Tolnai Népújság, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-23 / 46. szám

1991. február 23. iiÉPÚJSÁG 13 Események - eredmények Március 5-én Szekszárdon a sportszékházban a labdarúgó-szakosz­tályokat működtető sportegyesületek ügyvezető és társadalmi elnökei, valamint a gazdaságvezetői részére továbbképzést és konzultációt tart a Tolna Megyei Labdarúgó Szövetség, ahol a sportegyesületek pénzügyi, gazdasági, adózási és jogi kérdéseit vitatják meg. * A Tamásiban megrendezett 5-6. osztályosok focifarsangjának vége­redménye: 1. Tamási 4,2. Ozora 2,3. Tab 0 ponttal. A gólkirályi címet 10 találatával Németh Zoltán (Tamási) szerezte meg. A legjobb kapusnak a pincehelyi Túrós Krisztián, mig a legjobb mezőnyjátékosnak a tamási Fi- lotás Attila bizonyult. * Paks város és környéke sakk diákolimpia döntőjét március 16-án ren­dezik meg az Atomerőmű SE Kurcsatov utcai sakk-klubjában. * Az asztalitenisz NB III. legutóbbi fordulójában a Dombóvári VMSE férfi­csapata biztos győzelmet aratott, Dombóvári VMSE-Siófok 10-6. A házi­gazdák győztesei: Iván 4, Kiss 3, Kovács 2, Fung 1. * Gyönkön a 3-4. osztályosok számára rendeztek focifarsangot. Vég­eredmény: 1 .Tamási I. Sz. Ált. Isk. I., 2. Gyönk, 3. Hőgyész, 4. Tamási I. Sz. Ált. Isk. II., 5. Simontornya. A legjobb kapusnak Törő Zsolt (Hőgyész) a legjobb mezőnyjátékosnak a tamási Kiszler Attila bizonyult. A gólkirályi címet Kiszler Tamás (Tamási) szerezte meg. * Hat egyesület közel 120 verzenyzője indult a Pécs-kupa lövészverse­nyen. A szekszárdi BHG Lövészklub sportolói közül Tam Anita a 40 lövé- ses puskaszámban 330 köregységgel, Lelovics Gábor a 40 lövéses pisz­tolyszámban 331 köregységgel egyaránt első lett a serdülők korosztá­lyában. A lavina elindult­A Dombóvári Vasas visszalépett! A telefonvonal túlsó végén Verbóczki László, a Dombóvári Vasas sportegyesületének el­nöke. Szomorú tényről tájékoz­tatta lapunkat- Egyesületünk elnöksége úgy határozott, hogy a labdarú­gó NB III. Dráva-csoportjában szereplő felnőtt- és ifjúsági csa­patunkat visszaléptetjük az 1990-91. évi bajnokság tavaszi idényétől. Erre a sanyarú sorsra jutottunk, hiszen az már hóna­pok óta köztudottá vált, hogy bázisszervünk, a Láng Gépgyár önmaga képtelen a labdarúgó­szakosztály működéséhez szükséges anyagi feltételeket biztosítani. Korábban két évtize­den keresztül a gyáregység ve­zetése szinte minden külső tá­mogatás nélkül tartotta fenn a Dombóvári Vasas sportegyesü- letét. Ezért csak köszönettel tar­tozunk. Most megpróbáltunk segítséget kérni a városi önkor­mányzattól, a gazdasági egysé­gektől - mindhiába. Dombóvár város lakosságának sportsze- retetére apellálva reményked­tünk egy közös összefogásban, ami megmenthette volna csa­patunkat ettől a kényszerű lé­péstől. Pénz nélkül azonban ne­kivágni a hátralévő tizenöt for­dulónak egyértelmű felelőtlen­ség lett volna, ezt természete­sen egyesületünk elnöksége nem vállalhatta fel. Ezért hivata­losan is közöltük a Dráva-cso- port Területi Versenybizottsá­gával, hogy csapatainkat visszaléptetjük a további küz­delmektől - hallottuk a sportkö­ri elnöktől. Nesze neked Tolna megye sportja! A lavina elindult. Fájda­lom, de a perifériára sodródott, gazdátlanná és irányítás nélküli­vé vált megyei sportéletünkben alighanem követőkre talál a dom­bóvári „példa”. -fi­Törlések A Szerencsejáték Rt tájékoz­tatja a fogadókat hogy a 8. heti totószelvényről a 2. számú Wer­der Bremen - Wattenscheid, a 6. számú St Pauli-Hertha BSC, a 9. számú Fortuna Köln-Han­nover és a 10. számú Blau- Weiss 90-Stuttgarter Kickers mérkőzéseket törölték. lapzártakor érkezett! Czanka újabb országos csúcsa Tegnap Szombathelyen megkezdő­dött a Savaria-kupa nemzetközi súly­emelő verseny. Horváth Ferenc a Húsi­pari SE elnöke röviddel lapzárta előtt örömteli hírekkel szolgált Az 56 kg-os súlycsoportban Lénárt Ferenc (Húsipari SE) megnyerte a versenyt 235 kg-os összteljesítménnyel. A 60 kg-osoknál volt az igazi szenzáció, hisz Czanka Attila (Húsipari SE) 135 kg-os szakítás után lö­késben először 160,5 kg-ra javította a magyar csúcsot majd ezt is „megfejel­ve” 162,5 kg-ra módosította a legjobb magyar eredményt Ugyanebben a súlycsoportban Szél Tibor szintén a Húsipari SE versenyzője a harmadik helyen végzett 235 kg-ot tel­jesítve. KSC Szekszárd-Ganz MÁVAG 96-77 (47-44). Szekszárd, 400 né­ző. V.: Faidt, Parádi. Szekszárd: Pott (25), dr. Palotás (4), Petrik (10), Várkonyi (16), Kranyecz (23). Cse­re: dr. Oláh (8), Pfeifenróth (2), Szi­lágyi (8), Zerényi (-). Edző: Szabó Ödön. Ganz MÁVAG: Konrády (10), Kremer (7), Fábián (15), Pintér (14), Füzesiné (16). Csere: Behány (9), Deli (-), Udvarias (4), Németh (2). Edző: Sapszon József. A már beté­ve ismert koreográfia szerint, ezút­tal is Pott kosara nyitotta a találko­zót. Gyors 6-0-as hazai előnyt kö­vetően é folytatásra sem lehetett panasz, hiszen a házigazdák rá- kényszeritették akaratukat ellenfe­lükre, Kranyecz belőtte az első trip­lát is: 13-4. Aki azonban az első öt perc alapján kiütéssel felérő ab­szolút fölényre voksolt, az tévedett: 13-13-ra egyenlítettek a gépgyá­Végül is szép esténk volt riak. Egyszeriben „érdekes” lett a találkozó, amelynek a 10. percé­ben 21-17-re, újabb két perc múl­va 29-19 volt az állás. Mindez aköz­ben, hogy a hazaiak védekezésben és lepattanók megszerzésében cseppet sem jeleskedtek. Szapo­rán gyűltek a személyi hibák, a 17. percben 39-33-ra felzárkózott a MÁVAG. Tehette, hiszen a hajrá­ban is szellősen védekezett a KSC, így szünetre még minimálisabbra apadt az előny. A második játékrészt is jól kezdte a Szekszárd: a tempó felpörgeté­sével hamar elhúzott 54-44-re. Sajnos a mezőny legjobbjának, Pottnak, Parádi játékvezető kiosz­totta a 4. személyi hibát. Még sze­rencse, hogy Andreát ez sem zök­kentette ki ritmusából és továbbra is kivette részét a „gólgyártásból". Küzdött, harcolt mindkét együttes. A színvonal és a közel azonos hiba­százalék a végtelenül lelkes „B” közép ünneplése közepette is je­lezte: az NB l-es felsőházi tagság a rájátszás tétje. A fővárosiak a „B” csoportból egyetlen győzelmet sem hoztak magukkal, így egy kő­telező penzumú hazai sikerért szurkolt a publikum. Nem hiába, hi­szen a 32. percben 73-54-re állva hagyta ellenfelét a Szekszárd. Az­tán a nagy családi ünneplésben Pott „lőtte” a hazaiak 80. pontját. El is dőlt a találkozó sorsa. Palotás 10 másodperccel a befejezés előtt ki­pontozódott, ekkor már csupa bol­dogság honolt a csarnok lelátóin. Megérdemelt, magabiztos hazai si­ker, ami remélhetően a DVTK ellen is önbizalmat kölcsönöz. Kitűnt: Pott, Várkonyi, Kranyecz, illetve Pintér, Behány.- F. ­Iregszemcsei igény célcsoportos támogatásra Polgármester úr; szereti ön a sportot? Az iregszemcsei kézilabdások nemegyszer még edzés után is túló­ráznak, gyakorolják a lövésfajtákat, a lépéskombinációkat Nincsenek ugyan reflektorfényben, a gyér vilá­gítás mindössze a labda szemmel tartásához elegendő, a legapróbb fénysugárnak is örülni kell. Ezt is an­nak köszönhetik, hogy a helyi téesz egykori építésvezetője szereti a sportot, így a brigáddal társadalmi munkában megoldották a világítást Túrós László építésvezetőből ma már polgármester lett, de hiába lépett felfelé a ranglétrán, a sport támogatását illetően továbbra is szűkösek a lehetőségek.- Készül a költségvetésünk - mondja a polgármester -, a sportra az idén 150 ezret tudunk áldozni, százat a kézilabdára, tízet az után­pótláskorú labdarúgókra és negy­venet a felnőttekre. Természetesen azért jóval többet fordítunk sport­célokra, hiszen áthúzódó beruhá­zásként megörököltünk egy negy­venszázalékos készültségű torna- csarnokot. A hozzávetőlegesen 30 milliós értékű létesítmény már öt éve épülget, az idén 5 és 8 millió közötti összeget tudunk ráfordíta­ni. Természetesen mi is tartjuk a markunkat, így a megyei önkor­mányzathoz benyújtottuk az igé­nyünket célcsoportos támogatás­ra. (Miért is úgy tervezték volna a csarnokot, hogy egy kézilabdapá­lya elférjen benne? Mindössze 5 méter hiányzik. A szerk.)- Nem irritálja a lakosságot a fé­lig kész létesítmény?- Sajnos, a lakosság jelentős ré­sze elkényelmesedett, ők bizonyá­ra „ferde szemmel” nézik a beruhá­zást. Talán megváltozik a vélemé­nyük, ha gyermekeik a testneve­lésórákon itt találnak majd felüdü­lést. Égetően szükség van a csar­nokra, hiszen a tanulók jobb híján a tanteremben, az udvaron tornáz­nak, s bizony a városban az első ta­lálkozás alkalmával megijednek a bordásfaltól.- Vajon csak a mostoha tárgyi feltételek miatt nem fejlődött ki a helyi fiatalok zömében a mozgás­igény?- Az iskolában diáksportszinten van női kézilabda, serdülőlabdarú­gás, a fiú kézilabda előkészítő cso­portot Dravecz Károly vezeti. Az én gyermekkoromban még voltak az egész település sportját meghatá­rozó testnevelő tanárok, a sport- szeretetből tőlük kapott útravaló egész életemet végigkíséri. Sajnos azonban, az iskolában a gyerekek­kel nem szerettetik meg kellőkép­pen a sportot, szinte bepótolhatat- lan a mulasztás, így fiaink tekinté­lyes része kismotorral rohangál és törzsvendég a kocsmában. Dra­vecz Károly, a helyi NB ll-es kézi­labdacsapat szakosztályvezetője és edzője (aki egyben a kisven­déglőt is vezeti) a megmondhatója, hogy milyen sok tinédzser járogat a presszóba. Daliás, átlövőtermetű ifjak nyüstölik a játékautomatát, sajnos már olyan behozhatatlan hátrányba kerültek, hogy a labda kiesne a kezükből. Inkább a sport­pályán éljék ki a legények játék- szenvedélyüket, ez esetben Dra­vecz Karcsi barátom még a ven­dégforgalom megritkulásába is beletörődne.- Szerencsére akadnak kivéte­lek is, hiszen a férfi kézilabdások az NB ll-ben szerepelnek.- Sajnos az utolsó helyen várjuk a tavaszi rajtot. Nincs szerencsénk, sorsdöntő pillanatokban hibáz­tunk, gyakran egy-két góllal ment el a meccs. Még van remény a bentmaradásra, sajnos azonban anyagi gondok gyötrik a csapatot. A bázisszerv, a kutatóintézet bizto­sítja a működési feltételeket, de a megnövekedett utazási költsége­ket ők sem tudják fedezni. Nagyon kellene a megyei önkormányzat ál­tal beígért, mintegy 50 ezerforintos támogatás, csak így tudjuk végig­játszani a tavaszi idényt. A másik egyesületünk, az Iregszemcsei Tsz SK sincs könnyű helyzetben, fenn­tartásukról a téesz gondoskodik. Regszemcsén nem sorvadhat el a sport, hiszen a falu két klubjának például tamási és szakályi pártoló tagjai is vannak.- km ­A középhátvéd a Volán FC-be igazolt Kalmár: „Könnyen lehet hogy ez az utolsó lehetőségem...” Éppen csak megszáradt a tinta a klubcserét szentesítő szerződé­sen, amikor feleségével betop­pantak a szerkesztőségi szobám­ba. „Búcsúzni jöttünk” - mondta Kalmár Ferenc, a Szekszárdi Dó­zsa távozó labdarúgója. A fenébe is, február 20-tól valaki ismét hiányzik majd a „táncból”, ráadá­sul éppen egy meghatározó játé­kos. Már-már felteszem a pateti- kus kérdést hogy szivet cseréljen aki klubot cserél, de lemondok ró­la. A futballistasorsok érdekszfé­rája ugyanis sokkalta összetet­tebb, bonyolultabb ennél. A 29 éves Kalmár életútja is egy új állo­máshoz érkezett- Tősgyökeres fővárosi, köze­lebbről pestlőrinci vagyok, így tu­lajdonképpen hazamegyek - indít­ja a beszélgetésünket. - Nyolcéves koromtól tíz esztendőn át a Bp. Honvédban kergettem a pettyest. Miközben végigjártam a különböző korosztályok „szamárlétráját”, el­jutottam az első csapat keretéig, de bajnokin nem játszottam. Érthe­tően, hiszen akkor olyan nagy ne­vek alkották a piros-fehérek együt­tesét, mint a középhátvéd Kocsis István, vagy a beállós Lukács Sán­dor. Szóval csupa válogatott focis­ta. Katonaságom idején a Budai László mester irányította szent­endrei Kossuth KFSE-nél folytat­tam. Leszerelés után két évig Sal­gótarjánba kerültem, ott ismerked­tem meg a feleségemmel. Ezután már nős emberként a Tatabányai Bányász következett, onnan pedig a Dunaújvárosi Kohász NB ll-es csapata igazolt át. A Kohásszal mindjárt felkerültünk az NB l-be, jól emlékszem, éppen 21 élvonalbeli meccset játszottam náluk.- Igazából mégsem bizonyult nyerőnek a 21-es szám...- Hát ha arra gondolsz, hogy új­fent csomagoltam, hiszen 1988. nyarán Horváth Csabával Szek- szárdra jöttünk. Márkust átigazolta a Dunaújváros, bennünket meg a Dózsa.- Mi tagadás, a bemutatkozáso­tok jelesre sikeredett, éppen a leg­újabb kenyéradó gazdád csapata ellen.- Igen, az 1988-89-es évad augusztusi nyitányán az NB l-ből kiesett Volánt az 5-0-ás győzel­münkkel alaposan megleckéztet­tük. Nem csupán ezért mondom, de mindig kedves emlékként gon­dolok majd vissza a Szekszárdon eltöltött két és fél éves időszakra. Itt lettem tagja az NB ll-es válogatott­nak, éreztem a közönség szerete­tét. Egyszóval köszönet a klubve­zetésnek, az edzőnek, és termé­szetesen a játékostársaknak is.- Mit tartalmaz a most aláirt szer­ződés?- Azt, hogy február 20-tól június 30-ig a Dózsa SE 500 ezer forintért kölcsönadott a Volán FC-nek. Az írásos passzus egyik pontja szerint június 30. után új egyesüle­tem megpróbál külföldi játéklehe­tőséget szerezni számomra. En­nek megvalósulása esetén az ér­tem kapott vételárból ötven száza­lékban szintén részesülne a .Dózsa.- Esetedben fogalmazhatunk úgy, hogy a korábbi jegyesség a rákospalotai házassággal révbe jutott? *- Kétségtelenül, hiszen régi ke­letű a kölcsönös szimpátia a Vo­lánnal. Tavaly nyáron is folytak tár­gyalások átigazolásom ügyében. Akkor én azt mondtam: az NB l-ben nem kívánok játszani, annál szíve­sebben mennék viszont külföldre. Erre ígéret hangzott el Bálint Lász­lótól, sajnos, végül nem jött össze. Most úgy érzem, könnyen lehet ez az utolsó lehetőségem arra, hogy a nem titkolt vágyam beteljesüljön: sikerüljön belekóstolnom a külföldi profik életébe.- Rákospalotán az NB I. sereg­hajtójához kerülsz...- Szó se róla, az ősszel szerzett nyolc pontjuk túlságosan kevés, csak... Amióta megismertem a klubelnök Vermes János rendkívü­li agilitását, azóta tudom: meg sem fordul a fejében, hogy a Volán FC ne harcolná ki a bentmaradást. Ezért persze sokat is tesz, jelentős mozgások történtek a keretben, még uruguayi focistát is szerződte­tett. Egyértelműen erősödött a csa­pat.- A Honvéd elleni előkészületi találkozón már debütáltál. Hogy ment a játék?- Az, hogy a bajnokaspiránstól nem kaptunk gólt, egyértelműen minősíti a védelmet. Úgy érzem én sem okoztam csalódást.- Tehát két régi klubtárs, a Var­ga-Kalmár szekszárdi duó újra együtt...- Varga Lacit bokaszalag-sza- kadással decemberben megmű­tötték. Most, hogy elkísérte Mar­tos Győzőt a szerződés aláírá­sára, beszélgettünk, tőle tudom, hogy Egerben egy félidőt már ját­szott.- Költözik az egész család? - fordulók Paulina asszonyhoz, akit Kalmár (balról a második) a Szekszárdi Dózsa egyik meghatározó játé­kosa volt Fotó: Gottvald Károly Szekszárdon remek kezű hölg^- fodrászként ismertek a vendégek a Skála Áruházban üzemelő üzlet­ből.- Igen, a család mindhárom tag­ja áttelepül a fővárosba, ahol IBUSZ-lakást bérel számunkra a Volán FC. Az üzletmenet itt folya­matos marad, hiszen egy alkalma­zottam dolgozik tovább. Kétheten­te hétfői napokon pedig én foga­dom továbbra is a régi kedves ven­dégeimet. A búcsú végszava ismét a férjé. „Látod, ebből is kiderül, hogy eszünk ágában sincs felégetni ma­gunk mögött a szekszárdi kötő­dést. Annál is inkább, hiszen itt vá­sároltunk lakást, feleségemet meg visszavárja a fodrászüzlet. Apropó, fodrászat. Azoknak a hölgyeknek a megértését kérem, akik szívesen vették ha én mostam meg a haju­kat, amikor a feleségemnek be­segítettem. Remélem sikerül a külföldi megméretésem, aztán ha onnan hazatérek, szóval játszom én még a Szekszárdi Dózsa csapa­tában."- Feltéve, ha lesz még a tolnai megyeszékhelynek minő­ségi labdarúgása - replikázok, aztán jó utazást kívánok Kalmárék- nak. FEKETE LÁSZLÓ Kosárlabda NB I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents