Tolnai Népújság, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-26 / 48. szám

1991. február 26. NÉPÚJSÁG 5 kevés szólisztikus feladatot kapott a zongoránál, pedig őt érdemes volna jobban „kihasználni”.) Rup- pert vezénylését (elismerve, hogy ez felfogás kérdése is, tehát némi­leg szubjektív) a tempóvételt ille­tően olykor túl visszafogottnak, ezért kissé lanyhának lehetett érezni. Néhány darabban Mos- bacher Zoltán (dobos-utánpótlás) igazolta szerepeltetésének jogos­ságát. A koncert befejező darabja egy rock-twist-pop egyveleg volt, amelyben énekesként is közremű­ködött Szily Lajos, valamint (a con- gásként a „Shure thing”-ben sikert aratott) Schmidt Tivadar és Pe­reszlényi Zoltán. Az egyvelegnek ugyan nem sok köze volt a jazzhez (nem hinném, hogy követendő út lenne, még a zenei „mókázás szint­jén sem), de tény, hogy a közön­ségnek tetszett és kétségtelenül vi­dám, jókedvű koncertzárás volt. Azaz: lett volna, ha a közönség nem követel ráadást. Az egész est sikerét a big band a kitűnően, fel­szabadultan előadott (a C-jam blues-ra épült) Ellington-egyve- leggel hálálta meg. A kulturális életet, a művészete­ket sem kímélő nehéz időkben ezúttal ismét jó volt szekszárdinak lenni. (—k—) Hangverseny „...az országban egyedülálló”- mondotta Tomsits Rudolf a február 18-i koncert közben, me­leg szavakkal méltatva mind erősö­dő kapcsolatait a zenekarhoz (lásd: az általa komponált nagy­szabású „Szekszárdi Jazz Misét”, amelynek lemezfelvétele rövide­sen megkezdődik). Valóban már- már csoda, hogy egy amatőr jazz- zenekar immár 12 éve folyamato­san él, működik, sőt, állandó után­pótlása (szinte már a „túlkínálat” mértékében) is biztosított! (A kon­cert keretében egy 11 tagú után­pótláscsapat be is mutatkozott.) E csoda nyitja talán az a hihetet­len lelkesedés, a zene, ezen belül a műfaj szeretete, öröme, ami a sok munkát, tanulást, fáradozást nem teszi áldozatvállalássá. (Talán ezért is mondotta Szekszárd pol­gármestere nemrég a pécsi tv-beli interjújában, hogy a város művé­szeti együtteseinek milyen megha­tározó szerepe volt és van a város jobb, hazai és külföldi megismerte­tésében). A lelkes odaadás persze egyma­gában aligha biztosíthatja egy ek­kora zenekar fennmaradását Ezért is kaptak a szponzorok nyil­vános köszönetét a koncert köz­ben Pecze Istvántól, a big band alapítójától és művészeti vezetőjé­től. E sorok között nem lehet tere „reklámnak”, de arra hely sem len­ne, hallván a támogatók örvende­tesen hosszú névsorának felsoro­lását. Több új darab szerepelt ezúttal a repertoárban, így pl. Garner: Misty c. örökzöldje, amely Falussy Mária kitűnően, líraian intonált alto-sax szólójára, illetve improvizációira épült és nagy sikert aratott. Bemu­tatták Tomsits kifejezetten az együttesnek irt, lendületes és hatá­sos kompozícióját („Szekszárdi kadar”). A műben a szerző (példá­san sosem öncélúan) virtuóz, ugyanakkor dallamos szólói, rög­tönzései ezúttal is reprezentálták művészi kvalitásait éppúgy, mint szerzői és hangszerelői képessé­geit. A régebbi repertoárból felújí­tott „All of me” és „Shure thing” c. darabokban a briliáns Tomsits- szólókat a big band kiváló összjá- tékkal és dinamikával festette alá. B. Goodman „Jumpin ’at the woodside"-ja „vizsgadarab”, hangszerelésének, ritmikájának, dinamikai kívánalmainak igényes­sége miatt. A zenekar e vizsgán hi­bátlanul megfelelt. A telt házat jelentő közönség tet­szésnyilvánítása alighanem többet mond a zenekar és szólisták tel­jesítményéről, mint amit itt részle­tesebben emelhetnénk ki. Mégis külön kéll említenünk Pecze István trombitajátékát (különösen a „Tuxedo junction” c. Miller-darab- ban a szordinós hangszeren), to­vábbá Bolvári József („Satin doll”) és Sebestyén László („Jumping...”) egy-egy tenorszaxofon improvizá­cióját. Külön kell szólni a dobosról, Szűcs Andrásról. Nemcsak kiváló, de minden tekintetben „beérett” teljesítményt nyújtott. Ritmusának stabilitása mellett kitűnő ízléssel alkalmazott dinamikája érezhetően az egész zenekart animálta, „fel­dobta”. Produkciójának csúcsa a („kiürített” színpadon) előadott dobszólója volt Hefti: Shure thing- jében. A mértéktartó és (ezért is) jó, ará­nyos hangosításnak köszönhe­tően Ludányi Miklós pontos, har­monikus basszusgitározása jól ér­vényesült. A rézfúvósok mind jobb munkája már a múlt évi koncerten is feltűnt. Ezúttal, mindenek előtt a 'trombitakórus csillogtatott újabb erényeket a belépések pontossá­gával, a legmagasabb (eddig tőlük még nem hallott magasságú) han­gok tiszta, együttes és csuklás­mentes kifúvósával. Néhány számban a „másodkar­mester”, Ruppert Péter dirigált, il­letve zongorázott. (Imre dr. ezúttal Puzonosok A Szekszárd Big Band Tv-napló Szeget szeggel Voltak, akik Shakespeare szerzőségét is kétségbe vonták, mások úgy vélték, romlott szöveg maradt ránk, feltehetően a másolók hibájából. A darabnak valóban vannak gyengéi, de erényei is. Bár nem tartozik a népszerű Shakespeare-művek közé, nálunk csak a 20-as évek végén adták elő, s az sem segített rajta, hogy több utalás van benne Magyarországra, jóllehet ezeket nem kell komolyan ven­ni. A történet röviden ennyi: Vicentio, Bécs hercege átadja a hatalmat helytartójának, Angelónak, de csak próbára akarja tenni hűségét. Szerzetesruhát ölt s tanúja a helytartó bűnös üzelmeinek, amiket végül szerencsésen leleplez. A büntetés azonban elmarad, a herceg megbocsát, Angelo feleségül veszi azt a nőt, akit elhagyott, pedig valaha menyasszonya volt, a herceg pedig felkínálja szivét az ártat­lan Izabellának, akit a helytartó el akart csábítani. Jó a pécsi színház előadása, Shakespeare-hoz méltó, legföljebb a színpadképet érezzük zsúfoltnak, bizonytalannak, főleg az utolsó jelenetben, amikor a herceg visszatér és a városkapunál fogadja hí­veit. Szívesen emlékezünk néhány szép alakításra (Héjjá Sándor, Kőszegi Ákos, Barkó György, Illés Györgyi), ám feszengve néztük végig az előadást, ugyanis a műsorvezető Wisinger István bejelen- j tette, hogy most értesítették: ez az utolsó élő közvetítés, a tévé megszüntette ezeket az adásokat. Sajnáltuk és nem értettük, de azt sem értettük, amikor a közvetítés végén elhangzott, hogy tévedésről van szó, igenis lesznek hasonló közvetítések. Most akkor búcsú­zunk-e vagy sem? A heti verstől már el kellett búcsúznunk, valakik úgy vélték, ebben a politikával túlterhelt világban felesleges a vers­nek áldozott heti néhány perc. A színházi közvetítésektől is el kell kö­szönnünk? Hírháttér A Hírháttértől minden bizonnyal, Mester Ákos el is búcsúzott a nézőktől, nemcsak pátoszmentes szavakkal, hanem egy pazar in­terjúval is, amit Göncz Árpád köztársasági elnökkel készített. Alapigazság, hogy csak jó kérdésekre lehet jó választ adni, Mes­ter Ákos pedig tud kérdezni. A gyanútlan újságolvasó is érzékelte az elmúlt hetekben, hogy az elnök körül valami kavarog: a híradó előbb megkurtította, majd másnap teljes terjedelmében - négy percről van szó! - közölte a vele készített interjút, a visegrádi találko­zó körül is érezhető volt némi zavar, tehát volt mit kérdezni tőle. Mester Ákos tapintatosan kérdezett, óvakodott mindentől, ami pro­vokatívnak tűnhetett volna fel, az elnök azonban lenyűgöző nyíltság­gal válaszolt, mint akinek nincs mit takargatnia. Hogyan is volt a taxisblokád idején, mit szól az országgyűlésben folyó vitákhoz, az újságok hangneméhez? Göncz Árpád a meggyőződéses republiká­nus természetességével felelt: a taxisblokád idején, mint a hadsereg főparancsnoka, figyelmeztette a katonákat, hogy ne lőjenek, a par­lamenti viták hangneme néha zavarja, mert lehetne kulturáltabb is, annak pedig örül, hogy az újságok végre szabadon megírják a véle­ményüket, mert itt kezdődik a demokrácia. Mindezt kedvesen, sza- j batosan, a jó családfő, a bonus paterfamilias szeretetével. Szavaival egy kedvelt műsor búcsúzott s azt egyelőre senki nem tudja, mi kö­vetkezik ezután, lesz-e mivel pótolni. cg |_ II. országos alkotótelepi konferencia Környezetformálók A legutóbbi két, három eszten­dőben Györköny, Szakály, Ge­menc neve többször szerepelt a híradások között, amelyek faragó­táborok tevékenységéről tudósí­tottak. Ezek a Tolna megyei tábo­rok országos érdeklődést váltottak ki. Az Országos Közművelődési Központ vizuális osztálya, az Or­szágos Népművészeti Egyesület, a szekszárdi Babits Mihály művelő­dési központ ez évben második al­kalommal rendez tanácskozást a környezetformáló alkotótelepek résztvevői számára. Azt tudjuk, hogy a közterek nem csupán az al­kotók, a művészek helyszínei, amit ők formálnak kedvük, tehetségük szerint, hanem a helyi önkormány­zatok, város- és faluszépítő egye­sületek, a lakóhelyükért felelőssé­get érzők gondjainak terei is. A kör­nyezetformálás körültekintő előké­szítést kíván, pontos szakmai fel- készültséget. Ezért fontosak azok a találkozások, amelyek segítik e te­vékenységet. Ez év március 7-10. között or­szágos konferenciára hívják a kör­nyezetformáló alkotótelepek ügyeiben érintetteket. A tanácsko­zás helyszíne a szekszárdi Babits Mihály művelődési központ már­ványterme lesz, ahol a program szerint március 7-én, csütörtökön este 8 órakor köszönti dr. Say Ist­ván a konferencia résztvevőit, majd baráti beszélgetéssel egybekötött vacsora után meghallgatják a Holló együttes műsorát. Másnap 9 óra­kor Kocsis Imre Antal Szekszárd város polgármestere nyitja meg a tanácskozást. Ezt követően Pyrk Ambrus iparművész tart előadást a köztéri játékok világáról. Az Orszá­gos Népművészeti Egyesület titká­ra Kriski Zoltán egy játszótér törté­netét mutatja be a tervezéstől, be­ruházáson, kivitelezésen át a fenn­tartási problémákig. Ebéd után Cs. Kiss Ernő népi iparművész a ját­szóterek szerkezeti kérdéseivel foglalkozik. Meggyesi Tamás épí­tész megtekinti Szekszárd egyik régi városrészét, a felsővárost. A vendégek meglátogatják a gemen- ci szabadidőközpontot, este Ga- lánfy András előadóművész műso­ráttekinthetik meg Sinka István írá­saiból. Címe: Bölcsőm és temetőm. Március 9-én, Kakasd és Szakály tereit és alkotótelepeit keresik meg a résztvevők. Az alkotótelepek munkájáról Szabadi Mihály, a Ba­bits Mihály művelődési központ fő­munkatársa ad tájékoztatót. Dél­után Györkönybe kirándulnak. Mindezeket március 10-én, vasár­nap délelőtt dr. Bánszky Pál művé­szettörténész értékeli és ajánláso­kat állít össze FrantaOezső, az Or­szágos Közművelődési Központ Módszertani Intézetének munka­társa. E szekszárdi tanácskozás segítséget kíván adni a környezet­formálóknak elméleti és gyakorlati kérdéseik megválaszolásához. Ezért várnak mindenkit, akit az imént felsorolt program érdekel és van mondanivalója, hogy a környe­zetet miként tehetnénk emberibbé.- DKJ ­Gyergyószárhegy - Szekszárd Összekötő könyvek Tavaly kezdődött Szekszárdon a megyei könyvtár kezdeményezése nyomán az a könyvgyűjtés, amit az Erdélyben élő magyarokhoz szerettek volna eljuttatni. A kortárs és klasszikusnak számító magyar irodalom legszebb alkotásaiból állt össze a közel háromezer kötet, iskolás tanulók is szívesen ajándékoztak erdélyi pajtásaiknak. Többen levelet is mellékeltek egy-egy könyvhöz. A háromezer kötetből sajnos csak hatszá­zat sikerült még eljuttatni Gyergyószárhegyre. Érde­mes idézni azt a levelet, ami 1991. január 9-én kelte­ződött Szárhegyen: „Elekes Eduárdné úrasszonynak, a szekszárdi könyvtár igazgatónőjének! Szárhegy község vezetősége mintegy 4000 lakos nevében tisztelettel és szeretettel köszöni önnek, Szekszárd lakosságának azt a 620 darab könyvet, amelyet Szeverin Ferenc és a szekszárdi küldöttek által számunkra biztosítottak. Nagy segítség ez szá­munkra, akik mintegy négy és fél évtizeden át el vol­tunk zárva a magyar kultúra kincseitől. Tehát megfi­zethetetlen számunkra az önök könyvajándéka. Még egyszer köszönjük és ígérjük, hogy hasznosí­tani fogjuk, közkinccsé tesszük küldeményüket. Ugyanakkor szeretettel elvárjuk önöket szülőfalunk­ba. Tisztelettel: (több olvashatatlan aláírás mellett) Zöld Lajos.” Gyergyószárhegy és a megyei könyvtár kapcsolata nem testvérvárosi - hivatalosan - csupán a könyvtáraké. Ám a tervek sokat ígérőek. Folyamato­san szeretnék bővíteni közös programjaikat. A gyer- gyói gyerekeket tolnai olvasótáborba várják a nyár fo­lyamán. A szárhegyi müvésztelep alkotásaiból, ugyancsak Tolnában, kiállítást rendeznek majd. Ké­sőbb újabb könyvcsomag ajándékozását tervezik, a szekszárdi könyvtárosok, így adva szerepet az össze­kötő könyveknek. _ DKJ _ Szedres község önkormányzata VÁLLALKOZÓK ajánlatát várja MOZI helyiségének üzemeltetésére (video is). ÉRDEKLŐDNI Koleszár Mihály polgármesternél a 74-34-040-es telefonon lef^, Szabadi Vilmos hegedűestje Egy új nevet kell megtanulni. Legalábbis azoknak, akik nem is­merik Szabadi Vilmos hegedűművész nevét. Amióta megnyerte a Magyar Rádió hegedűversenyét, a világ hangversenydobogói­nak ünnepelt sztárja. Szekszárdon hosszú idő óta nem hallottunk ilyen hegedűestet, hosszú idő óta nem kerültünk ilyen muzsikus bűvkörébe. A régi cremonai mester által készült hegedű a fiatal, harminc­éves művész kezében úgy szólt, mintha boldog álmok világából újra átélnénk valami csodát, vagy, mintha megnyitott volna egy tit­kos kaput, amelyen át kiláthatunk a kozmikus szépség birodal­mába. Vonókezelésről, technikáról meg mit lehet mondani, ami­kor az nála olyan magától értetődően természetes. A bravúrosan nehéz állásoknak, meneteknek nincs verejtékszaga, hiszen az csak gyerekjáték. Műsorának első számában, Beethoven: Tavaszi szonátájában a lelkesítő fiatalság ellenálhatatlan lendülete ragadta magával a hallgatóit. A lassú tétel önfeledt boldogsága, bensőséges szép­sége még sohasem hallott túlvilági ragyogásban tündökölt. Az est legnagyobb eseménye Bartók: Szólószonátájának in­terpretációja volt. A zeneköltő ezt a művét Yehudi Menuhin felké­résére írta és tudni kell róla, hogy ez utolsó befejezett alkotása és egyben az utolsó alkotókorszakának legnagyobb műve. Ebben a szonátában a barokk zene, a beethoveni formahagyományok, a romantika és a magyar népdal inspirációi fognak kezet egymás­sal és olvadnak össze egy nagy művész összefoglaló, egybefor­rasztó erejével. A négytételes műben egyformán érvényre jutott a mű kifogyha­tatlan szépsége és költői ereje, az első tétel hősi tónusa, a fúgaté­tel markáns szólamvezetése, a lassú tétel derűs szemlélődése és a záró rondó forgataga. Szünet után Ysaye belga hegedűművész és zeneszerző Szóló­szonátáját játszotta könnyed eleganciával, majd a Debussy-szo- náta választékosán ízléses harmóniavilága ragyogta be a termet. Végül pedig Saint-Saens hatásos és népszerű darabját adta elő kedves és jól poentírozott ritmusjátékkal. A közönség jól ráérezve az igazi tehetség értékeire, olyan ová­cióban részesítette a nagy jövőjű művészt, hogy az kénytelen volt még egy fél műsorra való ráadással megtoldani az emlékezete­sen szép koncert programját. A zongorakísérő Gulyás Márta méltó partnere, segítőtársa volt az egész hangverseny folyamán. HUSEK REZSŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents