Tolnai Népújság, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-04 / 29. szám

4 NÉPÚJSÁG Szekszárdi A szerkesztő levele Sokszor ér bennünket az a nem kevés igazságot tartalmazó szemrehányás, hogy lapunk, a Tolnai Népújság egyoldalúan Szekszárd-centrikus. Nos, öröm­mel közölhetjük önökkel, hogy ez az „egyoldalúság” a jövőben a maga teljes nyíltságával tárul a tisztelt olvasó elé, mivel a Dom­bóvár és a Paks kolumnák után ezúttal Szekszárd mutatkozik be az érdeklődőknek minden hét­főn, heti egy oldalon. A nyíltság pedig magától értetődő termé­szetességgel azt jelenti, hogy szí­vesen látunk minden hasznos ta­nácsot, ötletet, mely előnyére vá­lik a Szekszárdi Szemle elneve­zést viselő válogatásnak. Szemlénket - egyelőre - né­hány állandó rovat jellemzi, amely reményeink szerint talál­kozik az olvasók tetszésével. Hét­ről hétre szándékunkban áll ellá­togatni egy-egy városi önkor­mányzati képviselőhöz, hogy ne csak a kommüniké jellegű tudó­sítások, hanem az otthoni, „házi­kabátban" töltött idő alapján is képet kapjunk róluk. Rendszeres időközönként visszatérünk egy- egy, a város lakasságát foglal­koztató kérdésre, erre szolgál az Azt beszélik, hogy..., valamint a Különvélemény rovat. A múltból a mának üzenő tanulságok levoná­sára is alkalmat ad a Rejtett érté­keink sorozat. Ezeknek megírá­sára dr. Töttős Gábor és Kaczián János helytörténészek vállalkoz­tak. S még valami: Olvasson (Szekszárdi Szemlét) - nyerhet! Igaz, csak szerény ajándékot, azaz ötszáz forintos könyvutal­ványt. Ezt sorsoljuk ki havonta azon olvasóink között, akik a Rej­tett értékeink sorozat végén talál­ható kérdésre beküldik a Tolnai Népújság címére (Liszt tér 3.) a helyes választ. Négy lapszámban négy egymást követő kérdésre várunk feleletet, célszerű tehát azokat a hó végén összesítve el­juttatni hozzánk. Már csak a pos­taköltség miatt is, ám természe­tesen a személyesen behozott megoldásokat is elfogadjuk. S hogy mi minden lesz még a Szekszárdi Szemlében, az ter­mészetesen olvasóinktól is függ, hiszen ezeken a hasábokon egyedül a változásokat szeret­nénk állandósítani. Ezért jelen sorok írója azzal a reménnyel zár­ja beköszöntőjét, hogy a nem is olyan távoli jövőben már nem a szerkesztő, hanem az olvasó le­vele szerepel ezen a helyen. SZERI ÁRPÁD Azt beszélik, hogy... Szemle Németh Zoltán 29 évesen lett a VGV igazgatója A hír igaz, ugyanakkor nem nél­külöz némi különlegességet. Mert manapság nem túl gyakori, hogy valaki huszonévesen irányítson egy ekkora vállalatot. Németh Zol­tánt egyébként a város képviselő­testülete bízta meg ezzel a vélhe­tően nem könnyű feladattal, miután a VGV - a korábbi igazgató nyug­díjba vonulásával - már majd egy hónapja vezető nélkül működött.- Merész embernek tartja ma­gát? - szögeztük a kérdést az új igazgatónak, utalva arra, hogy bizo­nyára nem a teljes nyugalom kere­sése bírta rá a legmagasabb beosz­tás elfogadására.- Nem hiszem, hogy a merés­zség alapján kellett megtalálni a megfelelő személyt - válaszolt Né­meth Zoltán. Az új igazgató három szempontnak kellett, hogy megfe­leljen. Először is, fontos volt az, hogy az önkormányzat bizalmát bírja. (Ez Németh Zoltán esetében nem lehetett gond, mivel tagja az önkormányzatnak - a szerk.) Má­sodszor: legyen megfelelő ismere­te a vállalatról. Jómagam egyete­met végeztem, s már negyedik éve vagyok a VGV-nél mint közgaz­dász. Harmadszor pedig az sem el­hanyagolható szempont, hogy a vállalat kollektívája miként fogadja az új igazgatót.- Talán ennél a pontnál álljunk meg egy rövid időre. Milyen vissz­hangokat hallott a kinevezését ille­tően?- Igazából nem az én stílusom, hogy visszhangokat hallgassak. A közvetlen környezetem - s ez örö­mömre szolgált - kedvezően, meg­nyugvással fogadta a döntést.- Mégis, ön megelőzött három igazgatóhelyettest... Úgy vélem, a szóba jöhető lehet­séges igazgatók ezt a pozíciót nem is igen vállalták volna. Úgy vettem észre, hogy nem volt ilyen ambíció­juk ebben az átmeneti időszakban.- S vajon Németh Zoltánt mi am­bicionálja ebben a VGV számára kétségkívül nehéz helyzetben, azaz mi a közvetlen célkitűzése?-Nem lehet kijelenteni azt, hogy miután én vagyok az igazgató, ak­kor minden jobb lesz, már csak azért sem, mivel a külső körülmé­nyek folyamatosan rosszabbod­nak. Célom, hogy a várható áreme­lések, a konfliktusok a lehető leg- minimálisabbak legyenek, s ennek elérése hosszabb távon a szolgál­tatások színvonalának az emelke­dését is feltételezheti. - szá ­1991. február 4 Híres szekszárdiak Schwartzer Antal Schwartzer Antal Szekszárdor született 1780. január 16-án. Mái végzett jogász, amikor Bécsbc megy a siketnémák oktatásánál módját tanulmányozni. Huszonkét évesen - azaz 1802 ben - tanára, majd 1808-tól halá­láig igazgatója a siketnémák vác intézetének. Munkássága sorár nemzetközi szaktekintély lett gyakran keresték fel külföldiek a; intézetben folyó munka tanulmá nyozása végett. A siketnémák szá mára írt tankönyveit Budán adták k 1817-ben. A jeles gyógypedagógus ét szakíró Vácon halt meg 1843. de­cember 29-én. FOTÓ: KÖNYVES JÁNOSNÍ Látogatóban A polgármester úr kincse Egy látványos, díszesen kimun­kált kandalló. Ez az, ami először szembetűnik a látogatónak, aki Szekszárd polgármesterének, Ko­csis Imre Antalnak a házába hiva­talos.- Magam terveztem, mint annyi mást-mutat körbe vendéglátónk a tágas nappaliban, amely egyszer­re tölti be az étkező, a könyvtár és a dolgozószoba szerepét. - Ötéves munkám van ebben a házban, eny- nyi ideig nem volt szombatom és vasárnapom, mert építkeztem. A tetőtér még most sincs kész, s a kü­szöböket is meg kell erősítenem. Mindez persze nem panaszként hangzik el Kocsis Imre Antaltól, hi­szen mint kiderül, lakás szempont­jából mindig is szerencsésnek mondhatta magát.- Szüleim házában, Kiskunhala­son ugyanilyen kellemes körülmé­nyek között nőttem fel. Óriási há­zunk volt, hatalmas kerttel, igaz, a szobában a kandalló helyett cse­répkályhával fűtöttünk. Azután a ’70-es évek végén azt a területet a házzal együtt kisajátította a város, egész kis lakótelep épült fel a he­lyén... S tovább pergetve az éveket, máris megérkezünk Kiskunhalas­Kincsö - a család kincse FOTÓ: PETRI LÁSZLÓ ról Szekszárdra, abba a városba, amelynek említésekor Kocsis Imre Antal gyakorta hangsúlyosan megjegyzi: ő ezt a várost választot­ta. S ahogyan azt már több alka­lommal kifejtette, ez a választás jónak bizonyult számára. Beszélgetésünket egy kedves intermezzo szakítja meg. A polgár- mester úr felesége érkezik, karján a család kedvencével, a hat hóna­pos Krisztina Kincsővel. Némi ma­gyarázatként talán csak annyit, hogy a Kincső keresztnév Jókai Mór „találmánya”, egyik regényé­ben olvasható. A kisbaba örökbe­fogadás révén került a családba, s közel öt évig kellett várni arra, hogy beteljesedjék ez a legfőbb kíván­ságuk.- A polgármester-választás utá­ni negyedik napon jött meg az érte­sítés arról, hogy örökbe fogadha­tunk egy csöppséget - idézi fel az eseményeket Kocsis Imre Antal, miközben átveszi feleségétől a kis­lányt. Kincső nyugodtan figyel, bátran viselkedik, csak akkor húzza el fejecskéjét, mikor anyukája a második kanál orvosságot kívánja belediktálni. - Ha időm engedi, reggel és este én etetem és pelen- kázom - folytatja a polgármester -, ám sajnos a munkám miatt nem foglalkozhatom vele annyit, amennyit szeretnék. A feleségem most gyeden van, a fizetésem miatt végül is megteheti, de hogy később miként alakul, azt egyelőre nem tu­dom. Kincső visszakerül anyukájá­hoz, mi pedig a pillanatnyi szünetet kihasználva a fal egy részét telje­sen elfedő könyvespolchoz invitál­juk a polgármester urat.- Könyvritkaságokat nem tudok mutatni - szabadkozik, ám ami mondandóját illeti, bizonyára sok következtetés levonható belőle. - Az ember életében vannak olyan időszakok, amikor bizonyos mű­vek fontosak számára. Nekem an­nak idején volt egy Németh László korszakom, azután egy Déry Tibor korszakom. Az utóbbi két év pedig az el nem olvasott könyvek időszaka volt. Azokat a műveket olvastam el, amelyek hosszú ideig nem jelen­hettek meg Magyarországon, tehát Szolzsenyicin, Orwell és Koestler műveit. S hogy zenepedagógusi múltját se tagadja meg, Kocsis Imre Antal kérésünkre kedvenc zeneszerzőit is felsorolja. Ha reneszánszról van szó, akkor William Byrd, ha ba­rokkról, akkor természetesen Jo­hann Sebastian Bach. Klassziciz­mus - Haydn, a XX. század pedig Honegger. S a könnyűzene?- Azt néha még háttérzeneként is nehéz elviselni. Nemrég viszont kellemes meglepetés ért. Taxival utaztam haza, s amikor beültem, egyenesen megdöbbentem, hogy nem könnyűzene szólt, hanem ba­rokk muzsika. Szóval, érik még az embert ilyen kellemes meglepeté­SZERI ÁRPÁD Hallotta? Különvélemény Kell, vagy nem a Shell-kút? Szekszárd város lakossága a legutóbbi - azaz az 1990. ja­nuár elsejei - adatok szerint 36 ezer 865 fő. A megyeszékhely közigazgatási területe 9632 hektár. * Újabb csatornával bővült a műholdas adások választéka. Kísérleti jelleggel megkezdő­dött az olasz Rai Sat továbbítá­sa a kábelhálózatba kötött la­kásokba. A Rai Sat elsősorban a komolyzene kedvelőinek nyújt kellemes időtöltést. * A Szekszárdi Német Színház az elmúlt hónapban összesen kilenc városban, illetve község­ben - többek között Budapes­ten, Kaposváron, Székesfehér­váron - mutatkozott be.az ér­deklődőknek. A Die Hose (Bu- gyogó), valamint a Madonna und Mike (Madonna és Mike) című darabok elismerésre mél­tó sikert arattak a közönség kö­rében. * A városi önkormányzat által megpályáztatott szekszárdi új­ság tervére öt pályázat érke­zett. Az illetékes bizottság azonban úgy döntött, hogy az anyagi feltételek hiányában le­mond a városi újságról, helyet­te a tervek szerint egy önkor­mányzati lapot jelentet meg. * Szekszárd lassan Sex-árdra változtatja a nevét? Ugyanis már két erotic shop (szexbolt, intimcenter, ahogy tetszik) is működik a város területén. A kérdésre Szekszárd város képviselő-testülete a legutóbbi ülésen megadta a választ, miután úgy döntött, hogy eladja a Tartsay utca melletti területet benzinkút építése céljából. Ferenczi József, a körzet képviselője azon „törpe minoritás” tagjai közé tartozott, akik ellenezték az üzemanyagtöl- tő-állomást.- Benzinkútra, mint olyanra ter­mészetesen szükség van, csak nem ott - húzta alá különvélemé­nyében Ferenczi József. - Közben ugyanis az is kiderült, hogy a város déli részén szintén épül egy kút. Ennek ismeretében kellett volna fi­gyelembe venni a Tartsay utcai la­kók egy részének tiltakozását. Azért kétszázkilencven ember vé­leménye nem elhanyagolható! Úgy gondolom, hogy a testület vélt presztízsének a megvédése ját­szott ez esetben szerepet, miután ezt megelőzően úgy három héttel már előzetesen megszületett a döntés - megítélésem szerint hiá­nyos információk alapján - a terü­let eladásáról. Ha ezt az elhatáro­zást visszavonják, az bizonyára presztízsveszteséget jelentett vol­na. Pedig ettől nem kellett volna tartani, hiszen szerződéskötés még nem történt. Ugyanakkor esetleg a két benzinkútépítő vállal­kozót versenyeztetni lehetett volna.- Ön különvéleményével a ben­zinkút ellenzők táborát gyarapítja. Milyen visszajelzéseket kapott vá­lasztóitól?- Még nem kerestek meg, de nyilvánvalóan tisztességesnek tartják az eljárásomat. Megmon­dom őszintén: nekem szent meg­győződésem, hogy ez alkalommal a város helytelenül döntött. Persze, most tanuljuk az „önkormányzást”, s a kisgyerek, aki az első lépéseket teszi, néha bizony megbotlik. Bí­zom abban, hogy a későbbiekben több belátással bír majd a testület.- szá ­Rejtett értékeink A szekszárdi református lelkészi lak Vannak épületek, amelyek mű­vészi értékükkel keltik föl az utókor figyelmét, másokat a bölcs műem­léki besorolás óv a pusztulástól, de akad számos olyan ház Szek- szárdon is, amely épülése történe­tével és lakóinak életével buzdít ma is tettekre, a nehézségek legyőzé­sére. Ezek egyike minden bizony­nyal a Kálvin téri református lelké­szi lak és hivatal épülete, amely mostani formáját kerek száz esz­tendeje nyerte - közadakozásból. A Tolnamegyei Közlöny 1891. március elsején tudatta olvasóival, hogy Hájá Béla helybeli építész egyszerre készített tervet a refor­mátus iskola új tanteremmel való bővítésére, a kántorházfelújítására és a lelkészi lak újjáépítésére. „Az építési tervek nagyon czélszerűek és csinosak” - írja a lap, majd meg­jegyzi: „Az újonnan emelendő egy­házi épületek nagyban fogják szé­píteni a ref. templom környékét, s elvégre lesz a ref. lelkésznek tisz­tességes, korszerű, s a ref. egyház becsületére váló szép parochiája, mely bizony már régen kellett vol­na”. A közleményből mintha azt érez- hetnénk, hogy kissé megkésett ez az építkezés, pedig korántsem így igaz. Borzsák Endre lelkészi szol­gálata alatt előbb a református is­kola épült föl, ezt követte a templom rekonstrukciója a torony cseréjé­vel, s csak ezután jöhetett szóba az előbb már idézett terv. Ha meggon­doljuk, hogy az egyház híveinek száma már akkor is 2000 alatt volt, ugyancsak meglepődhetünk a te­temes előrelépésen, ám még job­ban csodálkozunk, ha tudjuk, nem terhelték meg hitellel sem az egy­házi híveket, sőt a püspökségtől sem kaptak kölcsönt. A régi házszámozás szerinti 1249-es ház jellegével, beosztásá­val is jól jellemzi rendeltetését. A lelkész és családja lakásul hasz­nálja hivatali ideje alatt, ezenkívül alkalmas vendégszállásnak egy­házi elöljáró számára, s itt tartják a presbitériumi üléseket, később a bibliaórákat is. Mivel a lelkész fize­tése akkoriban csak részben jelen­tett készpénzjuttatást s jobbára a gyülekezet tulajdonában lévő 27 katasztrális hold föld hasznából ré­szesült, állattartásra alkalmas mel­léképületekkel is tisztesen ellátják Borzsáknak történetesen hét sze­mélyről kellett gondoskodnia, ezérl saját tehenet, disznót, malacokat tartott. A tervezéskor és építéskor természetesen ezt is figyelembe vették. A ház már 1891 novemberére készen állott: akkoriban ez így voll rendjén, annak ellenére, hogy idő­közben a város múlt századi törté­netének addigi legnagyobb jégve­rését élte meg. Az építő Stann Ist­ván, aki a legelőnyösebb ajánlatai tette, november 8-ikán megelége­déssel hallgathatta a lelkész prédi­kációját, amely „A szeretet épít” I. Kor. 8.1. ígérői elmélkedett. „A szent beszédet áhítatos nagy kö­zönség feszült figyelemmel hall­gatta s minden arczról jóleső öröm sugárzott, mikor a lelkész megdi­csérte a hívek áldozatkész bugó- ságát, mely az ő ittléte alatt már ősz- szesen 43000 forintig építkezett minden tőkevagyon nélkül, köl­csönvett s nagy részben már le is fizetett pénzzel... Az ünnepi beszéd után a szokásos áldomás és mulat­ság, tekintettel a mostani szigorú viszonyokra, elmaradt...” - írja a korabeli sajtó. A lelkésztől - művei nyomán azt is megtudhatjuk, hogy az épület valóban megfelelt a kor igényeinek, sőt, még telefonnal is fölszerelték. Borzsák Endre után Gödé Lajos, Tóth Lajos, dr. Kathona Géza, Boda József, Tóth Árpád lelkészek laktak itt, 1980 óta Szilvássy Géza tudhat­ja otthonának. Az lelkipásztori szolgálatot teljesítők természete­sen javarészt itt készítették művei­ket is: közülük többen számos tu­dományos vagy szépirodalmi munkát alkottak. DR. TÖTTÖS GÁBOR E heti rejtvényünk is a fentiekhez kapcsolódik: - Ki az a szekszárdi református lelkész, aki Babits Mi­hály egyik regényében a saját ne­vén szerepel, illetve a regény cí­me? Címünk: Tolnai Népújság 7100 Szekszárd, Liszt F. tér 2. A borítékra kérjük írják rá: Szekszár­di Szemle. A református papiak FOTÓ: ÓTÓS FIÉKA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents