Tolnai Népújság, 1991. március (2. évfolyam, 54-75. szám)
1991-03-15 / 63. szám
8 NÉPÚJSÁG 1991. március 15. Kedvesnővérek Derűs tekintet, halk szavak, csöndes mosoly. Az egyszerű, hétköznapi ruhán jól látható ezüstkereszt, az imára kulcsolt kézen arany karikagyűrű. A római unióhoz tartozó Szent Orso- lya-rend megkülönböztető jele mindez. Az aranygyűrűben vésés, Jézus neve és a fogadalom évszáma: 1935 Ágnes nővér, a polgári nevén Varga Ilona 56 éve lett Jézus jegyese, a gyűrűben az évszám ezt jelzi. Társa Mechtild nővér, Molnár Márta 1950-ben, nem sokkal a rend feloszlatása előtt lépett az Orsolyita tanító rend tagjai közé. A nővérek, bármit kérdezek, rendületlenül mosolyognak, pedig négy évtizedes üldöztetésben volt részük.- Soha nem felejtem el a dátumot, június 18-án, 1950-ben oszlatták fel a rendünket, - mondja Ágnes nővér, aki idegen családhoz, egy kilenc hónapos kisbaba mellé szegődött dadának.- Idegenekhez kerültünk, nem rokonokhoz, haza nem mehettünk, mert bajt hoztunk volna a hozzátartozóinkra, - mondja Mechtild nővér. A nővérek életútja a rend feloszlatása után csaknem hasonlóan alakult. A családokat, ahol befogadták őket, pár hónap után ott kellett hagyniuk, mert jött a rendelet, akinek nincs munkakönyvé, azt kényszermunkára viszik. Hamar be a gyárba, beszélték meg egymás között. így került Ágnes nővér a győri textilbe háromműszakos szövőnőnek, sorstársa segédmunkás lett a posta gyáli üzeménél. A nővérek mosolyogtak és alkalmazkodtak. Igaz, egyéb választásuk nem is igen maradt. Se pénzük, se egzisztenciájuk, se lakásuk nem volt, csak a mosolyuk. Semmink nem volt a világon, Az orsolyita tanító rend öltözéke A kedvesnövérek; Ágnes és Mechtild csak az a ruha, ami rajtunk volt, de a jó Isten megsegített, - mondják szinte egyszerre. Hogy mi mindenen mentek keresztül, milyen megpróbáltatásokon, ismétlődő rendőrségi kihallgatásokon, arról nem szívesen szólnak az apácák. Nem akarják „csodásitani” magukat mondják.- A megpróbáltatások során csak erősödtünk a hitünkben, mint tűzben a kovácsoltvas - halljuk. - Elkeseredést nem okozott nálunk semmi, a hit szelleme sokat számított. Borzasztóan kellett vigyáznunk, mert mihelyt régi rendtársak, hárman-négyen ösz- szejöttünk, máris állam ellenes bújtogatással vádoltak bennünket -, emlékezik Mechtild nővér. Mondja, hogy névnapokat rendezve játszották ki az állambiztonsági szervek éberségét, mert az ellen nem szólhattak semmit. Volt olyan névnap, hogy harmincán, negyvenen is összejöttek. A rend öltözetét, a fehér fejruhát, homlokszalagot, gallért, a fekete ruhát, fátyolt nem viselhették. Mégis, polgári öltözékben is apácák maradtak. Volt olyan régi ismerősük, ami megpillantva őket összecsapta kezét és így sóhajtott fel.- Maga olyan szép volt abban az apácaruhában nővér, és most, hogy néz ki! A nővérek ma már nyugdíjasok.- Gondviselésszerű volt ez a negyven év, nem sajnálok semmit, a segédmunkási időt sem -, jelenti ki Molnár Márta, aki ennyi év után ma ismét Mechtild néven a Szent Orsolyita tanító rend magyarországi tartományfőnökeként a rend újjáélesztésén fáradozik. - Mi van Márta, nem látok semmi örömöt az arcán, valami baj történt, érdeklődött egyik nap a főnököm, - mondja a kedvesnővér az elmúlt időkre visszaemlékezve.- Velem még a párttitkár is kedves volt, igaz mindig mosolyogtam, igyekeztem jónak lenni mindenkihez. Nekünk mindig boldognak kell mutatnunk magunkat, hogy felderítsük a közösségünket. Kép és szöveg: A dombóvári Szent Orsolya-zárda, egykori zongoraszobája F. Kováts Éva úgy tűnik, Nagyszokoly aiiam az államban, hiszen furcsán értelmezik az önkormányzat hatás-, illetve jogkörét. Hiába vannak érvényben ugyanis a különböző jogszabályok - esetünkben az ön- kormányzati törvény, a Munka Törvénykönyve, a parlament önkormányzatokra vonatkozó átmeneti szabályozása stb. - a helyi képviselő-testület ennek ellenére úgy tesz, ahogy akar. Legfeljebb megpróbálja az általa többszörösen megszegett munkajogi szabályokat jogszerűnek feltüntetni, ám mint látszik, nem sok sikerrel. 1. A tamási polgármesteri hivatalban ülünk, sárrá várunk, hogy megkezdődjön a városi önkor- mányazti képviselő-testület mellett működő munkaügyi döntőbizottság ülése. Az ember ilyenkor az előzményekre gondol. „Nagyszokoly község képviselő-testülete határozata: Nagyszokoly Község Polgármesteri Hivatala Gulyás Istvánná igazgatási előadó munkájára 1990. december 31. után nem tart igényt” - szólt a testület határozata először, amiből aztán decemberben munkaügyi döntőbizottsági ügy lett, ugyanis a munkáltató szerepét betöltő dr. Bíró Ferenc polgármester a képviselő-testülettel egyetemben - általa mozgatva? - nem jogszerűen járt el. így a felmondást szóban közölte, nem rendelkezett a felmondás idejéről, ezen belül a felmondási időről, miután szakszervezeti bizalmiról van szó, nem kérte ki előzetesen a felettes szakszervezeti szerv egyetértését, véleményét sem szóban, sem írásban, a munkaviszonyt megszüntető határozat indoklása nem tartalmazott konkrét tényeket, csupán általánosságokat. A munkáltató nem tartotta be a Munka Törvénykönyve azon szabályát sem, amely szerint csak rendkívül indokolt esetben mondhat fel a munkáltató a nála hosszabb ideje munkaviszonyban álló (esetünkben 24 év) és ez alatt az átlagosnál jobb munkájával és példamutató magatartásával kitűnt dolgozónak. És ami az újabb tárgyalás oka, a munkáltató nem hajtotta végre a Tamási Város Önkormányzati Képviselő-testülete mellett működő munkaügyi döntőbizottság 8-3/1990. ügyszám alatt keletkezett jogerős határozatát, amiben arról van szó - lapunkban is megírtuk -, 3 napon belül helyre kell állítani Gulyás Istvánné munkaviszonyát. Nem tudni ki vagy mi ösztönözte az orvos polgármestert arra, amikor az alábbi nyilatkozatot aláírta aznap, amikor Gulyásné ismét munkába állt volna. Idézem: „Alulírott dr. Bíró Ferenc polgármester nyilatkozom, hogy Gulyás Istvánné, Nagyszokoly, Hunyadi 353. sz. alatti lakost a Tamási Munkaügyi Döntőbizottság 8-3/1990. sz. határozata ellenére továbbra sem kívánom alkalmazni a nagyszokolyi polgármesteri hivatalban. A muni\auyyi uuiuuuizuusay naiaruzaia énén leneu- bezni kívánok a Szekszárdi Munkaügyi Bírósághoz. Gulyás Istvánné bérét, a bíróság döntésének idejéig postán a címére megküldjük. Nagyszokoly, 1991. január 2. Dr. Bíró Ferenc” 2. Ez a nyilatkozat önmagáért beszél... Ezért, pontosabban ennek egy változata miatt ülünk be a tamási polgármesteri hivatalba a Serfőző Antal vezette munkaügyi döntőbizottság elé Gulyás Ist- vánnéval, dr. Bíró Ferenc polgármesterrel és annak meghatalmazott ügyvédjével dr. Kiss Jánossal. Serfőző Antal miután megállapítja, hogy az érintett felek elfogultságot nem jelentettek be, közli, hogy Gulyás Istvánné írásbeli kérelemmel fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, amelyben kéri a nagyszokolyi önkormányzati képviselő-testület polgármestere 22/1991. számú - 1991. február 13-án kikézbesített - felmondó határozatának megváltoztatását és a munkaviszonya helyreállítását. Ebben a kérelemben előadja, hogy a felmondás nem valós, a munkáltató eljárása - jogszabálysértő. Gulyás Istvánné ezzel kapcsolatban március 1-jén kérelemkiegészítést adott be és bizonyítékot nyújtott át a bizottságnak. Leírja: „A nagyszokolyi önkormányzatnak azt a jogát nem vitatom, hogy átszervezéssel megszünteti az általam - az előző felmondásig - ellátott igazgatási előadói munkakört, azonban nem úgy, ahogy ezt az önkormányzat tette. A feladatkört felbontotta és azt megosztotta a jegyző és az 1990. augusztus hónapban megfelelő iskolai végzettséggel és gyakorlattal egyáltalán nem rendelkező ügyviteli dolgozó között. A munkáltató e tekintetben súlyosan jogszabály- sértő volt.” Gulyásné itt hivatkozik az államigazgatási és igazságszolgáltatási dolgozók munkaviszonyának egyes kérdéseiről szóló rendeletre, s úgy érvel - logikusan! -, hogy csak abban az esetben szüntethetik meg felmondással a munkaviszonyát, ha megszűnt az államigazgatási szerveknek az a tevékenysége, amely körében a munkáját végezte. „Nyilvánvaló, hogy ez nem igaz, hiszen az önkormányzatnak továbbra is el kell látnia az igazgatási feladatokat. Tehát ez esetben nem az én munkaviszonyomnak, hanem a nálam jóval rövidebb idő óta ott dolgozó munkaviszonyának megszüntetése jöhetett volna szóba. De ha az előző okfejtésem nem volna helytálló és nem esnék felmondási tilalom hatálya alá, akkor is a (2.) bek. szerint volt munkáltatómnak fel kellett volna ajánlania más munkakört, amit más dolgozó vonatkozásában meg is tett... Kifogásolom a felmondó határozatnak a felmondási időre vonatkozó részét is...” 3. Ülünk a tárgyalóteremben. Kérdés, válasz, írógépkopogás, miközben a polgármester az egyik cigarettát a másik után szívja, s közben ritmust dobol a lábával. Serfőző Antal diktál: „A felek ellentétes álláspontja abból adódik, hogy a nagyszokolyi községi képviselő-testület 1991. január 16. napján hozott határozata alapján az igazgatási előadói munkakört átszervezéssel megszüntette és döntött arról, hogy a megszűnt munkakört feladatcsoportokra bontva 1991. január 20. napjától kezdődően egy ügyviteli dolgozó, illetőleg a jegyző látja el...” Gulyás Istvánné - változtatás nélkül továbbra is fenntartja a panaszát és kiegészíti azzal, hogy márciusban munkabérét nem kapta meg. Azért nem tekinti átszervezésnek a munkáltató intézkedését, mert helyette mást vetettek fel. Dr. Bíró Ferenc polgármester a sokadik cigaretta közben közli, szabályszerű pályázattal történt a gazdálkodási munkahely betöltése, a képviselő-testület bírálta el a pályázatokat. Megszólal a munkáltatót képviselő ügyvédi meghatalmazott, dr. Kiss János is. Szerinte a mai körülmények között sok embert ér méltánytalanság azzal, hogy munkahelyüket különböző okok miatt elvesztik, de ez a jogalkalmazót tevékenységében nem korlátozhatja. Az kizárt - mondja -, hogy abban döntsön a bizottság, kit vettek fel a gazdasági előadói munkakörbe. Itt ebben az ügyben nincs törvény- sértés... Gulyás Istvánné is szót kap. Természetesen nem ért egyet munkáltatója döntésével és joggal kifogásolja, hogy nem ajánlottak fel neki másik állást. (Érdekes az eset, hiszen szakképzetlent alkalmaztak szakképzett helyett és magasabb bérért. Ez a racionalizálás?) Miközben a polgármester újabb cigarettára gyújt, elhangzik a kérdés, hogy a döntés az egész hivatal átszervezésére irányult-e, vagy csak az igazgatási előadóira. A válasz a teljességre vonatkozik, s azt is elmondja a polgár- mester, hogy a képviselő-testülettel egyetértésben úgy döntöttek, míg az ügy le nem rendeződik, Gulyásnét nem alkalmazzák. Serfőző Antal zárt tárgyalást rendel el ezután, majd hosszúnak tűnő percek után kihirdeti a határozatot. A döntőbizottság helyt ad Gulyás Istvánné kérelmének, a munkáltató február 13-án kelt felmondását hatálytalanítja és kötelezi, hogy a nevezett dolgozó munkaviszonyát 3 napon belül állítsa vissza. A határozat ellen a kézhezvételtől számított 30 napon belül a döntőbizottsághoz küldött, de a Szekszárdi Munkaügyi Bíróságnak címzett 3 példányos keresettel lehet élni. 4. Azt hinné az ember, Gulyásné kálváriája a második stációnál véget ért, ám nem így van. Tárgyalás után az orvos polgármester közölte Gulyás Istvánnéval, hogy ne menjen dolgozni...- Ékes László A 160 éves évfordulóra készülnek A szabadkéményes konyha, a kür tőben eredeti, Petőfi korabeli ko rommal fotó: ótós rék,lett a helyiségeket korabeli bútorokkal, használati tárgyakkal rendezték be, valamennyit a sár- szentlőrinci lakosság gyűjtötte Egyébként is rengeteg társadal mi munkát végeztek itt annak idején, az 1973-as avatás előtt. A; 1800 körül épült műemlék épüle a századforduló után pedagó guslakásként szolgált egészer addig, amíg romossá nem vált Végül helyi kezdeményezésre kétéves munkával teremtettel belőle múzeumot az itt élő em berek. A ház utca felőli helyisége mos üres, itt még folynak a munkák. - Ebben Illyés Gyula-emlékszobá szeretnénk kialakítani - mondj; Földesi János. - A megyei mú zeum ad ehhez anyagot és eg' kis pénzt is várunk még a megye önkormányzattól. Reményeinl szerint ez is elkészül szeptembe 28-ra.- áa Sárszentlőrinc és Petőfi Az udvar rendezése még ezután következik „1831-ik esztendői 28. szept. hozzám jött Petrovics Sándor kosztos deák Szabadszállásról, 12 forint egy hónapi fizetés mellett” - írta annak idején házi mindenes könyvébe Hittig Lajos jegyző. A ház ma is áll, ahol Petőfi - mert hiszen róla van szó - kisdiákként lakott, s a jeles háromosztályos iskola is, ahol az 1833- as tanév végéig tanult. Az öreg jegyzői ház ma megfiatalodva várja látogatóit, a tavaly ősszel megkezdett renoválás lényegében befejeződött, csak apróbb csinosítások vannak vissza. Bár március 15-e van és Petőfi nevéhez leggyakrabban ezt a dátumot kapcsoljuk, Sárszentlőrinc mégsem erre készül elsősorban az emlékház rendbe hozatalával. Ebben az évben lesz ugyanis 160 éve, hogy a nagy költő diákként ide került és ennek kapcsán itt rendezik a Petőfi Emlékhelyek Országos Találkozóját szeptember 28-án.- Egyelőre még komoly - elsősorban persze anyagi - problémáik vannak ezzel kapcsolatban - mondta Szüsz János polgár- mester. - Több száz fős vendégseregre számítunk, illő ellátásukról, elhelyezésükről gondoskodnunk kell. Ehhez próbálunk külső segítséget is szerezni a megyei önkormányzattól. Persze, nemcsak a Petőfi-emlékházzal törődünk, hanem például általános faluszépítési programot is indítunk. Az ünnepség megszervezésére hamarosan bizottságot hoz létre az önkormányzat. Közben Földesi János, az általános iskola igazgatója, az emlékház gondnoka körbevezetett bennünket a felújított épületben. A hűvös szobákban friss festékillat terjeng. A Petőfi-relikviák melAz épület hátsó részében a régi paraszti élet használati tárgyai láthatóak \ * ■» j. , mm „ /% Gulyásné kálváriája
