Tolnai Népújság, 1991. március (2. évfolyam, 54-75. szám)

1991-03-06 / 55. szám

1991. március 6. NÉPÚJSÁG 3 Miszla: Egy kis falu sorsa (3.) Mit rejt a jövő? Nostradamus a maga idején vál­lalkozhatott jóslásra. Egyrészt nagy­hírű volt, másrészt senki nem vonta felelősségre. E sorok írója nem nagyhírű és cseppet se biztos ab­ban, hogy - ami már előfordult vele - netáni elhamarkodott, jóslásait ké­sőbb nem kéri-e számon rajta vala­melyik éber olvasó. Jelen esetben természetesen miszlai. Amikor két évvel ezelőtt Kispál Mária fényképei­vel egyetemben - Miszla szinte biz­tosnak ígérkező pusztulását véltük dokumentálni, mindkettőnknek iga­zunk volt. Azóta? Kétszer 365 nap történelmileg iga­zán nem nagy idő, de azóta Miszlán 21 fővárosi lakos vett-akkor még ol­csó, ma már egyáltalán nem olcsó pénzen - hétvégi házat. Egy buda­pesti (Stobenvoll Péter) már állandó lakosként is bejelentkezett, mert ab­ban a gazdaszövetkezetben véli megtalálni a boldogulása útját, mely­nek létére sorozatunknak ebben az utolsó és befejező részében majd sort kerítünk. Sőt, amelynek ked­véért tulajdonképpen mind a három folytatás íródott, voksot letéve a régi igazság mellett, mely szerint „Magad uram, ha szolgád nincs!” A szerző sose tudja pontosan, hogy írása mikor lát napvilágot, kap nyomdafestéket. Azt viszont igen, hogy március 6-án átadják az új tör- pevízművet, mely 152 lakóháznak és 6 közületnek ad majd egészséges ivóvizet. Pár éve a miszlaiak ebbéli vágyát az „illetékesek” még azzal a kézlegyintéssel intézték el, hogy „Mit akartok? Hiszen Miszla sorvasztásra van ítélve!” Jó lenne tudni, hogy ki ítélte arra és Lesz itt falusi turizmus? van-e napjainkban akár egyetlen ka­rakán ember is, aki ezért vállalná a felelősséget... Még az idén újjáépítik a strandot, ahová talán majd a gyönki(l) iskolá­sok is eljárhatnak úszni tanulni. Miszlát elparentáló cikkünkben hal­vány célzást tettünk arra, hogy talán a falusi turizmusba való bekapcsoló­dásban rejlik a község megmenté­sének egyik lehetősége. A jelek sze­rint erre nálunk okosabb, főleg pedig helyi emberek is gondoltak. A gazda­szövetkezetre azonban akkor még egyikünk se. Egy cégbélyegzőt idé­zünk: FENYKEPEZTE: OFOS RÉKA Amikor egy szövetkezetei bottal (gumibottal), vagy csizmaszárral (hi­teles adat!) vernek össze és egybe, az gazemberség és egy gyönyörű el­képzelés lejáratása. Aki már a 30-as években olvasta Kerék Mihály, Sza­bó Zoltán, Kovács Imre, Erdei Ferenc és a többiek műveit, annak van erről valamelyes sejtelme. Ha néhány em­ber összefog és 46 hektár bérelt és saját földön, a nagyüzemeknél 0-ra irt gépeket felújítva, elkezd dolgozni, őket csak hódolat illeti, nem bírálat. Első félévi szerény tiszta hasznuk 58 ezer forint. A nevek mögött az életko­rok: id. Baksa János (51), ifj. Baksa János (26), Fodor István (25), Vizi László (32), Kecskeméti Gyula (22), Vaszari János (40), Tücsök László (27) és Zakariás Imréné szerződé­ses főkönyvelő. Ebben a pillanatban 36(!) munkanélküli miszlai kíván be­lépni. Káderezés természetesen nincs, mert ennek még a gondolata is rossz szájízt kelt. De a kis faluban mindenki ismer mindenkit és ahogy id. Baksa János (civilben szikvízké- szítő és polgármester) mondja:- Ez olyan, mint a szerelem! Azt vesszük el (fel), aki nekünk tetszik, akit megkívántunk! Később majd állattenyésztéssel is szeretnének foglalkozni, fafel­dolgozással - az újsütetű miszlaivá vált volt budapesti polgár segítsé­gével - és talán kisgépjavítással is. A korábban árverésre szánt épüle­tek tulajdona, számukra létszük­séglet. Mindenesetre akármelyik párt akármelyik bizottságának se­gítsége nélkül, mert ebből már kis­sé elegük volt... GAZDA Mezőgazdasági Kistermelői Szövetkezet 7065 Miszla, Bikádi u. 4. Egy épület, amire a gazdaszövetkezetnek szüksége lenne... ORDAS IVÁN deklik: azokat sem fogja betar­tani. Javaslom tehát a fentiek miatt egy teljesen új, európai szemléletű KRESZ megalkotását, amely nincs átitatva kommunista szemlélettel. Tessék? Hogy tetszik mondani? Jól értem? Hogy a magyar közlekedési sza­bályok szinte nem különböznek a nyugatiaktól? És nem is kommu­nistábbak azoknál? S hogy a világ­nézetnek nincs is köze a közleke­déshez? Akkor mi lehet a probléma, mert valóban aggasztóan szaporodnak a balesetek? Lehet, hogy egyszerűen csak be kellene tartani a szabályokat? Ho­gyan kellene vagy lehetne ezt bele­verni a kemény magyar fejekbe? Milyen hangerővel kellene beleor­dítani minden magyar közlekedő fülébe, hogy ha nem vesszük ko­molyan, egyformán komolyan a közlekedési szabályokat - vala­mennyien potenciális országúti hullák vagyunk? A leghatározottabban állítom, hogy nem a KRESZ szabályaival vagy éppen a vizsgáztatással van baj, hanem azzal, hogy a mai ma­gyar autósok egy része nem tartja be a szabályokat, mert úgy érzi, hogy nem kell betartania. Ilyen a mi közép-kelet-európai közlekedési kultúránk. Valóban egyre több a közleke­dési baleset, növekszik a halottak, sérültek, árvák és rokkantak, vala­mint a horpadt kocsik száma. S a mai árak mellett ez utóbbi sem mel­lékes. Nem kellene visszatérni a közúti ellenőrzések és a rendőri intézke- désekjól bevált módszeréhez? Ha­tározottan, keményen, de persze kulturáltan és a szabályok tökéle­tes ismeretében. Legyenek kemé­nyek a helyszíni bírságok és a sza­bálysértési ügyintézők is vastagon bírságoljanak. Ne sajnálják a sza­bályszegőket, mert azok vala­mennyiünk életét, testi épségét ve­szélyeztetik. Tehát ki kell kénysze­ríteni a szabályok betartását. Egész Európában ezt teszik. És - a többség érdekében - a szabály- szegő igenis féljen, sőt rettegjen a következményektől, ha nem nor­mális annyira, hogy a köz érdeké­ben minden szabályt betartson. Igen, minden szabályt. Ennek is adjunk nyomatékot. Ne meditál­junk azon, hogy pl. az elsőbbség megadása fontosabb szabály, mint a parkolás vagy a megállás tilalma, mert ez a súlyozás vezetett a mai káoszhoz. Minden előírást be kell tartani. És végül még valamin kellene el­gondolkodnia a jogalkotónak. Van egyszer a gépjárművek időszakos műszaki ellenőrzése, hogy a mű­szaki körülmények ne okozzanak balesetet. Van aztán a vezetők idő­szakos orvosi vizsgálata, hogy ilyen okok se vezessenek baleset­hez. És tény, hogy a baleseti okok között a fentiek igen kis százalé­kokkal szerepelnek. Az okok között a legnagyobb arányban a közleke­dési szabályok be nem tartása ta­lálható. S bár tény, hogy statiszti­kailag kimutathatatlan (vagy leg­alábbis nem bizonyítható), hogy milyen arányban dominál a szabá­lyok figyelmen kívül hagyása és milyen arányban azok nem tudása - a szabályismerettel, annak „kar­bantartásával" a kutya sem törő­dik. Egészen biztosan hasznos len­ne - és megítélésem szerint hasz­na a baleseti statisztika alakulásá­ban is megmutatkozna -, ha a fenti kettőhöz hasonlóan kötelezően előírnák az időszakos KRESZ- vizsgát is, minden gépjárművezető számára, mondjuk hároméven­ként. S ahogy egészségügyi alkal­matlanság esetén automatikusan bevonják a jogosítványt, ugyanúgy bevonnák akkor is, ha valaki nem tudja a KRESZ-t. S ne vezethessen addig, amíg meg nem tanulja, vagyis eredményes KRESZ-vizs- gát nem tesz. Igaz, más dolog a szabályok tu­dása vagy nem tudása és megint más azok betartása vagy be nem tartása. Kétségtelen viszont, hogy aki nem ismeri az előírásokat, az eleve nem tudja betartani, tehát a tudás - alapkövetelmény. Kedves illetékesek! A többség, az élni akarók érdekében kérem: tegyenek már valami hatásosat!- bor ­Nagy az érdeklődés az Európai Beruházási Bank hitelkerete iránt A vállalkozók részéről nagy az érdeklődés az Európai Beruházási Bank 25 millió ECU-s (mintegy 30 millió dolláros) hitelkerete iránt, amelynek kiközvetítésével a buda­pesti székhelyű Inter-Európa Bank Rt-t bízták meg. Eddig mintegy 500 millió forint nagyságú beruházási tervet nyújtottak be az Inter-Európa Bankhoz. A 25 millió ECU-s hitelke­ret nyújtásáról az Európai Beruhá­zási Bankkal (EIB) tavaly október­ben született megállapodás. A pá­lyázatok legtöbbje azonban inkább ötleteket vázol, kevés közöttük a teljes, átfogó beruházási terv, ki­dolgozott pénzügyi programmal, emiatt az igénylések nagy részét a banknak el kell utasítania - mondta az MTI munkatársának Felkai And­rás, az Inter-Európa Bank Rt. ve­zérigazgató-helyettese. Az Inter-Európa Bank tervei sze­rint a hitelkeret 60 százalékából 3-5 nagy beruházási tervet finan­szíroznának, a maradék 40 száza­lékot pedig kisebb fejlesztési prog­ramok között osztanák szét. Mint ismeretes, az Európai Beruházási Bank az Inter-Európa Bankot bízta meg az elsősorban magánvállal­kozások számára biztosított, nagy összegű hitelkeretre vonatkozó pályázatok összegyűjtésével és előzetes értékelésével. Az igénylők főleg modern technológiai fejlesz­tésekre, exportösztönző beruhá­zásokra vehetnek igénybe na­gyobb összegeket az EIB kölcsö­néből. A hitelkeretből az egyes fej­lesztésekhez igényelhető legna­gyobb összeg ötmillió ECU-nak fe­lel meg, minimálisan pedig két­százezer ECU-nak megfelelő köl­csön vehető igénybe. A hitelek fu­tamideje egy, illetve két év türelmi idővel minimum négy, maximum hét év. A kölcsönök forintban, illet­ve devizában egyaránt felvehetők. A kölcsönkért pályázó cégeknek, magánvállalkozóknak a fejleszté­sekhez szükséges pénzeszközök 50 százalékával saját forrásként rendelkezniük kell. Koszos (?) szoba... A kislány megállt a parányi szín­pad szélén, szégyenlősen lehajtotta a fejét, s miközben mereven lakkci­pője orrát nézte, halkan, hogy még az első sorokban ülők is alig hallották, elkezdte a versét: „Én vagyok a Kul­csár Julcsa Nálam van a kamra kulcsa..." Mikor szerepe szerint meg kellett volna csörgetnie a kulcscsomót, épp hogy csak megrázintotta kicsit, még­is óriási tapsot kapott. Fiúk, lányok, nagymamák és nagypapák egyfor­ma lelkesedéssel jutalmazták a bá­tortalan produkcióját, barátságos, meleg hangulat volt aznap este a kul- túrházban. A régi farsang óta húsz év is eltelt már. A kislányból felnőtt, a kultúrház- ból düledezö romhalmaz lett. Teteje beázik, padlóján pikkelyesre repe­dezett iszap áll, sehol a színpad, se­hol a mozivászon. Az új gazda, aki­nek pár éve a városi tanács eladta, nemigen költött rá. Hogy mit akar ve­le, ki tudja? Egy biztos, nem szakkö­rösöket, néptáncosokat, irodalom- kedvelő gyerekeket, recepteket, szabásmintákat cserélgető asszo­nyokat vár majd a falak közé. ■ Talán nem is mennének. A telepü­lésen, ami közigazgatásilag a me­gyeszékhelyhez tartozik, de ahhoz túl messze van, hogy városrész le­gyen, ahhoz meg túl közel, hogy önálló falu, rég nincsenek már összetartó közösségek. Egyre több a megye, sőt az ország távoli részei­ből idevetődő „telepes”, de hiába mérik nekik a telkeket, hiába szapo­rodnak az új utcák, az emberek egy­re kevésbé ismerik a környezetük­ben élőket. S mivel az iskolát innen is elvitték, nincsenek már tanárok, akik színdarabot tanítsanak be, népi tán­cot oktassanak, bálokat szervezze­nek, egyleteket verbuváljanak. Pedig valaha önkéntes tűzoltók gyakorlatoztak a főutcán, szüretkor szőlőfürtök lógtak a kultúrház udva­rán, és bírót, birónét választottak a fiatalok. Később volt ifjúsági klub is, de aki felelt érte, nem törődött vele, néhány oda nem való látogató unal­mában kibelezte a tévét, szétszedte a lemezjátszót, összetörte a magnót. A minap egy tanácskozáson nép­művelők között ültem. Vártak. Valami biztató, reményt adót. De a miniszté­rium felelős embere csak milliárdok- ról, százalékokról szónokolt, vész­helyzetről, amit szerinte a „baloldal” tízszer ilyen rosszul oldana meg, piszkos, de átmosott alapítványi pénzekről, alattomos lehallgatások­ról, melyek az új hatalom részeseit zaklatják. Meg arról, hogyan finan­szírozzák a közművelődést a világ azon országaiban, ahol mostanában épp megfordult. S hogy idehaza nincs mit tenni, mint spórolni, aki ma a színház, képzőművészet, film, ze­ne, tánc területén fejlesztésre költ, az saját létét ássa alá. Aztán ecsetelte, milyen egysze­rűen megoldhatná anyagi gondjait például egy fővárosi önkormányzat, hiszen a Váci utcában csillagászati összegeket el lehet kérni mondjuk egy cukorkaboltnyi kis lyukért, ha bérbe adják, s hogy hasznosítani le­het iskolák, vegetáló mamutintézmé­nyek helyiségeit is. Igen ám, de mit csináljunk mi, kér­dezte az egyik népművelő, nálunk ugyanis egyetlen szoba jelentette a művelődési házat, s most azt is be kell zárni cserébe azért, hogy az alsó tagozató újra otthon járhasson isko­lába. A minisztériumi ember- hozzá­téve bár, hogy a konkrét esetet nem ismeri - erősen feddő hangsúllyal így felelt: Szégyellheti magát az a fa­lu, amelyik nem tud fenntartani egy koszos szobát. Döbbenet, sértettség, felháboro­dás futott végig a körben ülők arcán. Koszos szoba. Csak így durván odalökve egy olyan felelős főember szájából, aki állítólag ugyanazt az ügyet szolgálja, amit ők, s szavától, döntéseitől - a következő választá­sokig legalábbis - nagyon is függ, hogyan alakul majd a közművelődé­si intézmények sorsa. Melyeket, ha pusztán ilyen technokrata szempon­tokat néznénk, minden egyes város­ban, községben be kellene zárni. Hisz legyen apró szoba vagy ragyo­gó palota, a kultúra háza pénzt min­dig többet visz, mint amennyit hoz. S az, hogy összetartó erőt jelent-e, nem is csak a ráfordított anyagiaktól függ, hanem a népművelők ötletgaz­dagságától, kitartásától, tenni akará­sától. Félő, hogy egy ilyen beszélgetés után ebből is valamivel kevesebb marad. CSER ILDIKÓ Mözsi ülés Hétfőn este településrészi önkor­mányzati ülést tartottak Mözsön. A tes­tület elfogadta a szervezeti és működé­si szabályzatot, s tárgyalt a városrészt érintő aktuális kérdésekről. Megbe­szélték többek között a gáz- és szenny­vízhálózat bővítésével kapcsolatos teendőket, valamint azt, hogyan tudják segíteni az érintetteket az úgynevezett kamatadó megfizetésében. Üveg­festmények a könyvtárban Szekszárdon a megyei könyvtár régi elképzelését valósította meg, amikor helyet kínál és ad amatőr képzőművé­szeknek. Jelenleg Szakcsi Gizella üvegfestményei tekinthetők meg a könyvtár előcsarnokában. A hagyomá­nyostól eltérő technika tematikában széles körű ívet rajzolva, mutatja be az alkotásokat, amelyek március 20-ig te­kinthetők meg. Hangverseny Pakson Perényi Eszter és Kiss Gyula kama­rahangversenyére kerül sor március 6- án - ma este - 19 órakor a zeneiskolá­ban. Ez a felnőtt hangversenybérlet harmadik előadása. Műsorukban Mo­zart-, Bach-, Liszt-, Bartók- és Beetho- ven-művek szerepelnek. A zene mint látvány Szekszárdon a Művészetek Házá­ban március 7-én nyílik az a képzőmű­vészeti kiállítás, melynek anyagát a Ma­gyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből dr. Benedek Katalin művészettörténész válogatta és rendezte. A csütörtök dél­után négy órakor nyíló kiállításon kö­szöntőt mond Koós Judith művészet- történész, közreműködik Lányi Péter zongoraművész. Kistermelők, figyelem! Az AGROFORG Kft-nél TETRA naposcsibék MEGRENDELHETŐK: TETRA-82 húshibrid naposcsibe 20 Ft/db TETRA-SL tojóhibrid naposjérce 43 Ft/db TETRA-SL naposkakas 11 Ft/db TETRA-H kettős hasznosítású naposcsibe 20 Ft/db Érdeklődni, előjegyezni Szekszárd, Rákóczi u. 132. (Borkombinát) Farkas Éva ügyintézőnél lehet. Telefon: 74-12-322/26/29 (38/0) Decs Nagyközség Önkormányzata ÁRVERÉST HIRDET:- állóeszközökre, gépekre,- használt és új fogyóeszközökre,- valamint anyagokra. Az árverés ideje: 1991. március 9., 8-13 óráig. Helye: Decs, Béke u. 12. Érdeklődni lehet Polgármesteri Hivatal Decs, Fő u. 23. Tel.: 1,17.(55) A KONZUM-RENOVA Kft. Bonyhád műszaki boltjába ÜZLETVEZETŐT KERESÜNK. Jelentkezni személyesen a Renova Kft. ügyvezetőjénél, Bonyhád, Vörösmarty tér 19. vagy az 51-518-as telefonon. Bérezés megegyezés szerint. (2/18)

Next

/
Thumbnails
Contents