Tolnai Népújság, 1991. március (2. évfolyam, 54-75. szám)
1991-03-05 / 54. szám
1991. március 5. NÉPÚJSÁG 3 Hány Torgyán van? Mostanáig úgy tudtam, egy Torgyán József van, a mindenki által ismert politikus. Hétfőn két országos napilap jóvoltából megdöbbenve értesültem arról, hogy legalább két Torgyán létezik, tökéletesen egyformák, mindketten a Független Kisgazdapárt országgyűlési frakciójának vezetői és mindketten jelképes föld- foglalást műveltek vasárnap a Csongrád megyei Apátfalván. A Magyar Hírlap március 4-ei, hétfői számának első oldalán, a „József, a kenyéradó” című írásban ez olvasható: „tegnap délelőtt külföldi rendszámú, piros BMW gépkocsival jelent meg Torgyán, a karóverő, és a bensőséges fogadtatás után rögvest munkához is látott a közeli Apátfalva mellett.” A Magyar Nemzet március 4-ei, hétfői számának harmadik oldalán, a „Torgyán József földosztása” című írásban ez olvasható: „Másik irányból Mercedes- sel dr. Torgyán József országgyűlési képviselő, a Kisgazdapárt parlamenti frakcióvezetője érkezett. Ez a vasárnap valószínűleg számára is nevezetes lesz, hiszen mint honatya, először foglalt földet Apátfalva mellett három kilométerre.” Tehát az egyik Torgyán József BMW-vel, a másik Mercedessel érkezett Apát- falvára, hogy leverje a karót és véleményt nyilvánítson a földek visszaszerzése ügyében. Elképesztő dolgok történnek mostanában Magyarországon, maga Torgyán József pedig kétségtelenül markáns egyéniség, de azt azért nem gondoltam róla, hogy egyszerre két alakban ölt testet, nagyobb nyomatékot adva jelenlétének. Mindenesetre megnyugtató, hogy a két Torgyán nem viszálykodott egymással a karóverő történelmi pillanatban. GEMENCI JÓZSEF Miszla: Egy kis falu sorsa (2.) A közelmúlt Rémregény következik és bocsánatkérés. Hosszú órákat beszélgettünk a polgármesteri hivatalban Baksa Jánossal, az őslakos miszlaival, pártonkivüli létére többszörös tsz- vezetöségi taggal, jelenlegi polgár- mesterrel, és a daliás Nagy Sándorral, akinek több, mint 30 éve kijár Miszlán az „erdész úr” titulus. Mindketten mindent tudnak a faluról, sőt egy kis frázisszerű túlzással annál talán valamivel többet is. A tőlük hallottakat aztán a legkülönbözőbb forrásokból kiegészítettük. Mindezek után a Tolnai Népújság 1-2 heti valamennyi számát meg lehetne tölteni a miszlaiak emlékeivel. Erre természetesen nem kerítünk sort, hiszen nem csak a helyieknek szánt sajtóorgánumot szerkesztünk. Abban azonban hadd bízzunk, hogy az ottani múlt példáiból nagyon sokan, ha ugyan nem az egész megye lakói, a magukéra ismernek. Ezzel kapcsolatban az újságíró hadd bocsásson előre valamit. Az alább következőA lélekszám - rajzban két már hosszú évekkel ezelőtt meg kellett volna írnia. Ha akkor értesül róluk és ha akkor hagyják. Nem értesült és ha igen, bizonyára nem hagyták volna, de ez most már nem maga mentsége, hanem nagy adag szégyenkezést is rejt magában. Amiben nem vigasz, hogy annak idején éppúgy kiszolgálta a közelmúlt „régi” rendszert, mint mai utólagos ellenlábasainak 99 százaléka. Alább nem részletezés, hanem csak meglehetősen nagyvonalú összegezés következik. Miszlán a volt cselédek megdöbbentően korán rájöttek arra, hogy - kellő szakismeretek híján - nem képesek megállni a maguk lábán. így már 1946-ban létrehozták a belmajori Szabad Föld, később az Anna-ma- jori hangzatos nevű Sarló-Kalapács, majd a bikádi Vörös Csillag termelőszövetkezetet. Ezek az akkori kifejezés szerint l-es típusúak voltak, tehát még távol a kolhozosí- tástól és elsősorban a készen kapottak, az urasági javak felélésére Fényképezte: Otós Réka épültek. Nagy Sándor még emlékszik olyan parkbeli tölgyfára, melyek egyetlen száljának kivágása egész napba került. Aztán a törzset eladták és valószínűleg eltüzelték. 1959-ben következett el az „igazi” téeszszervezés. Majd sorozatunk harmadik folytatásából kiderül, hogy nem a szövetkezetesítéssel volt hiba, hanem a módjával. Azzal, hogy szabályosan úgy verték össze. Egészen pontosan a mai erdészházban, ahol sokan voltak - finom, mai fogalmazás szerint - 3-4 napig „elkülönítve”, amíg alá nem írták a belépési nyilatkozatot. Az olvasó ezek után hiába számít arra, hogy a későbbi faluvezetőket az utókor össznépi gyűlölete kíséri. Szó sincs róla! Balassa Tibor (1966), a pártbizottsági ukázra idehozott Balatoni Ottó (1974), Tulok Lajos (1977), Palócz András (1978), a később halálba kergetett Csanádi „elvtárs” (1982) éppúgy derék emberek voltak a maguk módján, mint a képviselőnő-férj Bozsó János. Ugyanezt a jelzőt azonban még véletlenül sem lehet használni az akkori pártbizottságok akkori illetékeseivel kapcsolatban, akiknek a neve természetesen nem esett ki a falu nehezen feledő emlékezetéből. így Jankó Jánosé, Pere Ferencé sem, vagy éppenséggel Szabó Antalé, aki még 1981 -ben is(!) „ba- rátilag” börtönnel fenyegette Baksa János jelenlegi polgármestert, akkori tsz-vezetőségi tagot, ha ellenlábasa próbál lenni a hivatalból kijelölt és még a legformalistább tsz-demokrácia szabályai szerint se a tagok által megválasztott elnökjelölteknek, illetve elnököknek. Miszla tönkremenetele itt kezdőBeszél a múlt...? dött. Amikor - ezek helyben hallott,' de betű szerinti idézetek - „hazugságokból hozták össze a zárszámadást”, amikor a tsz-tagok a saját földjükön végzett munkájukért 4 hónapig egy krajcárt se kaptak, majd 4 évig csak a munkabérük 80 százalékát. Amikor ha valaki kinyitotta a száját, könnyűszerrel rágyújthatott a „Rácsos kapu, rácsos ablak” kezdetű nótára, vagy amikor a parasztember azt mondta a fiának, hogy „Minden légy, csak paraszt ne!” Ilyen időkben épült a Belecskáról Miszla felé vezető út 13 és fél millió akkori forintért, amire a kijelölő bizottság rá se nézett, viszont demizsonokkal és paprikafüzérekkel megrakodva távozott. Az út most se vezet sehová se, 1400 méter hiányzik ahhoz, hogy a két községet összeköthesse. Viszont a miszlaiak, amikor megkérdezésük nélkül Belecskához csatolták őket, napi 50 kilométereket ingázhattak kerülő utakon. Aztán a már végérvényessé vált nagy bukás idején „jöttek az elvtársak” és négy falu között úgy osztották szét a miszlaiak sajátját, mintha történetesen az ő felmenőik évszázados munkája rejlett volna mindezek mögött. Természetesen nem rejlett. És mit rejt a jövő...? ORDAS IVÁN Egy új csodafegyver Pályázattal a bűncselekmények ellen? A legszívesebben elnevettem volna magam a pécsi Bűnmegelőzési Vagyonvédelmi Egyesület és a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság megelőzési alosztálya által közösen kiirt pályázat olvasásakor, ám a téma - sajnos - sokkal tragikusabb annál, mintsem mosolyt csaljon az ajkunkra. Azt viszont maradéktalanul sikerült elérniük a szöveg megfogalmazóinak, hogy sorról sorra egyre fokozottabb hitetlenkedés és megdöbbenés vegyen erőt rajtam. íme, egy jellemző részlet a felhívásból: „A kriminalitással foglalkozó szakemberek folyamatosan keresik azokat az eszközöket és módszereket, amelyekkel a bűnözés növekedése mérsékelhető, megállítható lenne. Ilyen lehetőséget látunk az állampolgárok, vagyonkezelők bűnmegelőzésbe való aktív bevonásában, a rendőrség és a lakosság kapcsolatának javításában, a bűnmegelőzési publicisztika élénkítésében. ” Helyben vagyunk. A bűnmegelőzési publicisztika élénkítése, minta bűnözés elleni csodafegyver. Persze, talán nem is szabad mostanság már csodálkozni az efféle gyermetegségen, hiszen a Reform című hetilap legutóbbi számában a budapesti Józsefváros kapitányságvezetője így inti az egyszerű állampolgárt: „Kerüljék kerületünk hírhedt területeit. Remélem, eljön az idő, amikor megvalósul, hogy a bűnöző fél majd a rendőrtől...” Nos, ezzel a jámbor óhajjal is jól ki vagyunk fizetve. Amíg a kapitányságvezető által említett idő el nem jön, addig persze továbbra is kitépik a falkába verődött suhan- cok a kispénzű nyugdíjas néni kezéből a táskát, s utána félholtra rugdalják a szerencsétlent - ahogyan arról hirt ad a hetilap. De vajon mit kíván tenni a belügyminiszter annak érdekében, hogy erősödjön a rendőri tekintély, amelynek megléte alapfeltétel a bűnözők elleni harcban? Erre a kérdésre is választ kapunk a Magyar Fórum című hetilap által, ahol a sokak által szakértőként tisztelt dr. Bdross Péter így nyilatkozott: „Én nagyon ambicionálom a rendőr tekintélyének helyreállítását. Ennek érdekében mindent megteszek. Propagálom. Sőt, propagálom azt is, hogy a rendőrnek rendet kell tartani. ” Mélységesen igaz szavak, főként, ami a legutóbbi mondatot illeti. Az már viszont kétséges, hogy a belügyminiszter új propagandahadjárata a tekintély visszaállítására milyen eredménnyel fog járni. Illetve, jelen sorok írója számára egyáltalán nem kétséges, hogy semmilyennel. Ugyanis hiába az optimista nyilatkozatok, ha közben a bűnözők szabadon garázdálkodhatnak, mi pedig örüljünk, ha éppen szerencsénk van, s ki tudunk térni előlük. Hiába minden, ha például a megyeszékhelyen az éjjelnappal nyitva tartó bolt vezetője csak hosszas könyörgés után éri el, hogy a bűnözők megfékezése végett érkező rendőrség intézkedjen (nesze neked a pályázatban kívánt lakossági-rendőrségi jó kapcsolattartás), s ezek után persze ki kapja a kioktatást? Természetesen a boltvezető, hogy miért szolgál ki ittas személyeket. S természetesen hiába minden, amíg egyesek - akik úgy látszik, a Holdon élnek - azt próbálják bemesélni nekünk, hogy pályázatokkal meg lehet előzni a bűncselekményeket. SZERI ÁRPÁD Gyermekszépségverseny, 1991. Babrányi Nikolett, Nagykónyi, Bartók B. u. 426. Bencze Éva, Csibrák, Kastély sor 21. Lerch Otília, Szekszárd, Wesselényi u. 5. Mislyenác Ivett, Bonyhád, Fáy Itp. 12. Szőke Melitta, Tamási, Szabadság u. 43. A költségvetést tárgyalják Szekszárdon Szekszárd város önkormányzati képviselő-testülete március 7-én - csütörtökön - 9 órai kezdettel a város 1991. évi költségvetés-tervezetét tárgyalja meg, a városháza első emeleti nagytermében. Ezen az ülésen döntenek a képviselő-testület és bizottságai tagjainak díjazásáról is. Jótékony célú bál Szedresben Szedresben március 9-én - szombaton - este 8 órai kezdettel jótékony célú bált rendeznek az óvodáért a helyi kul- túrházban. Az est egyik érdekessége a táncversennyel egybekötött lambada tánctanítás lesz. Versengenek az utasokért Bármilyen szűkös a pénztárcánk, ha későn ébredünk, vagy lekössük az autóbuszt, köny- nyen rákényszerülünk a taxizásra. Szerencsére már a személyfuvarozásban is a piac- gazdaság érvényesül, hiszen a taxisok versengenek az utasok kegyeiért, a lakosság pedig csak nyerhet az ügyön. Szekszárdon az Eurotaxi alighogy bejelentette a kedvezményt - az 5 forint telefonköltséget megtérítik -, a helyi Volán taxi is felvette a kesztyűt. A taxivállalat tizenkét gépkocsivezetője tegnap a szekszárdi autóbusz-pályaudvar tanácstermében abban állapodott meg, hogy megszüntetik a kiállási díjat. Tehát városi fuvarnál, ha telefonon hívják őket, akkor csak az utas beszállásakor nyomják le a taxiórát, vidéki híváskor pedig az alapdíjon felül - a tarifahatároknak megfelelően - csak a kilométerdíjat és az esetleges várakozási díjat számolják el. így a kedvezmény az utasoknak 30 forint költségcsökkenést jelent. Úgy lehet szavazni, hogy az újságból kivágják a legszebbnek ítélt kisgyerek fényképét és beküldik szerkesztőségünkbe. Egy borítékban több fotó is beküldhető, mindössze annyit kérünk, hogy a címzés melé írják oda: Gyermekszépségverseny. Címünk: Tolnai Népújság szerkesztősége, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. 7100. Az nyeri a versenyt, illetve az ér el helyezést, akinek a fényképe a legnagyobb számban érkezik hozzánk. Mint ahogy azt az 1991. február 26-i számunkban jeleztük, az elmúlt hét végén a jelentkezési határidő lejárt. így az ezután beérkező képeket sajnos már nem tudjuk figyelembe venni. Legközelebb, március 7-én, csütörtökön a paksi Féhr Nikolett, a faddi Pánczél Otília, a tolnai Guld Katalin, a szekszárdi Braun András és a zombai Rappai Virág fotóját közöljük.
