Tolnai Népújság, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-07 / 32. szám

1991. február 7. NÉPÚJSÁG 5 Lazító gyakorlatok Lazító tornagyakorlatokkal, masszírozást utánzó mozdulatok­kal javíthatjuk közérzetünket, csökkenthetjük fájdalomérzetün­ket. Ha fáj a fejünk: végezzünk simogató masszírozó mozdulatokat mindkét kezünk nyakunkra tett ujjaival. Felfelé és lefelé masszí­rozzuk a nyakunkat, hamarosan el fog múlni a fejfájásunk. Az emésztést serkenti, ha hasunkat körkörös mozdulatokkal masszírozzuk enyhén nyomást gyakorolva a belekre. Deréktáji fájdalmat csökkenthetjük, ha a csípőcsonttól kiindul­va a hát közepéig végzünk enyhe masszírozó mozdulatokat, majd a gerincünket fel- és lefelé végzett mozdulatokkal masszíroz­zuk. Serkenti a vérkeringést, ha a rajzon látható ponton a könyök alatt masszírozzuk a karunkat. Menstruációs görcsnél: erős fájdalmaink megszűnnek, ha a talp közepe táját erősen messzírozzuk. Optimális családtervezés I. Szerelem és felelősség Madách Imre zseniális gondolatát igazolta az idő: „A család és tulajdon Lesz a világnak kettős mozgatója, Melytől minden kéj s kín születni fog.” A család a társadalom legkisebb és legfontosabb egysége, amely meghatározza az egyének boldog­ságát és a nemzetek jövőjét. A csa­lád megnevezés a magyar nyelv­ben a gyermeket is jelenti, bizo­nyos vidékeken még most is azt kérdezik: Hány családja van? A gyermekek teszik teljessé a csalá­dot és teremtik meg a biológiai halhatatlanságunkat. Hiszen gyer­mekeinkben ott van kromoszó­máinknak és így génállományunk fele, bennük tehát mi is tovább­élünk. Mégis, korunkban a család is válságos helyzetbe került. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy ke­vés a gyerek. Sokan aggódnak leendő gyermekeik egészségi álla­pota miatt is. Joggal! Egy siker­telen terhesség vagy fogyatékos gyermek sok gondot és szomorú­ságot okozhat. De ma már a fiatalok nagyon sokat tehetnek azért, hogy egészséges gyermekük legyen. Amióta világ a világ, a leendő szü­lők mindig egészséges gyermeket kívántak. Korábban azonban ezért legfeljebb imádkozni lehetett. A XX. század második felében azonban valóra vált az emberiség ősi vágya, a családtervezés. Az orvostudo­mány haladásának köszönhetően felismerték azokat a módszereket, amelyek segítségével nemcsak gyermekeink számát és születési idejét tervezhetjük meg, hanem so­kat tehetünk azért is, hogy minél jobb testi és szellemi adottságok­kal jöjjenek a világra. Az Egészségügyi Világszervezet megbízásából hazánknak jutott az a megtisztelő feladat, hogy meg­vizsgáljuk: a különböző országok­ban kidolgozott családtervezési módszerek egységes rendszerbe foglalhatók-e és ezek milyen mér­tékben javítják a terhességvállalás esélyeit. Ez az optimális családter­vezés. A legfontosabb boldogságforrás Az ember társadalmi lény, de azért nem feledhetjük biológiai gyökereinket. Életünk kezdetét és végét még a természet általános törvényei határozzák meg. Ember­ségünk azonban a születés és ha­lál körülményeit is meghatározhat­ja. így az ember a fajfenntartás ösz­tönét a párválasztás társadalmi szertartásává nemesítette. Ezen belül a nemi késztetést, az egy­másra találást kísérő és beteljesítő magasztos érzés, a szerelem rang­jára emelte. így vált a család kultú­ránk alapkövévé és a legfontosabb emberi boldogságforrássá. Hiszen az embereket legkönnyebben bol­doggá vagy boldogtalanná éppen a sikeres vagy sikertelen magán­életük teheti. Mindent meg kell ten­ni tehát a párkapcsolatok harmó­niájának megteremtéséért és ké­sőbbi megvédéséért. Ehhez töb­bek között, megfelelő egészségi kultúrára és felelősségtudatra van szükség. Ezt szeretné elősegíteni ez a cikksorozat is. Az egészségi kultúrának most három fontos feltételét emeljük ki. Az első, a biológiai történések, így testünk működésének megis­merése. A jelenségek indítékait is értenünk kell, az igazi tudást ugyanis az okok ismerete jelenti. Egészségi állapotunk folyamatos ellenőrzése is szükséges, mivel a változások és kóros folyamatok korai észlelése teremti meg a haté­kony beavatkozás lehetőségét. A második, az egészségvédelem fontosságának megértése. A balga emberek ennek felismerésére csak akkor képesek, amikor bete­gek, tehát amikor már elvesztették egészségüket. Az okos emberek úgy vigyáznak egészségükre, mint a szemük világára. Az egészség egyik legnagyobb értékünk, mivel alapfeltétele a sikeres munkának és harmonikus családi életnek. Végül, életünknek ezen a terüle­tén is tudatosan és felelősséggel kell előkészítenünk a jövőt. A terve­zés képessége az élővilágban egyedül az ember sajátja. S a bio­lógiai éréssel, a nemi élettel, a pár- választással, a gyermeknemzéssel kapcsolatos ismeretek elősegítik a XX. század egyik legnagyobb vív­mányának, a családtervezésnek a megvalósítását. „A család sokféleképpen értelmezett fogalom” A család a társadalom alapkö­zössége és az emberi élet esemé­nyeinek fő színhelye. Hiszen az emberek döntő többsége az élet első 18-23 évében gyermekként, a következő 25 évben szülőként, majd a végső 30 évben nagyszülő­ként vesz részt a társadalom életé­ben. A család funkcióit érdemes öt részre elkülöníteni: 1. Az ember alapvető igénye a közösségteremtés és ezen belül a társkapcsolat. Őseink már évezredekkel ezelőtt szükségét érezték köbe vésni üze­netüket: „Nem jó az embernek egyedül élni". . 2. Az utódnemzés. Ez egyrészt a faj fennmaradását, másrészt a csa­ládok folytonosságát biztosítja. Hi­szen a biológiai öröklődés révén adódnak tovább a családi közös gének és ezáltal teremtődik meg a család genetikai hasonlóságának az alapja. 3. Az utódok és rászorultak gon­dozása. Az újszülött éretlenül jön a világ­ra, ezért hosszú ideig gondozásra szorul. A kiskorúakon kívül a betegek és egyéb rászorulók (pl. idősek) ellá­tása is gyakorta a családra hárul. Ennek alapját a család gazdasági közössége és munkamegosztása teremti meg. 4. A nevelő funkció. A család jelenti a gyermekek nevelésének első és legfontosabb állomását. Ezáltal az adott közösség tradíciói közvetítődnek a fiatal generáció fe­lé. Ezt nevezzük szociokulturális öröklődésnek. így teremtődnek meg a gyermekek szocializációjá­nak a feltételei. Ez az a folyamat, amelynek során a kezdetben kizá­rólagosan biológiai lényként létező újszülött, felnőtt korára társadalmi lénnyé, emberi együttélésre, tehát szociális beilleszkedésre képes személlyé válik. 5. A családi minta. A nevelés mellett, nemegyszer attól függetlenül, érvényesül a csa­ládi minta öntudatlan, automatikus átvétele. E funkciók sikeres megvalósulá­sának alapfeltétele a leendő szülők helyes párválasztása és harmoni­kus társkapcsolata. A megfelelő érzelmi alap, a szerelem az első biztosíték. A második a szükséges nemi, családtervezési, gyermek- nevelési, stb. ismeretek megszer­zése. Végül a családalapítás felelős­ségét kell hangsúlyozni. Sütő And­rás szép sorai híven jellemzik a család fontosságát: „Család... Sokféleképpen értel­mezett fogalom; szentséges is, megtisztelt és olykor megvetett, ci­nikusan félrelegyintett. Állapota, jellege, szelleme mégis: sorsot for­máló - legalábbis meghatározó - mindnyájunk számára. E földi vándorúton ama bizonyos hamuban sült pogácsa; a család. Jó szava, szelleme, védőszentje a mesebeli hősnek. Aki enélkül in­dul: nagyobb veszedelmek közé kerül, sebezhetőbb minden tekin­tetben. Némelykor épp legutolsó mene­dék - a család. A család az, ahol zúzmarás idők­ben titkofí ünnepelhető a titok: az együvé tartozás tudata.” DR. CZEIZEL ENDRE orvosgenetikus Következik: Genetikai alkalmasság A pszichológus válaszol A sátán ifjú követői Elborzadva, megrettenve tor­pannak meg a felnőttek és elhűlve (olykor némi csodálattal) állnak a gyermekek korunk legújabb rém­sége, a fiatalok sátáni tettei előtt. Azok a fiatalok - bár ez nem mindig tudatos bennük - éppen ezt akar­ják. Agresszív indulatok: pusztítás­vágy, bosszúállás, a felülkereke- dés, mások legyőzésének szándé­ka már a gyermekekben is meg­van. A kudarcaik, a hántások, az akadályok, a meghiúsulások tehe­tetlen dühe táplálja ezt bennük, és a környezet, a kultúra nyújtotta ag­resszív minták alakítgatják ennek megnyilvánulási formáit. Az agresz- sziv cselekményeket - jó esetben - a szülői tilalmak nyirbálják, s a szo­cializáció folyamata szorítja elvi­selhető gátak közé. Bizonyos mértékű agressziót megenged, olykor el is vár a tár­sadalom. („A fiú ne legyen anyám­asszony katonája.’’) A másoknak szándékos szenvedés okozását azonban általában szigorúan tiltja és megtorolja. Már a gyermekek is ismerik az ősi parancsolatot: ölni nem szabad, és tudják, hogy már a verekedést is bünteti a szülő vagy a tanár, később a rendőrség, a bíró­ság. Ezért a verekedést inkább csak titokban művelik, elkövetése után büntetéstől félnek, sőt - ez más és komolyabb dolog! - bűntu­datuk is támad. így van ez, ha a gyermek alapjá­ban elfogadja a szülői, illetve a tár­sadalmi normákat, vagy legalábbis külsőleg úgy-ahogy meg akar fe­lelni azoknak. Ám a serdülő gyakran fellázad, azaz nem akarja teljesíteni a sza­bályokat, félre akarja rúgni a korlá­tokat. Ha „jó” viselkedést várnak el tőle, ő szándékosan a „rosszat” vá­lasztja. A Sátán a keresztény val­lásban a gonosz megtestesítője, a jó és önfeláldozó Krisztus ellenpó­lusa. A rosszaságra való törekvést gyakran megelőzi egy gyanútlan, de félelmetes kijelentés: a szülő mintegy előlegként „elvetemült, rossz gyereknek” minősíti cseme­téjét, és az ettől kezdve - ha nincs elég énereje - az ismert „önmeg­valósító jóslat” kényszerpályáján süllyed tovább. A gyermek általában ki akar tűn­ni valamivel a csoportjában. Kere­si, mivel vívhatná ki a kortársak elismerését vagy ámulatát (ha mást nem, legalább szörnyülködé­sét) és a felnőttek figyelmét? Ha pozitív módon nem képes kiemel­kedni a „szürke tömegből”, negatív cselekedettel próbál kitűnni. Ez már kisgyermeknél is megfigyel­hető: ha a verset elfelejtette, rosz- szalkodással próbálja felhívni ma­gára a vendégek figyelmét. A na­gyobb gyerek is gyakran akkor művel valami felháborítót, ha úgy érzi, szülei nem figyelnek rá elég­gé. Sajnos, a túlzott figyelés is kivált­hat negatív hatást, ettől való mene­külésképpen is sodródhat rossz társaságba a fiatal. Közösségelle­nes cselekedetei szimbolikusan bosszantást és bosszúállást is ki­fejezhetnek a környezet, elsősor­ban a szülei felé. Serdülő fiúk agressziója gyak­ran irányul a védtelenek (gyen­gébb gyermekek vagy állatok) el­len. Még nem alakult ki náluk a „sportszerűség”, az erkölcs alap­vető követelménye, mely megkí­vánja, hogy legfeljebb „azonos súlycsoportban” támadjon. Empá­tiás készségük is fejletlen, azaz nem tudnak,'nem akarnak bele­gondolni a másik fél fájdalmába, félelmébe. A lányok, a „gyengébb nem” ellen is részben ez a csúfoló­dások, ijesztgetések, verekedések elindítója. Másrészt ennek jól nyo­mon követhető a szexuális indítta­tása is. A serdülő az ébredező szexuális vágyait még nem képes érett módon a szokásos útra terel­ni, vagy pedig meggátolni, így ke­rülő úton nyernek kielégülést ag­resszív fantáziákban vagy cseleke­detekben. Ez az oka, hogy a sátá­nista fiatalok lányokat fenyeget­nek, lányokat szeretnének áldoza­tul ejteni. Ha a szülők nem megfelelően foglalkoznak gyermekükkel, ha a serdülő nem kap elég figyelmet, szeretetet, ha negatív példát lát, ha szabadjára engedik, vagy ha túlsá­gosan merev korlátokat szabnak, bizony előfordulhat, hogy rossz út­ra téved. De nem kisebb az egész társadalom felelőssége! Ahol na­ponta minden oldalról az erősza­kos megoldások, a pusztítás válto­zatos mintái zúdulnak már a gyer­mekekre is, nem lehet csodálni, ha belőlük merít fogékony fantá­ziájuk. És még egy: ha egyre foko­zódó létbizonytalanságban, jövőt- lenül, az egzisztenciális szorongás légkörében élnek, ez elkeseredett dühöt, lázadást szíthat bennük. Az erkölcsi gátak pedig meggyengül­tek, az értékek devalválódtak. A fia­taloknak rá kellett jönniük, hogy a társadalmi eszmények, melyekben eddig hittek (amit beléjük sulykol­tak a felnőttek), részben hamisak és az ellenkezőjükre fordultak. Ilyen légkörben az alapvető erköl­csi elvek is felfordulnak, természe­tesen csak a (még) kiforratlan jelle- műek esetében. Bármennyire próbáljuk is meg­magyarázni pszichológiai ismere­teink alapján, hogy milyen lelki és társadalmi hatások táplálhatják a sátánizmus szörnyűségeit, tudni kell, hogy az egyén felelősségét semmi sem kisebbítheti, még akkor sem, ha csak gyermekkorú. Min­denkit ezer és ezer hatás ér, ilyen is, olyan is, mégis maga választja meg, hogy melyik úton jár. Még eb­ben az ingatag világban is biztos pont az a két alapkövetelmény, hogy kárt, szenvedést senkinek nem szabad okozni, és az is, hogy saját pillanatnyi vágyaink leküzdé­sét, késleltetését, félretevését min­denképpen meg kell tanulnunk a társas lét kezdetén, már gyermek­korban. Minél előbb, amíg nem ké­Dr. Ignácz Piroska Süteménysarok Krémes Az alaptészta készülhet leveles vajastésztából, hájas­tésztából, de a legfinomabb piskótával. Az adag a nagy gáztepsihez készült. Hozzávalók: 8 db tojás, 9 evőkanál rétesliszt, 8 evőkanál cukor, 1 csomag vaníliás cukor. A nagy tepsit vajazzuk meg és selyempapírral béleljük ki. Gyújtsuk be a sütőt, hogy előmelegedjen és csak ezután lássunk a tészta készítéséhez. A tojások fehérjét félig fel­verjük, majd kanalanként hozzáadjuk a kristálycukrot és a vaníliát. Miután jó kemény habot készítettünk, adjuk hozzá a tojások sárgáját, (ezután már nem kell verni, csak kever­ni szabad) majd kanalanként a lisztet. Az előkészített tep­sibe szépen simítsuk bele a piskótamasszát. Tegyük a for­ró sütőbe és legalább 15 percig nem szabad a sütő ajtaját kinyitni. Szép rózsaszínűre sütjük és ha kihűlt, ket­tévágjuk. Krém: Mindig fele víz, fele tej arányában készítsük. 1 liter tej, 1 liter víz, 4 csomag vaníliás pudingpor (a legolcsóbb), 1 púpos kanál zselatin, 8 kanál kristálycukor, 6 tojásfehér­je, 5 kanál cukor. Egy hibátlan zománcú lábast egyenletesen kivajazunk, beleöntünk 8 dl vizet, 8 dl tejet és tegyük fel forralni. A meg­maradt 2 dl tejhez keverjük hozzá a 4 csomag pudingport és a 8 kanál cukrot. A 2 dl vízben keverjük el a púpos evő­kanál zselatint. Amikor a vizes tejünk felforrt azonnal állít­suk takarékra, de legjobb ha addig levesszük, amíg hoz­zákeverjük a feloldott pudingport és a zselatint. Miután jól elkevertük, tegyük vissza a takaréklángra és teljes sűrű­södésig főzzük. Amíg a tejünk felforr, addig a 6 tojásfehér­jéből és az 5 kanál cukorból jó kemény habot verünk. Az elkészült forró pudingmasszát lassan csurgatva öntsük a tojáshabhoz, amelyet állandóan kevergetünk, hogy a kré­münk egyenletesen szép habos legyen. A kihűlt és ketté­vágott piskóta alsó lapját tegyük vissza a tepsibe és önt­sük rá a meleg krémet. Ha úgy látjuk, hogy tepsink nem elég magas, akkor a szélét körbe béleljük ki alufólialemez- csíkkal, és akkor a krém nem tud kifolyni. A krémet simítsuk el egyenletesen és tegyük rá a piskó­ta felső lapját. Hűtőszekrényben tároljuk néhány órát és csak azután szeleteljük fel jó éles, vékony pengéjű késsel. Vaníliás porcukorral hintsük meg a tetejét. Gyönyörű ma­gas és finom, könnyű rezgős krémest készíthetünk így.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents