Tolnai Népújság, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-06 / 31. szám
1991. február 6. Kisvállalkozók oldala NÉPÚJSÁG 5 Vállalkozás, piac, tőzsde, privatizáció, érdekvédelem, adózás A türelem bajnokai Egészségtelen verseny Körkép a taxisokról Taxisdroszt a Garay téren. Hány taxi kell egy ekkora városban? Fotó: Gottvaid Károly- Az 1990. évi Cili. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló 1988. évi XXIII. törvény módosításáról szól. E törvény szerint a szakközépiskolai, szakmunkásképző iskolai és a szakiskolai tanulók gyakorlati oktatásának költségeihez a vállalkozási nyereségadó alá tartozók (1988. évi IX. tv. 2. § 1. bekezdés) kötelesek a bérköltség után 1,5%-os szakképzési hozzájárulást fizetni.- A129/1990. (XII. 31.) kormány- rendelet a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet módosításáról rendelkezik.-Az 1/1991. (1.1.) kormányrendelet a fogyasztási adó és a fogyasztói árkiegészítés kulcsairól és tételeiről úgy rendelkezik, hogy a 86-os oktánszámú motorbenzin fogyasztási adója 33,20 Ft/I, a 92- es oktánszámúé 33,20 Ft/I, a 98-as oktánszámúé 33,20 Ft/I, az ólmozatlan benziné 30,00 Ft/I, a gázolajé 15,90 Ft/I.- A központi műszaki fejlesztési alapról szóló 1990. évi Cl. törvény szerint az alapot az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság kezeli. A törvény lehetőséget biztosít a magánvállalkozóknak is arra, hogy ígéretes műszaki fejlesztési célja részére támogatást kérjen.-A 124/1990. (XII. 30.) kormány- rendelet a munkaügyi ellenőrzésről kiterjed valamennyi munkáltatóra és velük munkaviszonyban álló munkavállalókra.- Az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) kormányrendeletet módosította a 126/1990. (XII. 30.) kormányrendelet. A magánmunkáltatóknak fontos tudni, hogy 10 000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható, aki a dolgozónak a munkabérek legkisebb összegét nem biztosítja.- A 7/1990. (XII. 30.) NGKP-PM együttes rendelettel a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere és a pénzügyminiszter a Kereskedelmi Vámtarifa 1991. évi alkalmazását szabályozzák.- A 40/1990. (XII. 30.) PM rendelet az egyes pénzügyi jogszabályok módosításáról, illetőleg hatályon kívül helyezéséről szól. Többek között rendelkezik a házadóról, a gépjárműadóról és a magán- személyek földadójáról. Milyen jól megy a taxisoknak, gondolná az ember - és gondolják is minden bizonnyal a járókelők - látván a szekszárdi Garay téren utasra váró kocsikat. Daciát, Ladát szinte már nem is látni, csupa drága nyugati - természetesen dízelautó sorakozik az Otthon Áruháztól gyakran a bizományi üzletéig, vagy még feljebb. Ahogy az elöl állók egymás után távoznak utasukkal, úgy araszolnak lassan lefelé a dombról a várakozók. A taxisok rádiót hallgatnak, olvasnak, esetleg átülnek egymáshoz beszélgetni, vagy egyszerűen csak unottan várnak a sorukra. Mára a türelem bajnokai lettek. De megéri-e itt tétlenkedni a droszton? Ha csak fél, vagy egy- óránként jut utashoz egy-egy kocsi, érdemes-e még taxizni? Nyolcórai munkaidőt és ebben 10-15 városi fuvart figyelembe véve, havi 10-15 ezer forintnál nemigen jöhet össze több, hiszen drága az üzemanyag, magas a nyugati kocsikra a CASCO, a dízeiadó, az alkatrészek ára, a társadalombiztosítás. Persze, egy piac- gazdaságban természetes az erős verseny - mondhatnánk - győzzön a jobb, az olcsóbb, a magasabb színvonalú szolgáltatást nyújtó vállalkozó. De vajon van-e itt igazi verseny? Erre könnyen megadható a válasz: nincs. Nincs árverseny, mert a társaságok közös megegyezéssel alakították ki egyforma tarifáikat és az öreg Lada gazdája gyakorlatilag ugyanolyan eséllyel indul a versenyben, mint a drága Mercedes tulajdonosa. Az utasok többsége ugyanis nem válogat, hanem a sorban elöl álló kocsiba száll, mintegy íratlan szabályt követve. Taxis a kirakatban Én válogattam, elsőként egy Mercedes puha ülésébe huppantam. A sofőr - Tóth Sándor - meglepve nézett rám.- Elnézést, nem taxizni, hanem beszélgetni szeretnék. Mégpedig arról, hogy jó üzlet-e még a taxizás, meg lehet-e élni ebből.- Hát... nem nagyon. Én ’72 óta vagyok taxis, persze akkor még nem maszekként. Nyolc kocsija volt a Volánnak Szekszárdon, az bizony jobb világ volt nekünk és főleg biztosabb. Akkor még 10-12 forintért ki lehetett menni a központból a város szélére. Most körülbelül 150-en vagyunk és ez senkinek sem jó szerintem. Borzasztóan felhígult a szakma, mert nincs semmiféle szelekció. Pedig nagyon kellene. A Volánnál annak idején 2-3 havonta volt esztétikaiműszaki szemle és 4-5 évenként cserélték a kocsikat, nem beszélve arról, hogy csak hivatásos jogosítvánnyal lehetett taxizni. Ma lényegében bárki kaphat engedélyt, bármilyen kocsival. Azt pedig nem szabad elfelejteni, hogy a közlekedés veszélyes üzem. Az alkalmasság, a vezetői gyakorlat, a kocsik műszaki állapota mind-mind kihatással van az utas biztonságára. Mi, taxisok állandóan a kirakatban vagyunk, emberekkel dolgozunk, nem mindegy, hogy milyen kiszolgálást nyújtunk, milyen szájízzel száll ki az utas a kocsiból. Sajnos vannak kollégák, akik lejáratják a szakmát és semmit sem tehetünk ez ellen. Nekem a vezetés a hivatásom, nem értek máshoz. Sokan vagyunk ilyenek. Mi lesz velünk, ha maholnap oda jutunk, hogy nem tudunk megélni ebből? Az államnak sem jó- Kell az egészséges konkurencia, de ez nem az - mondta Tóth Ferenc, egy piros Audi tulajdonosa, miután beültem mellé a jobb oldalra. - Más országokban valamilyen módon korlátozzák a taxik számát, érdekes, hogy például Belgiumban, vagy Törökországban egy-egy város lakosságához viszonyítva azonos számú taxi fut. Nálunk teljesen szabadjára engedték a dolgot, egyre nő a taxisok tábora, miközben csökken az igény, egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy taxiba üljenek. Egy átlagos napon háromnegyed órát, egy órát is kell várni a droszton, mire sorra kerülünk. És ez persze azt jelenti, hogy egyre kevesebb a pénzünk. Szerintem ez az államnak sem jó, mert így mindany- nyian olyan keveset keresünk, hogy nem fizetünk jövedelemadót.- Az Apeh ezt elfogadja?- A taxiórák 80 százaléka nem adatrögzítős, tehát lényegében ellenőrizhetetlen, hogy ki menyit keres. Önbevallás szerint adózunk és ezt nem szokta megkérdőjelezniazadó- hivatal. Ha körülnéz és számol, láthatja, hogy nem is lenne értelme. Az az igazság, hogy a taxisok 80 százaléka vagy csak másodállásban csinálja, vagy főállásban, de van valamilyen egyéb jövedelme is. Pusztán ebből nehéz megélni.- Akkor miért csinálják?- Hát... ez jó kérdés. A többség azt hiszem vár, hátha történik valami, hátha jobb lesz. Meg aztán, nem olyan könnyű elhelyezkedni ma már egy hivatásos jogosítvánnyal. És, ami a taxizásban nagyon vonzó szempont: a kötetlenség. így a magam ura vagyok, amíg meg tudok élni belőle, addig ezt választom. Valami elindult... Werner Jenővel, az Eurotaxi vezetőjével a SZÜV-székházban található központban beszélgettünk:- Úgy tűnik, az engedélyek korlátozás nélküli kiadása nem tett jót a szakmának. Tudnak-e tenni valamit ez ellen?- Valóban, a taxizás ma állampolgári jog. Ez pedig véleményünk szerint nem jó. Valamilyen szelekcióra, rostálásra szükség lenne, vagyis magasabb követelményeket kellene támasztani mind a kocsik műszakiesztétikai állapotát, mind a vezetők felkészültségét illetően. Mi harcolunk azért, hogy a jelenlegi helyzet megváltozzon. Bízunk abban, hogy a ránk vonatkozó törvényi szabályozás hamarosan megváltozik, például úgy, hogy megadják az önkormányzatoknak a helyi szabályozás lehetőségét.- Tehát a megoldás csak felülről jöhet?- Nem. Tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy a saját problémáink megoldásában csak önmagunkra számíthatunk és ennek megfelelően cselekszünk is. Ennekegyik része, hogy a társaságon belül szelektálunk. Volt már példa arra, hogy megváltunk egy-egy kollégától, mert méltatlannak bizonyult a tagságra. A szabadúszók tevékenységébe persze sem mi, sem más szervezet nem szólhat bele, de azt is tudni kell, hogy a társaságban levőknek azért jóval több fuvar jut. Az utasokkal is próbáljuk tudatosítani, hogy jobban járnak, ha szervezett taxist választanak, mert ez garanciát jelent mind az ár, mind a szolgáltatás színvonalát illetően. És az utas természetesen válogathat a pénzéért, nem kell a sorban elöl álló kocsit igénybe venniük. Sőt, telefonon akár kocsitipus, akár név szerint választhat a taxisok közül. Céljaink másik területe az, hogy igyekszünk az önkormányzattal korrekt kapcsplatot, együttműködést kialakítani. Úgy tűnik, hogy a város partnerünk ebben. Az önkormányzat vállalkozási bizottságához küldtünk egy levelet, amelyben azt kértük, hogy a város lakosságával arányos keretet állapítsanak meg a taxik számára, addig, amíg ez megtörténik, szüneteltessék az engedélyek kiadását és vizsgálják felül a jelenlegi taxisok jogosultságát, valamint a kocsik műszaki-esztétikai állapotát. Mindez persze akkor válik lehetővé, ha az idevágó törvényi szabályozás megváltozik. A jelenlegi anarchia mindenesetre sem az utasoknak, sem a városnak, sem a taxisoknak nem jó. A színvonal csak úgy emelhető, ha magasabbra tesszük a mércét és ezzel megrostáljuk a taxistársadalmat. - árki Hírek A Szekszárd és Környéke Általános Ipartestület munkájában most az úgynevezett falugyűlések vannak napirenden, több ilyet tartottak már a város környéki községekben. Az összejövetelek fő célja, hogy a vidéki iparosokat is bevonják az ipartestületi életbe, hogy az ö igényeiket, ötleteiket is számba vegyék, hasznosítsák vagyis a központi irányítás helyét átvegye az alulról szerveződés. Fontos tudatosítani azt is, hogy az ipartestület irodája milyen szolgáltatásokkal nyújthat segítséget a vidéki vállalkozók új elgondolásainak megvalósításában. Ezeket az alkalmakat felhasználják arra is, hogy a helyi önkormányzatokkal kölcsönös előnyökre épülő együttműködést alakítsanak ki. * Márciusban a német kisvállalkozói kamara szakembereit várja Szekszárdra, az ipartestület. A vendégek azért érkeznek, hogy vállalkozóképző szemináriumokon adják át ismereteiket, tapasztalataikat a magyar iparosoknak a vállalkozásszervezés, marketing, illetve az érdekvédelem területéről. * Még mindig sok fiatal nem talált munkahelyet, aki valamilyen szakmát szeretne tanulni, annak ellenére, hogy több szakmában jelezték vissza az iparosok: vállalnák szakmunkástanulók képzését. Az egész iparostársadalom érdeke, hogy minél több szakmáját értő és azt magas színvonalon művelő fiatal kerüljön ki a mai mesterek keze alól, különösen ha számba vesszük, hogy egyre több tradicionális szakmát fenyeget a kihalás veszélye. * A hagyományos magyarországi vásárok között 13. alkalommal kerül megrendezésre a dél-dunántúli régió legnagyobb ilyen rendezvénye a Pécsi Ipari Vásár, 1991. július 5-14. között. A magyar piac mellett egyre erősödő az Alpok-Adria közösség kisugárzása is. Az idei rendezvényen kiemelt hangsúlyt kap a kisvállalkozások, a vegyes vállalatok és új társulási formák bemutatkozása, bel- és külföldi partnerkapcsolatok eredményes bővítése. A vállalkozók február 28-ig jelentkezhetnek telefonon vagy írásban a Pécsi Ipari Vásár Kft-nél. IPOSZ-kongresszus után A nemrégiben lezajlott IPOSZ- kongresszuson döntés született a volt KIOSZ vagyonának felosztásáról. Ennek részleteiről Módos István, a Szekszárd és Környéke Általános Ipartestület elnöke tájékoztatta lapunkat. A döntés értelmében a helyi ipartestületek tulajdonába kerültek az eddig is használt székházak, ahol volt ilyen. Megyénk nyolc ipar- testülete közül egyedül a dunaföld- váriaknak nincs saját épületük, itt remélhetőleg az önkormányzat segítségével találnak megoldást. A naturálisán fel nem osztható vagyon után - üdülők, készpénzvagyon, oktatási intézmények - az ipartestületek az 1989. december 31-i taglétszámukkal arányos részjegyet kapnak. Ennek a vagyonnak a kezelésére egy bizottság alakul, amely igyekszik a lehető legnagyobb haszonnal üzemeltetni azt. A képződő nyereség a részjegyek arányában kerül felosztásra évente. A szekszárdi ipartestület - saját számításai szerint - mintegy 8 millió forint értékű részjegyet remél a székházon felül. A részjegy egyébként adható-vehetö, vállalkozásba vihető, de csak ipartestületek között, vagyis külső vállalkozásba nem fektethető. Módos István szerint elképzelhető, hogy később ez utóbbira is lesz lehetőség. Komoly problémákat okoz pillanatnyilag az, hogy a Pénzügyminisztérium állásfoglalása szerint a székházak tulajdonjogának átruházása után 10 százalék illetéket kell fizetni. Erre nagyon sok ipartestület nem lesz képes, így az IPOSZ próbál megoldást találni valamilyen fizetési könnyítés, esetleg kölcsönlehetőség formájában. Az ipartestületek is harcolnak azért, hogy valamilyen kárpótlást kapjanak a korábban államosított vagyonuk után. Sajnos, a földhivatalokban, levéltárakban igen nehéz nyomon követni a régi iparoskézben levő vagyon - főleg székházak, ingatlanok - sorsát, de a kutatás megindult. Az így nyert adatok, valamint a parlament által most tárgyalt kárpótlási törvény függvényében állhatnak elő további igényekkel az ipartestületek. Kötvényfinanszírozás: idegen tőke megszerzése hosszú lejáratra, kötvény kibocsátása útján. Kötvénykibocsátási feltételek: mindazon feltételek, amelyek mellett egy kötvény kibocsátása történik (kamatozás, futamidő stb.). Kötvénypiac: a fix kamatozású értékpapírok adásvétele. Közgyűlés: a társasági törvény szerint egy részvénytársaság legfelsőbb szerve. Legalább évente egyszer összehívják az összes részvényest a rendes közgyűlésre, de szükség esetén rendkívüli közgyűléseket is tartanak. Itt kell az igazgatóságnak beszámolnia a részvényesek előtt. Itt döntenek a nyereségfelhasználásról, az alapszabály módosításairól és itt választják meg a felügyeleti bizottság több tagját. Kupon: (fr.: kamatszelvény) kamatszelvény vagy osztalékszelvény, amely egy fix kamatozású értékpapírhoz, tőkebefektetési részjegyhez vagy részvényhez tartozik. Lebegő rátájú adóslevelek: olyan kötvények, amelyeknek kamatozását meghatározott időszakonként módosítják a mindenkori pénzpiaci körülmények alapján. Leértékelés: (devalváció) valamely valuta hivatalos átváltási árfolyamának leszállítása. Leírás: értékcsökkenés számviteli megjelenítése. Az értékcsökkenés többnyire a fokozatos elhasználódás, elavulás vagy előreláthatatlan események (pl. természeti katasztrófa okozta megrongálódás) folytán áll elő. (Folytatjuk) Jogszabályfigyelő Tőzsdeszótár
