Tolnai Népújság, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-09 / 34. szám
4 NÉPÚJSÁG 1991. február 9 A HIT VILÁG A „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.” Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 14,10. 5. évközi vasárnap „Menjünk máshová (Mk 1,35-39) ■■■ Őrségváltás a szekszárdi evangélikus gyülekezetben \\ A tanítványok nagyon meglepődtek, amikor reggel fölébredve hűlt helyét találták Jézusnak. Nem tudták, hová mehetett. Mikor azután végre megtalálták, szinte szemrehányóan mondták neki: „Mindenki téged keres!” De Jézus nem ment el az őt keresőkhöz, hanem kiadta a parancsot: Menjünk máshová. Mintha az őt látni vágyók elől rhenne el távolabbra, a látáshallás határain túlra. Többször is viselkedett így. Mikor a kenyérszaporítás után a föllelkesült tömeg meg akarja ragadni, elfut előlük (Jn 6,15). Az utolsó vacsora meghitt hangulatába is belemondja eltávozását az érzékelhető világból. Észreveszi szomorúságukat, de vigasztalja őket: Jobb nektek, hogy én elmegyek. Mi is gyakran megijedünk, meglepődünk, sőt - mint a tanítványok - el is szomorodunk, amikor a Krisztus-élmény vagy a Krisztusmegtapasztalás közvetlensége és melegsége eltávozik a lelkűnkből. És bármennyire él a vágy bennünk, hogy lássuk őt és halljuk: nem tér vissza, mert „máshová megy”. Jézusnak vannak olyan szándékai, amelyekhez nem fér emberi értelem. Hogy miért hagyja el néha azokat, akik vágyva keresik és szomjaznak utána, azt mi nem foghatjuk föl soha, akik^a látás és hallás foglyai vagyunk. A mi eszünk szerint talán Péter tagadása sem következett volna be, ha Jézus arca isteni fényben égett volna előtte. De Jézus kioltotta az alakja körüli fényeket: így akarta, így tette. A keresztények örülnek a Jézus láttató élmények fényének és melegének, de nem esnek kétségbe, ha ezek a fények kialszanak. Isten akaratát látják és tisztelik ebben és azt gondolják, hogy így jobban kimutathatják szeretetüket iránta. Hiszen szolgálatukért, keresztény életükért nem kapják földi jutalmul az élmény édességét és melegségét. PÁPAY JÓZSEF Életképek az Élet könyvéből A paksi bibliaismereti szabadegyetem februári programja 1991. február 11-én (hétfő) 17 óra: Mária, a kiválasztott. Előadó: Takaró András református lelkész, Simontornya. Február 18-án (hétfő) 17 óra: A számitó Judás. Előadó: Szabó Péter református lelkész, Cece. Február 25-én (hétfő) 17 óra: Péter, a tagadó. Előadó: Czanik Péter református lelkész, Budapest. Az előadások helye: a paksi művelődési központ nagy klubja. Belépődíj: 25 forint, illetve a bérlet. Felvilágosítás, részletes program a helyszínen kapható. Telefon: 11-242. Minden érdeklődőt várnak, korra, foglalkozásra és felekezeti való tekintet nélkül. Több mint három évtizedes fáradhatatlan szolgálat után lemondott tisztéről Lugosi Béla mérnök, a gyülekezet felügyelője. Sok szeretettel, és hűséggel látta el vállalt feladatát. Nem csak halk szavú, higgadt, de határozott döntéseiről volt ismert, hanem arról a háttérmunkáról, amelyet a közösség érdekében végzett. Szava hiteles volt, munkája áldásos. Tudott irányítani, de ha kellett megfogta a hólapátot, az ásót, s végzett mérnöki szakmunkát, és építészi segédmunkát. Irányítója, de gazdája is volt a gyülekezetnek. Mi az igazság a jugoszláviai Má- ria-jelenések körül? Valóban a Madonnát látták a pásztorgyerekek Medjugorje faluban? A kérdést a La Repubblica tette föl abból az alkalomból, hogy 1990-ben már az egymilliót is meghaladta a zarándokok száma, akiknek hitéből és kíváncsiságából igen jól élnek az utazási irodák is. A lap szerint ezzel függ össze, hogy Rómában nyilvánosságra hozták a jugoszláv püspöki kar november 28-án elfogadott állásfoglalását, melyet a Vatikán mindeddig bizalmasan kezelt. „Az eddigi vizsgálatok alapján nem Ma is fiatalos lendülettel, s meleg szívvel ügyködik, de úgy döntött, a vezetés stafétabotját átadja a fiatal generációnak. Ma délelőtt 10 órakor a szekszárdi evangélikus templomban ad hálát a gyülekezet Istennek e hosszú szolgálatért. Ez az alkalom egyben a továbbin- dulás pillanata is lesz. Fiatal egyháztagok hallották meg a hívó és küldő szót. A gyülekezet világi vezetője (felügyelő) egyhangú megválasztás alapján, dr. Muth Lajos orvos lett. A másodfelügyelő-nő Bódai Jánosné. Életükre, munkájukra áldásért imádkozik ma az lehet állítani, hogy természetfölötti jelenésekről, vagy kinyilatkoztatásokról lenne szó” - szögezték le a püspökök. Nem jelent volna meg a Madonna? A gyerekek tíz év óta folyamatosan megtévesztik a világot? Például Bush amerikai elnököt is, aki jó húsz percig beszélt az egyikükkel... Nos, ezt nem mondja az egyházi hatóság. „Vigyázat! A jelenések természetfölötti volta nem bizonyított, de ki sem zárható” - idézi a La Repubblica René Lau- rentin, a jelenésekkel foglalkozó egyháztudós véleményét. Rómában úgy tudják, hogy a pápa közis». egyház népe. Szolgálatukat új tisztségviselők segítik: Halász János, Fábián Józsefné és Bartos Erzsébet gondnokok, s a számvevő- szék tagjai: Korossy József, Csömör Lászlóné és Horváth Istvánná Beiktatásukon Lackner Aladár, ai egyházmegye esperese hirdeti ai igét. Az egyházra ma nagy feladat vár Nem az uralkodás, s nem is a vezetés feladata. A szolgálaté, mely segít, támogat, vigasztal és erőt ad. Ezért és így történik ma délelőtt őrségváltás az evangélikus gyülekezetben. mert Mária-tisztelete kedvező lehel a jugoszláviai jelenések megítélésében. Ezzel kapcsolatban egyébkénl az olasz újság fontosnak tartja hogy a természetfeletti jelenségei« elfogadásában a hagyományhu (tradicionalista) katolikusok állnak az élen. Akik eleinte nagy jelentőségűnek vélték, hogy a Madonna épper egy kelet-európai országban jelen meg, talán éppen azért, hog> siettesse a kommunizmus bomlását. Ma viszont, amikor már nerr kell tartani a kommunistáktól, £ természetfölöttit azért fogadják el mert elősegíti a társadalmi egyetértés kialakulását - irta a római újság. Róma kételkedik László-Kovács Gyula: Eszméletem Istenben Teremtés: magam újraálmodása a Föld morajában s Anyám sejtjeinek fájdalmában, aki a világra küzdött azon a napon. „Mehr Licht!” Mondhatnám én is, de még nem, hiszen csak sejtem, hogy része akkor leszek a körfolyamatnak, ha szívemben a Föld az Éggel eggyé válik. S a hegyek is akkor őrzik meg arcom vonásait, ha Szinbáddal átjutok téren és időn, s a skót fennsíkon Burns elénekli versét John An- dersonról: Istennek és nekem. És Shelley, aki nyughatatlan bolyong az itáliai tengerpart sziklái között s örök barátját siratja, a mocsárlázban meghalt Lordot, aki egyszer gondtalan gyermek volt, mint én. Ott ültem az eperfa ágán s olvastam Byront, s akkor annyira szelíd voltam, amennyire csak lehetett, hozzám szelídült a világ, mint Nagyanyám kezéhez szelídült a kamillás mező, vagy a koporsónyi föld. De az agyamban fémesült idő kitörölte emlékezetemből a Naphimnuszt, a természet dicséretét, melyben pedig vagyok, s melyben létezem és létem csak a semminél fontosabb, halvány bizonyosság, különbsége a nincsnek: Isten akarata. S eszmélete bennem. „Kérdeztem a földet... kérdeztem a tengert ... kérdeztem az eget, a holdat és a csillagokat... És mind azt válaszolta: Nem mi vagyunk a te Istened. Az én kérdezgetésem az volt, hogy feléjük fordult figyelmem, azok válasza pedig, hogy feltárták szépségüket. íme az ég és föld létezik és azt kiáltják, hogy ők teremtmények, és te vagy az, Uram, aki azokat létrehozta. Te vagy a szép, ezért szépek azok. Te vagy a jó, ezért jók azok, Te vagy, ezért vannak. De nem olyan szépek és nem olyan jók, és nem olyanok mint Te, a teremtőjük. Az Isten mindig ősi és mindig új szépség, a szépség atyja, minden szépség szépsége, akiben, akitől és aki által jó és szép minden, ami jó és szép.” Kincsek a legnagyobb hazai egyházi múzeumban 115 éves az esztergomi Keresztény Múzeum, Magyarország legrégibb, legnagyobb, világviszonylatban is jelentékeny egyházi gyűjteménye. Az évezredes létért folyó küzdelem az oka annak, hogy hazánk viszonylag szegény gyűjteményében, aranytól, ezüsttől, drágakövektől roskadozó kincstárakban. A műgyűjtés ugyan már a középkorban megindult nálunk is, és a vihartépte századokban sem szünetelt egészen, európai jelentőségű műgyűjteményeink azonban elpusztultak, kincstáraink közül is csak kettő vészelte át a pusztító századok dühét. Az egyik egyházi, a másik világi: az esztergomi főszékesegyházi Kincstár és az Eszterházy hercegeknek jelenleg a budapesti Iparművészeti Múzeumban őrzött kincstára. Az esztergomi egyház világhírű kincseket tartalmazó képzőművészeti, iparművészeti, régészeti múzeumát, a Keresztény Múzeumot egy műpártoló, nagy műveltségű hercegprímás, Simor János alapította 1875-ben. Simor már győri püspök korában gyűjtötte az értékes festményeket. A primási székbe kerülve fokozott szenvedéllyel áldozhatott kedvtelésének. Képzőművészeti vásárlásai egy nagyszabású, biztos ízlésű műértő portréját vázolják fel. Nemcsak a régi nagymesterek egyházi tárgyú festményeit gyűjtötte, de a korában működő magyar és osztrák festőket is ritka érzékkel pártfogolta. MecénáHans Schäufelein: Jézus születése (1506 körül) sa volt Liezen-Mayer Károlynak, a bécsi festészeti akadémia későbbi professzorának, Ligeti Antalnak, Molnár Józsefnek, Markó Károlynak, a fiatal Lotz Károlynak, Orlai Petrich Somának. Fiatal tehetségeket taníttatott, például a Rómában élő Szoldatits Ferencet is. Képtárátállandóan gyarapította. 1878-ban, a pápaválasztás idején, Rómában megvásárolta a közel 60 darabból álló értékes Bertinelli-gyűj- teményt, mely sok jeles olasz festő képeit tartalmazta, köztük Sassetta, Nicolo da Fligno, Loren- Marco zo de Credi, Pintu- ricchio, Carlo Crivelli, Gianpetrino műveit. Más gyűjteményekből, a brünni Volavy, az Erba-Odescalchi, Keglevich István féle gyűjteményből, de az Esz- terházy-képtárból is gyarapodott a gyűjtemény. Rajzokat és metszeteket is vásárolt a kor szokása szerint, így kerültek hozzá Markó Károly nagy értékű vázlatkönyvei, valamint a múlt századi bécsi akadémia vezető művészeinek, FührichnekésKaulbach- nak a rajzai. A régészet kevéssé érdekelte, éremgyűjteménye sem vetekszik a képtár jelentőségével. A szobrok sem vonzották, szakkönyvtára viszont már a maga korában világhírű volt. Mint nagy elődei, Vitéz János és Bakócz Tamás, kedvelte a díszesen miniált kódexeket, amelyek most a múzeum kincsei közé tartoznak. Képeit már régi esztergomi palotájában gyűjteményszerűen állította fel, és modern szellemben megnyitotta a nagyközönség számára. Amikor 1882-ben a Dunára néző új palotát felépítette, külön szárnyatter- veztetett szeretett gyűjteményeinek, melyeket végrendeletileg a főszékesegyházra hagyományozott. Simor halála után Csernoch János, majd Ipolyi Arnold fejlesztette jelentősen a gyűjteményt. Ipolyi Arnold elsősorban középkori magyar szárnyasoltárokkal, táblaképekkel. Régi magyar ötvösműveket, nagy értékű (habán) kerámiákat, népi hímzéseket, francia és flamand gobelineket kis-ájsiai szőnyegeket is gyűjtött. Az Ausztriába elszármazott San Marco család felbecsülhetetlen értékű, 18. századból származó európai porcelántárgyakkal (Meissen, Sévres, Berlin, Nymphenburg, Palmezzano: Szent Sebestyén (1515-1520 körül) Bécs, kisebb európai gyárak), korai német és holland fajanszok több száz darabos gyűjteményével, ugyancsak többszáz darabos 18. századi szelencegyűjteménnyel, elefántcsont- és viaszgyüjteménnyel (nagy ritkaság), valamint egy 16 századból származó, színes nagyméretű salzburgi díszkályhával gyarapította a múzeumot az első világháború után. A képtárban az olasz festmények mellett a németalföldi, flamand, holland, spanyol, francia festőiskolákból származó művek is megtalálhatók, Jan de Cock, J. G. Cuyp, Ribera, Hans Memling, Charles Lebrun, Maulbertsch, Kupelwieser művei mellett a középkori magyar festészet remekei is láthatók. M. S. mesternek a Selmecbányái Szt. Katalin-temp- lom főoltáráról származó művét, Kolozsvári Tamás Kálváriáját a Báti mester, az Aranyosmaróti mester, a Csegöldi, a Jánosréti mester oltárképeit Ipolyi Arnold gyűjtötte. A pótolhatatlan gyűjtemény szárnyasoltárain a régi magyar festészet legfontosabb korszakai vázolhatók fel, a középkortól a reneszánszig. Jelentős a múzeum faszobrászati kollekciója is, melyben főleg 15. századi magyar és német alkotások találhatók. Az Ipolyi-féle ötvösgyűjteményből kimagaslanak a középkori magyaregyházi kegyszerek, de jelentékeny a világi ötvösanyag is. A múzeu- mota közelmúltban korszerűsítették. A nemrég elhunyt Lékai László bíboros érsek szemefénye volt a gyűjtemény, amelyet a kortárs magyar egyházi művészet jobb megismertetése érdekében új kiállítási teremsorral is bővített. BRESTYÁNSZKY ILONA Karol Wojtyla: A ragyogó víz éneke Jézus azt mondta neki feleletül: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé.” János 4, 13-14 Amikor a szem lehatol a víz mélyére A futó esőtől csillognak a kövek - mintha csillámlón meg-megrezzennének az arra járók lépteitől. Közel az est. Hány ember tűnik el a gyorsan megnyíló ajtók mögött - hányán olvadnak eggyé az ablakok fényével. Már itt az est. Az emberek falából olykor kibukkan egy járókelő arca - aztán az ablakból kiáradó fény egybemossa a többiekkel - hol kisebbé lesz, hol megnyúlik. Újra meg újra. A tekintet lassan elszakad a homályos faltól. Könnyedén. És mégis azt mondom neked, egyedül csak te láthatsz le a mélyre, a tömegbe, mialatt tova úszik a neonfény hullámain. Valójában az mutatja meg őket, ami lényük legmélyén rejlik s amit nem tud tűz elhamvasztani. Ha lehúnyod a szemed, a tér újra kitágul szinte eggyé lesz a mérhetetlennel - íme a tömeg előbukkan a homályból s megérinti a jóság melyet - titkon - ott érzel önmagadban ^ de - ha felkiáltanál: összezúznád. Nem, nem, nemcsak ezek vagytok ti - és ha mégis, nem csupán itt éltek sokáig, de tanúskodtok is. Csak legalább más szemmel néznél, nem úgy, mint máskor, s ne felednéd a látványt, ami abban a pillanatban tárult eléd. Balássy László fordítása
