Tolnai Népújság, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-09 / 34. szám
8 NÉPÚJSÁG 1991. február 9. A kölesdi korona őrizője Ne holmi féltve őrzött ékszerre gondoljon a tisztelt olvasó, hanem csupán egy emlékmű címerének bronzból készült koronadíszére. Az emlékművet a kölesdi hősök tiszteletére emelte a falu közössége 1934-ben. Ez a bronzból készült korona nem volt mindig az emlékmű talapzatán, mert volt olyan történelmi időszak, amikor az éppen uralmon lévő párt helyi aktivistája jobbnak látta lefürészeltet- ni eredeti helyéről. Történt 1946-ban. Ezt a munkát, akkor Süveges Károly helybéli lakatosmester végezte el, aki talán a közeli malomárokba hajította volna, ha nem látja meg Károly György és nem kéri el az unokája - Hegedűs Ferenc - részére, aki már akkor is jelét adta, hogy vonzódik a régi tárgyak iránt Hegedűs Ferencnek valóban tetszett a tenyérnyi korona és elrakta egyéb gyűjteményei mellé. Nem terjesztette, különösebb jelentőséget sem tulajdonított létének, csak őrizte olyan tisztelettel, ami kijár a háborúban elesetteknek, áldozatoknak. Őt magát aligha kell bemutatni a falu lakosságának. A Kölesére képzőművészként érkezők is jó ismerői, hiszen benne mecénást is tisztelhetnek. Az 1970-es évek végén, közel másfél évtizeden át tagja volt a kölesdi Látás brigádnak. Sőt, az alapítók egyike. Baranyai László kezdeményezésére elsőként lépett arra az útra, amely a művészet meghonosítását célozta Kölesd községben. Erről több alkalommal beszámoltunk már, Hegedűs Ferencet is bemutatva. Aztán kis Hegedűs Ferenc csönd következett az életében. Egy betegség támadta meg. Ennek legyőzése nagy-nagy erőfeszítésbe, akarásba került. Megváltoztatta egész, korábbi életvitelét. Az elmúlt évben a közéletben ismét jelentkezett Hegedűs Ferenc, amikor a falu a II. világháborús emlékművet avatta. Ekkor került elő a korona, hogy ismét régi helyére erősítsék. A koronával együtt azok a korabeli fényképek is, amelyek dokumentálják az 1934. évi szoboravatást. Aki a tárgyak iránt olyan tisztelettel van, mint Hegedűs Ferenc, annak természetes, hogy komoly, pontos adminisztrációt, nyilvántartást is végez. A bélyeggyűjtemények esetében is követelmény, a római kori érméknél szintúgy. A kelta idők emlékei sem kívánnak más házirendet. Nem jelentett tehát nagy fáradságot, hogy a kölesdi korona fél évszázados fotói az érdeklődők elé kerüljenek, hitelesítve a beszédben elhangzottakat. A képeket rakosgatva KöA címer jelenlegi állapotában az emlékművön lesd régi utcái elevenednek meg. Ma is meglevő épületek tanúi a múlandóságnak, amit Hegedűs Ferenc ifjúkori történetekkel színesít. Minden falunak van olyan polgára, aki szívesen ül érdeklődő, fiatalabb generáció tagjai közé, hogy arról a településről, ahol született és ma is él, elmondja mindazt, amit a történelem könyvei elhallgattak. A honismereti szakkörök valamikor azt vállalták feladataik sorába, hogy krónikásai legyenek otthonunknak. Kölesd lakói között is vannak még olyan tizenéves fiatalok, akik számára az ilyen találkozások életre szóló élményt adhatnak. Ha pár mondattal összegezhető egy-egy történet, akkor is mozaikja egy falu történetének. Egy ember életrajzából kiragadott részlet gazdagabbá teheti az ismereteket. Mint ahogy az a kölesdi korona őrizőjére is érvényes. Korabeli felvétel a szoboravatásról... ... és a kép hátoldalán olvasható szöveg decsi - gottvald Hogy vagyunk, hogy vagyunk? A kerék forog A vállalkozások korát próbáljuk élni. Van, aki bírja, van, aki csak rövid ideig marad e népes társaságban. Az egyik ilyen ember Puxler Gyula, a szekszárdi Baktai söröző vezetője, tulajdonosa és néha mindene- p se. Miközben a megyeszékhelyen jól ismert és kedvelt vendéglátóegységbe igyekszem, azon gondolkodom, amikor építeni kezdték az üzletet akkor nem volt még adórendszer - a nyitás évében vezették be nem volt még ennyi szegényember, ilyen mértékű infláció és nem létezett ennyi kocsma, ilyen nagy konkurencia. A tények azonban makacs dolgok, s az előzőekből következően az utóbbi egy-másfél évben a vendéglátás válságáról, az idén pedig már egyenesen a csődjéről kezdenek beszélni. Károgjanak csak - mondják sokan -, a tisztes iparos úgyis megél. Nos, esetünkben is ilyen vállalkozóról van szó. Amint belépek az ízléssel berendezett helyiségbe, azonnal meglep, hogy milyen kevesen vannak. Misi bátyám, az édesapa az elszámolásokkal foglalkozik, Márta, Gyula nővére kávét főz és mosogat Fenyvesi Antalné, Mari néni a remek ízek mestere pedig éppen a töltött káposztának valót készíti elő. Hamarosan előkerül Gyula is. Üdvözöljük egymást aztán letelepszik mellém. Kicsit dühösnek látom, ezért azonnal az okát tudakolom.- Az a játék nem tetszik, amit a tejtermékek árával tettek - fortyog. - Három órát foglalkoztam a kalkulációval, tegnap hoztam megemelt áron belőle, ma pedig közük, hogy a régi áron adják újra. Te érted ezt?- Nehezen, mint annyi más mindent és igazán megértem a bosszúságod - mondom, miközben látom, hogy ezért az egy mondatért is hálás.- Eszel valamit? - kérdezi, s aztán már mondja is:- Jó lesz karalábéleves megy egy rántott szelet? Megegyezünk, s függetlenül attól, hogy „magyar ember evés közben nem beszél”, jót csevegünk. Először a tavaszra, a horgászatra tereljük a szót, aztán az étel elfogyasztása után - megtehetjük a vendégek száma miatt - félrevonulunk.-űyula - vágok a mondandóm közepébe -, már régen meg akartam kérdezni tőled, miért van az, hogy amikor mindenki italmérésre rendezkedik be, akkor ti melegkonyhás egységet nyitottatok.- Talán azért, mert így jobban meg lehet fogni a vendéget - néz a szemembe -, azért, hogy legyen forgalom. Igaz, ez sok plusszal jár(t), több személyt kell alkalmazni, néha mi is besegítünk a konyhán, magasabbak a rezsiköltségek, ugyanis ha nincs pillanatnyilag ételforgalom, akkor is melegen kell tartani az olajat, mert ha jön a vendég, nem várhat egy órát, amíg felmelegitjük. Ha nem lenne melegkonyha, fele annyi személlyel üzemeltethető lenne a söröző, de ha már így kezdtük, ezt akartuk, akkor házias ízeket adunk.- Ezt volt szerencsém jó néhányszor megtapasztalni, de azért elárulhatnád, hogy szerinted mit jelent ez.- Nem nagyüzemileg főzünk - hangzik a cseppet sem szószátyár válasz, ami érdeklődésemre kibővül egy magyarázattal. - Egy bablevest meg lehet csinálni füstölt hús nélkül, de azzal mégis más lesz az íze.- Értem még a szűkszavúságod ellenére is - közlöm -, s azt is tudom, Mari néni főztje sok embert idecsal. Már van törzsvendégkor is, akik eljönnek vacsorázni vagy szombaton ebédelni. De az italnál is ez a helyzet Valakitől azt hallottam, itt jó a sör, az egy korsó pedig fél liter _- Jól láttad, a törzsvendégkor valóban kialakult de az is tény ám, hogy január óta nagyon megcsappant a forgalmunk. Ennek jól tudjuk az okát, hiszen az emberek „kipénzelték” magukat mivel törlesztették adósságukat - törlesztik napjainkban is velem együtt -, de az áremelések, az infláció, az OTP-kamat emelése, az életszínvonal csökkenése is - hogy úgy mondjam - „velünk élő történelem”. Ezért aztán mindenből adunk fél adagot, mert az em berek rákényszerülnek, hogy ennyit egyenek. Eddig megittak az ételhez 1 -2 korsó sört, most beérik egy pohárral.- Igen, mert végül is a hasunkon lehet legjobban spórolni.- Egyetértünk. Nézd, az idén kevesebb az italfogyasztás is. Lehet - tűnődik el - azért, mert nem német sört árulunk, mivel Németország egyesülése után megszüntették a Wernesgrű- ner szállítását. Most Gilde csapolt sört mérünk, Dab, Pilsner Urquel és üveges Gilde, folyó borból minőségi kékfrankos, óvörös, fehérből pedig olasz- rizling. Manapság - tudod? - úgy van, az árut be lehet szere- ni, de egyre nehezebb eladni.- Fordítsunk egy picit a szón! Jóhírű vendéglátóscsaládból származol. Mit jelent ez neked?- Apu sokat besegít az üzleti tevékenységbe, meg a többiek is. Tudod jól, családi vállalkozás a miénk, aminek az az előnye, leülünk, foglalkozunk a vendéggel, tartjuk a tisztaságot, mindenki szakmabeli, így magától észreveszi, mit kell tennie. Közülünk mindenki mindent csinál, a krumplipucolástól kezdve az adminisztrálásig, mág beugrunk a konyhába egy kicsit szakácsoskodni is. Egy beosztott viszont már nem így áll a dologhoz. Elmondom azt is őszintén...- Miért eddig nem az voltál? - nevetek.- Dehogynem. Szóval elmondom, a családi vállalkozás előnye még az, hogy mivel apu, anyu nyugdíjas, a társadalombiztosításnál van kedvezmény, utánuk már nem kell fizetni, a nővérem után pedig - mivel családtag - 1200-at fizetek.- Gyuszi, végül is én azért jöttem hozzád, hogy megkérdezzem, mai világunkban, hogy érzed magad. „Hogy tetszel” lenni?- Most ideges vagyok kicsit, mert látom, csökkent a forgalom, jelentős mértékben emelkedtek a költségek - minden! -, az alapanyagárak, s ebből következően én is kénytelen voltam, vagyok egy keveset emelni az ételárakon. De van, amit olcsóbban adok. Be akarom vezetni a vadételeket, na de az ára eddig nem úgy alakult, ahogy a tv reklámozza. Tegnap szereztem őzhúst 260-ért és nem a reklámban közölt 110-120-ért.- Azt tapasztaltam, II. osztályú melegkonyhás egységekhez viszonyítva azért még te vagy a legolcsóbb étel- és italárus a városban.- Ételben, sörben, borban biztos, a tömény szesz ára viszont a többihez hasonló.- Ezt mivel éred el?- Nincs akkora hasznom.- Biztos vannak terveid.- Hogyne! De ezeket sok minden beszabályozza. Megpróbálkozunk majd a májból készített ételekkel, de a bővítés nem megy mostanában... Ha nagyobb volna az egység, zenés szórakozóhelyet csinálnék belőle, de így nics rá lehetőség, mivel 36 férőhelyes...- Kár, pedig eljönnék hozzád harmonikázni - nevetek.- Megpróbálhatjuk!- Á, csak vicceltem. EJ/núIt az az idő... Kár... No, de térjünk vissza a mába, mert még elérzékenyülök! Áruld el nekem, kérlek, mi segíti és mi nehezíti a munkádat!- Az áruellátás - mondhatom - jó, úgy veszem észre, az áru- kapcsolás megszűnt, például ha kólát kérek, nem kötik össze a gyönggyel. Nehezíti a dolgomat, hogy rengeteg kocsma működik Szekszárdon és az embereknek nincs pénzük. Te, öregem, ha rajtam múlna, a mai árak mellett én minden embert ellátnék 50-60 ezer forintos fizetéssel, hogy jól meg tudjon élni és legyen pénze a vendéglátóhelyekre - akár családostól is - beülni. Aztán nehezíti a munkát az is, hogy nagyon sok a papírmunka, nagy a bürokrácia...- Nemcsak az ország, a gazdaság, de az emberek is ala- gútban vannak, aminek nem látni a végét. Miben bízol?- Ha ezt pontosan tudnám, válaszolnék rá. De majd csak hozza magát a dolog...- Akkor végül is derűlátó vagy, hiszel abban, hogy életszínvonalunkkal együtt fellendül a vendéglátás is?- Nézd, most alul vagyunk, ám a kerék forog...- Ebben bízom én is, és most erre igyunk! ÉKES LÁSZLÓ
