Tolnai Népújság, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-28 / 50. szám

4 NÉPÚJSÁG Paks és környéke 1991. február 28. Hajlék a hajón Gáspárné Szalai Erzsébet, Mo­csár Györggyel él. Egy hajón. An­nak is az úgynevezett matrózka­binjában. A matrózkabin akkorka, hogy kettőt semmilyen irányban sem le­het benne lépni. Se a sparhelttól az asztalig, se az asztaltól a vas­ágyig. Kettőjüknek se nagy, de mi­vel ez szolgál a munkások melege­dőjéül is, olykor még öt-hatan be­jönnek kávézni. Kettőnek jut ho­kedli, hárman ülhetnek az ágyra, a többi áll. A hajót, a kimustrált sóderszállító uszályt, Kiszl Tibor vette. Paksra hozatta, és két villanyoszlop vas­tagságú fémrúddal elöl-hátul a parthoz rögzítette. Aztán felfoga­dott néhány embert, hogy megva­lósítsa álmát: a vízi panziót. A helybeliek csak diszkóhajó­ként emlegetik a készülő csodát, de a vállalkozó kényes a részletek­re: étterem lesz, bár és vendégszo­bák. * Gáspárné 14 éves lányát a nagy­szülők nevelik, Németkéren. Ö ma­ga már rég eljött onnan. Évek óta Pakson él, hol egyedül, hol ösz- szeáll valakival. Sokáig lakott például a Sík sor 7- ben egy férfivel, aki mindig verte. Otthagyta. Aztán a Tavasz utcában kapott albérletet, de ott meg kikap­csolták a villanyt, mert nem tudta fi­zetni. Az idő tájt ismerkedett meg a Mocsár Gyurival, aki elvált, és ma­gányos, és hajléktalan lett. Egy­másba kapaszkodtak. De se pén­zük se otthonuk nem volt. Gáspárné, mivel szakképzetlen, nem tud elhelyezkedni. Állandó la­kása Németkéren van, ezért a pak­Gáspárné hazamegy Élettársak, öt négyzetméteren fotó: ótós r sí önkormányzattól csak egyszeri­egyszeri segélyt kaphat, rendsze­res támogatást nem. Szerencsére Gyuri hegesztő, és munkát szerzett Kiszl Tibitől, az uszály vasszerkezetének rendbe­hozatalánál. A Tibi azt is megen­gedte, hogy beköltözzenek a mat­rózkabinba. Ez a tulajnak is jó, mert éjszakára ide pakolják be az értékes csiszo­ló-, fúró-, vágógépeket, s van aki vigyáz rájuk, de ők is hálásak, mert legalább tető - illetve fedélzet - van a fejük fölött. Igaz, hogy az ivó- és mosdóvi­zet kannával kell hordani a partról, igaz, hogy jégzajláskor nem a leg­nyugodtabb az éjszaka a „vasfé­szekben”, igaz, hogy a vécé a hajó­test túlsó végén van, s dermesz­tő téli hajnalokon valóban „nagy dolog” a nagy dolog... De legalább valahol létezhetnek. * Az uszályt egy-két hónap múlva szeretnék átadni a közönségnek. Addig tart az alkalmi munka, addig lakhatnak Gáspárnéék a kabin­ban. S utána?... WESSELY GÁBOR Az uszály még nem panzió, de már laknak benne Polgármesterek találkozója Paks város polgármestere feb­ruár 26-án találkozott a városkör­nyéki települések polgármesterei­vel. Döntésük értelmében megszű­nik a korábban kialakult közös fej­lesztési alap. A11, majd később 13 település meghatározott összeget adott a közös kasszába, melyből évenként 3-4 község jutott na­gyobb summához, amit infrastruk­turális fejlesztésre fordítottak. A látszólag kedvező „minibank” megszüntetése mellett szól első­sorban az infláció. Ezért az érintett települések képviselői úgy ítélték meg, hogy ennek a gyakorlatnak a fenntartása nem gazdaságos. Ez­után olyan kérdésekről folytattak konzultációt, amelyek mind a tele­pülésekre, mind Paks városára nagy anyagi terheket rónak. Feltehetően március 1 -jei határi­dővel - ugyancsak gazdaságossá­gi szempontból - megszüntetnek egy szakterületi közös alapot is, amelyet teljes egészében Paks vá­ros fedezett. Eddig egy paksi szék­helyű központi műhely látta el az érintett települések általános isko­láit a technika tantárgyhoz nélkü­lözhetetlen segédanyagokkal, ami 1990-ben egymillió-hatszázezer forint többletkiadást jelentett a vá­rosnak, gyermekenként 220 forin­tot. Ezzel ellentétben valószínűleg vállalják a Balatonszabadi Sóstón levő gyermektábor közös üzemel­tetését. Teszik ezt annak ellenére, hgoy az eddig gyermekenként térí­tésként fizetett 30 forintot 170 fo­rintra kell felemelni. Kulturális programok A városi művelődési központban február 28-án - csütörtökön - este 7 órakor Rádiókabaré humorfesztivál. Közreműködik: Éles István, Bach Szilvia, Ayala és Brindisi, Forgács Gábor, valamint Liliom Gábor. Március 2-án - szombaton - este 7 órai kezdettel „Márciusi nosztal­gia táncest” az 1960-as évek zenéjére. Játszik a SPES együttes. Március 5-én - kedden -19 órai kezdettel - a Latinovits-bérlet kere­tében - Örkény István: Macskajáték című tragikomédiáját mutatja be a Veszprémi Petőfi Színház. Március 6-án - szerdán -19 órakor a Zeneiskolában Perényi Eszter (hegedű) és Kiss Gyula (zongora) kamarahangversenye lesz. Madocsán is hozzájárulnak az élelmezéshez Madocsa község önkormányzati képviselő­testülete legutóbbi ülésén elfogadta a napkö­ziotthonos és óvodai élelmezési térítési költsé­geket. Eszerint az óvodások 39, az általános is­kolás napközisek 49, míg a menzát igénybeve­vők 32 forintot fizetnek az étkezésért. Ebből az összegből az önkormányzat az óvodások eseté­ben 5,50 forintot, napköziseknél 7, míg a menzá- soknál 4,50 forintot átvállal, illetve ennyit meg­térít. Mindezeken túl a három-, vagy ennél több- gyermekes családok az előbb említett összegek felét fizetik. Ennek kompenzálása ugyancsak az önkormányzatra hárul. Tőzsde magyar módra... Pakson, az Energetikai Szak­képzési Intézet számítástechnika szakának hallgatói szervezési, vál­lalkozási ismereteket is tanulnak, sőt saját vállalkozásuk is van, amelynek keretében a szakközép­iskolai felvételire készítenek fel ál­talános iskolai diákokat üzleti ala­pon. Talán nem is kell hangsúlyoz­ni, hogy mennyire fontos manap­ság a vállalkozói, üzleti ismeretek elsajátítása már fiatal korban. A ta­nulók tájékozottságának emelése érdekében kirándulásokat is szer­veznek az iskola oktatói, így nem­régiben a Budapesti Értéktőzsdé­vel ismerkedhettek meg a diákok. Az alábbiakban Szalai Gabriella harmadik osztályos tanuló írását tesszük közzé, amely az ott szerzett élményekről számol be. * A Budapesti Értéktőzsde nem olyan, mint a New York-i. Bár még nem volt szerencsém az utóbbin járni (nincs felesleges egymillió dollárom a belépőre - sajnos), eb­ben biztos lehetek. A magyar tőzs­dén nem kell fizetnie a látogatónak, az amerikain csak a levegőt kapni ingyen. Ez máris l:0 a budapesti tőzsde javára. A környezet barát­ságos, szép, tiszta, és öröm sétál­gatni az épületben, a rengeteg nö­vény között. Maga a tőzsde az emeleten „bújik meg” egy kis szo­bában. Ide úgy érdemes ellátogat­ni, hogy az ember egy kis előkép­zettséggel rendelkezik. Csak így érteni a percek alatt lebonyolított tranzakciókat, csak így látni a vib­ráló feszültséget. Igaz, hogy ezt a ... avagy itt van Amerika feszültséget egyesek ötpercen­ként harsány jókedvben vezetik le, igaz, hogy az üzletek nem mindig - csak ritkán - érik el a milliós nagy­ságrendet és az is igaz, hogy az egész kissé komolytalannak lát­szik. Mindezek ellenére legalább kialakulóban van. Van még re­mény, hogy egyszer majd a tokiói­hoz, vagy a New York-ihoz fog ha­sonlítani fontosságában, volume­nében. Különben az egész úgy néz ki, hogy félkör alakban asztalok helyezkednek el 10 darab PC-vel, és a félkör gyújtópontjában még 4 számítógép a speakernek (tőzsdei szakkifejezés, angol jelentése „be­szélő”) és a mellette dolgozóknak, akik kezelik a speaker feje felett lé­vő táblát, amelyen megjelennek a lebonyolított üzletek. A speaker kö­zépen áll, és az a dolga, hogy fi­gyeljen az ajánlatokra, s ha egy vé­teli és egy eladási szándék találko­zik, bemondja az így megkötött üz­letet. Azt hiszem, az olvasónak csaló­dást okoz a hír: a Budapesti Érték­tőzsde csak 1 órát működik, min­dennap 10-től 11 óráig. Nem sok, de a magyar viszonyoknak épp megfelel: csak 4-5 részvény van, és azon a napon, amikor ott voltam, ebből is csak kettőre történt vétel il­letve eladás. Február 4-én csak a Fotex és a Skála Sztráda Rt. ér­tékpapírjai forogtak. De ezek annál inkább. Körülbelül ötpercenként volt egy-egy hullám, amikor csend honolt a teremben, senki nem tett árajánlatot sem vételre, sem el­adásra. Aztán, amikor valaki elér­kezettnek látta a pillanatot - ezt lé­lektanilag, pszichikailag ki kell fog­ni, el kell csípni - arra, hogy bedob­ja a horgot a csalival, elkiáltotta magát: „Vennék 1000-et 228-on”. Ebből a fél mondatból az derül ki, hogy az illető bróker (tőzsdei zsar­gon, egy-egy vállalat megbízott embere, aki a részvényügyieteket bonyolítja le) venne ezer darab Fo- tex-részvényt (ez az árából derül ki), darabját 228 forintért. Ha ez az ár és a darabszám is megfelel vala­melyik cégnek, akkor bemondja a másik bróker: „Vettem.” Ekkor a speaker bemondja például a kö­vetkezőt: „1000 db Fotex 228-on, eladás a CA-nál, vétel a CN-nél.” Ebben a pillanatban az üzlet visz- szavonhatatlanuI, megmásíthatat- lanul létrejött. Bonyolult, idegfeszí­tő, óriási koncentrációt és figyel­met igénylő munka a tőzsdei for­galomban, az üzletben való részvé­tel. Nagyon nehéz dolga van a spea­kernek, hiszen ezerfelé kell figyelnie egyszerre. Figyelnie kell az árajánla­tokra, és egy nyelvbotlás százezer forintokat jelenthet. Ugyanígy ideg­őrlő szakma a brókeré is, olyannyira, hogy itt 35 évesen az ember öregnek számit, visszavonulhat. Ráadásul Magyarországon eddig nem is ké­peztek brókereket, az ilyen irányú képzettséget külföldön kellett meg­szereznie az ez iránt érdeklődőnek, s az alapvető tőzsdei ismeretek is hiányoztak az iskolai tananyagból. Nemrég alapítottak egy „banksulit” Budapesten, ahol a képzés célja va­lami hasonló, de ez még gyerekci­pőben jár. Bár a feltételek kitűnőek még nem tudni, mi alakul ki az egészből. A Vak Bottyán Gimnázium hétköznapjai Pakson az utóbbi időben az ESZI állt reflektorfény­ben, a gimnáziumról kevesebb szó esett. Vajon ho­gyan telnek ez utóbbi intézmény hétköznapjai? Glósz Lajos igazgató szívesen válaszolt kérdéseinkre:- Mikor kezdődött a tanítás a paksi gimnázium­ban?- A tanítás 1945 szeptemberében indult, az akkor alapított középiskolában, melynek természetes jog­utódja a Vak Bottyán Gimnázium. 1945-től 1964-ig az Anna utcában lévő Daróczy-kúria adott otthont a középfokú oktatásnak, majd 1964 őszén a Dózsa György úti „típusépületbe” költözött a gimnázium, ahol jelenleg is tanulnak a diákok.- Ki a fenntartó?- Megyei intézmény volt 1978. december 31-ig - ekkor lett várossá Paks - azóta a helyi önkormányzat működteti.- Milyen tanulási lehetőségük van az ide jelentke­ző diákoknak?- Az 1990/91. tanévtől az első évfolyamon két osz­tályban német-angol, egy osztályban német-orosz nyelv oktatását indítottuk, mindhárom idegen nyelv­ből az alapóraszámon túl fakultációs órákra is van le­hetőség. A matematika iránt érdeklődő, jó képességű tanulók oktatása külön csoportban történik, ahol ma­gasabb óraszámban foglalkozhatnak e tárggyal. Az 1991/92. tanévben is hasonlóan indítjuk az első évfo­lyamot. A harmadik évfolyamtól számos elméleti és gyakor­lati tárgy közül választhatnak diákjaink fakultációt, így például műszaki rajzolói képesítést, vagy B kategóriás jogosítványt is szerezhetnek.- Milyen további lehetőségei vannak a tanári testü­letnek a tehetséggondozás területén?- A szakkörök, diákkörök, tanulmányi versenyek biztosítanak plusz felkészülési lehetőséget diákjaink­nak a felsőoktatási intézményekbe történő sikeres bejutáshoz.- Milyen eredménnyel felvételiztek a paksi gimna­zisták 1990-ben?- Minden évben megjelenik a „Középiskolák felvé­teli vizsgaeredményei a felsőoktatási intézmények­ben” című kiadvány, amely alapot adhat az összeha­sonlításra. A felvételi vizsgákon szerzett pontszámok országos átlaga 41,5 pont, míg a paksi gimnazisták 43,3 pontot szereztek, pontosan annyit, mint például a Pannonhalmi Bencés Gimnázium felvételiző tanulói. A 175 gimnázium közül 1990-ben a 35. helyen voltunk. Az sem mellékes, hogy tanulóink az elmúlt évek során a tanulmányi, kulturális- és sportrendezvényeken is számos jó eredményt értek el.- A tárgyi, vagy inkább a személyi feltételeken mú­lik elsősorban az iskola jövője?- Vitathatatlan, hogy a tárgyi feltételek fontosak, kell a korszerű felszerelés, de a jelenlegi gazdasági hely­zetben e tekintetben lényeges változás nem várható. Ezért mindenképpen a személyi feltételek fontossá­gát - tanárit és tanulóit egyaránt - hangsúlyoznám, et­től függ további előrelépésünk. EÖRDÖGH GABRIELLA Kikeltek a csirkék Kajdacson Kibújt a csibe Hangos csipogás fogad Kajda­cson a Nagydorog és Vidéke Áfész kajdacsi keltetőjében. Az asszo­nyok éppen nyitják a keltető ajtaját és szedik ki a csirkéket. Tizenhár­mán dolgoznak az üzemben. Egy tálcára 140 tojást tesznek, s 21 na­pon át 37,8 Celsius-fokos átlaghő­mérsékleten melengetik. A19. napon „bújtatják” a tojáso­kat: még egy tálcát tesznek az ere­deti alá és így helyezik vissza a kel­tetőbe. Egy tálcáról általában 120 kiscsirke kel ki. Azokat a tojásokat, melyekből nem lett kiscsirke, Solt­ra viszik a fehérje feldolgozóba. A Tetra H és a Hampshyre fajtá­jú naposcsirkéket a Szekszárdi Kisállattenyésztö Szövetkezetbe szállítják, de a környékbeliek igé­nyeit is kielégítik.- pusztai t. ­FOTÓ: KISPÁL M. A tojáshéj már nincs rajtuk

Next

/
Thumbnails
Contents