az iskola. Ivóvíz, gázvezeték-építés, járdásitás. Megvalósult és ter­vezett dolgokat gyűjtő három fogalom. Akad, aki nyomban sorolja tovább, hogy:- Tudja mit jelent egy-egy eső után ezen a keleti házsoron lakni? A régi parasztok megoldották ezt okosan. A barázdáikkal, szurdokokkal elvezették a vizet úgy, hogy a faluhoz sem ért. Most megbontot­ták a hegyoldalt, aztán alig tudunk megállni. Ha jön egy kiadós zápor, az úton hömpölyög a víz. Csa­tornázás aligha lesz, miből?- Ezeket a vizeket szeretnénk megfogni - vála­szol Nagy Ferenc. Még bátaszéki éveim alatt ké­szült a várdombi rendezési terv, amely szerint a hegyről lefolyó vizet betereljük majd az út alá, és onnan vezetjük el a kertek mellé. Lépcsőzetes ütemben tudjuk ezt majd megoldani. ...és legyen hagyomány! Bár német ajkú település Várdomb, de népi kul­túrájának emlékeit nem őrizték az itt lakók. Az idei évben érezték úgy első alkalommal, hogy nekik is meg szabad mutatni, amit valahol legbelül mégis óvnak, kimondatlanul. Volt tehát svábbál, ahol nyolc-tíz táncospár mutatkozott be, így megterem­tődött az alapja egy hagyományőrző népi együt­tesnek. Harminc pár jelentkezett, akik szívesen lépnének táncaikkal akár közönség elé is. Ma már úgy áll e hagyományteremtő szándék, hogy fel akarják használni a meglevő családi kapcsolato­kat, amelyek németországi rokonokhoz kötik őket. Pörbölyön az éneklő asszonyok már hallattak magukról éppen a végéhez közeledő népdalének­lési verseny kapcsán is, amit Cinege madár elne­vezéssel ismerhettek meg lapunk olvasói. Az éneklő asszonykórus olyan magja a falu kulturális életének, amely sok-sok rügyet tud fakasztani, míg gyümölcsöt terem. Ami Pörbölyön is, Várdombon is jó példával szolgál, hogy az idősebbek mellett a fiatalok is he­lyet kérnek, kapnak. Betegek és focisták Várdomb önálló körzeti orvossal rendelkezik, dr. Szabó Péter az alsónánai betegeket is ellátja gyógyító tanácsokkal, szerekkel. Pörbölyre az al­sónyéki körzeti orvos, dr. Pató József jár ki a hét három napján rendelni. Ez a három nap januártól van és ha az önkormányzat eredményt akar el­könyvelni, amit elért, akkor ez annak tekinthető. Sőt kézi gyógyszertárral is rendelkezik az orvos, tehát a legalapvetőbbekért nem kell Bátaszékre utazni. A szociális gondoskodás egyik településen sem intézményesített. Megteremtették a lehetőségét, hogy aki akar, az étkezhessen kedvezményesen. Aki Nagy Ferencet ismeri, tudja, hogy ma is szí­vesen rúgja a labdát a bátaszéki „öreg fiúk csapa­tában”. Ami igaz, igaz: már megkérdezték, hogy a várdombi labdarúgócsapat neve mikor szerepel a körzeti bajnokság listáján. Erre most azért sem tud válaszolni, mert a várdombi labdarúgók Alsónáná- ra járnak játszani, a pörbölyi gyerekek, fiatalok vi­szont Bátaszéken találták meg a fogadó pályát. Is­kolába ugyanis ide járnak és a tehetség kutatása­kor könnyen rájuk akad a látó szem. Marad tehát első lépésként a tömegsporthoz vezető út Várdombon és Pörbölyön. Kispályás fo­cihoz, asztaliteniszhez az adottságokat kell ki­használni. Ehhez azért kell legalább egy olyan szív is, ami mozgatja a többi mozgásra vágyót. Ami az arcélhez tartozik Egyes településeken megbecsülik a szakem­bert, bár a múlt rendszert is szolgálta. Nagy Ferenc Várdombon kezdte pályafutását és most ugyanitt lett jegyző. Amit a szakmáról tudni kell, azt megta­nulta a megfelelő felsőfokú intézményekben. Amit a kor politikai szelleme követelt, azt az utat is meg­járta. Meg kell ezt tagadni? Bánja ami volt, harc, hétköznapi küzdelem, öröm és bánat? Nem bán semmit sem, mert produktumok szól­nak helyette szerte a nagyközségben hirdetve egy testület jól, vagy rosszul végzett munkáját. A hibá­kat is elismeri és örül, hogy van módja - ezekből okulva - most a két kis településen a mai kornak megfelelőn helyesen cselekedni. Ezt várja tőle a két település két széke, amelyeket körjegyzőként elfoglalt. DECSI KISS JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents