Tolnai Népújság, 1991. március (2. évfolyam, 54-75. szám)

1991-03-13 / 61. szám

6 KÉPÚJSÁG 1991. március 13. Kézilabda Téli Teremkupa Szombaton helyosztók Szekszárdon Kerékpár Schneider Gábor a hegyi bajnok Befejeződtek a csoportmérkő­zések - következhetnek a helyosz­tók. így sommázható a három hete zajló kézilabda Téli Teremkupa ’91 mérkőzéssorozata, melyen három megyéből 18 csapat szerepel. A csoportmérkőzések tolnai zárófor­dulójában a legnagyobb érdeklő­dés a nők finisét kísérte. Közülük is elsősorban a „B” csoportét, ahol a tengeliciek korábbi két döntetlen­jével a Simontornya és a Tolna I. kezébe került a döntés joga a már­cius 16-i kupafinálés szereplés ki­harcolására. Nos, a két együttes jó iramú, küzdelmes találkozóját a Si­montornya nyerte, így szombaton az „A” csoportban magabiztos tel­jesítménnyel első helyen végzett Húsipari SE Szekszárd NB ll-es együttesével vívja a döntőt. Korábban már beszámoltunk ar­ról, hogy az Iregszemcsei TKI anyagiak hiányában visszalépett, ezáltal a férfiak II. csoportját mind­össze két csapaLalkotta. A szerve­zőbizottság a hétvégi helyosztókra meghívta a Gyönk legénységét, akiknek az eredménye ugyan nem számit a végső sorrendbe, de rész­vételükkel mindhárom csoport 3. helyezettjei azonos számú mérkő­zést játszhatnak. Eredmények, nők „A” csoport: Húsipari SE Szekszárd I.—Tolnai SE II. 29-5 (19-2), Húsipari SE Szekszárd l.-Kocsola 30-7 (14-4), Kocsola-Tolnai SE II. 19-9 (9-6). A csoporton belüli sorrend: 1. Hús­ipari SE Szekszárd 1.8,2. Tamási 6, 3. Dalmand 4, 4. Kocsola 2, 5. Tol­nai SE II. 0 ponttal. „B” csoport: Tolnai SE I.-Húsipari SE II. 15-13 (7-4), Simontornya-Húsipari SE II. 8-6 (3-2), Simontornya-Tolnai SE I. 11-6 (5-2). A csoporton belüli sorrend: 1. Simontornya 7, 2. Ten- gelic 6,3. Tolnai SE 1.5,4. Húsipari SE II. 2, 5. Nagymányok 0 pont­tal. Férfiak, III. csoport: Tolna-Mo­hács 25-25 (11-12), Hőgyész-Mo- hács 34-23 (18-10), Hőgyész-Tol- na 24-14 (10-6). A csoport vég­eredménye: 1. HőgyészÁ,2. Tolna 1, 3. Mohács 1 ponttal. Március 16-án, szombaton Szekszárdon a sportcsarnokban tizenkét helyosztóval - nőknél a 7-8. és a 9-10. helyezésekért már játszottak - zárul a kupaküzdelem. A zárónap programja: 8 órakor Paks-Gyönk (férfi), 8.55: Tolnatej SE-Fadd (férfi), 9.50: Mohács- Paks (férfi), 10.45: Tolna-Tolnatej SE (férfi), 11.40: Gyönk-Mohács (férfi), 12.35: Fadd-Tolna (férfi), 13.30: Dalmand-Tolnai SE I. (női), 14.25: Alap-Mecseknádasd (férfi), 15.20: Tamási-Tengelic (női), 16.15: Hőgyész-Alap (férfi), 17.10: Húsipari SE I.-Simontornya (női), 18.05: Mecseknádasd- Hőgyész (férfi). A megyei kerékpáros szövetség szombaton rendezte meg az 1991. év első bajnokságát Tamásiban. Már hagyományosan a hegyi baj­nokság az a verseny, amely meg­nyitja a szezont a Tolna megyei ke­rékpárosoknak. Ezúttal is volt ér­deklődés, a szomszédos megyé­ből a Siófoki Ezüstpart SE és a most alakult Kaposvári egylet ke­rékpárosai tisztelték meg jelenlé­tükkel a már rangosnak számító viadalt. (A versenynek szép számú néző- közönsége volt, többek között itt ta­lálkoztunk Antlifinger Józseffel a Metálbau Kft. ügyvezető Igazgató­jával, aki egyben Steig Csaba szponzora is. Tőle tudtuk meg, hogy Steig azért nem indulhat a bajnok­ságon, mert a tervezettől eltérően csak reggel érkezett meg Olaszor­szágból, ahol a világhírű PINAREL- LO kerékpárgyár tulajdonosa - ki­váló szakember - személyesen vá­lasztotta ki a többszörös magyar bajnok anatómiai méreteinek leg­jobban megfelelő kerékpárt és kö­zölte, hogy figyelemmel fogja kísér­ni pályafutását, melyhez sok sikert kíván.) A legnagyobb érdeklődés a fel­nőttek és az ifjúságiak közös futa­mát kísérte. Egyedi Zoltán is rajt­hoz állt hosszú szünet után, most már szekszárdi színekben készül a versenyidényre. A győzelmet ille­tően a meglepetés elmaradt. A Fe­kete-tenger partján a Kaukázus hegyeiben edzőtáboron részt vett Schneider Gábor magabiztosan nyerte a bajnokságot. A meglepe­tést Varga Zoltán szerezte, aki eb­ben az évben először indult igazolt versenyzőként és második helye­zést szerzett. A harmadik és ezzel az ifjúsági verseny győztese Vanit- sek István lett. Egyedi egyébként a dobogó harmadik fokára állhatott. A serdülők mezőnyében a két Arató küzdött a győzelemért, végül a hazaiak üdvöskéje Adrián hajrá­zottjobban. A12-13 éves „haladó” korcsoportban Valkay Gábor im­ponáló fölénnyel győzött Pfeifer előtt. A kezdők versenyében a ha­zai pályát jól ismerő tamásiak osz­tozkodtak az érmeken. Az ifjúsági lányoknál Takács, a serdülőknél pedig Henkei bizonyult a legjobb­nak. Eredmények. Felnőttek: 1. Schneider Gábor, 2. Varga Zoltán, 3. Egyedi Zoltán (mindhárom Szekszárd). Ifjúságiak: 1. Vanitsek István, 2. Istlstekker János, 3. Lo­vas Gábor (mindhárom Szek­szárd). Serdülők: 1. Arató Adrián (Tamási), 2. Arató Gábor, 3. Szabó Szilárd (mindkettő Szekszárd). Ha­ladók: 1. Valkay Gábor, 2. Pfeifer László (mindkettő Szekszárd), 3. Simon Gábor (Tamási). Kezdők: 1. Marosi Norbert, 2. Hajdics Balázs, 3. Kiss Nimród (mindhárom Tamá­si). Lányok. Ifjúságiak: 1. Takács Viktória, 2. Hepe Márta, 3. Ágoston Zsuzsa (mindhárom Szekszárd). Serdülők: 1. Henkei Anita (Tamá­si), 2. Sztehló Hajnalka (Szek­szárd), 3. Cziráki Krisztina (Tamá­si). (Hogyan került Egyedi Zoltán a Szekszárdi Spartacushoz a tamá­siaktól? - tettük fel a kérdést Schneider Konrád edzőnek.- Még nem igazoltuk le... Úgy gondoltam nekem megér egy ta­mási utat, hogy megkérdezzem mi van vele, akarja-e folytatni, hisz tu­dom mostanában nem készült ko­molyan. Sajnos Tamásiban is igen rosszak az anyagi lehetőségek. Egyedi például a beszélgetésünk óta már munkanélküli lett. Egyéb­ként a tárgyalásunkkor mondtam neki, hogy most ne döntsön, csak akkor hívjon fel, ha folytatni akarja. Két nappal később telefonált... Az általam készített edzésprogram szerint készül. Ha lesz nemzetközi eredménye, akkor lesz szponzora is. Jelenlegi helyzetében ezt a lehe­tőséget úgy gondolom meg kell ra­gadnia.) Nagy küzdelem után, 25-25-ös döntetlennel zárult a Tolna-Mohács mérkőzés Mozgásigény vagy igénytelenség? Polgármester úr, szereti ön a sportot? Szinte nincs a környéken olyan teremlabdarúgó-torna, melyet a bátaszéki öregfiúk ki­hagynának. Nosztalgiacsapat ez a javából, a negyven éven fe­lüli fiúkat még ma is összetartja a közös emlék. Nos, ha szem­ügyre vesszük napjaink báta­széki sportéletét, nem csoda, ha visszasírják a régi szép idő­ket. A helybéliek a menetrend­szerűen sorra kerülő tömeg­sportrendezvények tanúsága szerint művelni is szeretik a sportot. Májusban több százan húznak futócipőt, hogy a Novák István-em lékversenyen a Szekszárd és Bátaszék közötti húsz kilométer elfogyasztásá­val adózzanak az egykori híres testnevelő tanár emlékének. Mindig is komolyan vették a nagyközségben a foci utánpót­lás-nevelést, ifi- és serdülőcsa­patuk a megyebajnokság éllo­vasa, a Kalász János-emléktor- na pedig a dél-dunántúli gyerek- csapatok seregszemléje. Az egykor szebb napokat látott bá­taszéki sport azonban sorvadni látszik, Novák István és Kalász János nagyon hiányzik. Ezt lát­szanak igazolni Werner Mihály polgármester szavai is:- Sajnos nem a pénzhiány a legfőbb gond, szerintem a sportra kisebb az igény, mint évekkel ezelőtt. A fiatalok egyre kevésbé mozgósíthatók, mi örülnénk a legjobban, ha sport­célokra többet követelnének. Kosárlabdacsapatunk sorsa jól példázza az áldatlan helyze­tet, a fiúk az NB ll-es küzdel­mekből nemcsak a magas uta­zási költségek miatt léptek visz- sza: főleg bajaiak alkották a csapat gerincét és távozásuk­kal egyszerűen elfogytak a já­tékosok. Tornacsarnokunk így aztán félig-meddig kihaszná­latlan. Hogy az idén mennyit ál­dozunk a sportra? Tavaly a ta­nács 300 ezer forintot adott a Bátaszéki SZVSE-nek, tö­megsportcélokra 50-et. Ezt az összeget az egyesület kevesel- te, így az idén már 400-at kap­nak, tömegsportra továbbra is 50 ezret fordítunk.- Szerény ismereteim szerint az ön életében a sport soha nem játszott számottevő szere­pet. Netán ezzel is magyaráz­ható, hogy a 157 milliós költ­ségvetésű település meglehe­tősen szerény összeggel adó­zik a sportnak?- Valljuk be férfiasán, hogy a sport valahogy kimaradt az éle­temből, hacsak a vadászatot és a sakkot nem említem. Ám a költségvetésünket ez cseppet sem befolyásolja. Higyje el, ha látnánk a nagyobb mozgás­igényt a fiatalok részéről, szíve­sen áldoznánk rá. Sajnos úgy tűnik, hogy ennyi is elég. Ha már a fiatalok mozgásigé­nyéről, vagy igénytelenségéről szólunk, nézzük a tényeket: nemcsak az ifjú labdarúgók vi­tézkednek a korosztályos küz­delmekben, hanem négy után­pótláskorú kosárlabdacsapa­tunk is szerepel a szekszárdi városi bajnokságban. Itt van a Húsipari SE Szekszárd súly­emelő fiókszakosztálya, testépí­tők is serénykednek a kondite­remben. A sakkot, az asztalite­niszt és a karatét sem lehet ki­hagyni, az önkormányzati veze­tés valahogy mégsem érzékeli a fiatalok mozgásigényét. Az álta­luk nyújtott támogatás a szinten tartáshoz, a helyben járáshoz feltétlenül elegendő, de a to­vábblépéshez semmiképpen. Labdarúgás NB-s serdülő- és ifi baj n okság Serdülők Paksi Atom-Mohács 2-0 (0­0). Paks: Vesza - Sörös, Éger, Takács, Steiner - Majsai (Ko­vács), Pintér A., Osztermajer, Barta (Pécsi) - Magyari, Váyer. Edző: Patkós István. A helyze­teit jobban kihasználó hazai csapat rászolgált győzelmére. G.: Váyer, Kovács. Jók: Oszter­majer, Kovács. Szekszárdi Dózsa-Komlói Bányász 6-1 (4-0). Sz. Dózsa: Cziráki - Gyén, Pálfi, Biró, Pusztai T. - Lépő, Vincze (Pal­kó), Cseke, Rupa (Szabó) - Be- rényi (Bárdos), Jelusics. Edző: Horváth Csaba. Magabiztos győzelmet arattak a vendég szekszárdi lila-fehérek. G.: Je­lusics 3, Lépő, Cseke, Berényi. Jók: Jelusics, Biró, Lépő, Cse­ke, Berényi. Ifjúságiak Paksi Atom-Mohács 2-2 (0­1). Paks: Tibai - Bakos, Panghy, Prantner, Benedeczki - Lacza, Kródi, Búzás, Bajor (Ötvös) - Hajpál (Stadler), Ács. Edző: Kő­vári István. Az első félidőben sok helyzetet elhibázó paksiak a mérkőzés hajrájában egyenlítet­tek a szervezetten védekező vendégek ellen. G.: Ács, Stadler. Jók: Stadler, Bakos. Szekszárdi Dózsa-Komlói Bányász 1-1 (1-0). Sz. Dózsa: Komiáti - Bildhéber (Horváth), Makk Koller, Búzás - Péter, Ked­ves, Pusztai G., Panghy - Nagy, Honvéd (Teplán). Edző: Kniesz Mátyás. A dózsás ifisták sok kiha­gyott gólhelyzete a végén meg­bosszulta magát G.: Makk. A szekszárdi csapatból csak Makk teljesítménye dicsérhető. Elnézést a képcseréért Mi tagadás, most már biz­tos, hogy sokáig emlékeze­tes marad számunkra Bóka vasárnapi gólja. Egyrészt, mert valójában úgy öt-tiz- évenként láthat ilyet az em­ber, másrészt mert a szép- segdijas találatot méltató tegnapi írásunkhoz csapat­társa, Jelusics gólörömét megörökítő felvételt mellé­keltünk. Néha a gólböség is zavaró, ámbátor Jelusics ün­neplése éppúgy jogos, mint Bókáé. Ezzel együtt mi a kedves olvasó elnézését kérjük, hogy a két dózsás fo­cista képét felcseréltük. Sullivan-díj Smithnek Az Egyesült Államokban egy- egy sportév végén szavazással döntenek arról, ki volt az óceán túl­só felén lévő ország legjobb ama­tőr sportolója. A legtöbb voksot ka­pó sportoló átveheti a Sullivan-di- jat. 1990-es teljesítménye alapján ez a megtiszteltetés John Smith­nek, a szabadfogású birkózásban, a 62 kg-os súlycsoportban olim­piai bajnoki címet szerző (1988) klasszisának járt. Smith az Oklahoma Egyetem testnevelési tanszékén segéded­ző, de természetesen gőzerővel készül még a jövő feladataira is. Amint az szokás, mindig a díj elő­ző, aktuális tulajdonosa adja át a „friss legjobbnak” a Sullivant. Idén Janet Evans úszónő nyújtotta át a kiváló sportolónak azt. 1930 óta ez az első alkalom, hogy birkózót lát­tak a legjobbnak.- Nem tudok mit mondani, csak azt, hogy edzeni, edzeni és edzeni kell - mondta tömören John Smith a Sullivan-díj átvétele után. - Hogy megismétlem-e szöuli olimpiai baj­noki győzelmemet? Nem tudom. Rengeteg idő van még addig, s az ellenfelek egyre jobb formának ör­vendenek. Mai sportműsor Kosárlabda: NB l-es férfi­csapatok rájátszása: Atom­erőmű SE-Videoton SC 17 óra. Ma délután Ligaülés Gunarasban A Dombóvári Városi Labdarúgó Szövetség ma délután 14 órakor a gunarasi fürdő kis tanácstermé­ben rendezi évadnyitó ligaértekez­letét. A szövetség vezetői és a csa­patok képviselői megvitatják az 1990-91. évi körzeti bajnokság ta­vaszi idényének lebonyolításával kapcsolatos feladatokat. Még mindig létezik apartheid? Egyre nagyobb az ellentmondás az afrikai orszá­gok képviselői között az apartheid rendszer meg­szüntetésének megítélésében. A többség azt vallja, hogy a Dél-afrikai Köztársaságban már nagyjából fel­számolták a faji megkülönböztetés hivatalos formáit, ezért nincs értelme elzárkózni a kapcsolatok felvéte­létől, fejlesztésétől - s ez a sportra is vonatkozik. A helyzetelemzések különböző voltára jellemző, hogy Kenyában például a kormányhoz közel álló lap „dicsérte” a pretóriai kormány erőfeszítéseit, miköz­ben a kameruni fővárosban, Yaoundéban Lamine Ba, az Afrikai Legfelsőbb Sporttanács főtitkára intett óva­tosságra. Nairobiban a Kenya Times című lap annak a véle­ménynek adott hangot, amely szerint a versenyzőkkel szemben eddig is igazságtalan volt a hátrányos meg­különböztetés, a kizárás a nemzetközi találkozókról. „Nem a sportolók tehetnek a pretóriai rezsim ko­rábbi bűneiről, mint ahogy a mi sportolóink is fájlalták, amikor az 1976-os montreali olimpiáról politikai okok miatt voltak kénytelenek távolmaradni” - írta a kor­mánypárti újság. „A dél-afrikaiak elszigetelésével egyébként több sportág is kiváló versenyzőkkel lett szegényebb. Úgy véljük, most már nincs semmi ér­telme a régóta húzódó áldatlan állapot fenntartásá­nak.” Yaoundéban ugyanakkor egészen más hangnem­ben nyilatkozott a kérdésről Lamine Ba, a tekintélyes sportvezető az AFP francia hírügynökségnek. Kijelen­tette: korainak tartja a dél-afrikaiak visszafogadását az olimpiai mozgalomba, mivel az országban éppen csak megkezdődött egy biztató folyamat.- Elhatároztuk, mi az apartheid teljes megszünteté­séig semmiféle engedményt nem teszünk - mondta. - Frederik de Klerk dél-afrikai elnök jó szándékú lépé­seit, nyilatkozatait támogatjuk, de jó lenne, ha most már nemcsak hangzatos bejelentésekről, hanem tet­tekről is tudomást szereznénk. Lamine Ba megjegyezte ugyanakkor, hogy a dél-af­rikai sportolók „rehabilitálása” korántsem lesz egy­szerű feladat, hiszen több, egymással rivalizáló sport- szervezet működik az országban, s előbb ezeknek a bizottságoknak, szövetségeknek az álláspontját kell összehangolni - legalábbis az alapvető kérdésekben.

Next

/
Thumbnails
Contents