Tolnai Népújság, 1991. március (2. évfolyam, 54-75. szám)
1991-03-29 / 74. szám
4 NÉPÚJSÁG Bonyhád és környéke 1991. március 29. Szecskái álmok - szürke valóság Kint vagyunk a vízből, avaqv üres a strand Ijjájúgyélvezeménastrandot... ottan annyira szép és jó - mondja a nóta, míg a bonyhádiak már nem is szólnak, csak legyintenek, ha a városi strandról esik szó. A környezet nagyszerű, központi a hely, a strandfürdő sincs nullára lepusztulva. Még akkor sem, ha ma ki tudja kinek a tanyája az üres fürdőmesteri kabin, s az illemhely felől sem túlságosan biztató illatok ter- jengenek. A medence üresen ásít, a kékre mázolt tusolókon még ott árvái kod ik a zuhanyrózsa. A valaha patyolatfehér medence szomjasan kacsingat a nap felé, s piszkosszürkére kopott ruháját dugná előlünk. Jön a jó idő, elkelne a nagytakarítás, gazda kellene ide, aki füvet nyír, kabint mázol, elhordja a német kutyamagazint és Lollobrigida szinehagyott fotóját is szemétre vetné. Egy alapos nagytakarítás, itt-ott egy kis javítás, foltozás, egy szerződés és máris lehetne ennek a tizenötezres városkának egy szabadtéri strandja. Üresen, kihasználatlanul áll, egy éve a kutya sem nézett felé. Ha úgy adnák bérbe, hogy érte csak névleges díjat kérnek... ha a... Poller József képviselő interpellált a strand ügyében.- Egy város életében nem engedhető meg, hogy ne gondoljon az ifjúságra. Ott van Bonyhádnak a szecskái tó, egy csodálatos környezet, egy nagy adottság, ami kihasználatlan részben. Télire le kellene ereszteni a víztározó vizét, és korcsolyapályaként használni, nyáron egy gáttal duzzasztva pedig fürdésre, pihenésre alkalmassá tenni. A strand ügye közügy, ne kallódjon a fiatalság, járjon strandra, felügyelet mellett, élvezze az életet. Felvetettem a kérdést, amit leszavaztak pénzhiányra hivatkozva. Jó ezt még megértem. De miért nem fogunk össze a téesszel, a vállalatokkal, üzemekkel, a lakossággal és próbálunk tenni az érdekében valamit? Egy vállalkozó kellene, akit lehetne talán először segíteni. S íme egy másik vélemény, Csábrák János testnevelő tanár, aki ekképp foglalta össze mondanivalóját strand ügyében.- Egy éven át hagyta a város pusztulni ezt a létesítményt, pedig amink van, azt mindenképp legalább óvni-védeni kellene. Senkinek nem volt fontos még a pályáztatása sem. Most lemond a város róla, mert az üzemeltetésre 350 ezer forint nincsen. Akkor miért nem mond le róla teljes egészében, és adja el? Könnyű szakembereknek kiszámítani, hogy megéri-e az üzemeltetés, a befektetés, persze hosszú távon. Csak pusztul, hagyjuk veszni, pedig a környéken is több ilyen hidegvizes strand él, működik. Öltözői csendélet, karácsonyi re- , likviával Gondoljunk a szászvárira, ami sok évig sláger volt a környéken, vagy az egregyire. Ha 30-40 évig nem volt hideg a vize, most egyszerre az lett?! Bonyhád szabadtéri strandja az enyészet útján Nyári táborozásokról S ahol tábortűz pattog... Bonyhád város 800 ezer forint támogatást biztosit a nyári táboroztatásokhoz. Sok ez vagy kevés?! Attól függ, honnan nézzük... Mert ha a költség- vetés kötelezően kiszabott szűkmarkúságára utalunk vele, akkor látszik, sajnos, szegény az ország. S ha azt nézzük, hogy mekkora segítség ez a szülőknek, már nagyobb az ösz- szeg? Igen, mert a bélatelepi, vagy váraljai táborban a gyerekek naponta 160 forintot fizetnek, s ebből az étkezéshez szükséges nyersanyagokra már 90 elfogy, s a maradék 70 a minimális rezsihozzájárulásra kell, miközben az önköltség 350 forintra rúg. Tavaly ez 227 Ft-ot tett ki. S nézzünk egy további példát, mert a cégek, melyek korábban magukra vállalták a váraljai tábor egy-egy kis házának rendben tartását, mára ezt lemondták. Ugyan időszakos segítségükről biztosították az érintetteket, de az állandót nem vállalják. Ráadásul még ma sem tisztázódott, hogy a váraljai tábornak mi lesz a végső sorsa. De ez csak a gyerekeket, a nyári szabadságot, a tanulás utáni zavartalan pihenést nem érintheti. Mert a gyerekeknek pihenni, üdülni kell. Tehát maga a bizonytalanság, a tábor fölötti esetleges nézetkülönbség ebből a megvilágításból lényegtelen kérdésnek hat Ma már az sem mondható el, hogy a táborozások során az úttörők dresszírozása folyik, de szó van iskolai cserekapcsolatok erősitéséről, szaktáborokról, nyárról, nevetésről: egyszóval valódi üdülésről. Nyáron jön az a diák, akinek hazájában sítúrán vesz részt a mi gyerekünk, a legjobb sportolók, a nyelvészek, az ifjú vöröskeresztesek, a mozgássérültek is ékkor pihennek. A képzőművészek tábora... vagy a székelytábor... Melyiket szabadna elhagyni?! Egyiket sem, s mindez a gyerekek érdekében történik. S itt beszélhetünk mi önköltségről meg nyereségről, állami tulajdonról és bérhasználatról egyaránt. S akkor nem is ejtettünk szót az egykori csodálatos vándortáborokról, mert segítésük az utóbbi időszakban bizony valahogy elsikkadt. Annyi már ma is látszik, hogy május végétől működniük kell a táboroknak, s úgy tűnik, szeptemberben még mindig lesznek lakói. S ha a tulajdonlás ez alatt csendben és viharoktól mentesen zajlik, az sem baj. Mi több, csak az idényvég hoz végleges megoldást, azon sem fognak keseregni a gyerekek. Mert ez bizony a felnőttek ügye, s ne a gyerek legyen az, aki sínyli mindezt. Bemutatjuk a jegyzőt Falusi tanácselnökből városi jegyző Kovács Péter jegyző Kovács Péter jegyzőt szinte majd minden bonyhádi ismeri, hiszen itt járt iskolába, szülei pedig a kereskedelemben dolgozva kerültek kapcsolatba nap mint nap a Völgység „fővárosának” lakosaival. A kereskedelmi szakközépiskolában érettségizett, majd az akkor még járási tanács községeiben kezdett dolgozni. A sokat mosolygó, kifejezetten nyugodt és kiegyensúlkozott típusú Kovács Péter bátran vallhatja, hogy a falusi emberek szeretete beléivódott, s a hosszú évek során, amit a tanácsi munkával töltött, mindig érezte úgy mehetett végig az utcán, mint aki valójában a köz szolgájának érezte és tartotta is magát. Az egyszerű falusi ember gondjaival szívesen birkózott a hivatalban, s munkája során megmászta ama bizonyos ranglétra jó néhány fokát, mígnem 1972-ben vb-titkárnak nem vála- szották Aparhanton. Erre az időszakra úgy emlékszik, hogy az államigazgatásban töltött idő legnagyobb próbatételei közé tartozott, hiszen a hatósági munka teljes mellszélességben rá maradt, mert a tanácselnök féléves bentlakásos továbbképzésen volt éppen akkor. Egyedül a vártán, így jellemezhető ez az időszak, s mivel az idő is szaladt, 1975-ben feleségül vett egy apari lányt. Tanulás következett, így 1978- ban elvégezte az államigazgatási főiskolát rá egy évre pedig már Aparhant tanácselnökének vallhatta magát. Egyhuzamban lehúzott 18 esztendőt a községban, odagyökerezett, megszerette az ottélőket úgy érzi el is fogadták őt. Falufejlesztésben a megyében az elsők között voltak, összefogott a nép, az értelmiség, a téesz, az egyszerű ember, s mind a közös ügy szeretetétől vezérelve segítette a falut A választáskor új embert választott magának Aparhant, s Kovács Péter is úgy érezte újítani, váltani kell, így a megüresedett nagymányoki vb-titkári helyre pályázott és nyert. A hatósági-igazgatási munkában kívánt komolyan elmélyedni, mindig is érdekelte e terület s a rá jellemző alapossággal kíván eleget tenni a munka kínálta kihívásoknak. Jött a választás, s megpróbálkozott a szakmailag óriási előrelépést jelentő bonyhádi városi jegyzői posztra bekerülni, s a testület elfogadta pályázatát. Bizonyítási lehetőségnek érzi ezt s mivel naponta járt eddig is a városban, itt élnek a barátai, édesanyja - s ma már éppúgy érzi bonyhádinak újra magát mint apadnak -, megpróbál e beosztásban várost segítő szolgálatot teljesíteni. Ambícióval érkezett, jó munkakapcsolatot kíván kialakítani a polgár- mesterrel és a testülettel egyaránt Egyben a testület szakmai és jogi fékje is kell legyen, hiszen ő jártas e területen. A hivatali struktúrát az új feladatrendszerhez igazodónak képzeli el, de hatásköri törvény híján ez ma még nem teljes értékű lehetőség. Azt tartja, a város sokat fejlődött, s valamennyi ma is jut fejlesztésre. Bízik abban, hogy a város elfogadja, s bizonyítani a munkájával kíván. Nyitott városházát, megértő hivatalt szeretne rövid időn belül Bonyhá- don látni. Közhírré tétetik Telkek, kiskertek A Szőlőhegy vendéglő mögötti területen - amit évekig kiskertnek használhattak bérlőik - megkezdődtek a közművesítési munkálatok. Ezzel szoros ösz- szefüggésben kilenc telket fognak kialakítani az első lépcsőben, mig a későbbiekben további telkek találnak majd itt gazdára. Az idén kiadott kiskerteket azonban ez nem érinti. Gázdíjakra pótidő Majoson 250 családot érint az a döntés, mely az önerős gázhálózat-fejlesztés lakásonkénti 30 ezer forintos összegének befizetési határidő-módosításáról szól. A képviselő-testület a március 31-én lejáró határidőt meghosszabbította, így június 30-ig gondolkodhatnak az érintettek azon, hogy csatlakoznak- e a többiekhez, mégpedig azonos feltételek mellett. Ehhez az OTP továbbra is kedvező hitelfeltételeket biztosít. Polgármesterek a rendőrségen Tegnap délután a bonyhádi rendőrkapitányságra voltak hivatalosak a városkörnyéki települések polgármesterei, akiket Szabó László alezredes, rendőr- kapitány, a terület bűnügyi, közbiztonsági helyzetének tavalyi alakulásáról tájékoztatott, s ahol a meghívottak a testület munkájáról kaphattak még további információkat. Négy év után Az 1987-ben szabadságvesztésre ítélt kisvejkei Sárközi Istvánt négy év után fogta el a bonyhádi rendőrség, s így megkezdte büntetésének letöltését. íme a bizonyíték, a bűnösök még ennyi idő távlatában sem érezhetik biztonságban magukat. Burkolati és egyéb jelek... A bonyhádi új mentőállomás előtti területen a mentőknek és az ott dolgozók gépkocsijainak parkolási lehetőségét biztosítandó, a képviselő-testület hét parkolót ingyen és bérmentve átengedett. Az egyezségben az is szerepelt, hogy a burkolati jelek felfestését és a közlekedési táblák áthelyezését a mentőállomás vállalja magára. A műszaki osztály szakmai segítséget is ajánlott, de mi történt azóta?! Semmi... Most lesz áremelés, vagy nem lesz...?! (Szén)porhintés brikettügyben (is) A munka rengeteg, a brikett kevés Az apró, lisztfinomságú fekete szénpor rátelepszik mindenre, bizonyítva újfent, hogy a nagymányoki brikettgyárat nem kellő megfontoltság alapján „rátelepítették” a falura. Ezen igyekszik valamelyest segíteni az a német technológiájú filterszűrő, amit oly nagyon várnak már a faluban, de mivel a technológiát nem lehet teljesen zárttá tenni, valljuk csak be férfiasán, a falu sosem fog megszabadulni a kisebb-nagyobb mértékű, szénpor okozta kellemetlenségektől. A vezetőket meg lehet büntetni, a helyetteseiket is meg lehet büntetni, attól még nem változik meg alapjaiban ez a fajta környezet- szennyezés. Igyekeznek ők - mint a szegény ember, aki nadrágját lecserélni nem tudva foltozgatja - a rajtuk múlót jó indulattal betartani (bár akad ennek ellenkezőjére is példa), de a mostani csapadékszegény időben ennek a látszata is szerénynek hat. Ugyanakkor régen nem látott óriási kereslet mutatkozik meg a nagymányoki brikett iránt. Beszélik az áremelést, hallani „seftelő” fuvarosokról, akik állítólag az Alföldre adják el felvásárolt készleteiket... De bizonyítani ezt nemigen lehet, legfeljebb annyi látszik, hogy nincs elég brikett. Suttogják a faluban is, nem volt minden rendben a szénutalványok ügye körül... Mi több, Bonyhádon, a Tüzép előtt rostokolók éjnek évadján bográcsban főzték a birkapörköltet, hogy jobban teljen az idő reggelig, míg a szénre vártak. Egy, csak egy baj kínozta őket éjszaka a hűvös szellőn kívül, mégpedig az, hogy elfelejtettek magukkal kanalat vinni... Brikettet állítólag kaptak, tízórai sorban állást követően. Ilyen jó lenne egyszerre ez a sokat szidott, sok salakot hátrahagyó tüzelőanyag? Dehogy. Ha jobb is lett mint volt a technológiai váltást követően, eny- nyire azért nem rózsás vele kapcsolatban a helyzet, csupán aránylag ma még olcsó, illetve mondjuk úgy, ma még megfizethető. Hallani itt is, ott is a jólértesültek kormánytól szerzett fülesei alapján, hogy óriásit fog emelkedni az ára. Mindenesetre Pillér Tibor megbízott üzemvezető sem tud ez ügyben közelebbit. Ő két változatot is hallott, mégpedig az első verzióban áremelésről, míg a másikban a mostani ár megtartásáról tájékoztatták a jólértesültek. Mostani gondjuk kellemesnek tűnik, mert nem tudnak annyit termelni, amennyi el ne fogyna, de tartanak attól, hogy mindennek a böjtje egy valós áremelést követően hamar utolérné őket. Most lesz áremelés, vagy sem? Nem tudni. A brikettgyári dolgozók éjt nappallá téve dolgoznak, termelnek, s a keresetre sem panaszkodnak. Persze, nem forszíroztuk esetükben a bolti árakat sem, hiszen minden viszonylagos. A szénkiadást beszüntették, hogy ki tudják elégíteni a tüzépek igényeit is, mert szerződési kötelezettségeik is vannak. Az elmúlt hét végén például Szászvár 180, míg Bonyhád 300 tonna brikettet kapott. Ottjártunk napján a dolgozóknak megkezdték a brikett kiadását, de már 3 óra alatt is 400 tonnát Írattak ki az ott dolgozók. Szóval nagyon fogy a brikett, s az emberek bizalmatlansága áremelési ügyben határtalan, amin nincs mit csodálkozni. Túlműszakbér és pótlék ide vagy oda, itt vannak a tavaszi munkák is, és az emberek kezdenek belefásulni az óriási hajtásba, míg a kocsisorok csak-csak ott állnak az üzem kapuja előtt. November 15-e óta „csúcsra járatják” a brikettgyárat. Régen nem látott óriási kereslet mutatkozik a brikett iránt
