Tolnai Népújság, 1991. március (2. évfolyam, 54-75. szám)

1991-03-30 / 75. szám

1991. március 30. NÉPÚJSÁG 9 Tervek, elképzelések Megmozdult az állóvíz Sárpilisen Sárpilis, a Sárközhöz tartozó te­lepülések egyike, ahol jelenleg 632-en élnek. Ennek több mint fe­le 14 éven aluli, illetve 60 éven felüli. Az elmúlt öt év azt bizonyítja, a fiatalok többnyire itt alapítottak családot a községben, s jelenleg is tapasztalható egyfajta visszaván- dorlás, visszatelepedés. Az akkori tanács ösztönözte a fiatalokat maradásra azzal - amit ma a jogutódja is tesz -, hogy 1700-1800 négyzetméteres építé­si telkeket 25 ezer forintért adott el. Az elmúlt öt év alatt, 1986-tól - ta­lán ennek hatására is - megnőtt az A Jókai utcában jobbára az iparban dolgozók építettek építési kedv, s 14 új ház épült. A Jó­kai utcában, az új utcasoron 11 la­kóházat építettek, és kilencbe már be is költöztek a lakók. Fő célnak tekintik Sárpilisen, hogy a lakosság száma emelked­jen, hiszen a községnek így lesz jö­vője. Ennek érdekében, s a jobb körülmények megteremtéséért minden lehetőt megtesznek. Az önkormányzat tervei között szerepel az idén egy hat tantermes iskola építése a 150 adagos kony­hával és a hozzá tartozó helyisé­Egy régi parasztház homlokzata gekkel együtt. A kiadásokat rész­ben saját költségből, részben pá­lyázatok útján kapott pénzből fede­zik. Ha ez megvalósul, megoldódik 67 kisdiák gondja, nem kell korán kelni és Decsre utazni. Az önkor­mányzat az építési anyag beszer­Patkó Józsefné 1911 óta él Sárpi­lisen és 88 évesen is dolgozik Az egykori malomárkot az évti­zedek és a keserű hétköznapok meghordták törmelékkel, a falak omladozni kezdtek, alámosta őket az eső. A környék egyik nagyon jó hírű, korszerű malma volt a Czie- ner-malom. Több is volt erre a víz­folyásra sorban fölfűzve: a Lépő­malom, a Pintér-malom, vagy ép­pen fönn a sor végén a Blészer- malom. Villannyal hajtott henger­malom volt s most újraéled évtize­des szunnyadásából. Egy fiatal­ember sörgyárat „farag belőle”. Kari Bélát a malomtulajdonos, Cziener János bácsi a szomszéd jogán engedte be egykori szeretett birodalmába. Hagyta, hadd alkos­son, építsen, s ha kell, rontson. Lel­kének nyomása kicsit bizton eny­hül, mert látja, ha öt ki tudja minek okán nem hagyta a rendszer előre­jutni - legalább ez a megszállott fiatalember, legalább ö jusson va­lahová. A levert vakolat alól elöbújik a ki- téglázott boltív. A malomárokban járunk, melyet de sok víz mosott egykoron, s mely ma puskapor­száraz, a gépház birodalmát rejti. Csövek, szivattyúk, hütőviztartály, kompresszorok meg ki a csuda tudja milyen masinák nem duru­zsolnak most a malom alatt, s a ze­nekari állásban a sörmester: Kari Béla. Alkotni annyi, mint létezni Az udvar felöli oldalon két deres hajú pajtás vízárkot ás akkurátus nyugalommal, bent az épületben a gazda sört főz hófehérben. A gé­pek, a berendezések, a visszajel­zők, a krómacél üstök birodalma mind-mind a keze munkáját dicsé­rik. Kérdem: honnan ez a műszaki zsenialitás, kitől-mitöl tanulta?- Olyan ez mint a kerékpározás. Egyszer csak magától megtanulja az ember, aztán észre sem veszi, hogy egyre biztonságosabban jut vele előre. Szeretni kell az alkotást, mert miért él az aki nem akar alkot­ni? Mi végre? Kellenek célok az élethez, amik irányt szabnak, amik A vezérlőközpont Átalakulóban, a sörfesztivált várva Sörgyári capriccio visznek előre. Elmagyarázza a mű­szerek, a jelzők, szivattyúk műkö­désének elvét. Komoly arccal bó­logatok, mint aki rettentően érti amit hall, s közben azon gondolko­dom, honnan szorul ekkora becs­vágy és bátorság egy emberbe, hogy egy öreg, lepusztult malom­ban, Nagymányokon sörgyárat építsen? Ilyenkor olyan aprónak, elhagyatottnak és szerencsétlen­nek érzem magam, mert azért megszólal az emberben az egoista önzés - s kérdi - te mit tudsz? Mintha kihallatszanának a gon­dolataim, Kari Béla rámdörrent.- A tanár okos növendéket akar, az újságíró nagyszerű cikket, én meg sörgyárat. Nem is gyár ez, csak egy aprócska üzem. Német­országban a barátaimnál, egy kicsi faluban töltöttem egy hetet. Jöt- tem-mentem, kérdezgettem, gon­dolkodtam. Aztán hazajöttem és nekiláttam. Ehhez persze tudni kell, hogy szeptemberben, amikor elkezdték a munkát, bizony elég gyér állapo­tok uralkodtak az egykor szebb na­pokat látott malomépületben. Ma a fapadlós irodában mustrálgatjuk az első korsó Kari sört. Említem is, milyen szerencsés, mert kiválóan, könnyen megtanulható ráadásul jól hangzó neve is van: Kari sör. Bólint, de gondolatai már önálló úton járnak, s mikor erről fagga­tom, a számok birodalmába juttat. Vállalkozás és barát még nem vállalkozásbarát Itt minden percre ki van számol­va. A csempézés sem késhetett, a saját kezűleg készült árpaőrlő ma­lom sem késett, a lajtkocsinak, amivel a kismányoki vizet hordják, szintén időben ott kellett állnia. Kel­lett a maláta az első próbafőzetek­hez... szóval itt mindennek klappol­nia kell még ma is, mert ki van szá­mítva; május elsején itt sörsátornak kell állnia padokkal, asztalokkal. A régi malomépületnek új ruhában kell pompáznia, patyolatfehérben mint a mesternek, s az első ezer korsóra szomjazót, a tulajdonos vendégeli meg.- Ez így igaz, ha itt percre nem jön be minden amit megterveztem, akkor jöhet akár a csőd is. Hetente 25 hektó sört kell eladnom ahhoz, hogy fizetni tudjam a felvett pénz kamatait, élni és haladni tudjunk egyik napról a másikra. Drága jó nagyapám mondogat­ta mindig, irigyed legyen kisfiam, ne sajnálód. így van ezzel a „ser- főzdés” is, akitől azért gyanúm sze­rint a munka dandárját keveseb­ben irigylik, mint a végeredményt. Csendes, békés ember módján szeretné megélni, hogy elképzelé­sei valóra váljanak.- Édesapám kérdezte egyszer úgy tréfásan, mondd fiam, te őrült vagy...? Az aggodalomnak van né­mi alapja, mert ha minden klappol is, tíz évig ingyen dolgozom, illetve a megélhetésért. Nekem megéri. A bankok ugyan tisztességesek, de a kamatok... Aztán itt lesz az SZTK, a szeszadó, termelési adó, adó adó... Ez nem szókapcsolat kérdése, ez nem vállalkozásbarát ország. Per­sze, a szöveg ere utal, olyan jól hangzik kimondani. Csak nem elég! A hatalmas üstökben már ott az első próbálkozás végterméke, a Kari sör. Címkézett üvegeket, öt-, tíz- és huszonöt literes újra tölthető ballonokat készíttet. A korsón is ott áll majd az embléma: Kari sör, Nagymányok, Alapítva: 1991. Va­jon milyen pályafutása lesz? Nagy­papakorunkban nevetve emléke­zünk majd a hőskorra? Kiüti a HBH-részvényeseket a dél-du­nántúli régióban ez a sör?- Nem tudni, lesz-e rá kellő ke­reslet. Én remélem. Sört mindenki tud főzni? Nevet, széttárja a kezét és cso­dálkozik a kérdésen, mert azt mondja, szerinte minden ember tud sört főzni. A leendő iskolához már megvan a tetőcserép FOTÓ: KISPÁL MÁRIA zését már megkezdte, s ha minden együtt lesz, nekiláthatnak a mun­kának. De nemcsak az iflúsággal, az idős emberekkel is törődnek. Sárpilisen 80 szociális gondozott él, akiknek lehetőségeikhez mér­ten adnak segítséget. Az alapellátással nincs gond, 1987-től egy jól működő áfész- bolt, valamint az elmúlt évben meg­nyílt maszek vegyeskereskedés látja el az itt élő embereket. S ha valaki netán megbeteged­ne, azt heti egy alkalommal - itt helyben, Sárpilisen - ellátja az or­vos a kellő instrukciókkal, s ha szükséges, a házi patikából gyógy­szerrel. A többi napon a decsi kör­zeti orvos fogadja a sárpilisieket. A lakosság terheinek a könnyíté­sét jelzi, hogy az önkormányzat nem vet ki adót az itt élőkre. Terve­zik a napközis ellátás támogatását úgy, hogy azt mindenki igénybe tudja venni. Tizenkét családnak adtak segítséget visszalévő köl- csöneik rendezéséhez. Mint ezt a néhány kiragadott pél­da is mutatja, megmozdult ez a kis­település, akarnak valamit, s meg is tesznek annak érdekében min­dent, hogy Sárpilisen megfelelő módon és körülmények között élje­nek az emberek. S aki itt él, megta­lálja számítását.- pusztai téri ­A Cziener-malom mini sörgyár lett- Mi kell ahhoz? Klasszikus sör­alapanyag és kész. Sörárpa, pilse- ni maláta, komló, víz és élesztő. Eny- nyi... Azt tartják, az első 8-10 főzetet a serfőzők kiengedik a csatornába. Ez a tanulás ára. Piszok egy sze­rencse akkor ez a nagymányoki, mert ha hiszik, ha nem, itt az első főzet azonnal sikerült.- Véletlen. Ez így jött, nem az én zsenialitásom. Érzem, ma még so­kan nem hisznek ebben. Én meg vallom, hogy hagyományt tudunk teremteni május elsején. Kulturált sörivást, boldog embereket szeret­nék látni. Utálom a részegséget. Majd ha itt este meggyújtjuk a tábortüzet, kö­rülüljük, nótázunk egyet... Ejh, de meghívnám a Bodrogit vagy az An­tal Imrét... Úgy érzi, lesznek akik mosolyog­nak ezen, pedig ő hiszi, hogy egy­szer majd ott ülhetünk valamelyi­kükkel a tűz körül, s érezhetjük azt, amit oly irigykedve pislogtunk már a németek sörfesztiváljainak egyi­kén.- Az én sörömet mindig minden­ki hét fokon fogja megkapni, üveg­ben, ballonban és korsóban egy­aránt. Mikor két éve, a saját kezűleg fel­újított pálinkafőzdében ezekről be­széltünk, majd írtunk, sok hitetlen- kedőt hordott a hátán a megye. Ma már van Kari sör, s hogy lesz-e, azt a jövő dönti el. A tulaj megszállott, hisz önmagában, a teremtő erő a Bibliája, szorgalma mérhetetlen. A sörfőző üzem áll, a tankokban sör erjed. Igaz, mára a gazda ereje és pénze fogytán - közel a célhoz - fi­zikai fáradtságot is érez. De a lelke töretlen, s ha arról van szó, hogy a palackozás, a szállítás... már újra szárnyal, ezt így, azt úgy, itt a töltő­fej, ott fog állni az üvegmosó. Hogy azt még csinálni kell? Baj az? Nem nagyon nézett meg még ilyen szer­kentyűt, de azt mondja minek, hisz megvan róla a saját elképzelése. SZABÓ SÁNDOR Az üstökben már Kari sör erjed fotó: ótós Réka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents