Tolnai Népújság, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-05 / 30. szám

1991. február 5. NÉPÚJSÁG 3 Egy eszmerendszer a vádlottak padján? A baloldal szétforgácsolt, de képes akcióegységre lépni Baloldal nélkül nincs modern Magyarország - hangzott el a szekszárdi volt oktatási igazgató­ságon tartott tanácskozáson az a kijelentés, amellyel fenntartás nél­kül egyetértettek a résztvevők. Az MSZMP Tolna Megyei Szervezete által á múlt hét végén rendezett, a baloldaliság helyzetét vizsgálat alá vevő fórumon azonban számos kérdésben nem estek egybe az ál­láspontok, ám ez nem akadályozta meg a téma iránt érdeklődő megje­lenteket a színvonalas, érdekfeszi- tö eszmecserében. Mit jelent a baloldaliság? A beve­zetőben feltett kérdést ugyan nem sikerült egyértelműen megvála­szolni, mindazonáltal a felszólalók a fogalom tisztázásának érdeké­ben lényeges összefüggéseket vi­lágítottak meg. Dr. Jánosi György, az MSZP alelnöke a baloldaliság lényegét olyan szociális érzékeny­ségben jelölte meg, amely vállalja a munkavállalói réteg érdekeinek megjelenítését és képviseletét. Ne­hezíti a helyzetet, hogy a mai ma­gyartársadalom meghatározhatat­lan szerkezetű - vélekedett dr. Já­nosi György. Mindenesetre három, egymástól eltérő társadalmi struk­túra rajzolódik ki napjainkban. Mé­lyen élnek még a félfeudális voná­sok, ez tetten érhető bizonyos erők urizáló hajlamaiban, nemcsak a „felső tízezer” köreiben, hanem a mélyrétegekben is. Nem szűnt meg egyik napról a másikra az elmúlt negyven év centralizáló struktúrája sem, jó példa erre az a pénzügyi el­vonás, ami az utóbbi tíz évben pél­da nélkül áll hazánkban. S végeze­tül egyre erőteljesebben rajzolódik ki a polgári társadalom néhány jel­lemzője is. A baloldali gondolat gyakorlatilag valamennyi politikai pártban fellelhető, az már más kér­dés, hogy milyen mértékben. Az óriási térvesztés ellenére a balol­daliság néhány fontos jellemzője mostanság is él a társadalomban, hiszen megmaradt a szociális ér­zékenység, a szolidaritás, ezeket nem lehetett semmissé nyilváníta­ni. Szüts László, az Agrárszövetség megyei szervezetének elnöke két­ségesnek tartotta a baloldaliság = szociális érzékenység meghatá­rozás létjogosultságát, mivel így el­vész a lényeg, azaz a politikum. Vé­leménye szerint a baloldaliság olyan eszmerendszer, amelyik a haladást képviseli. Szabó Géza ar­ra mutatott rá, hogy az MSZMP által elkövetett hibák miatt a közvéle­mény az egész baloldalt a vádlot­tak padjára ültette, ugyanakkor olyan dolgokat is az MSZMP nya­kába varrnak, amelyekhez ennek a pártnak semmi köze. Az elmúlt negyven évben nem csak rablás történt ebben az országban - húzta alá Szabó Géza. A fórum további részében a tulaj­donviszonyok kerültek reflektor- fénybe. Dr. Kiss József, az MSZP megyei szervezetének elnöke azt hangsú­lyozta, hogy a tulajdonnál is fonto­sabb kérdés a működtetés. Dr. Já­nosi György rámutatott arra, hogy az a tulajdon legyen túlsúlyban, amelyik a leghatékonyabb. Ehhez azonban egyenlő esélyeket kell biztosítani, s majd a verseny dönti el, hogy melyik tulajdonforma lesz képes talpon maradni. Befejezésül a résztvevők hasz­nosnak ítélték az ilyen és ehhez ha­sonló eszmecserék további meg­rendezését, hiszen - bár egységes baloldalról most nem lehet beszél­ni -, azért bizonyos kérdésekben akcióegységet lehet, sőt, kell létre­hozni a baloldali erők között.-szá­(Folytatás az 1. oldalról.) A tervezet kisebb koncepcioná­lis és szerkezeti kiegészítése vala­mennyi érdekelt és párt konszen­zusának az alapja lehet. Az alábbiakban röviden a terve­zet hiányosságai, a módosítások­kal kapcsolatos javaslatom és az érintett károsultak tennivalói. A tervezet alapvető ellentmon­dásban van tárgyak kárpótlását rögzítő alapelvekben (3. § 1. és 4. §) és a föld értékének kiszámítását rögzítő 12. § alapelveivel. Az általános indoklás ugyan ki­mondja, hogy a részleges vagyoni kárpótlásnál az eredeti (elvételko­ri) kár összegét az infláció mérté­kéhez igazodóan kell korrigálni a 2. sz. melléklet szerint (ez pl. az 1948-1950. évi államosításoknál 7,5-szeres). Ugyanakkor a föld értékének ki­számításánál mindössze az arany­korona egyezerszeres szorzatá­nak forint összegét javasolja meg­állapítani, és ez a föld mai értéké­nek mindössze kb. egytizede. A ki­sajátítási jogszabályokban is közel 15 éve - a föld minőségétől füg­gően - 5000-10 000 (ötezertől tíz- ezer)-szeres forint összeget alkal­mazunk. Ez egyértelműen nagy­ságrendbeli tévedés. Ugyanez a nagyságrendbeli tévedés visszaüt a 14. §-ban is amely kimondja, hogy a kötelezően felvett kárpótlási jegy ellenében földvételi jog megil­leti ugyan a károsultat, de az azt nem írja elő, hogy a föld eladót is kötelezi a megszabott ár (pl. egy­ezerszeres Ak. forint összege). Ugyanakkor köztudott, hogy a tényleges forgalmi érték országo­san is kb. a tízezerszeres forint ösz- szeg. Pl. államosítottak 40 Ak. érté­kű 2 ha földet, melyért a károsult kap 40 000 Ft értékű kárpótlási je­gyet. A helyben lakó másnap vásá­rol a téesz tulajdonából 40 000 Ft értékű kárpótlási jegyért 40 000 Ft forgalmi értékű 0,4 ha területű, 8 aranykorona értékű földet, mert ennyit kap érte. Ez a módszer a föld esetében rossz és igazságtalan, így javas­lom, hogy: a) változat: A föld értéke a tényleges forgal­mi érték tízezerszeres forint össze­ge legyen, és az eredeti földet tény­legesen használó köteles legyen kiadni, de a jogosult ettől függetle­nül a szabad forgalomban bárhol használhassa fel földvásárlásra is. A kárpótlási jegy maradjon a me­zőgazdaságban, annak teljes érté­kű forgalma biztosított legyen. A megunt földek visszavásárlá­sának ellenértéke lehet és nem kell művelési kötelezettség sem, mert a föld értéke és forgalma csak ebben az esetben fog kialakulni. b) változat: Aki földje helyett földet kér kár­pótlásként, aranykoronában kell elszámolni és kérhesse a lakhelyé­hez legközelebb eső állami gazda­ságtól is. Ennek indoka is nagyon kézen­fekvő, mivel az államosítások kb. 10 évvel a téeszek tagosítása előtt már lezajlottak és zömében a káro­sultak területein alakultak ki. Csak megjegyzem, hogy számottevő, de kisebb jelentőségű az a terület is, amelyet korábban az állam az olyan termelőüzemektől vett igény­be térítés nélkül a kisajátítások so­rán, amelyek állami tartalékterület­tel rendelkeztek. Másik alapvető ellentmondás a 4. § 3. bekezdése amikor a kárpót­lás az ötmilliós maximált értékét a volt tulajdonosonként állapítja meg, ugyanakkor az általános indoklás a személyenként (ez értendő a kár­pótlásra jogosult személyek) álla­pítja meg attól függetlenül, hogy ezt vagyontárgyanként is ugyanennyi­ben állapította meg. Ugyanez a 4. § nem határozza meg a tárgyak körét még globáli­san sem, hogy pl.: ingatlanok és in­góságok, ingatlanok vagy ingósá­gok. Az érintettekben ez úgy merül fel, hogy ki és milyen értékre becsüli fel, vagy hagyja jóvá azt, hogy meny­nyi volt az értéke a sérelem elköve­tésekor pl.:- 5 pár lónak és gazdasági fel­szerelésének,- 500 m2 üvegháznak,- 50 m2 bognárműhely teljes fel­szereléssel,- 50 q vetőmagnak stb.,- 2 kh szőlőnek vagy gyümöl­csösnek. Ezek megállapítására lesz-e független szakértői bizottság kije­lölve, vagy bárki saját belátása sze­rint értékelheti volt tulajdonát. A 8. § 3. bekezdéshez: 5-20%-ig helyett 50-100%-ig fogadja el az állam az egyéb vagyontárgyai he­lyében, mert a javasolt változtatá­sok után nem lesz olyan rossz a kárpótlási jegy, mint tervezték. Véleményem szerint a föld iránti felfokozott rendkívül’ nagy igény csak látszólagos, a tényleges igény ennek csak töredéke lesz, így a betervezett kárpótlási jegy a módosítás után is fedezi az igénye­ket. A javasolt módszerrel is még számos korlátozás marad, így a föld, mint a tárgyak eredeti érték- csökkentése vonatkozásában:- az öröklési rend korlátozása,- az ötmilliós felső értékhatár,- az értékpapír korlátozott fel­használhatósága (pl. lovat, gépet nem tud érte vásárolni, adófizetés­re nem használható),- a degressziós értékelési rend­szer. Az állam a mezőgazdaság dotá­ciós rendszerében bizonyos (pl. 1-5%) visszajuttathatná a kárpót­lási jegyeket, amelyeket a tulajdo­nosok újból felhasználhatnának. így a kárpótlási jegy forgalma hosszú távon is biztosított lenne, de csak teljes értékben. Ehhez is a teljes névértékű fel- használást kellene elismerni. Való­ságos privatizációhoz csak ez ve­zethet. Eljárási hibák: 10. § szerint a kérelem beadásá­ra a határidő 1 hónap. 11. § 4. bek. a) pont szerint az ügyintézésre 6 + 3 hónap lehet a határidő. A kérelem beadására is 9 hónap határidőt javasolok megállapítani, így folyamatos lehet az ügyintézés is. A sajtó abban is segítséget ad­hat az érintetteknek, hogy minél előbb tájékoztatást ad arról, hogy:- mi a Kárrendezési Hivatal cí­me,- kellő okiratnak mit fogad el a hivatal,- ennek hiányában milyen egyéb eszköz lehet bizonyíték (pl. két tanú vallomása és azt hol és ki hitelesíti, ezt mennyi idő alatt köte­les kiadni, térképi feljegyzésekről fénymásolat, esetleg „zsebszerző­dés” stb.). Végül hangsúlyozom, hogy véle­ményem kifejtésében jóindulatú, politikai alapelvek nélküli, kizáró­lag szakmai és a mezőgazdaság iránti elkötelezettségből fakadó el­vek vezéreltek. TANDI MIHÁLY mezőgazdasági szakértő Ez a város még falu (Folytatás az 1. oldalról.) Ki hogyan vélekedik a lapalapi- tásról? Keszthelyi Márton polgármester:- A város információs igénye a kor követelményeinek megfele­lően alakul. Az emberek többsége elvesztette kezdeti kedvét, lendüle­tét. Lecsökkent az érdeklődés. Már csak arra kiváncsiak, milyen terhe­ket ró még rájuk 1991, és hogy meg tudnak-e felelni az elvárások­nak. Lesz-e pénz, munka, megél­hetés, hirdetnek-e új állást, hol le­het valamit leárazva venni stb.... Ebben tudna segíteni egy helyi lap, ha az anyagi fedezetet elő tud­juk rá teremteni. Az önkormányzat pénzügyi helyzete még nem telje­sen tisztázott... Az elképzelés az, hogy ahol tudunk spórolunk az új­ságkészítésben is. A szedés pél­dául megoldható lenne a helyi gim­názium szövegszerkesztőjével. Schmidt Józsefné művelődési ház igazgató:- Csüngenek az emberek a híre­ken. A mostani bizonytalanságban a krónika a mindennapi kapaszko­dó. Fejlesztésre - pláne kulturális területen - kevesebb pénz van, mint eddig bármikor. Egy városi lapra mégis szükség lenne. Előze­tes tervek szerint ez tájékoztatná az itt élőket a városi eseményekről, programokról, arról, hogy mi megy a moziban, arról, hogy melyik az ügyeletes gyógyszertár stb. ... Egyesítené a műsorfüzet, a hirde­tési újság és a hírlap előnyeit. Hogy mikor lesz megvalósítható? ... Ma minden attól függ, mennyit bír az önkormányzati kassza. Kovács Józsefné újságárus:- A Tolnai Témák című helyi lap eltűnt. A kampányidőszakban adta ki az MDF, főleg kortescélokat szol­gált, vették is az emberek, hisz ró­lunk volt szó benne... De néhány szám után megszűnt. Szerintem volna keletje egy tol­nai újságnak. Ezeket a tőlünk távoli dolgokkal foglalkozó ideömlesztett kiadványokat senki sem veszi. Jól megy a Népújság, a TVR-hét, a Szabad Föld és néhány ifjúsági magazin. Az ismert, megszokott 20-30 laptípusból válogat minden­ki. Ugyanakkor a kínálat: közel 500-féle kiadvány. Ennek kéthar­madából remittenda lesz... Kisvá­ros persze csak kis példányszámú lapot adhat ki. Az meg biztosan nem hozza meg az árát... Müller Ede nyugalmazott kántor:- Volt itt valaha újság, még nyomda is, a háború előtt. De aztán cserélődött a lakosság - kitelepíté­sek, betelepítések - megváltozott minden és mindenki. Nehezebben élünk, s ha az ember szegényedik, először az újságról mond le. Információs igény volt, van, lesz. Régen a „szagos mise” után felsé­táltak a bekölnizkedett hölgyek, urak a mozi előtti korzóra, s ott nyertek „tájékoztatást” a helyi ese­ményekről. Az információcsere - mivel nincs városi lap - most is ott megy végbe, ahol több ember talál­kozik: templomban, piacon, fod­rásznál, italboltokban, klubrendez­vényeken. Meg kell mondanom, én nem sok jövőt jósolok egy tolnai új­ságnak. Ez a város még falu. Az emberi kötődés nullává lett. Senki­nek sincs kedve, ideje, lelkiállapo­ta a másikkal foglalkozni. Eddig a pártállam, most a közöny nyomja az embereket. És a szerencselova­gok mai korában az is felvetődik: aki neki látna lapot kiadni, mennyi­ben dolgozna a közjavára, s meny­nyiben a saját zsebére? Tiszta, hi­teles, pártatlan személy kellene ide... S még nem is beszéltünk a gazdasági, gazdaságossági oldal­ról. Hány példányban állítanák elő, hányán vennék meg? Mert ha vala­mi nem ingyenes, azt nagyon ne­héz „eladni” Tolnán! -Wv­Várdomb-Pörböly körjegyzőség Várdomb község véglegesen el­szakadt Bátaszéktől. Megalakult Várdomb Község Önkormányzata, azóta helyben intézik a közügye­ket. Pörböly községgel körjegyző­séget hoztak létre. A jegyzőn kívül közös műszaki, gazdasági és adóügyi előadót alkalmaznak. Kandi klub Közel kettőszáz gyereket várnak február 8-án délután három órára a tamási diákcentrumba, a Kandi klubba. A tizenhárom csapat és a közönség mozaikjátékban, szelle­mi fejtörőn és egyéb ügyességi fel­adatokban vesz részt. Ezenkívül a versenyzők elkészítik a Garfield fi­gurát. A remélhetőleg kellemes délutánt diszkóval zárják. Sikeres szemműtét Sikeres szemműtétet hajtottak végre Sütő András jobb szemén pénteken Kölnben a szemészeti klinikán. Mint az MTI tudósítója az író baráti köréből megtudta, a mű­tétet végző professzor szerint Sütő András az operáció nyomán jobb szemén nyolcvan százalékban visz- szanyeri majd látását. Az erdélyi írót tavaly tavasszal Marosvásárhelyen érte tartós egészségkárosodást okozó inzul­tus: egyebek között bordái törtek el, és bal szemének világát teljesen elvesztette. Ezt követően jobb sze­mén szürkehályog keletkezett, lá­tási képessége 25 százalékra csökkent. Munkanélküliség ’90 Az Országos Munkaeröpiaci Központtól kapott tájékoztatás szerint a múlt év januári 23426-ról decemberre 81 379-re emelkedett a regisztrált munkanélküliek szá­ma. Az aktív keresőkhöz képest ez mintegy 1,7 százalékos munkanél­küliséget jelent. A munkanélküliek számának emelkedése mellett egyre kevesebb volt a bejelentett betöltetlen állás. Míg 1990 január­jában 37 711, addig év végén már csak 16815 munkahelyet ajánlot­tak a vállalatok, vállalkozások. Ma már minden területen kevesebb a meghirdetett álláshely, mint a mun­kát kereső. A legkritikusabb a hely­zet Borsod-Abaúj-Zemplén, Bé­kés, Hajdú-Bihar, Nógrád, Tolna és Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyékben. Eddig a kedvező helyze­tű fővárosban száz állást keresőre már csak 67 meghirdetett álláshely jut. Gyermekszépségverseny 1991 Horváth Eszter Öcsény, Fő u. 80. Nyári Edina Bátaszék, Kossuth u. 8. Beke Gyula Kéty, Hegedűs Gy. u. 185. Takács Zsuzsa Szekszárd, Alisca u. 32. Schneider Zoltán Dombóvár, Katona J. u. 25/a. Csütörtöki, azaz február 7-i lap­számunkban a szekszárdi Takács Tamás, a paksi Schmidt Tímea, a tolnanémedi Gölöncsér Hóra, a csikóstőttösi Farkas Attila és a tengelici Horváth Boglárka fotóit közöljük. Továbbra is várjuk a pályázókat és a szponzorokat a Tolnai Népúj­ság gyermekszépségverse'nyére. A szavazás módja nagyon egysze­rű: az újságban megjelent fotót kell kivágni és beküldeni elmünkre. (Tolnai Népújság szerkesztősé­ge, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. 7100) A versenyt az nyeri meg, illetve az ér el helyezést, akinek a lapból kivágott fényképét a legnagyobb számban küldik be olvasóink. (Fénymásolatot természetesen nem tudunk elfogadni.) A földtörvénytervezet és ellentmondásai Aof A r* /-*-» "1 rtl/^olrnl \ lonnonn Hoo“7n ó IA l/ntn IA n lnn\/ftn nnl/ i itón nőm Inm nl\/n n rn o Lesz-e Tolnán városi újság?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents