Tolnai Népújság, 1991. március (2. évfolyam, 54-75. szám)
1991-03-15 / 63. szám
6 NÉPÚJSÁG 1991. március 15. A márciusi I- A megyei könyvtár csendjében beszélgetünk Liebhauser János könyvtárossal, s a tegezödés - melyet remélem elnéznek az olvasók - a régi ismeretségből adódik. Már korábban is szerettem volna megkérdezni tőled, hogy mi vonz téged azokra a politikai-társadalmi rendezvényekre, amelyekre jómagámnak hivatalból el kell mennem. Tíz esetből eddig átlagosan kilencszer találkoztunk olyan programon is, amelyen engem legfeljebb a kötelességtudat tartott ott...- Rendkívül érdekel minden olyan összejövetel, ahol a történelemről és egyéb társadalomtudományokról esik szó. Mondhatni ez a mániám. A nagy rendszerváltás előtt is gyakorta összejöttünk baráti beszélgetéseken, amikor is megpróbáltuk kikövetkeztetni az eseményeket Nagyjából be is jött minden. ■ - Megjósoltátok a jövőt?- Akkor már nem volt nehéz, a változás benne volt a levegőben. S egyáltalán nem bánom, hogy sikerült ezt a váltást testközelből néznem. Azt látni, ahogyan elkezdenek a dolgok kavarogni, a maguk ellentmondásaival és kisszerű ségeivel. I- Talán csak nem azt sajnálod, hogy nem történt Magyarországon radikálisabb változás, hogy nem következett be esetleg forradalom?- Ellenkezőleg, örülök annak, hogy így történt Ennél rosszabb is lehetett volna. Forradalom akkor következik be, amikor a világnak ellenálló intézményrendszernek kell megváltoznia. Azaz, ha ez az intézményrendszer nem képes reform, evolúció útján változni. Én nem hiszek abban, hogy a forradalom minden esetben abszolút jó lenne. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy elvetem a romániai forradalmat mert ott a tömegek egy bűnös diktatúrával álltak szemben. Számomra mégis sokkal szimpatikusabb például a skandináv modell. Ezekben az országokban ugyanis idővel azt vették észre az emberek, hogy a feudális rendszer polgári rendszerré alakult. Nem történt semmi erőszak, s mégis beköszöntött a polgári jólét Egyébként a múlt században Magyarországon sem az 1848-as követelések maradtak időtállóak, hanem a reformkor célkitűzései. Ami békésen, a reformok útján változik meg egy társadalomban, az mindig maradandó, míg a forradalom legalább kétesélyes... I- Mégis, hazánkban a forradalom szó pozitív kicsengéssel rendelkezik.- Természetesen, de azért Magyar- ország jórészt a békés forradalmak országa. ■ - Néha azért vér is folyt..- A véres események minden esetben reakcióként következtek be. Ezzel együtt az 1848-as forradalmat csak nagyszerű történelmi tettként lehet értékelni, mert abban a helyzetben az adott uralmi rendszer nem adott más lehetőséget a kibontakozásra. De ha megkérdeznék tőlem, hogy Kossuth és Széchenyi vitájában ki mellett döntenék, úgy a válaszom - hosszú távra érvényes igazsága miatt - Széchenyi lenne. Az 1867-es kiegyezés is azokat az eredményeket valósította meg - igaz, 1848 szellemében - amelyeket még a forradalom előtt békés eszközökkel teremtettek meg. Ezzel létrejött a lehetősége annak, hogy Magyarországon kialakuljon a polgári demokrácia. I- Az az államtípus, amely felé a mai Magyarország is szeretne közeledni. Lehetne esetleg párhuzamot vonni az akkori és a mostani történések között?- Nem hinném, hogy erre most képes lennék pontosan válaszolni, mert ehhez államférfiúi bölcsességre lenne szükség. Abban biztos vagyok, hogy erőszakos eszközökre nem lehet tartósan alapozni. Persze, meg lehetne említeni Bismarckot aki vérrel és vassal hozta létre a német egységet de ennek következményeit - a két világháborút - ismerjük. Erőszak hatására a társadalom mindig polarizálódik, s ez nem tesz jót senkinek. I- A fiatalságot manapság gyakorta nevezik - ha nem is erőszakosnak, de - radikálisnak. Egyetér- tesz ezzel a jelzővel?- A fiatalságra szerintem is jellemző a radikalizmus. Ez mindennapi tapasztalat Hogy a radikális fellépésnek minden esetben igaza van-e, az már egy másik kérdés. A radikalizmusnak szerintem akkor van igaza, amikor már minden más csődöt mondott, amikor az észérvek kifogytak, amikor a másik már nem tárgyalópartner, hanem ellenfél. A márciusi ifjak radikalizmusa megítélés kérdése, de az tény, hogy egy olyan csoportot alkottak, amelyik előre gondolkodott s képes volt megjeleníteni a társadalom igényeit Látták az irányt a helyes irányt, ami nem kis dolog. Hadd említsem meg az albán példát ahol az emberek szobrokat döntenek, táblákat távolítanak el az egyetem faláról, holott egy rendszert kellene megváltoztatni. 1848. március 15-én a fiatalok tökéletesen tisztában voltak tennivalóikkal, s többek között ez adja az akkori történések nagyszerűségét I- Manapság gyakorta lehet hallani, hogy legalább olyan nemzeti összefogásra lenne szükség, mint amilyen 1848-ban volt S ebben jelentős szerepet játszhatna a fiatalság.- Nagyon érdekes beszélgetést folytattam ezzel kapcsolatban néhány 56-ossal. Emlegették, hogy 56-ban mindenki együtt volt s most hol van olyan fiatalság, mintákkor. Azt hiszem, hogy mostanság nem létezik az az ellenségkép, amivel szemben össze lehetne fogni. I- Szerinted olyan nehéz ellenséget teremteni? Mert szerintem egyáltalán nem, sőt, a mai magyar társadalomnak is megvan - egyes politikusok szerint - a maga ellensége.- Igen, lehetellenségetteremteni ott is, ahol gyakorlatilag nincs ellenség. Ott, ahol tönkrement az ország gazdasága, ahol hiányoznak a demokrácia feltételei, ahol óránként kerülnek felszínre a problémák... Szóval, ilyen körülmények között valóban máris ki lehet kiáltani egy csoportot ellenségnek. Volt már ilyenre példa korábban is a történelemben, hogy csak a zsidókérdést említsem. Romániában pedig a magyarok az ellenségek, mert ott sem tudnak mit kezdeni a társadalmi feszültségekkel. Ki kell hát valakit kiáltani bűnbaknak. I- Ezzel egyetértek, de mi a véleményed a gyakorta felemlegetett és áhított nemzeti egységről?- Nem hiszem azt hogy a világ, amiben élünk, egységes lenne. Hogy mindenki ugyanaztgondolja egy dologról. Az embernek sajnos önző érdekei vannak, s ez óhatatlanul a másik ellen irányul. Nem hiszek a tartós nemzeti egységben, abban, hogy a tömegeket fel lehetne sorakoztatni valami nagy negatívum ellen. Nem szeretem az ilyen sorakoztatókat I- S hol van a radikalizmusod? Az a radikalizmus, amely jellemzi a te generációdat?- A radikalizmus nem biztos, hogy a felsorakoztatásokban nyilvánul meg. Sokkal inkább abban, hogy nem úgy gondolkodunk, mint elődeink. Mentesek vagyunk azoktól a görcsöktől, amelyek nem egy negyvenévesben fellelhetőek. I- A negyven év fele járók menthetetlenek ebből a szempontból?- Azt hiszem, hogy mindannyian menthetetlenek vagyunk. Mindany- nyian kénytelen-kelletlen, de megőrizzük azt a világot amelybe belenőttünk. A negyven-ötven éves emberek egy része hajlamos arra, hogy előző életének tapasztalatai alapján inkább meghúzódjon, mert abból nem lehet baj. Ez persze a diktatúra következménye. I- Azért talán belátod, hogy életed nagy részét te is ebben a diktatúrában töltötted...- Ez így van, de számunkra, huszonévesek számára éppen most jött el az eszmélés ideje, amikor kinyíltunk a világra. Mi pont azt láttuk, hogy képesek vagyunk mindent megváltoztatni, s egyikünknek sem kell meglapulnia. Egy idősebb ember esetleg hajlamos a világot a fennálló tekintélyek szerint elfogadni, addig a mi generációnk kétségbe vonja a megdönthetetlen tekintélyeket de legalábbis gyakorta kritikával fogadja azokat. Sez is lehet radikalizmus.- Azt hiszem, alaposan megvitattuk a radikalizmus kérdését Térjünk vissza inkább a társadalom igényeit megjelenítő márciusi inakra, akikre éppen ezen a napon emlékezünk. Te hogyan, miként ünnepelnéd legszívesebben március 15-ét?- Engem mindig zavarba ejtenek az ünnepek. Ugyanis, ahogyan az előbb említettem, egy olyan rendszerben nőttem fel, amikor az ünnepek nem voltak igazán számunkra fontos ünnepek, ami meg az volt, arra nem lehet megfelelő módon emlékezni. I- Ezzel azt akarod mondani, hogy március 15-e sem volt kivétel?- Pontosan. Ez a nap ugyan ünnep volt, de ahol igazi lényege, szelleme megjelent ott előkerültek a gumibotok. Vagy abban a pillanatban akadályok emelkedtek, s jöttek a tiltások. I- Ma márazonban mindeza múlté...- Ennek ellenére attól tartok, hogy nem fog bekövetkezni döntő változás. Megint az lesz, mint tavaly, amikor is egy sör-virslis majálisnak voltam részese. Őszintén szólva sajnos nem tudom azt, hogy miként ünnepli egy társadalom szabadon a nemzeti ünnepét Ha ott lettem volna Párizsban július 14-én a francia forradalom évfordulóján, akkor bizonyára tudnám. Szeretném, ha olyan ünnepünk lenne március 15-e, mint amelyik a demokratikus állam fontosságát húzza alá. Azt emelné ki, ami előremutató, amire büszkék lehetünk. Ám félek, hogy ismét koszorúzás lesz ünnepi beszéddel, a diákok kivonulnak és megint minden unalomba fullad. I- Amit most mondtál, arra bizonyára sokan felkapják a fejüket Hiszen éppen nektek, fiataloknak adott az a lehetőség, hogy hagyományokat teremtsetek.- Nem tudom, hogy miként lehetne hagyományokat teremteni. Erre csak valódi, életerős, mély tradíciókkal rendelkező közösség képes. Erőszakkal hagyományokat teremteni lehetetlenség. S ha most megkérdezed, hogy miért nem teremtek jó közösséget, akkor valószínűleg nagyon lényeges kérdést tettél fel. I- Ezek után valóban fel kell tennem a kérdést: van remény, esély a közösségteremtésre? Legalábbis belátható időn belül?- Ez nehéz feladat. Mert odáig minden világos, hogy adott a család, amely úgy-ahogy megmaradt közösségnek. Az is nyilvánvaló, hogy magyarvagyok, ehheza nemzethez tartozom. De ami a kettő között van, az szinte teljesen hiányzik. Szükség lenne mindenekelőtt egyfajta egészséges lokálpatriótizmusra. Ha lennének nálunk is klubok, mint Angliában, ha lenne kaszinó, ami Széchenyi ötlete volt Akkor bizonyára eljárnának oda az emberek, összejönne a kialakult társaság, amely igy közösséggé válna. S máris meg lehetne ünnepelni megfelelő módon például március 15- ét Sajnos éppen az a magyartársada- lom legnagyobb hiányossága, hogy ezek a közösségek nem léteznek. A megoldás a polgárosodás. Ennek nincs alternatívája. Ahogyan nincs jobb a piacgazdálkodásnál, a szociális érzékenységnél, valamint a demokráciánál. ■ - Köszönöm a beszélgetést. Szeri Árpád A HIT VILAGA „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.” Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 14,10. Feketevasárnap „Ha a búzaszem el nem hal...” (Jn 12, 20-33) Jézus Izrael házának eltévedt juhaihoz küldetett. Egyszer-kétszer megfordult pogányok lakta vidéken is, Tirus és Szidón föníciai városok határában. A mai evangéliumi szakasz örökíti meg azt a drámai pillanatot, amikor görögök keresik föl és találkozni akarnak vele. Tehát nem az ószövetségi írásokon nevelkedett emberekkel találkozik, hanem pogányokkal, akik a görög filozófia szellemi magasságában és tisztaságában nevelődtek, és elsajátították azt az embereszményt, ami szinte megközelíti a természetes tökéletességű A római katolikus egyház egyetlen magyar alapítású szerzete, az „Első Remete Szent Pálról” elnevezett, közismert nevén a pálosok szerzetes- rendje. A pálosokat a később boldoggá avatott Özséb, esztergomi kanonokból lett remete alapította. 1250 körül a pilisi erdőben .....ahol hat társával lak ott a forrás mellett, a Szent Kereszt tiszteletére megalapította a Rend Főmonostorát..” - írja Gyöngyösi Gergely pálos szerzetes, a rend 16. századi történetírója. Özséb Esztergomban született előkelő szülőktől, s fiatalon papi pályára lépett, majd 1246-ban lemondotta ka- nonoki méltóságról, s néhány remetetársával a világtól elvonultan élt 1263- ban Rómába utazott, ahol Aquinói Szent Tamás segítségével szerette volna elnyerni a pápa jóváhagyását ahhoz, hogy megalapíthassa a rendet. Ezt az engedélyt azonban csak 1308- ban, Gentilis bíboros, pápai követláto- gatásakor kapta meg. Ettől az évtől beszélhetünk a pálosokról, mint önálló szerzetesrendről, amely a püspöki joghatóság alól kivéve, külön rendi szabályok, mégpedig Szent Ágoston regulája szerint saját rendfőnök irányítása alatt, önállóan működött, s működik napjainkig. 1319-ben Lőrinc generálissal (rendfönökkel) kezdődött a pálosok aranykora. 14-15. századi uralkodóink, főpapjaink és föuraink sokat áldoztak a magyar rend felvirágoztatásáért Kolostoraik száma már 1327- ben meghaladta a félszázat. Nagy Lajos királyunk Velencétől megszerezte számukra Remete Szent Pál földi maradványait amelyet 1381 -ben helyeztek el a budaszentlörinci kolostorukban. 1417-től csak az lehetett a hófehér kámzsát viselő pálosok rendfőnöke, akit a Magyarországon tartott nagykáptalan választott meg. „Ha valaki élő szenteket akar látni - írta Ka- pisztrán Szent János a Márianosztrán tett látogatása után -, az jöjjön a mária- nosztrai kolostorba.” A török hódoltság kezdetén Magyarországon 170 pálos kolostorban éltek a fehér kámzsás remetebarátok. Lelkipásztorkodás, hittérítés, tanítás, az irodalom és a művészetek művelése terén a rend jelentős tényezőjévé vált hazánk életének. A nemzeti irodalom művelése különösen is jellemezte őket: pálos barát volt a bibliafordító Báthory László, a történetíró Göngyösi Gergely és Tatay Antal, a vértanú Cse- pellényi György; később Ányos Pál, Virág Benedek, Verseghy Ferenc. A jezsuiták mellett pálosok tanítottak a híres nagyszombati egyetemen is. Még egy jeles államférfiút is adtak a emberi kultúrát.Azt várnánk, hogy az arisztotelészi bölcselet alapelvéről, az igazságról fog Szent János evangéliumának bevezető fejezetének szárnyalásával valamit mondnai. Vagy a szentpáli filozófia központi gondolatáról, a szeretet- ről fog Szent Pál emelkedett stílusában kijelentéseket tenni. Bekapcsolódna így a görögség gondolkodásának alapelveibe. De nem! Jézus a búzaszem elhalásában példázza az ő megváltó halálát és azt, hogy a megsokszorozódó élet a halál után következik be. Krisztus azzal, hogy az Atya kePálosok ábrázolása (előtérben a pálosok címere) nemzetnek Martinuzzi (Utyeszenits) Fráter György bíboros, esztergomi érsek személyében. A rend virágzását a török megjelenése taposta el. 1600-ban magyarföldön mindössze hat kolostoruk maradt Miután azonban a rend még a középkor folyamán fél Európában elterjedt (Németországban, Lengyelországban, Portugáliában és Spanyolországban voltak kolostoraik), a török kiűzése után a szerzet a külföldi pálos testvérek segítségével hamarosan talpraállt Újonnan létesített iskoláik népszerűsége és keresettsége nőttön nőtt A pálosok a nemzet szeretetében fokozatosan visszaszerezték azt a kiváltságos helyet amelyet a mohácsi vész előtt élveztek. A18. század végére a magyar pálos kolostorok száma 37-re emelkedett S ekkor érte a rendet az újabb csapás. II. József, a kalapos király 1786-ban feloszlatta a szerzetesrendeket, a pálos barátokat is szélnek eresztette. Ugyanez a sors várt 1810-ben azokra a lengyel kolostorokra, amelyek Lengyelország feloszlatásakor Frigyes porosz király fennhatósága alá kerültek. 1818-ban pedig az orosz cár szüntetett meg kilencet, 1864-ben pedig - kettő kivételével - valamennyit Több sikertelen próbálkozás után, lengyel segítséggel 1934-ben a budapesti Gellérthegyen, a Sziklakápolnában és kolostorban, 1935-ben Pécsett, 1940-ben Pálosszentkúton, 1944-ben Soltvadkerten, majd 1945- ben a Pécs melletti Jakab-hegyen kezdtek újból közösségi életet 1950- ben, amikor a rendet a kormány feloszlatta, 40 pálos barát élt Magyarországon. 1990-ben a pálosok megkezdték a magyar rendtartomány újjászervezéS * DR. CSONKARÉTI KÁROLY zéből szeretettel vállalta a szenvedést és a halált, humanizálta az emberiségnek ezt a nagy problémáját, amire minden gondolkodó megoldást keresett, de nem talált. Jézus a Getszemáni kertben, Jakab és János előtt verítékezett vérrel, és mutatta magát gyönge embernek. De itt a görögség előtt is bemutatja a vívódó lelkét. Nem akarja magát emberfölötti lénynek feltüntetni. Ezzel is példát akar mutatni, hogy üdvözítése nem egyes, választott embereknek szól, de mindenkinek, aki az embersorsot megkapta. PÁPAY JÓZSEF „Az igaznak emlékezete áldott..” Kopjafaavatás Kajdacson A kajdacsi önkormányzat ünnepi megemlékezést tart március 15-én. A program délután 14 órakor kezdődik a Hősök szobránál, ahol Kelemen Béla alpolgármester emlékezik az 1848-49-es szabadságharcra. Az általános iskola tanulói versmondással és énekléssel tisztelegnek a hősök emléke előtt. Ezután a római katolikus templomnál megkoszorúzzák Hrabovszky János tábornok sírját, aki maga is részt vett az 1848-as szabadságharcban. Az ünneplők ezután a református templomhoz vonulnak, ahol felavatják Csuthy Zsigmond, egykori kajdacsi református lelkész emlékére állított kopjafát, melyet eredetileg a községi öreg temetőben lévő sírjára kívántak elhelyezni. De a sírhely ma már nem állapítható meg egyértelműen, ezért a község lakói úgy gondolták, hogy a kopjafának méltó helye lesz annak a templomnak a kertjében, ahol a múlt században Csuthy Zsigmond 26 éven át szolgált. A szabadság- harcot is megjárt lelkész 71 éves korában hunyt el, 1884. november 24-én. Fia, az akkor harmadéves teológus, Csuthy László feljegyezte, hogy: „Érdemes Gárdonyi József akkori gondnok igen szép temetést rendezett neki, melyért vegye a jó Istentől az áldást.” Az avatóbeszédet Parraghy Zoltán nyugdíjas tanító, a kopjafa készítője mondja. A megemlékezés után ünnepi istentiszteletet tartanak a református templomban, ahol Kom- pán Zsoltné lelkipásztor hirdeti Isten igéjét. Imádságot mond: Rücker Ferenc római katolikus plébános. Csuthy Zsigmond koporsójának kulcsát a temetésről szóló rövid leírással együtt az egyház- község az ünnepség napján kiállítja.- kzs Szerzetesrendek Magyarországon (1.) Az egyetlen magyar alapítású rend: a pálosok A demokrácia iskolája nehéz, de nincs nála jobb Ünnepi beszélgetés Uebhauser János könyvtárossal
