Tolnai Népújság, 1991. március (2. évfolyam, 54-75. szám)

1991-03-26 / 71. szám

1991. március 26. NÉPÚJSÁG 5 Bartók Béla 110 éve született Korunk kimagasló zeneművé­sze, Bartók Béla 1881-ben látta meg a napvilágot. Mivel családja korán felfedezte zenei tehetségét, ezért ösztönözték is a zene tanulá­sára. Pozsonyban Erkel Lászlónál tanult, majd Budapestre került a Zeneakadémiára. Bartók Bélát elsősorban zongo­raművészként zeneszerzőként és népzenekutatóként ismerik világ­szerte. Az Operaházban 1917- 1918-ban: A kékszakállú herceg vára című operája hozta meg szá­mára az elismerést. Amikor az I. világháború után koncertkörútra indult, mindenhol óriási sikert ara­tott. Közben nem hagyott fel a ze­neszerzéssel sem. Egymás után születtek meg kompozíciói: a Kos- suth-szimfónia, a Rapszódia zon­gorára és zenekarra, az I. és II. vo­nósnégyes, az Allegro barbaro. Második korszakában, 1919-ben komponálta a Csodálatos manda­rin című pantomim zenéjét, majd megszületett az Improvizációk ma­gyar parasztdalokra, az 1. és 2. szonáta hegedűre és zongorára, a Cantata profana. 1926 és 1937 kö­zött megírta a Mikrokozmoszt. Har­madik zenei korszakából feltétle­nül ki kell emelnünk az V. és VI. vo­nósnégyest az 1936-ban kompo­nált Zene húros és ütőhangszerek­re és celestára, és az egy évvel ké­sőbb irt Szonáta két zongorára és ütőhangszerre című alkotását, va­lamint az 1939-ben elkészülő Di- vertimentót. A népzenével igen fiatalon kez­dett el foglalkozni. 1906-tól gyűjtöt­te és tanulmányozta a magyar népi kultúra zenéjét A század harmin­cas éveiben Kisázsiában tanulmá­nyozta a török zenét majd Afriká­ban az arab népi muzsikát. De be­hatóan foglalkozott a bolgár, a ro­mán, a szlovák és az ukrán népze­nével is. Tudományos munkásságának tárgyalásakor meg kell említenünk, hogy 1907-től tanított a Zeneaka­démián, mint zongoratanár. Szá­mos zenepolitikai írása jelent meg, de foglalkozott korának aktuális zenei problémáival is. 1924-ben ír­ta meg A magyar népdal című el­méleti művét Amikor a II. világháború kitöré­sekor az Egyesült Államokba uta­zott, nehéz anyagi körülmények közé került s hosszan tartó beteg­ség után, 1945-ben meghalt. Munkásságát 1948-ban Kos- suth-díjjal ismerte el a magyar ál­lam. A Béke Világtanács 1955-ben tiszteletbeli békedijat adományo­zott neki.- kompén ­Ismeretlen dokumentumok? Beszélgetés Spira Györggyel A szabadságharc dokumentumaiból Dokumentumok az 1848/49-es forradalomról és szabadságharc­ról címmel érdekes kiállítás nyílt a Szovjet Kultúra Házában március 14-én. A megnyitó után beszélget­tünk Spira György történésszel.- Igen nagy érdeklődés előzte meg a kiállítást. Több újságban ol­vashattunk arról, hogy történészek számára is ismeretlen dokumentu­mok kerülnek bemutatásra. Meny­nyiben volt jogos ez a felfokozott várakozás?- Valóban, a kiállításon látható egykorú képek és szöveges doku­mentumok ismeretlenek voltak számunkra. Az anyag, amelyből Vaszilij Kuznyecov és munkatársai a kiállítottakat válogatták, 1925- ben került a Szovjetunióba. Ekkor vásárolták meg Jozef Helfert oszt­rák történész hagyatékából. Helfert könyvei megírásához hasznosítot­ta a gyűjtemény darabjait. Az ezer­nyolcszáznegyvennyolcas osztrák forradalom sajtójáról írott könyvé­ben említett lapok például szinte hiánytalanul megvoltak a gyűjte­ményben - felteszem, hogy ma is megvannak a moszkvai levéltárban. Helfert a magyar forradalommal és szabadságharccal nem foglalkozott, nem is tudott magyarul. Nagyon fon­tos lenne tehát hogy magyar kuta­tók is megnézzék a gyűjteményt hi­szen lehet hogy most nem is a szá­munkra legérdekesebb anyagok kerültek be a válogatásba.- S mi lehet ennek az akadálya?- Elvileg semmi, de vannak gya­korlati nehézségek... Kutatómun­kára eljutni a Szovjetunióba régeb­ben is nagyon nehéz volt. Én ma­gam is tapasztaltam ezt. 1964-ben kértem ösztöndíjat levéltári kuta­tásra a Szovjetunióba, s három évet kellett várnom a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia be­leegyező válaszá­ra. Állítólag éppen kérelmem benyúj­tásának évében te­lepítették át a raké- takilövő-állomáso- kat Kárpátaljára, s így külföldieket, különösen magya­rokat nem szívesen engedtek oda. Amikor végre elju­tottam Bereg­szászra, az általam kijelölt több ezer magyar vonatkozású iratnak csak töredékét kaphattam meg mikrofilmen, mert az illetékes kijevi igazgatóság ennél többnek a le­fényképezésére nem adott enge­délyt. így ment ez addig, amíg test­véri és baráti kapcsolatban álltunk a Szovjetunióval. Hogy most köny- nyebben fog menni vagy nehezeb­ben, azt én nem tudom, mert a múlt­tal foglalkozom és nem a jövővel.- A szovjetunióbeli levéltári kuta­tás lehetséges vagy lehetetlen vol­na azért is izgalmas kérdés, mert az MTA újabb közleményével ismét napirendre került szibériai Petőfi- legenda kapcsán éppen a történeti és levéltári adatokat hiányolják...- A barguzini női hulla kilétének a tisztázásához szerintem nincs szükség semmiféle szovjetunióbeli kutatásra, mert kizárt dolog, hogy bármiféle szovjet levéltárban akad­jon olyan irat, amely bizonyítaná, hogy Magyarországról magyar ho­nosságú embereket hadifoglyok­ként Oroszországba hurcoltak vol­na 1849-ben vagy később.- Végezetül: mi lenne az, amit a kiállított anyagból a Tolnai Népúj­ság olvasóinak figyelmébe ajánla­na?- Két érdekes karikatúrára sze­retném felhívni a figyelmet. Az egyik Metternichet ábrázolja 1848. március 14-i dátummal, vagyis közvetlenül a bécsi forradalom ki­törését követően. Azt a megrökö­nyödést, amit Metternich érezhe­tett, amikor kénytelen volt belátni, hogy az általa kialakított és védel­mezett rendszer egyik napról a má­sikra összeomlott. A másik Win- dischgrátz tábornokot mutatja egy útjelző tábla előtt, amint éppen azon töri a fejét, hogy a prágai fel­kelés után merre vegye az útját, hol folytassa birodalommentő próbál­kozásait. Érdekes még az a felhí­vás is, amelyet a magyar radikáli­sok csoportja, az Egyenlőségi Tár­sulat intézett 1848 szeptemberé­ben a bécsi forradalom híveihez, Magyarország ausztriai barátai­hoz, együttműködésre biztatva őket. Azt ajánlom a lap olvasóinak, ha Budapesten járnak, nézzék meg saját szemükkel a kiállítást! NAGY JANKA TEODÓRA Tv-napló Sivatagi nemzedék Jelkép és valóság elegyedik Kőbányai János történetében, az emberi sorsok mélyén, az élet perifériájában, a megváltás szivárványa alatt. Mert végtére erről szól a történet, a megváltásról, pontosabban az ember megválthatóságáról, s a hitről, hogy ki lehet kerülni a sors útevsztőiből, nincs elveszett és elveszejtett élet, van egy pont, amikor mindent újra le­het kezdeni. A történet egy csöves lányról szól, akinek kisfia a men helyen él, míg ő reménytelen vergődik a csöves sors kilátástalanságában. A véletlen hoz­za össze Jánossal, akinek megtetszik a lány, s úgy érzi, mindent el lehet felejteni, az élet mindig újra felkínálja a kezdés lehetőségét. János egy másik sivatagból érkezik, ő az irracionális sors üldözöttje, s Auschwitz után mélyebben át tudja érezni a végzet hatalmát, a kiszolgáltatottság kínját. Talán minden jóra fordítható, a sors táblájáról le lehet törölni bűnt és szenvedést, az élet egyébként is sok mindent készen kínál, mert János anyja megértő, lakásuk is van, ahol mindnyájuknak jut hely. A csöves lány azonban kitér a megváltás elől, elutasít jóságot és szeretetet, a végén még azt is arcába vágja a fiúnak, hogy zsidó. Valószínűleg utálja a nyo­mort, a szegénységet, a kiszolgáltatottságot, de hiányzik belőle a jóra va­ló hajlam, rossz akar lenni, maga választja ezt. Azért van megváltás, annak mindenképp, aki élni akar vele. Emelkedett hangulatú istentisztelettel végződik a film, valaki imakönyvet ad János kezébe, s amikor látja, hogy nem tud héberül, azt mondja, nem baj, ma­gyarul is lehet imádkozni. Szép, majdnem hibátlan filmet írt Kőbányai János, akkor is, ha komor színekkel dolgozik, s a megváltást azoknak adja, akik erre kiválaszttattak vagy magukat választották ki a megváltásra. Éppen ezért nem reményte­lenséget sugall, mert a jó választásra biztat, a metafizikai kérdést emberi­vé szelídíti. A végzetet nem lehet elhárítani, de együttélni vele lehet, ha nem adunk fel semmit, nem tagadjuk meg önmagunkat és reményeinket. Terzett Eredetileg rádiójáték volt Kopányi György bizarr története, a szerelem és halál témájára írt variációk, s csak Gáti István kedvéért lett belőle ope­ra, melyben három szerep keres egy énekest. Gáti mindent tud, s ami operaénekesnél ritka, szövegkiejtése tiszta, minden szavát érteni. De a történet ebben az átfogalmazásban elveszíti iróniáját, hiányzik belőle az eredeti frivolsága, amivel Kopányi a síron túli szerelem és a síron inneni hűtlenség nagyon is emberi megnyilatkozásait nézi. Sajnos nem győz meg Rózsa Pál zenéje sem, néhol Richard Straussra gondolunk, másutt egyhangú, kevés benne az ötlet, az invenció. Viszont itt van Gáti István, aki - hála a technikának - megnyerő, ele­gáns, ízlése a temetési szertartás némileg morbid képsoraiban is meg­óvja a túlzástól. Itt minden az ő kedvéért történik, Rultner Sándor forgató- könyve Gáti hármassága körül kering, hogy egyetlen lehetőség se ma­radjon ki. Valósággal betölti a képernyőt akár egymagában, akár megket­tőzött önmagával jelenik meg. Nagy énekes és nagy színész. CS.L. Sophia Loren Cesar-díjat kapott * Sophia Loren 57 éves világhí­rű színésznő boldogan tartja kezében a Ce­sar-díjat. Az olasz művésznő a rangos francia filmművészeti díjat életművéért kapta. * Kétezer kiadó brüsszeli randevúja A képregények művészei a népszerű figurákat rajzoltak amúgy frissiben, a nagy enciklopédiák kiadói sorsjegyeket kínáltak a látogatóknak, hogy megszerezzék címeiket, a számítógépes könyvárusítási programokforgalmazói kép­ernyőiket villogtatták, a gyerekek prospektusokat gyűjtöt­tek, az írók az olvasókkal találkoztak, a rádió- éstévériporte- rek a hírességeket interjúvolták: a brüsszeli könyvvásár nagy gépezete egy héten át úgy működött, ahogy a nagy­könyvben meg volt írva. Idén huszonharmadszor rendezték meg a belga fővá­rosban a hagyományos találkozót, amely ugyan nem ver­senyezhet a frankfurti könyvvásárral, a kiadók legnagyobb randevújával, de a francia nyelvű kiadók rangsorában a genfivel együtt a legjelentősebb. Kétezer kiadó mutatta itt be több százezer publikációját az érdeklődő kollégáknak és a nagyközönségnek. Lehetetlen itt felvázolni a bemutatott művek sokféleségét és gazdag választékát. Irodalmi és tudományos, szakkia­dók és specializált könyvházak, művészeti vállalkozások standjai sorakoztak egymás mellett, versenyezve egymás­sal abban, hogy miként hívhatják fel magukra a figyelmet A könyv nyugaton nem olcsó mulatság: támogatást alig élvez, a vevőnek kell finanszirozniaateljesárat. Ezzel szem­ben a kiállítás színvonala magas, és sokféle kedvezmény­nyel, szervezett vásárlási formával, könyvklubbal igyekez­nek elősegíteni a vásárlást a forgalmat Különösen a nagy sorozatok, enciklopédiák jelentkeznek egyre újabb keres­kedelmi fogásokkal, hitelkonstrukciókkal, tetézik ajándé­kokkal a drága kiadványokat hogy vevőre találjanak a ke­mény verseny közepette. A könyvvásár látogatói találkozhattak a piac idei szenzá­cióival, kezdve Elizabeth Taylor életrajzával, Kirk Douglas önéletrajzával (mert az amerikai bestsellerek természete­sen hamar átkelnek az óceánon) és Gilles Perrault „Bará­tunk a király” című, II. Hasszán marokkói uralkodót bíráló művével, amely politikai vihart kavart és feszültséget tá­masztott Franciaország és Marokkó között Henri Troyat II. Sándor cárról szóló regénye a mai viszonyokra való szá­mos utalásával keltett feltűnést, Cavanna.azismert esszéis­ta „vértolulásaival” (Coups de sang - valahogy így lehetfor- dítani új könyve címét). De természetesen igazságtalan lenne kiemelni bármely művet a sok százezerből, az a látogató magánügye, ha le­nyűgözte a Larousse fantasztikus, tízkötetes művészettör­ténete, amelynek ára a teljes sorozatéval vetekszik, de egyedülállóan szép kiadvány, bőr címlapján Picasso grafi­káival. Akongresszusi palotában a látogató megismerkedhetett a belga és a francia kiadók mellett számos más ország könyvtermésével is: így kínai, szovjet és a magyar publiká­ciókkal. Jelen volt a Kultúra is: mint Dufala Ákos és Róth Má­ria, a cég két képviselője elmondotta: mind magyar, mind idegen nyelvű publikációinkkal szép sikert arattunk. Ámi az előbbit illeti, a Belgiumban élő magyarok számára éppen az évenként megrendezett könyvvására legjobb alkalom arra, hogy felfrissítsék készletüket, beszerezzék az újdonságo­kat hiszen a Kultúra rendszeres résztvevő, és Belgiumban nincs magyar könyvkereskedés. így több száz magyar nyelvű mű, nem egy szép és drága könyv talált gazdára. Az idegen nyelvű publikációk terén némi hátrány, hogy elsősorban angol nyelvűek: a szakácskönyvek, az útika­lauzok így is szép sikert arattak. Türelmetlenül várnak a ta­nulni kívánó belgák, vagy belgiumi magyarok gyermekei egy új, jó nyelvtankönyvet a magyarul tanulók számára, nagy kereslet lenne szótár iránt is. A magyar könyvek sikere mindenesetre tanúsítja a megnövekedett érdeklődést irán­tunk most hogy a francia ajkú közvélemény is tudatára éb­redt Közép-Kelet-Európa változásainak. DOMBÓVÁR VÁROS ÖNKORMÁNYZATÁNAK KÉPVISELÖ-TESTÜLETE PÁLYÁZAT ÚTJÁN HASZONBÉRBE ADJA a város belterületén lévő Konda-patak melletti horgásztavat a hozzá tartozó zöldterülettel, melynek együttes területe 20 000 m2. A bérlet időtartama: 10 év. A tó horgászatra és korcsolyapályaként is hasznosítható (szabadidős terület). A bérbe vevő feladatai: a tó műtárgyainak kezelése, javítása, zöldterület folyamatos gondozása. A licit alsó határa: 120 000 Ft. A pályázat beérkezési határideje: 1991. április 10. A bérbeadás feltételeiről a polgármesteri hivatalban lehet érdeklődni (városgazdálkodási osztály), vagy a 65-205-ös telefonszámon. A könyv hasznos húsvéti aján­dék lehet mindazoknak, akik sze­retnék gyermekeik kézügyességét ilyen módon is fejleszteni. A kiad­vány 92 forintért a Megyei Könyv­tárban megvásárolható. f. kováts ­Nyuszi, macska, madár, temp­lom, ház. Télapó-fej, húsvéti asztal­díszek. Vidáman úszó halacska, mosolygó harmonika-kukac. Pa­pírból hajtogatott álmok. Házi Mag­di álmai, aki a keletiek játékát, a pa­pírhajtogatást, az origamit hazai gyakorlatba átültette. Sőt, tovább­fejlesztette, hiszen a Tolna Megyei Könyvtár kiadásában megjelent könyvben olvashatunk zacskóbá­bok és síkbábok készítéséről és arról, hogyan lehetséges műszaki rajzlapból képeslapot csinálni. A Papírálmok című kiadványt szülők, pedagógusok, gyerekek egyaránt jól tudják használni kö­szönhetően a szemléletes ábrák­Papírálmok; könyyv mindenkinek nak és kitűnő leírásoknak. Mind- Húsvétra még elkészülhet... fotó: - ótós ­Könyv Papírálmok ezek mellett, mintegy felüdülés­ként, olvashatjukTamkó Sirató Ká­roly, Móricz Zsigmond, Kassák La­jos, Weöres Sándor egy-egy gyer­mekversét, melyet a figura hajto­gatása közben mondogatva, játsz­va sajátíthatnak el a kicsinyek.

Next

/
Thumbnails
Contents