Tolnai Népújság, 1991. március (2. évfolyam, 54-75. szám)
1991-03-30 / 75. szám
6 NÉPÚJSÁG 1991. március 29. Amire a világnak szüksége van Békesség néktek Ünnepi beszélgetés Sima Endre református lelkésszel- Köszöntelek, mert az októberi súlyos betegséged óta nem találkoztunk, és íme, láthatom, hogy felépültél meggyógyultál. Dolgozol. A hivő ember számára egyik legnagyobb ünnep alkalmából beszélgetünk.- Hadd viszonozzam köszöntésed azokkal a gondolatokkal amelyek most éppen foglalkoztatnak. Ezek írva találhatók János evangéliuma 20. részének 19. fejezetében és az azt követő versekben: Békesség néktek. Az idézett két szó a történetben háromszor ismétlődik. Hangsúlyos, tehát fontos volt Jézus szerint és úgy gondolom fontos napjainkban is, köszöntelek én is: békesség néked és mivel valószínű írásban marad nyoma a beszélgetésünknek, így az olvasót is köszöntöm.- Ha belelapozunk az írásba, akkor láthatjuk, ez akkor hangzik el, mikor Jézus megjelenik a tanítványai között, a feltámadása után. Akad ott egy ember aki nem hisz a szemének. Tamásra gondolok, amikor így szólítja meg Jézus: Hozd ide a te ujjaidat, és nézd meg az én kezeimet, és hozd ide a te kezeidet és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő. És felele Tamás és monda néki: én Uram és én Istenem! Monda néki Jézus: mivelhogy láttál engem Tamás, hittél, boldogok akik nem látnak és hisznek.” A feltámadást nagyon nehéz megmagyarázni a hitetlen embernek. Milyen különös hangzása van a szónak, hitetlen.- A feltámadást, mint materiális tényt nem is lehet megmagyarázni mai fogalmakkal. Pál apostol beszél a lelki testről, amelyikben Krisztus feltámadott. Az én mindennapi vállalásom, munkám kell, hogy érvényre juttassa és bizonyítsa a feltámadás csodáját. Ahhoz, hogy az ember hitre jusson, a napi munkájában meg kell tusakodni, hogy ajándékként elnyerje. A langymeleg élet nem vezet sehova. Az zsákutca. A hit elnyerése komoly harc, lelkek roppanhatnak bele. Nem elég csupán elnyerni, de gyakorolni is kell. Ugyancsak Pál mondja, hogy a hit meghal cselekedetek nélkül. Nem elég kijelenteni, hogy hivő vagyok, mert azonnal számon kérik, mutasd meg. Számtalan lehetőség van bizonyításra. Először is testvérként tudja elfogadni embertársait. Önzetlenül segít a bajban levőn. Az is hitből adódik, hogy az egyháznak áldozatkész tagja. Tudja gondozni, hordozni egyháza problémáit, azét a közösségét, ahova ősei hitével tartozik. Itt Alsónyéken számtalan példát említhetnék arra, hogy milyen áldozatokat hoztak. Az ember szinte megszégyenülten áll, mikor reménye sem volt, hogy a problémát meg lehet oldani és akkor reményen fölül történik adakozása, valamilyen belső kényszer hatására. A hit cselekszi. Az alkalmakat áron is vegyétek meg, hangzik a figyelmeztetés. Vagyis tegyük félre a munkát és jelenjünk meg azokon az alkalmakon melyek a lelkünk épülésére készíttettek.- Mindezt elfogadom és egyet is értek. Azt hiszem azt a pontot nehéz megtalálni az emberek életében, amikor hívőkké lesznek. Nagyon sok összetevője van. Neveltetés kérdése elsősorban? Családi hagyományok, szokások vezetik a gyermeket, amiket aztán készséggel megtagadhat, ha úgy gondolja? Aztán a világ megismeréséhez vezető kíváncsiság is juttathat hitre?- A mai konfirmantus gyermekek szülei nem jártak hittanra. Ezért definiálni kell a hit fogalmát. Ami legegyszerűbb oly módon, hogy a nem látott dolgokról való meggyőződés. Amiről itt kezdetben már szóltunk, éppen Tamás kapcsán. Én egy szükebb világban élek, korlátozottak a lehetőségeim, tehát amikor eljutok a végeshez, amikor sem értelem sem más érzékszerv nem juthat tovább a megismerésben, tudásban ott lép életbe a hit. Az Isten világa ott kezdődik, ahol az emberé megszakad, véget ér.- Dédnagyanyám Hallelujah, evangéliumi énekeket tartalmazó könyvében van egy, amelyik éppen ide idézhető: Az Úr csodásán működik kezdetű ének harmadik versszaka: „Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág, S bár mit sem ígér bimbaja, Pompás lesz a virág. Ki kétkedőn boncolja Öt, Annak választ nem ad, De a hívő előtt az Ür Megfejti önmagát”- Igen. A hitben élő ember köny- nyebben hordozza a mindennapok terhét, gondját, baját. Nem azért mert azt mondja, hogy Isten terhe, hanem mert megtapasztalta a terhek könnyítését is, azokat a perceket, amikor nem rajta múlott, nem az emberen, hogy megtörténjen, vagy sem bizonyos dolog. I- Talán nem veszed tolakodásnak, ha életedből kérek ilyen példákat No és arról beszélj, hogyan kerültél a papi pályára.- A Borsod megyei Szuhogy községben születtem 1946-ban. Ott volt édesapám kántortanitó, de 1948-ban elköltöztünk Lászlófal- vára. Ez Kecskeméttől 18 kilométerre van. Ott töltöttem fiatal éveimet, ott volt lelkész édesapám. A kecskeméti Katona József Gimnáziumban érettségiztem. I- A pályaválasztáskor természetes volt, hogy a teológia következik?- Nem. Az osztályfőnököm nagyon tisztességesen elmondta, hogy sem orvos, sem pedagógus, sem jogászi pályára nem mehetek az édesapám foglalkozása miatt. Ez 1964-ben volt. I- Maradt tehát mégiscsak a teológia.- Nem. Mindjárt nem tanulhattam, mert bátyám előbb végzett és ő is tanult. így aztán kettőnk taníttatása apám fizetéséhez sok lett volna. Bátyám Hódmezővásárhelyen szerzett diplomát állattenyésztő szakon, bár pedagógus szeretett volna lenni. Én dolgozni mentem a téeszbe, raktárosnak. Naponta öthatszáz mázsát zsákoltam. Voltam paradicsomátvevő, a gépnél ellenőr. Mindent csináltam, amit egy fiatalemberre rábíztak. Közben futballoztam NB ll-ben. Két év után jelentkeztem a teológiára, amikor a bátyám leszerelt, én következhettem.- Volt-e olyan pillanat az életedben, amikor azt érezted, valami külső erő mentett meg valamitől. Történt veled, valami eleve elrendelt? Olyan amiért emberi viszonylatban - ha más nem is - de egy erős kézszorítás kijár hálából.-A teológiáról rendszeresen hazajártam a bajnoki mérkőzésekre. Szombaton utaztam haza és hétfőn hajnalban vissza. Egyik alkalommal is utaztam volna, de egyik társam visszahívott. Pár percre csupán, de ez elég volt ahhoz, hogy lemaradjak arról a vonatról, amit súlyos baleset ért Albertirsánál. Akkor még nem tudósítottak a lapok pontosan arról, hogy hányán sebesültek, hányán haltak meg, de tény, hogy aznap azon vonalon nem közlekedtek vonatok. Autóbusszal kellett mennem. Akkor azt éreztem, valami miatt megmenekültem, hogy esetleg mégis szüksége van rám Valakinek, aki megmentett. Ehhez elég volt annyi, hogy a barátom utánamkiáltson. I- A teológiai évekről milyen emlékek vannak még?- A légkör. Nagyon kitűnően felkészült tanáraink voltak és már akkor elég nyitottnak számított az intézmény. Jó kapcsolatunk volt más vallású teológusokkal. Közös futball-, asztalitenisz-mérkőzések voltak a katolikusokkal, evangélikusokkal. Aztán amit talán ez előbbi kérdésed kapcsán is említhettem volna, mert ugyancsak nem rajtam múlott, nem én akartam, végül mégis hálát érzek miatta, ez az exmisszus lelkészkedésem volt. Annyit jelentett, hogy az ötödik évet gyülekezeti szolgálatban töltöttem. Ekkor kerültem Pécsre. Nagyon nagy gondnak, bajnak látszott akkor az nekem. A hivataltartás mellett naponta kellett készülni különböző alkalmakra. Rám maradt az ifjúsági munka is egyebek között. Ma már azt mondom hála Istennek, mert annak során ismertem meg a feleségemet. Egyetemi város lévén, nagyon jó, élő közösség volt. Orvosok, műszakisok jártak a gyülekezetbe. Akkor egy templom volt, de most már a kertvárosban is fölépült egy. Szükség volt rá, mert egy-egy ünnep alkalmából - a nagy városi beköltözések miatt - felduzzadt a pécsi gyülekezet és a templom kicsinek bizonyult. Három lelkész szolgált.- Baranyából jöttél Alsónyékre, hívásra. Több mint másfél évtizede ennek. Ez önmagáért is beszél. Különösen itt a Sárközben, ahol az ide települő az élete végéig „gyütt- mönf ’ marad, jóllehet ezt soha nem éreztetik vele.- Bizony így van. Be kell vallanom, hogy kellemetlenséget éltem meg a sajtó útján amiatt, hogy a falu hagyományainak ápolása során nekem olyan szerepet tulajdonított, ami nem fedi a valóságot. Ezért aztán azok akik helyben születtek és valóban sokat tettek az értékek mentéséért, a régi népviseleti tárgyak felkutatásáért joggal háborodtak föl és haragudtak meg rám, bár nem én nyilatkoztam az újságíróknak. Most ezúttal is elnézést kellene kérni az érintettektől.- Úgy gondolom, ha hívő emberek, akkor lelkűkben van megbocsátás, békességre való tűrés, más szóval ha szeretet van bennük, akkor semmi baj. Jézus életének példája éppen ezért maradhatott fenn napjainkban, mert az ember örök igénye a szeretet! Kellett lenni tehát olyan valakinek akiben testet öltött. Aki úgy szerette embertársait mint önmagát. Sőt mint tudjuk életét adta ezért a szerétéiért.- Ennek a szeretetnek kell feltámadnia, ennek a Jézusnak kell élni napjainkban, mert csak ez a jézusi szeretet és békesség tarthatja meg a világot, mert ebben ott van, hogy meg tudunk bocsátani az ellenük vétkezőnek. Ennek a szeretetnek, ennek a Jézusnak adatott minden hatalom, mennyen és földön. Ezért kell tanítványokká tenni minden népeket. Aztán így folytatódik a jézusi utasítás, „tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam, néktek: és íme én tive- letek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Békességre van szükség a világban. Ma is olyanra, ami Jézusban volt. Ezért köszöntötte őket a feltámadása után ezzel a két szóval: Békesség néktek. DECSI KISS JÁNOS A HIT VILÁG A „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.” Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 14,10. Húsvétvasárnap ' Krisztus föltámadott A Szentírás nem szól a föltámadás pillanatáról. De következtethetünk rá, mert Szent János evangélista ott kezdi, hogy a „hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz.” (Jn. 20,1). Máté szerint érzékelte, hogy az „Úr angyala... elhen- geritette a követ és ráült”. (Mt. 28,2). A művészi ábrázolás a sírjából kilépő Krisztusra viszi rá azokat az eseményeket, amiket Máté az angyalról mond. Hogy „tekintete olyan volt, mint a villám és öltözete mint a hó. Az őrök remegtek tőle való félelmükben, s csaknem halálra váltak.” (Mt. 28,3-4). így Jézus mint fényektől és sziklák robajától övezett diadalmas hadvezér lép ki sírjából. Pedig ahogy az angyalt érzékelték, érzékelhették volna a feltámadt Jézust is. Tehát a kő elhengeritése előtt, a katonáktól sem érzékelten, emberi szemmel nem látottan, észrevétlenül támadt föl. Mint ahogy szűzi fo- ganásában is az emberi érzékelhe- tetlenség formájában - „miként a harmat” (Oz 14,6) - lépett be az emberi, történelembe. Keresztelő János harminc év múltán is elmondhatja: „Köztetek áll az, akit nem ismertek”. (Jn 1.26). Ez valóban isteni mű! így cselekszik az Isten: észrevétlenül, nagy szenzációk nélkül. És mintha csak ki akarta volna játszani az emberi okosságot és furfangot, halálának emberi bizonyságait üressé tette. Mi emberek nagy eltűnések közben indítjuk el tetteinket; Isten elindítja a legnagyobb művét anélkül, hogy az emberek észrevehetnék. A feltámadt Krisztus ma is jelen van köztünk és munkálkodik. Legyen szemünk és fülünk, hogy észrevegyük és befogadjuk lelkűnkbe, életünkbe. Pápay József templomok Magyarországon Reprezentatív albumot jelentet meg a közelgő pápalátogatás tiszteletére a Hegyi és Társa Kiadó. A mintegy 320 oldalas, vászonköté- ses könyv négy szerzője, Dercsé- nyi Balázs, Hegyi Gábor, Marosi Ernő és Török József a mai Magyarország római és görögkatolikus templomait, csaknem ezer év keresztény-katolikus építészetét, közel másfél száz székesegyházat, plébániatemplomot, kálváriát, mauzóleumot és szerzetestemplomot mutat be több mint 700 színes képpel. A kötet előszavának szerzője Seregély István egri érsek, a Magyar Püspöki Kar elnöke. Szerzetesrendek Magyarországon (3.) A bencések - a hit és a műveltség terjesztői A bencések rendháza Pannonhalmán A Magyarországon elsőként letelepedett szerzet a bencés rend volt. Alapítója az 5. század második felében (480 körül) született itáliai Benedek, a „nyugati szerzetesség atyja”, aki több évi remetéskedés után több kisebb monostort létesített, ahol az általa összeállított Regula (szerzetesek részére készített szabálygyűjtemény) szerint éltek az Istent keresők. Hogy pontosan melyik évhez köthető az alapítójáról Benedek-rendnek (bencéseknek) nevezett szerzet hivatalos létrejötte, nem tudjuk. De azt igen, hogy Benedek 529-ben az itáliai Monte Cassino magaslatán egy Apollo-templom helyén és köveiből monostort épített, amely azóta is a rend olaszországi anya-apátsága. Az 547-ben meghalt s később szentté avatott Benedek jelmondata: óra et labora (imádkozzál és dolgozzál) magával ragadta a középkori embert, s a rend rohamosan elterjedt egész Európában. Ők térítették meg az angolszászokat, a gallokat, a germánokat. Nagy Károly és Jámbor Lajos a bencés regulát emelték a frank birodalom szerzeteinek egyetlen normájává, amely évezredekre szóló szintézise a római jognak és az evangéliumnak. A rend irányvonalára Benedeken kívül három rendkívüli egyéniség volt döntő hatással: Cassiodo- rus, akinek a tudományok nagyfokú művelését, az intellektuális kultúrát köszönheti a rend, Nagy Szent Gergely, aki a szerzeteseket papi tevékenységre fogta, misszióra küldte, s püspöki méltóságra emelte, valamint Aniaei Szent Benedek, aki nagy gonddal kidolgozott szertartáskönyv alapján a liturgikus életet, a szentmisét állította a szerzetesi élet középpontjába az evangéliumi tanácsok (tisztaság, engedelmesség, szegénység) követése és a keresztény életközösség mellett. A bencések még Géza fejedelem idejében, 996-ban telepedtek meg Magyarországon, a ma Pannonhalmának nevezett Szent Márton hegyén. Szent Istvántól származó kiváltságlevelük (korabeli másolata) fontos kultúrtörténeti emlékünk. Ebben megkapták mindazokat a jogokat, amelyeket Monte Cassino is élvezett. A bencések elévülhetetlen érdemeket szereztek egyfelől a magyarság megtérítésével, másrészt az európai kultúrközösséghez csatolásával. Bencés volt a Rómából koronát hozó Asztrik apát, Szent Gellért Csanádi és Szent Mór pécsi püspök. Még Szent István alapította a pécsváradi, bakonybé- li, zalavári és zoborhegyi apátságokat. Szent István apátságalapításait utódai is folytatták. 1055-ben I. András a tihanyit, Szent László a somogyvárit, a bátait és még másokat, nem soroljuk tovább. A rend lendületesen terjedt magyar földön. A 13. században már mintegy száz bencés monostor működött Magyarországon. Mindmegannyi lelkiségi, szellemi, gazdasági és kultúrközpont. Fő érdemük mindenek fölött a térítések befejeztével a műveltség terjesztése volt. Mint annyi minden másnak Magyarországon, a bencés rend virágzásának is a török hódoltság vetett véget. 1585-1639 között még Pannonhalmán is megszűnt a szerzetesi élet. A török uralom után ismét fellendült a bencésélet, ám II. József 1786-ban - két monostoruk kivételével - ezt a rendet is feloszlatta. 1802-ben alakultak újjá, tíz iskola fenntartását vállalva. Tulajdonképpen a bencések ekkor váltak Magyarországon tanító renddé. 1944- ben 25 plébániát vezettek, és a következő helyeken voltak gimnáziumaik: Budapest, Esztergom, Győr, Komárom, Kőszeg, Pápa, Sopron. A rend hittudományi és tanárképző főiskolája Pannonhalmán működött. Az iskolák 1948. évi államosítása után a bencések csak a pannonhalmi és győri gimnáziumukat tarthatták meg. A magyarországi bencések száma 1989-ben 145 rendtag, akik négy rendházban szolgálják a magyarság újkori hittérítését. Dr. Csonkaréti Károly Ökumenikus óvoda Szekszárdon Ökumenikus keresztény szellemű óvodai nevelés indul Szekszárdon. Helye a városközpontban lesz, az óvónők személyét pályázat útján, Szekszárd város óvodáiban dolgozó óvónők közül a kuratórium fogja kiválasztani. A pályázati felhívás 1991 áprilisában jelenik meg. Az ökumenikus óvodába a hivatalos időpontban és helyen (1991. április 8-9-én 8-17 óráig, a 4. sz. óvodai egységben - Szekszárd, Perczel M. u. 2.) lehet beiratkozni. A férőhelyigény miatt azon gyermekek felvételi kérelmét is jelezni kell, akik az 1991-92. tanéven töltik be 3. életévüket. A beiratkozás helyén és időpontjában kell jelezni az áthelyezési kérelmeket is. Ha a gyermek már óvodába jár, de a szülő szeretné keresztény szellemben neveltetni, lehetőség van az áthelyezésre.
