Tolnai Népújság, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-25 / 47. szám

4 NÉPÚJSÁG Azt beszélik, hogy... az Alisca borrend új lovagokat avatott 1991. február 25 A szekszárdi Alisca borrend 1988-ban alakult, abban az évben, amikor a város egy nemzetközi bo­rászati konferencián elnyerte a megtisztelő „szőlő és bor városa” címet. Ma már 49 rendes taggal, 9 fős vezetőséggel ápolják a szek­szárdi borvidék hagyományait, öregbítik a garantált minőségű szekszárdi óvörös hírnevét. Nem­rég új tagokkal bővült a borlovag­rend.- Kiket vettek fel a tagjaik sorába és mivel érdemelték ki ezt a meg­tisztelő címet? - kérdeztük Módos Ernőt, az Alisca borrend nagymes­terét, az Aliscavin Részvénytársa­ság igazgatóját. t- Minden évben megrendezzük a borászbált, amire borászkollégá­kat hívunk meg. Az idén február 16- án tartottuk ezt a rendezvényt, ahol négy olyan taggal gyarapodtunk, akiket a borrend nagytanácsa egy­hangú szavazással alkalmasnak talált erre a címre. Egy hölgyet is beválasztottunk a rendes tagjaink közé, ami elég ritka alkalom. Bonfig Ágnesről van szó, aki a Babits mű­velődési ház igazgatóhelyettese. A szüreti napok és a Duna menti folk­lórfesztivál szervezéséért vettük fel, elsősorban a borral kapcsola­tos néprajzos értékek feltárásában vállalt aktív szerepet. A Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgató-helyette­sére Csillag Sándorra azért esett a választás, mert régi szekszárdi ter­melőként és a munkájából adó­dóan is elmélyült a borászattal való személyes kapcsolata. A követke­ző új tagunk Lakatos Csaba ugyan nem szekszárdi, de a KSZE ügyve­zető igazgatójaként, elsősorban a kereskedelmi kapcsolataival segíti boraink ismertté válását az egész világon. Indonéziától az Egyesült Államokig támogat minket abban, hogy a minőségi borpiacon megje­lenjünk. Az Aliscavin Rt. palackozóüze­mének vezetőjét, Duzsi Tamást pe­dig azért választottuk közénk, mert közel 25 éve van a szakmában, a borászatot profi szinten műveli úgy a munkahelyén mint egyéni gazda­ként. SÁRVÁRI A szerkesztő Me A szekszárdi képviselő-testü­let nemrég elismerésre méltó lé­pésre szánta el magát: a városi televízió nyilvánossága előtt tar­totta soros ülését. A példa köve­tendő, s egyúttal elgondolkodta­tó. Egyrészt azért, mert koráb­ban ugyanez a testület nem egy alkalommal tartott zárt ülést - bi­zonyára okkal. Bár ahogy az el­hangzott, a jövőben talán mégis mellőzni kellene ezeket a titok­zatosság ködfüggönye mögé rejtett megbeszéléseket Hiszen az sem kizárt, hogy a hegyek va­júdásából csak egy szürke egérke születik... Szó ami szó, manapság a pár­tok berkeiben is visszatérőben van a zárt ülések rendszere, s ez alól a megyeszékhely sem kivé­tel. Nemrég kaptuk kézhez azt a meghívót mely csak a pártren­dezvény utáni sajtótájékoztatóra volt érvényes, magának a ren­dezvénynek az idejével és konk­rét helyszínével nem kívántak bennünket terhelni. Persze, ez is jelez valamit A Szekszárdi Szemle szer­kesztőbizottsága pedig azt jelzi, hogy mostani, negyedik kérdé­sével befejeződött az e havi rejt­vénysorozat. Márciusban ter­mészetesen várható a további folytatás, az újabb dijakkal. To­vábbra is várjuk leveleiket ja­vaslataikat SZERI ÁRPÁD Különvélemény Válságban van-e a színház? A kérdést Dránovits Istvánnak, a szekszárdi Német Színház igazga­tójának tettük fel, aki a következő­képpen válaszolt.- Sommásan kijelenteni azt, hogy a magyar színház válságban van, nem lehet - vélekedett Dráno­vits István. Köztudomású, hogy Magyarországon a kulturális intéz­ményrendszer központi finanszí­rozása megrendült. Úgy tűnik, hogy a kormányzatnak a kulturális támogatás formáiról más elképze­lése van, az is lehet, hogy nincs el­képzelése. Mindenesetre azt nagy tragédiának tartanám, ha csak az üzleti szempontok érvényesülné­nek. Hiszen akkor átesnénk a ló túlsó oldalára. Általános tapasztalat, hogy a be­vétel a színház éves költségvetésé­nek 10-15 százalékát fedezi, ilyen körülmények között naiv ábránd, hogy a színházak központi támo­gatása megszüntethető. Az egész világon minden olyan színház kap pénzt, amely értéket hoz létre, olyan nemzeti, netán kisebbségi programokat valósít meg, mint pél­dául a szekszárdi Német Színház. Tehát mi sem lennénk képesek ál­lami szubvenció nélkül dolgozni. Az első pillanattól kezdve takaré­kosan működünk. Eleve kevés pénzzel indultunk 1983-84-ben, akkor még az is vitatott volt, hogy kell-e egyáltalán nemzetiségi szín­ház. Olyan struktúrát találtunk ki, amely nem pazarol, hatékonyan használja fel a pénzt. Ugyanakkor tájolnunk kell, ami azt jelenti, hogy tizenkét megyében játszunk, és ez nagy költségeket jelent. Olyan előadásokat hozunk létre, ame­lyekre szüksége van a közönség­nek. Örömmel mondhatom, hogy igény van az előadásainkra a hazai németség körében. Egy helyen érzek válságot: ez pedig a falu, ahol nincs kontaktus a helyi művelődési ház és a lakosság "között. Hiába van ott német lakos­ság, a fogadóintézmény egysze­rűen nem hiteles. Ez már nem a színház, hanem a közvetítő szerve­zet válsága. A művelődési otthoni rendszer a „levegőben lóg" és ez sajnos ránk, mint tájolószínházra visszahat. Egy naiv elképzelés tele- épitette hazánkat hatalmas kultúr- hodályokkal, ebből Szekszárdon is van egyébként, ahol egyszerűen nem lehet dolgozni. Kiállítótermek kellenek, koncerttermek, olvasó­körök és színházak, nem pedig kulturcentrumok, amelyek szak­mai és erkölcsi szempontokból is zsákutcába kerültek. Társadalmi igény mindig van és lesz is a szín­házra. Tehát bizonyos intézmé­nyek válságáról beszélhetünk, de a színház általános válságáról nem. A szekszárdi Német Színháznak van szakmai programja, megtalálja a maga arcát, kapcsolatrendsze­rét. Válság nincs nálunk, csak ne­héz időszak. SÁRVÁRI JÁNOS Látogatóban A képviselő úr már nem karatézik! Híres szekszárdiak Kristofek Sándor A jó nevű hegedűművész 1846-ban született Szekszárdon. Bornagy­kereskedő apja a bécsi zenekonzervatóriumban taníttatta a tehetséges ifjút, aki hamar kitűnt kortársai közül. Már a hatvanas években sikeres művész, Reményi Ede benne látta a maga utódját. Népszerűsége egyre nő, de súlyos beteg, amikor még mindig járja az országot és nagy sikerű hangversenyeket tart. Elborult elmével Nagykállón halt meg 1904-ben, az elmebetegek kórházában. Egy hivatal Ahol mindenki igent mond- Elöljáróban elnézést kell kér­nem dr. Braun Mártontól, mert a képviselő-testületi tagok ábécé- sorrendjében ön mint b-betűs, az elsők között lett volna...- Egyáltalán nem haragszom, sőt, miután felhívott, gyorsan elol­vastam Csányi képviselőtársam­mal készült beszélgetést.- Köszönöm, és kérem, kezdjük mindjárt azzal, hogy milyen út ve­zetett idáig, az OTP második eme­leti irodájáig, ahol mint jogász dol­gozik.- Szekszárdi születésű vagyok, itt jártam gimnáziumba, Pécsett vé­geztem a jogi egyetemet, első munkahelyem a bíróság volt és most itt jogászkodom. Közben a közgazdasági egyetemen közgaz­dasági szakokleveles jogászkép­zésre járok, mert már mint joghall­gatót is érdekelt a gazdasági ága­zat. Véleményem szerint most en­nek van jövője.- A képviselők közül a legfiata­labbak közé tartozik, és bár ilyen­kor van az emberben a legtöbb energia, „tettvágy”, viszont a leg­több helyen bizonyítani is. Hisz új a munkahely, ön fiatal házas, fiatal politikus, azonkívül tanul is. Hogy sikerül mindezt összehangolnia?- Ahhoz, hogy minderre jusson időm, le kell mondanom azokról a dolgokról, amiket mint egyetemista megengedhettem magamnak. Ilyen a sport és az olvasás.- Mit sportolt és mit olvasott szí­vesen? •- Karatéztam és szinte mindent olvastam. Most nem jut időm a sportra és pihenésként néha krimit és Rejtő Jenőt olvasok.- Kérem, meséljen valam it a csa­ládjáról!- Feleségem közgazdász és egy kft-ben dolgozik. Májusra várjuk az első gyermekünket. A múlt héten egyszer mentem haza rendes idő­ben, sajnos nem tudom, ha majd megszületik a baba, mit tudok se­gíteni ilyen kevés otthonléttel.- A következő kérdésre szinte ki­vétel nélkül mindenki azt feleli, hogy mindegy csak egészséges legyen. Tehát fiút vagy leányt sze­retne?- Jó, hogy megkérdezte, mert azonkívül, hogy egészséges le­gyen én mindenképpen fiút szeret­nék.- Mi az, amit legjobban hiányol Szekszárdból, amiről úgy gondol­ja, nagy szüksége lenne a város­nak?- Véleményem szerint Szek- szárd kereskedelmileg nagyon el­látatlan város. Itt nem a kiskereske­dőkre gondolok, hanem az áruhá­zakra. Ide kéne telepíteni egy-két nagykereskedelmi egységet, hogy konkurenciát jelentsenek az itt lévő kis áruháznak. Ki kellene alakítani egy egészséges versenyszellemet, amely mindenképpen a lakosság érdekét szolgálná.- Mi a véleménye az emberek egymás iránti elidegenedéséről, a rohanó, semmire időt nem hagyó életmódunkról?- Sajnos, ez ellen szinte semmit sem lehet tenni. Amit én el tudnék képzelni, az egy kávéházszerű géhez illő épület ekkor, de még a jelen század elején is nádfedeles volt: Ba­bits Mihály innét húzgálta ki a nyílvesz- szőhöz való nádat, ahogy arra maga emlékezik A régi kert című versében. Minden bizonnyal ebben a házban született Hollós László akadémikus, gombatudós 1859-ben, s innét indult első fölfedező kőrútjaira még diákként a közeli szőlőkbe, erdőkbe. Testvére, Béla, aki később soproni főiskolai ta­nár és festő lett, szintén innét indult, s így fivérével együtt akár mindkettőjük emlékét őrizhetné tábla. Atyjuk 1861-ben alapítója volt a 48- as honvédegyletnek, amely Szekszár­don - a budai és pesti után - harma­dikként jött létre az országban. Az egy­let, amely többek között segélyezte a gyakran szűkölködő, sőt, nyomorgó hajdani hazafiakat 2000 forinttal tá­mogatta Perczel Mór hazajövetelét is, mígnem ötödfél évtized után feloszlott Utolsó elnöke e ház névadója volt ak­kor 1904-ben még a DunavédgátTár- sulat ügyvédje, illetve titkára. Anyagi­lag meglehetősen rosszul állhatott, hi­szen szőlőjét házát akár önkéntes ár­verés útján is el szerette volna adni 1903-ban, kísérlete azonban sikerte­len maradt Babits Mihály 1904. szep­tember 14-15-e éjjelén szemtanúként érte meg, hogy miként lesz a lángok martalékává a Hollós-ház, s ez az él­ménye később egy színjáték megírá­sához is ötletet adott neki. Hollós Alajost - részben, hogy anyagi nehézségeiből kisegítse - vég- kielégítéssel jutalmazta a Dunavédgát „Elbeszélgetni értelmes dolgok­ról” FOTÓ: ÓTÓS RÉKA klub lenne, ahová néha be lehetne ülni. Ahol mindig lehetne találni va­lakit, akivel szívesen elbeszélget az ember értelmes dolgokról, ahol jöt- tében-mentében találkozhatna a barátokkal, jó ismerősökkel. Szó­val valami ilyenre vágyom.- Azt hiszem, dr. Braun Márton képviselő elképzelésének meg­valósulását nagyon sokan ven­nénk örömmel. SAS ERZSÉBET Társulat harmincévi szolgálat után, de ezt már alig egy évvel élte túl. Küzdel­mes életét 1906-ban, két nappal az aradi gyászünnep után fejezte be eb­ben a házban, amelynek falai hallgata­gon emlékeznek arra, aki egykor a kérdésre, hogy mi az oka, ami miatt beállott honvédnek, a hadbírónak csak ennyit mondott: „Vaterlandslie­be”, azaz hazaszeretet DR. TÖTTÖS GÁBOR * * * *E HETI KÉRDÉSÜNK: Mi annak a Babits-drámának a cí­me, amelyben többek között szintén egy ház égéséről van szó? S mint azt már az előző számunk­ban jeleztük, megismételjük az előző három kérdést hiszen csak az vehet részt rejtvénysorozatunkban, aki vala­mennyi - tehát mind a négy - megfej­tést beküldi címünkre. 1. Ki az a szekszárdi református lel­kész, aki Babits Mihály egyik regényé­ben a saját nevén szerepel, illetve mi a regény címe? 2. Mi annak a versnek a címe, amelyben Petőfi Sándor Sass Erzsi­kével tett különös utazását írja le? 3. Melyik az a szekszárdi iskola, amelyhez ma tartozik az egykori báró Augusz árvaház? Címünk: Tolnai Népújság, 7100 Szekszárd, Liszt F. tér 3. A borítékra kérjük írják rá: Szekszárdi Szemle. Hurrá: megszületett. Mármint a család várva várt legifjabb tagja. Mi is a teendő? 1895. október 15-e óta írják be születésünket az állami anyaköny­vi hivatalokban, mégpedig ott, ahol megszülettünk. Az 1895 előtti idő­szakban az egyházak tartották nyilván a születéseket, házasság- kötéseket, haláleseteket. Az á rendszer, amellyel jelenleg a szüle­tés bejelentése történik, alig több mint tízéves. A lehető leggyorsabb és legpontosabb, hiszen az a cél, hogy a szülő a legrövidebb időn belül jusson hozzá azokhoz az ok­mányokhoz, amelyekkel segélyt kaphat és egyéb ügyintézést elvé­gezhet. A gyermek születését a megyei kórház szülészeti osztálya azonnal jelenti az anyakönyvi hivatalnak, ahol az új kis magyar állampolgárt anyakönyvezik, személyi számmal látják el, s a legfontosabb okmá­nyokat az édesanya még a kórház­ban kézhez kapja. Sőt, nemcsak a kezébe, hanem mára személyi iga­zolványában is „hazaviszi” cseme­téjét. Ez egy jól kidolgozott és be­vált rendszer, amit annak idején - természetesen a kórház segítő együttműködésével - a Szekszárdi Anyakönyvi Hivatal vezetett be elő­ször az országban. Igen ám, de valami fontos törté­nik még az előtt, amit az édesanyá­nak a felemelő, ám fájdalmasan nehéz órák után azonnal közölni kell (bár a döntést legtöbb esetben több hónapos igen kedves foglala­tosságként közös keresgélés előz meg), ez pedig a gyermek utóneve. Hazánkban jelenleg két utónév je­gyezhető be, a választáshoz pedig a Ladó János által szerkesztett Ma­gyar utónevek gyűjteménye című kötet áll minden szülőnek rendelke­zésére. Aki ebben nem talál kedvére valót, az a nemzetiségi utónevek gyűjteményéből válogathat (amely sem könyvesboltokban nem kapha­tó, mint az előbbi gyűjtemény, sem más formában nem került kiadásra, ellenben az anyakönyvi hivatalban bármikor megtekinthető), természe­tesen a kritérium az, hogy nemzeti­ségi utónevének nemzetiségi csa­ládnévhez kell kapcsolódnia. Kedves Olvasó! A jövő héten a fentiek folytatásaként az utónevek divatjáról lesz szó. Ha e témában kérdése van, úgy kérjük tegye meg és csütörtökig juttassa el a szer­kesztőségbe. Jeligénk: Ahol min­denki igent mond. -sas­Rejtett értékeink A Schwarzkopf-(Hollós-)ház Vannak épületek, amelyek előtt úgy járunk el esetleg egy fél életen keresz­tül, hogy meg sem fordul a fejünkben: valami miatt érdekes lehet számunkra. Talán nem vagyok indiszkrét a mellé­kelt kép készítőjével szemben, ha föl­fedem a titkot: elmondta, alig hitte, hogy valóban ez a ház az, amelyet neki fotóznia kell... Pedig - ha egyszer ilyesmire is jutna márvány - akár több emléktáblát is elhelyezhetnének ezen a szerény kis házon. Névadója, Schwarzkopf, később Hollós Alajos, aki Dunaföldvárott látta meg a napvilágot, s ugyanott állt be önkéntesnek 1848-ban a 8. honvéd zászlóaljhoz. Az ifjú jogász Perczel Mór seregében harcolt a szenttamási sáncokon két csatában, a kápolnai üt­közetben, a mezőkövesdi, az isaszegi A Hollós-ház tusában járt csapata élén, részt vett a budai vár ostromában és végül 1849 június-júliusában a peredi, valamint a komáromácsi viadalban. Az időköz­ben az 56. zászlóaljhoz került hadfi e legutolsó alkalomkor jutott fogságba - immár főhadnagyként Sokáig nem tudtak róla bizonyosat olyannyira, hogy öccse, József halottnak hitte, ka­tonai eszközeit elárvereztette, s szü­leiknek Kossuth-bankóban hazaküld­te az ingóságokért kapott összeget Schwarzkopf Alajost ezalatt a cseh­országi Therezin várba vitték fogoly­ként s innét sorozták be büntetésül az Emil hercegről elnevezett hesseni 54. császári gyalogezredbe közkatoná­nak. Nyolchavi szolgálat után tizedes­ként szabadult 500 pengő forint vált­ságdíj ellenében, ami akkoriban való­ságos kis va­gyonnak felelt meg. Itthon a Bach- korszak alatt sem töltötte tétle­nül idejét: ügy­védi oklevelet szerzett, házas­ságot kötött, s megvásárolta szerény jövedel­méből azt a szekszárdi há­zat amely a szá­zadfordulón az 1271-es számot viselte. A tisz­tes szegénysé­FOTÓ: ÓTÓS RÉKA Régen volt, igaz volt Tánctanítás erkölcsi bizonyítvánnyal Van már vagy száz éve, hogy Szekszárdon a Kunczer-féle házban társa­sági táncoktató tanfolyamokat tartottak. A vándor tánctanárok általában hathetes tanfolyamot hirdettek. Szigorú rendeletek szabályozták, hogy kik taníthatnak és miként. Engedélyt írásban kellett kérni a járási főszolgabíró­tól, erkölcsi bizonyítvány bemutatásával. Az oktatók - mindegyikük a Ma­gyarországi Tánctanítók Egyesületének a tagja - nagyon igyekeztek a he­lyiek kedvében járni, mert ha erkölcsrontó táncok tanításának kelt a híre, már állhatták is tovább. Nézzünk a szabályok közül néhányat: 1. Gyerekek számára legkésőbb este 9 óráig tarthat a tanítás, felnőttek­nek a tanfolyamnak helyet adó vendéglő zárórájáig. 2. A tanítási órák alatt idegen nem lehet jelen, csak a tanítványok hozzá­tartozói. 3. Ételt és italt mérni tilos, kivéve vizet és gyümölcsöt. 4. Zenekíséretként csak egy hegedű, vagy zongora használható. 5. A tanítás ideje alatt a helyiségben dohányozni tilos. 6. A szedhető tandíj tanítványonként 12-16 korona, a „zenekar” heti 1 ko­rona díjazásban részesülhet A zenész béréért kb. egy tyúkot lehetett kapni... KJ.

Next

/
Thumbnails
Contents