Tolnai Népújság, 1991. március (2. évfolyam, 54-75. szám)
1991-03-12 / 60. szám
4 NÉPÚJSÁG Tamáci pq kríirívpkp 1991. március 12. 1 ciiiicioi cd i\ui iiyuiic Önvédelmi csoport A városházán hallottuk A képviselő-testületi ülésen elismeréssel illették a József Attila lakótelepen tavaly decemberben alakult, ma már 120 tagot számláló önvédelmi csoport munkáját. Nem véletlen ez, hiszen ténykedésük hatására megszűnt az éjszakai benzinlopás, a keréklopás, a csendháborító motorozás, biztonságban vannak a lakások, a garázsok, a járművek és az emberek. Simon László, az egyik önkéntes csoport vezetője szerint Németh Miklós kezdeményezte a megalakulást, s az önkéntesek nagyon komolyan veszik a feladatukat. Az ő csoportjában napra szóló vezénylés van és úgy osztják el a feladatokat, hogy a területet mindenki ismerje. A háromtagú „járőr” éjszaka ellenőrzi a garázsokat, a lakásajtókat, ügyel a lakótelepen a biztonságra, s munkájukhoz a rendőrségtől rádiót kapnak, hogy riasztani tudjanak. Kevesebb a probléma - mondja Simon László - és mindenki figyel akkor is, ha nincs szolgálatban. Sikerült azt is elérni, hogy néhány ház bejárati ajtaját már nappal is zárják, így növelik a biztonságot. Az eredmények mellett azért vannak gondjai is Simon Lászlónak. Elvárná - szerintünk joggal! -, hogy a legérdekeltebb lakók is részt vennének az önvédelmisek munkájában, és félti attól a csoportot, nehogy egy-két lusta ember miatt felbomoljon. Balássa Tibor rendőr százados szerint eredményes munkát végeznek az önkéntesek, akik nem igazoltatnak, csak jelzést adnak, hogy sikerüljön a bűnmegelőzés, ám a továbblépéshez hiányoznak az anyagiak. Talán majd az önkormányzat vezetőivel történő megbeszélés után ha nem is csurranik, cseppenik valami a biztonság megteremtőinek. No és remélhetőleg „föntről" is érkezik segítség - hivatalos elismerés -, mert nagyon elkelne. Válasz Felsőnyékre Telefon nemcsak „berepülőzve” Véleményem szerint Fuldoklás a semmiben Mint ahogyan általában egy olvasói levél sem csak egyéni gondokat vet fel, úgy gondolom, hogy a válasz célja is a közérdekű tájékoztatás lehet. Azt, hogy közérdekről van szó, az is bizonyítja, hogy a cikktől függetlenül, korábbi időegyeztetés alapján, Felsőnyék polgármestere személyes tájékoztatást kért a témában, amire 1991. február 28-án került sor. Fentiek előrebocsátása mellett hadd kezdjem teljesen általános tájékoztatással. A Tolna Megyei Távközlési Üzem a Pécsi Igazgatósághoz tartozó, üzemeltető, karbantartó és - remélhetőleg előbb- utóbb valóban - szolgáltató részleg. A beruházások központi apparátussal és forrásból az igazgatóság lebonyolításában történnek, a mi feladatunk az igények felmérése, jelzése, alapadatok biztosítása, valamint felkészülés az új technika fogadására és az új állomások bekapcsolására. Természetesen az ügyfelekkel mi állunk kapcsolatban, így az információk birtokában a tájékoztatás feladatunk és érdekünk. A második félévben megnyitásra kerülő ügyfélszolgálati irodánk egyik feladata is ez lesz. A távközlésre vonatkozóan a közeljövőben új törvény jelenik meg és lehetőség nyílik egy-egy terület távközlési ellátásának üzleti alapon történő megoldására kft-k, rt-k és egyéb magántársaságok által. A Magyar Távközlési Vállalat monopolhelyzetének megszűnésével a feladatok, lehetőségek és a kötelezettségek is módosulnak. Mi várható a térségben? A Pécsi Igazgatóság beruházásában 1993-ra Tamásiban új, korszerű, elektronikus távbeszélőközpont létesül, amely lehetőséget biztosít a térség teljes automatizálására, ezzel az utolsókból elsők lehetnek, hiszen az ellátatlan területek a legkorszerűbb technikát kaphatják. Addig is mire lehet számítani? A MATÁV úgynevezett „Faluprogram” keretében 1993-ra soron kívül műszaki, szervezési és forgalomirányítási megoldásokkal biztosítani kívánja a községek legalább 95%-a részére a postahivatalok zárórája után is a telefon- használat lehetőségét, így nemcsak az úgynevezett „berepülő- zött” állomások fognak ezzel a kiváltsággal rendelkezni. A térségben a folyamatos szolgálatot biztosító gyűjtőpont tervezett helye Iregszemcse. Valószínű, hogy ennek a hírnek az elterjedése foglalkoztatja a lakosságot, azonban a tervezett megoldásokra még nem született végleges döntés. Remélem, hogy a kósza híreknél többet mond ez a tájékoztatás és a jelképes vasfüggönyök is mielőbb eltűnnek. Szekszárd, 1991. március 4. Katona István üzemvezető * Köszönjük a választ, ami remélhetőleg kielégítő és mi is drukkolunk, hogy Felsőnyék és a többi Tamási környéki elmaradott település mini előbb tudja le hátrányát. Levélírónkat, Sütő Józsefet alkalom adtán majd felkeressük, de addig is várjuk jelentkezését - közérdekű felvetéseivel. Mondd meg nekem, kérlek szépen, hogyan követelhet egy állam olyant vissza, amire ő adott instrukciót, garanciát! Van egy ismerősöm - több is -, aki újrakezdés címén 400 ezret felvett és teheneket vásárolt novemberben. A felesége otthagyta az állását, mert az állatokkal foglalkozni kell. Most azt mondja az állam, minden harmadik tehenet ki kell vágni. Kérdezem: miből fizeti vissza a 400 ezret? Az állattartás vonzotta, abban a tudatban cselekedett, hogy elindulhat egy új életbe. Aztán itt van ez a kivágás... Alaptalan a visszakövetelés, mert az OTP 5 hónappal ezelőtt megnézte, mire fordította a gazda a hitelt. Vett 12 tehenet, aminek most lement az ára. Ilyenkor azt kellene tenni, odaadni az államnak, csináljon vele amit akar. Érted? Ha az OTP nem kötött volna feltételeket, hogy csak szarvasmarhát, autót, rakétát vehetsz, akkor túlélési hitel lenne. Erkölcstelen dolog, hogy az állam ezt csinálja. Azokkal szórakozik, akiknek a létét biztosítani kellene. Az újrakezdés szemfényvesztés, nem is azok ragadták meg, akiknek kellett volna. Akad köztük olyan, aki azt sem tudja, milyen a szarvasmarha, míg mások másnap bevitték a bankba és négy év alatt a kamat sokat hoz. Regöly állattartó település. A disznófelvásárlásra nincs garancia, szarvasmarhánál kimondják a 10 ezer forintos kivágást, de nincs, aki térítse. Mondja meg nekem valaki, miből éljenek meg az emberek! Kétségbeejtő helyzetbe, bizonytalanba viszi felelőtlenül a kormány a népet. Ez a helyzet fuldoklás a semmiben. Mindent ráraknak az önkormányzatokra és nincs háttér mögötte. Mindezek ellenére hiszem, hogy egy ország nem pusztulhat el... (Elmondta Fehér Kálmán Re- gölyben) Tsz-tej Ozorán Az ozorai Egyetértés Mgtsz kenyérboltjában február 15-töl mindennap kétféle tejet árusítanak. A zacskósból - ezt a humoros népnyelv fiús tejnek nevezi - lényegesen kevesebb fogy, mint a Riska, a Szekfű, a Bimbó, a Virág és a többi „mini tejüzemből” származóból. Ortner Józsefné üzletvezető elmondta, hogy minden reggel 6 órakor már megkapják az élet, erő, egészséget és abból naponta 200-250 litert, szombaton 300-350 litert megvásárolnak az ozoraiak, 16 forintért tíz decijét. Azt is megtudtuk, a termelőszövetkezet vezetői keresik a megoldást arra, hogy nyáron is árusíthassák a kimért tejet. A szabadkonyhában Belecskán Beszélgetőtársaink: Schmidt Albert (kerékpárral) és Nágel János A belecskai faluvégen hárman beszélgetnek. Megjelenésünkre egyik szomszéd hirtelen távozik, a másik kettő marad. Schmidt Albert rokkantnyugdíjast és Nágel Jánost, a pincehelyi Vörösmarty Mgtsz középkorú dolgozóját próbáljuk szóra bírni azt tudakolván, milyen változást hozott a település életében az önállóság. A dolog kezdetben nehezén megy, ám amint elfogadjuk Nágel János hívó szavát, s bemegyünk szabadkonyhába - nevét arról kapta, hogy abban mindent szabad tenni -, hamarosan megkapjuk az első információt.- Az a változás - közli házigazdánk -, hogy igazságosabban osztják el a segélyeket. Én viszont nem adnék senkinek - magyarázza. - Dolgozzon mindenki.- De ha nem kap munkahelyet? - veti közbe Schmidt Albert, amire Nágel János egy cifrát mond, s aztán betölti a kávéfőzőt. A szomszéd viszi a szót.- Az önkormányzat nem tud sokat fordítani a falura, csak az iskolára, az óvodára, meg a járdák rendbe tételére jut a pénzből. Helyi adót nem vetettek ki - állítja, aztán elmondja, cél a gyerekek és az idősek helyzetének javítása és a vállalkozók támogatása.- Csak nem a közmeghallgatáson hallotta? - érdeklődünk.- Nem. A szomszédasszonyom a polgármester, tőle tudom.- Falugyűlés... Ki foglalkozik vele? - szól közbe a kávét szervírozó házigazda. - Minek azt meghallgatni? Ki dönti el, hogy mi legyen? Az ilyen nyugdíjasok, mint ez - mutat Schmidt Albertre. - A fiatalok? Elmennek vagy tízen. Én nem megyek.- Miért szeretnek itt élni? - tudakoljuk.- Van egy kis kertünk, abban megtermeljük a magunkét, ami kell, meg van egy kis szőlő...- A föld megvan neked, meg a zöldség, meg minden - veszi át a szót a házigazda -, de azért meg kell dolgozni.- Azért laksz falun - szól a szomszéd. - Menj el városba, a 10. emeletre...- Na jól van, eddig te beszéltél - mondja Nágel János -, most én jövök... A fiataloknak se egy munkahely, se egy k...s... nincs. Hiába tanulnak, nem tudnak elhelyezkedni. Én megélek, míg a korongecset ki nem esik a kezemből, de mi lesz ezekkel a gyerekekkel? Én megélek, de mi lesz azzal, akinek adóssága van? Valóban, mi lesz? A legeredményesebb év Emberek - települések - tervek Nemcsak pénz kéne... Kontraszt A Keszőhidegkúti Polgármesteri Hivatalba jókor toppantunk be, hiszen éppen képviselő-testületi ülésre készülődnek, így friss információkat szerezhetünk Péter András jegyzőtől és Dénes Mária gazdálkodási előadótól. Megtudjuk, Szárazddal alkotnak körjegyzőséget - Hidegkút, Pincehelyről, Szárazd Gyönkről vált le -, és most éppen a Vízmű képviselőivel beszélgettek, árajánlatot kértek, mivel szeretnék a temetőbe elvezettetni a vizet, a tejcsarnokot és a tűzoltószertárt pedig tatarozni kellene. Nagy dolgokat nem lehet tervezni a lassan fogyó lélekszámú településen - 356-an élnek Hidegkú- ton, s közülük 163 az úgynevezett inaktív -, hiszen a 6,5 millió körüli költségvetésből jó, ha 2 millió jut fejlesztésre. Felújítják az óvónői lakást, a könyvtárat, vesznek a kul- túrházba egy-két felszerelési tárgyat, rendbe hozzák a járdákat és a már említett két épületet. A tejcsarnoknak új funkciót szánnak, a tűzoltószertárba pedig jó felszerelést álmodnak, hiszen a jelenlegi tűzoltásra nem alkalmas. Mire megy el a többi pénz? Sokat „elvisz” az iskolai oktatás, 31 gyerekre 1 millió 144 ezret áldoznak, a 16 óvodás pedig 694 ezer forintba kerül a községnek. A hidegkúti gyerekeket a körzetesítés, a szabad iskolaválasztás, a nemzetiségi nyelv tanulásának lehetősége vitte el más településre. Az önkormányzat a Regölyben tanuló diákok után 64 ezer forintot, a Gyönkön oktatott diákok után 45 ezer forintot, a Pincehelyen iskolába járók után pedig 55452 forintot utal át gyermekenként. Egy óvodás nevelése, ellátása 46231 forintba kerül. Természetesen adódik a kérdés a számok hallatán: hány év kell ahhoz, hogy Hidegkút utolérje önmagát? Igazándiból eddig a megosztottság miatt - téeszek, iskola - gazdájuk nem volt, mondják beszélgetőtársaim, ám a hátrány csökkentéséhez nemcsak pénz kéne, hanem fiatalok is... A tamási székhelyű Kapos-Kop- pánvölgyi Vizitársulat három év alatt 35 százalékkal csökkent létszámmal - nyugdíjba, illetve más munkahelyre mentek - évről, évre növelte a termelési eredményeit. A termelési érték az említett időszakban 58-ről 72 millióra emelkedett úgy, hogy nyomott ár van, s versenytárgyalásokon kell elnyerni a munkát. Dr. Mózes György igazgatótól megtudtuk, jelentős fejlesztéseket hajtottak végre, korszerű nyugati gépeket vásároltak, de nincs fizetőképes kereslet a működési területükön. Tavaly Somogybán, Balatonszárszón vállaltak 65 milliós meliorációs munkát, ami az idén pénzhiány miatt 55 millióval befejeződik. Lényeges költségcsökkenést jelent, hogy egy irodaépületben elférnek, s a javuló munkafeltételek mellett - korszerű irodagépekkel, faxszal rendelkeznek, számítógépes könyvelésre térnek át - dolgozhatnak. Nehéz munkához jutni, de ezt nem hagyják annyiban. Felvették a kapcsolatot a környéken lévő ön- kormányzatokkal - víz, út, híd, járda, átereszek ügyében -, s mindenkivel egyeztették, mi az, amire pénzügyi fedezet van. Tamásiban tudják, szükség lenne a téeszek- nél, állami gazdaságoknál a meliorációra, az altalajlazitásra, de a földtörvény- és a pénz hiánya miatt minimális a megrendelés. Ennek ellenére úgy gondolják továbbra is szükség van a vízitársulatokra, hiszen a rendezett gazdasághoz rendezett vízviszonyok szükségesek. Bíznak abban, ezt a két évet kell átvészelni, hogy ’93-tól sínre kerüljenek a dolgok. Addig is minden lehetőséget megragadnak. Tárgyalnak a műhelykapacitás jobb kihasználásáról - gépjárművek folyamatos vizsgáztatásában (személy, teher), nullrevizióban, garanciális javításokban - gondolkodnak többek között. Hogy mennyire eredményesen tevékenykednek, azt egy tény bizonyítja: a legjobb évet zárta fennállása óta a társulat, termelési értéket, bérfejlesztést, eredményt figyelembe véve. Az oldal készítői, Ékes László újságíró és Kispál Mária fotóriporter köszönik a figyelmüket és várják észrevételeiket, ötleteiket, javaslataikat. Ne feledjék, minden kedden Tamási és környéke a Népújságban!
