Tolnai Népújság, 1991. március (2. évfolyam, 54-75. szám)

1991-03-18 / 64. szám

4 NÉPÚJSÁG 1991. március 18. Sze kszárd ■ i 1 * Szem le Egy hivatal... Ahol mindenki igent mond A szerkesztő levele Elnézést kell kérnünk ol­vasóinktól, s mindenekelőtt Bencze Sándor önkor­mányzati képviselőtől. Bencze Sándorhoz a leg­utóbbi Szekszárdi Szemlé­ben látogattunk el, s a be­mutatás annak rendje és módja szerint meg is jelent az oldalon. Ám a képviselőt ábrázoló fotó sajnálatos módon elmaradt, s ezt a hiányosságot - igaz, meg­késve - ez alkalommal pó­toljuk. Szerkesztőbizottságunk létszáma örvendetesen bő­vül. Már az ezt megelőző Szekszárdi Szemlében is olvashatták az SZ monog­ramot, ami Süveges Zoltán levéltáros nevét takarja. Szándéka szerint a Híres szekszárdiak elnevezésű rovat további megjelenésé­ben, illetve helytörténeti anyagok közlésében nyúj­tana segítséget Fazekas László, a tűzoltóság mun­katársa egy valós problé­mát felvető írással jelentke­zett, melyet a Különvéle­mény rovatban jelentettünk meg. A Szekszárdi Szemle természetesen más előtt is nyitva áll, várjuk olvasóink közlésre érdemes írásait, leveleit, ötleteit. SZERI ÁRPÁD A felnőtté válás, a családalapítás nagy eseményével, a házasságkö­téssel folytatjuk a kedves olvasók tájékoztatását. Ebben a részben a magyar állampolgárok házasság- kötéséről, a következőben pedig a külföldi állampolgárok Magyaror­szágon történő, illetve a magyar ál­lampolgárok külföldön történő há­zasságkötéséről lesz szó. Nézzük tehát, hogy a magyar állampolgá­rok házasságkötéséhez mi szük­ségeltetik. Legelsőként is két em­ber elhatározása, miszerint ők frigyre lépnek. Ebbéli szándékukat annál az anyakönyvvezetőnél kell bejelenteniük, ahol a házasságot kívánják kötni, függetlenül állandó lakóhelyüktől. Mi szükséges a be­jelentkezéshez? Egy menyasz- szony, egy vőlegény, betöltött ti­zennyolc esztendő, két érvényes személyi igazolvány. Amennyiben a menyasszony nem töltötte be a 18. évét, gyámhatósági engedély. Ennek intézése viszont a lakhely szerint illetékes gyámhatóságra tartozik. A házasságkötést meg­előző várakozási időt a CSJT. (Családjogi törvény) három hó­napról egy hónapra módosította. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez a vá­rakozási idő ideális, nem túl hosz- szú, mégis van idő a felkészülésre, szervezésre, a lakodalom előké­születeire. Amennyiben az egy hó­nap várakozási idő is hosszúnak bizonyul - terhesség, katonai behí­vó, közös lakásvásárlás, stb. miatt - ez alól felmentést lehet kérni, amely kérelmet minden esetben egyéni és méltányos elbírálásban részesít az ügyintéző anyakönyv­vezető. A házasulók az anyakönyvi hiva­talban történő bejelentkezéssel egyidejűleg választhatnak, hogy hol kívánnak házasságot kötni. Ál­talában az ország településeinek nagy részében, ideértve a nagyváro­sokat is, egy helyen történnek a há­zasságkötések. Szekszárd város­ban két lehetőség közül választhat­nak. A polgármesteri hivatalban a városháza épületében lévő házas­ságkötő teremben, amelynek befo­gadóképessége 30-50 fő, gépzené­vel, szülőköszöntő hozott virággal, koccintás hozott pezsgővel, telje­sen ingyen áll a házasuló szolgála­tára, szombatonként délelőtt 10-től délután 15 óráig. Amennyiben na­gyobb, ünnepélyesebb esküvőt kí­vánnak a házasulók, illetve a nász­nép létszáma ezt kívánja meg, úgy házasságukat a Művészetek Házá­ban rendezhetik meg, ahol a ház dolgozói, a házasulók igényeit, az épület csodálatos adottságaival és egyéb szolgáltatásaival igyekez­nek kielégíteni, szombatonként délután 15 órától. A házasságkötések 80 százalé­ka a nyári hónapokra esik. Ezért kedves fiatalok, ha eldöntötték, hogy melyik szombaton kívánnak házasságot kötni, jó ha azt minél előbb bejelentik az anyakönyvi hi­vatalban. Kéréseiket az anya­könyvvezetők és a Művészetek Há­za dolgozói igyekeznek maximáli­san figyelembe venni. Ne feledjék az igent azonban önöknek kell ki­mondani. - sas ­Rejtett értékeink A Benczelits-ház A ma Marx Károly utca 11. szám alatt található házról szinte senki­nek nem jut eszébe, hogy hajdani tulajdonosáról megemlékezzék. Benczelits Ignác azonban a maga idején minden bizonnyal közismert ember lehetett, hiszen királyi tör­vényszéki bíró volt. Leánya, Erzsé­bet itt ülte lakodalmát 1878 szep­temberében egy ifjú törvényszéki jegyzővel, Geiger Gyulával s fri­gyükből született Dienes Valéria, a jeles filozófusnő. Ha Benczelits alakja el is homá- lyosodott az idők folyamán, az épü­let - rendeltetése révén - ma is so­kak emlékezetében él. Itt, az egy­kori Séd patak utca 1113-ban nyílott meg 1890 őszén a római katolikus óvoda, amelybe már az első esz­tendőben közel háromszázan jár­tak. Manapság, amikor ismét felve­tődött egy hasonló intézmény léte­sítésének kérdése, talán nem árt felidéznünk a hősi kezdetet. A leg­szegényebbeknek és a tehetőseb­beknek már rendelkezésre állott egy-egy gyermekkert, de a Szek- szárdon legnagyobb számban élő középrétegek számára nem. Ezt is­merte föl Simontsits Béláné, az ak­kori alispán felesége, aki nagysza­bású gyűjtést indított egy ilyen in­tézmény létesítésére. A fő szervező és támogató az Egyesült Szeg- zárd-Tolnamegyei Nőegylet volt, amely a későbbiekben többször tartotta e házban gyűléseit, ada­koztak magánszemélyek és intéz­mények (köztük a Szegzárdi Taka­rékpénztár, amely évente adott 90 forintot), ám a legfőbb pénzforrást a jótékonysági bálok jelentették. Ezek a rendezvények részben a lé­tesítés, részben a fenntartás költ­ségeit fedezték, s nem túlzás azt ál­lítanunk, hogy messze vidékről ide vonzották a közönséget. A siker és a színvonal együtt jártak, 1893-ban például Jászai Mari, Hilgermann Laura operaénekesnő és Polonyi Elemér zongoraművész jött el ven­dégszereplésre, amely a jó ügynek 2400 korona tiszta jövedelmet ho­zott, 1909-ben Molnár Ferenc, Ja­cobi Viktor és Medgyaszay Vilma fellépése eredményezett 1100 ko­ronát. Az említett két esetben azonban már nemcsak az óvoda fenntartá­sára gyűjtöttek, hanem az 1892-1893-tól ugyanitt működö szekszárdi népkonyha javára is. Ennek létrehozását az tette szük­ségessé, hogy az1890-es években a filoxéra és számos természeti csapás szegényítette el a megye- székhely számos családját, akik sem munkát, sem betevő falatot nem találtak a zord teleken. A sok­szor naponta 200-300 embernek meleg ételt nyújtó inségkonyha fél évszázadon át emlékezhetett ala­pítójára, Simontsits Bélánéra, akit nem sokkal halála előtt a pápai ál­dás megtisztelése is ért. A helyi új­ság 1911. február 21-ikén bekövet­kezett halála után irta róla: „Itt ha­gyott bennünket egy szelíd, jósá­gos urinő, aki nemes szivével, fennkölt leikével évtizedeken át előljárt a munkában, a női szív ne­mes erényének, az igazi ember­szeretetnek, az irgalmasságnak és könyörületességnek gyakorlásá­ban. Maradandó alkotások hirdetik emlékét, elévülhetetlen érdemeit. Szívós, kitartó, erős lélek lakott benne, igazi szervező talentum, amely a társadalom széthúzó erőit tapintatos, okszerű vezetéssel mindenkor egyesíteni tudta a ne­mes célok elérésére. Az egész tár­sadalom könnyének hullása kíséri végső útjára őt, aki lelkében nagy, szívében nemes, emberszereteté- ben ritka volt”. A mondott szavak igazát Szekszárd azzal ismerte el, hogy a Sédpatak utcát róla nevez­ték el - hálából. Ez az érzés azonban, úgy látszik, nem terjedt egy emberöltőn túl... A mindössze három apácával fenn­tartott intézmény az államosítás sorsára jutott, az utca Marx nevét kapta, Simontsitsnéra pedig senki nem óhajt emlékezni, pedig talán ma is, holtában is eleven példa le­hetne DR. TÖTTÖS GÁBOR E heti kérdésünk: A felsorolt hat művész közül ki­nek ajánlotta Babits Mihály Gáláns ünnepség című versét? Címünk: Tolnai Népújság, 7100 Szekszárd, Liszt tér 3. A borítékra kérjük írják rá: Szek­szárdi Szemle. Még egyszer a kínai természetgyógyászról Jóindulatú, a betegek tájékozta­tása érdekében írt cikkemre szá­mos visszhang érkezett. Egyrészt rengeteg az érdeklődő a kínai ter­mészetgyógyász szekszárdi ren­delési idejét illetően, másrészt a dombóvári dr. Molnár Lajos főor­vos úr is tollat ragadott, harmad­szor pedig ugyanezen város vö­röskeresztes szervezetének képvi­selője is hívott telefonon. Ezek alapján úgy érzem, hogy a cikkem­ben foglaltakat néhány újabb, helyreigazítást is tartalmazó infor­mációval kell kiegészítenem. A természetgyógyász szekszárdi rendelési ideje esetleges. Elfoglalt­ságától függően jön hétvégeken és a volt oktatási igazgatóságon fogad betegeket. Jelen sorok íróját úgy tá­jékoztatta, hogy az ottani portásnál minden esetben hagy üzenetet a kö­vetkező rendelés időpontjáról. A dombóvári Vöröskereszt kép­viselőjének a kérésére a követke­zőkről tájékoztathatom az olvasó­kat. A természetgyógyász nem az önkormányzattól kapott, hanem egy magánszemélytől bérelt lakás­ban lakik, annak bérleti diját maga fizeti. A Vöröskereszt csak a rende­lőt biztosítja számára, azt is olyan formában, hogy a rendelkezésre bocsátott helyiséget Dombóvár bármelyik természetgyógyásza igénybe veheti. Végezetül dr. Molnár Lajos főor­vos úr Virágot a gyógyítónak című írását olvasva tisztelettel azt vála­szolom, hogy amennyiben a fenti téves információk miatt rossz na­pokat szereztem neki és kollégái­nak, úgy elnézésüket kérem. Egyébként nem vagyok a termé­szetgyógyászat elkötelezett, kriti- kátlan híve, annál inkább az orvos- tudomány, az egészségügyi mun­ka mély tisztelője. - sas ­Híres szekszárdiak Déry (Mráz) István A magyar színjátszás egyik úttörő­je Szekszárdon született 1792-ben. Tanár apja papnak szánta, kolostor­ban neveltette, de megszökött és szí­nésznek állt. 1813-ban megnősült; feleségül vette Széppataki Rózát. Bár házasságuk csakhamar felbomlott, felesége asszonyneve révén (Déry­né Széppataki Róza) az ő neve is be­vonult a köztudatba. 1817-ben ura­dalmi tiszt lett, majd 1821-től ismét színpadra lépett; Miskolcon, Eger­ben és Budán játszott. Több francia és német színdarabot fordított és al­kalmazott a magyar színpadra. Déry (Mráz) István Diósgyőrött hunyt el 1862-ben. (SZ) A mindent gyűjtő képviselő Bencze Sándor egy rézdíszítésü lámpával Különvélemény Szükség van-e még egy rendőrlámpára? Ha engem kérdeznek, azt mondom - igen. Hogy miért? Azt mondom, mert megéri. Hogy hová és mi­kor? - azt mondom, minél hamarabb az ékszerbolt (Várköz bejáró) előtti zebrához. Hogy nincs rá pénz? Tudom, hogy most semmire sincs pénz, és az állásá­val játszik, aki könnyelműen ad a közös pénzből vala­mire. Valamire, amiről később kiderül, hogy nem érte meg. Most nem árt az óvatosság. Sajnos, az az iskolás lány, akit a közelmúltban elgá­zoltak a kereszteződésben, nem tudott elég óvatos lenni. De az óvatosak kérdezzék meg az anyát, akinek a gyer­mekét elgázolták, hogy megérti-e, hogy kell-e rendőr­lámpa a kereszteződésbe! Engedjék meg, hogy a lámpa megépítése mellett annyagi szempontból érveljek. A zöldhullám kiépítése gyorsíthatná a forgalmat, ezért ke­vesebb üzemanyag fogyna - kevesebb kipufogógáz szennyezné a levegőt. A kevesebb megállás kevésbé rongálná az útfelületet és persze a dobhártyánkat is. Az óvatosak kérdezzék meg a rendőröktől, hogy hány bal­esettörtént már ennél a zebránál és azt is, hogy miért kell nekik most is ott állni reggelente a csúcsforgalomban. Tudom, hogy kevés a pénz, azt is tudom, hogy ter­vezik a Szekszárdot elkerülő útszakaszt, de amíg el­készül, addig mi lesz? FL Látogatóban Hajózni pedig keil! Az egyik hobbi: régi fényképezőgépek gyűjtése FOTÓ: ÓTÓS RÉKA A fenti bölcs mondást idézi Csi­kós Mihály képvi­selő válaszként ar­ra a kérdésre, hogy mi indította el politi­kai pályafutását.- A Patyolatnál dolgozom mint mű­szerész már tizen­hét éve. Az édes­anyám családjá­ban szinte minden­ki a vasasszakmát tanulta. Olyan munkás vagyok, akit minden érdekel. Mindig volt valamilyen tanfolyam vagy iskola, amit kifejezetten érdeklődésből, kí­váncsiságból elvégeztem.- Felsorolna néhányat?- Idegenvezetés, népművelés, újságírás. Sokat tanultam ezeken a tanfolyamokon, rálátásom lett sok mindenre. Most mint képviselő, úgy érzem, hasznát tudom venni ezeknek a szerteágazó ismeretek­nek. Ettől függetlenül szeretem a szakmámat, megmaradtam mun­kásnak és továbbra is az kívánok maradni.- Ebből a sokféle tevékenység­ből a kívülálló nehezen tudná kivá­lasztani az igazi hobbit. Kérem, vá­lasszon egyet élményei közül és mesélje el az olvasóknak.- Mivel imádon az utazást és a biológiát, így egyszerre két gyer­mekkori álmom valósult meg tavaly nyáron. Egy társasutazással elju­tottam a bolgár tengerpartra. A ten­ger élővilága mindig is érdekelt. Felejthetetlen élmény volt szá­momra.- Mit szólt az egyedüli utazáshoz a felesége, aki - mint az előbb me­sélte - nem nagyon örül a képvise­lőségnek, hisz most még kevesebb időt tölthet idehaza a családdal?- A fiaim már nagyok. Csaba gimnazista, Attila hetedikes, meg­van a saját érdeklődési körük. Az utazásról pedig nagy örömmel mondom el azt, hogy a feleségem, ismerve ezt a gyermekkori vágya­mat, egy váratlanul jött jutalmából fizette be azt nekem.- Képviselő úr! A testületi ülése­ken kiket képvisel Ön? Mi az, amit megválasztásakor célul tűzött ki, hiszen aki magánéletében ennyi célt megvalósított, biztos nem „nyugszik” egy választott pozíció­ban sem.- A munkásságot kívánom kép­viselni. Úgy érzem ők azok, akik a legkevesebb odafigyelést, képvi­seletet kapják. A munkanélküliség is ezt a réteget sújtja a legjobban. Mivel közöttük élek, ismerem és ér­zem gondjaikat, problémáikat.- Mennyire változtatta meg életét a képviselőség?- Eddig is voltak elérendő célok az életemben. Most egy kicsit na­gyobb célért és nemcsak maga- mért, a családomért, hanem egy nagyobb közösségért kell dolgoz­nom. Csikós Mihály képviselő sokol­dalúságát e rövid beszélgetést kö­vető hosszabb eszmecsere alatt sikerült igazán megismernem. Eb­be a beszélgetésbe már felesége, Marika is szívesen bekapcsoló­dott. Volt szó a fiumei hajógyárban dolgozó dédapáról, láttam az általa gyűjtött régi fényképezőgépeket, megvitattuk a bérházi lakások zsú­foltságát, a természetgyógyászat terjedését, a város lakóinak gond­jait, bajait. Csikós Mihályék otthon vannak otthonukban. Sőt, a vendég is ott­hon érezheti magát náluk. Már kezdem érteni, hogy miért marad meg a képviselő munkás­nak a Patyolatnál. Mert ott is otthon van. Márpedig ahol otthon vagyunk, ott ugye jól érezzük magunkat? SAS ERZSÉBET

Next

/
Thumbnails
Contents