Tolnai Népújság, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-18 / 41. szám
4 NÉPÚJSÁG Szekszárdi szerkesztő levele Egyre több levél érkezik a Szekszárdi Szemle címére, jórészt a feladott rejtvények megfejtéseivel. Ami a szerkesztő külön örömére szolgál: nemcsak szekszárdiak, hanem más települések lakói is vállalkoztak arra, hogy válaszoljanak a feltett kérdésekre. Kaptunk levelet Faddról, Kajdacs- ról, Dombóvárról, sőt - szinte hihetetlen - még a Fejér megyei Sárbogárdról is. Itt hívjuk fel ismételten olvasóink figyelmét arra, hogy rejtvényünk nem heti, hanem havi rendszerben zajlik. Azaz négy kérdésre kell helyesen megfelelnie mindenkinek ahhoz, hogy részt vegyen a hó végén esedékes sorsoláson, amelynek fődija egy ötszáz forintos könyvutalvány. S aki netalán valamelyik kérdést menet közben „kihagyta”, az se bánkódjon, hiszen a következő Szekszárdi Szemlében valameny- nyit, azaz mind a négyet megismételjük. Egyébként szerkesztőbizottságunk létszáma örvendetesen gyarapszik, ezen a héten a szerkesztővel együtt már öten jegyzik az oldalt, s további jelentkezők bemutatkozására van kilátás. Addig is várjuk leveleiket, ötleteiket, javaslataikat. SZERI ÁRPÁD A rendőrség csak áll és néz? A „Bagoly” éjjel A „Bagoly” mini ABC Szekszárd egyetlen éjjel-nappal nyitva tartó élelmiszerboltja, december eleje óta áll a vásárlók rendelkezésére, betérhet bárki a nap 24 órájában bármikor. Sajnos az utóbbi időben egyre többször zavarja hangoskodás a bolt és környékének nyugalmát.- SokszQr előfordul, hogy randalírozó elemek lepik el a kis üzletet, hangoskodnak, molesztálják eladóinkat, vevőinket - mondja el elkeseredve Rózsás István, a bolt vezetője. - Minősíthetetlen, nyomdafestéket nem tűrő hangnemben beszélnek, lopják a bolt árukészletét. Az ABC környékén is kiabálnak, szemetelnek, zavarják a környék nyugalmát, elriasztják vásárlóinkat. Próbáltuk megfékezni őket finoman, majd kissé emeltebb hangon, legvégül rendőri segítséget kértünk. Az éjszakai órákban egy eladónő és egy biztonsági őr teljesíti a vevők kéréseit. A lányok féltek, kérték, hogy mindig legyen velük valaki, ezért kellett az éjszakákra biztonsági őrt felvennünk. Az őr, aki lévén 20 éves, nem képes harcba szállni a randalírozó fiatalokkal, börtönviselt elemek rafinériáival. Ezenkívül a biztonsági őr nem is rendelkezik intézkedési jogkörrel, így tehetetlenül szemléli az atrocitásokat. Többször is riasztottuk a rendőrséget, védelmet remélve. A rendőrségi „segítség” azonban abban nyilvánult meg, hogy a rendbontók zavartalanul távozhattak, enyhén megmosolyogva bennünket, mi pedig kioktatásban részesültünk. Azt még nem firtattuk, hogy miért viselkedtek olyan elutasítóan február 8-9. éjszakáján a kihívott rendőrök a bolt dolgozóival, de a február 14-én 16.20 órakor történteket már nem tudjuk lenyelni. A jelzett időkben történtek megbotránkoztatták a vevőket és félelmet, szinte rettegést váltottak ki belőlük és eladóinkból is. Az ügyeletes járőr csak emeltebb hangomra volt hajlandó intézkedni. Kioktatott, hogy ittas személyeket ne szolgáljunk ki. Mi bolt vagyunk és kötelesek vagyunk bárkit kiszolgálni, nem tudhatjuk ki mennyit ivott, mielőtt betért hozzánk. Adófizető állampolgárok lévén elvárjuk, hogy szükség esetén védelmet kapjunk. Mivel a Gemenc Hotel szomszédságában vagyunk, a szálloda vezetőségének sem mindegy, hogy a külföldi vendégeik mit látnak a környéken. Ezúton is tisztelettel megkérem a polgármester urat, valamint a rendőr-főkapitány urat a Bagoly ABC dolgozói, vevőink, a környék lakói és a Gemenc Szálló vezetősége, vendégei nevében, hogy amennyiben mód van rá, biztosítsák számunkra a nyugodt, félelem- mentes munkavégzés lehetőségét. SÁRVÁRI Rejtett értékeink Az árvaház Az Augusz-család férfiágának utolsó képviselője, Imre, vagyonát 1886- ban Szekszárdra hagyta, részben egy múzeum létesítésére, részben pedig árvaház építésére és ellátására. Ez utóbbira az ösztönözte, hogy nem sokkal halála előtt Zarubay Ferenc, a helység utolsó postamestere indítványozta, karolják föl a tehetősebbek az árvák ügyét, közadakozásból oldják meg elhelyezési és megélhetési gondjaikat. Az Augusz-vagyon erre a legalkalmasabb volt: mintegy 400 ezer forint értékben földbirtokok, ingatlanok (köztük az Augusz-ház) és igen becses értéktárgyak szerepeltek. Az örökösök azonban - állítólagos alaki hibára hivatkozva - megtámadták a végrendeletet, évek hosszú során pereskedtek a megyeszékhellyel, mígnem 90 ezer forint jutott közcélra. Ebből kellett megvalósítani az árvaházra vonatkozó végakaratot. Az építésre, tervezésre, az árlejtési hirdetményt 1899 márciusában tették közzé, s az eredetileg megjelölt összeg alá ígérők közül kiválasztották Hája Bélát, aki március 27- ikén elnyerte a pályázatot: 10,6 százalékot szándékozván lefaragni az előirányzott 12 580 forintból. A szekszárdi közvélemény nagy felháborodására nem központi helyen, hanem az akkori városvégnek számitó Kramolinkert egy részén épült föl az emberbarát intézmény, amely jelenleg is az Árpád utca végén emlékeztet az örökhagyóra. Hája Béla ugyancsak gyors és alapos munkát végzett. Már 1899. november 19-ikén azt közölte a Tolnamegyei Közlöny: „A szekszárdi báró Augusz-árvaház teljesen elkészült és fel is szereltetett minden szükséges bútorral, sőt a vezetésére meghívott kedves testvérek is megérkeztek”. Ez utóbbiból adódott azonban a bonyodalom. Báró Augusz Imre világosan kikötötte, hogy felekezetre való tekintet nélkül neveljék az oda jutókat, s minderre közösen felügyeljen a belvárosi templom plébánosa a református lelkésszel. Az utóbbit az örökösökkel való kiegyezéskor egyszerűen törölték e tisztéről, s ezt még le is nyelte. Fellebbezett azonban azért, hogy hajtsák végre azt az eredeti kitételt, amely világosan kimondja: az intézet vezetését „egyetemet végzett, családos, ékesebb, de erélyes emberre" bízzák. (Ebbe á kategóriába sem apácák, sem szerzetesek nem fértek bele, de katolikus pap sem lehetett vezető.) Ilyen bonyodalmak után kezdte meg működését kilencven esztendeje a megyében elsőként épült árvaház. Benépesítése nem okozott különösebb gondot, a fenntartást viszont segítette, hogy Tolna vármegye, Szekszárd nagyközség és számos magánszemély ösztöndíjakat létesített. Mindehhez jött még az a több mint 70 ezer forint, amely az építés után fennmaradt s az önálló konyha, a szobák, tantermek fölszerelésére nem ment el, sőt, kellően kamatozott is. Időközben a forint helyett behozták a koronát, amely számban éppen kétszerese volt elődjének, s így az ingatlannal együtt, közel kétszázezres nagyságával a leggazdagabb alapítvány volt a megyében az árvaházé. Egy „bölcs" döntés azonban gondoskodott róla, hogy ne sokáig legyen így. Az első világháború alatt 164 700 korona hadikölcsönt jegyeztettek az intézménnyel - jócskán megsértve ezzel az örökhagyó akaratát. Ez az összeg a háború után színes papírrá változott, teljesen értékét veszítette. Ezért már a két világháború között részben a város, részben a megye tartotta fönn a hajdan oly nagy reményekkel alapított árvaházat. Ma egyik általános iskolánkhoz tartozik, amelynek új épülete szintén ezen a telken nőtt ki a földből. DR. TÖTTÖS GÁBOR Kérdésünk is kapcsolódik a fentiekhez: Melyik az az iskola, amelyhez ma tartozik az egykori báró Augusz Árvaház? Címünk: Tolnai Népújság, 7100 Szekszárd, Liszt tér 3. A borítékra kérjük Írják rá: Szekszárdi Szemle. Az egykori árvaház FOTÓ: ÓTÓS RÉKA Azt beszélik, hogy... A Csörge-tó rendbe hozható! A szekszárdi polgárok közül mindenki ismeri a Csörge-tó nevét. Azt is sokan tudják, hogy valaha milyen pezsgő élet vette körül ezt a csöppnyi tavat. Később a meder kiszáradt, majd feltöltötték, most elhanyagolt állapotban, parlagon hever. Két vállalkozó kedvű szekszárdi fiatal, Kuthy Elek és Vörös Károly azonban a tó rendbehozatalát tervezi.- Jártunk a polgármester úrnál is, aki áldását adta az ötletre - mondták a fiatalemberek. Szeretnénk feltölteni a medret vízzel, a régi állapotokat visszaállítani. A vízműnél is tárgyaltunk, s amennyiben a tó alját szigeteljük, ivóvizet biztosítanak a feltöltéshez, mivel régebben a Sió egészségtelen vizét vezették ide. A rendezés megkezdéséhez már csak egy székes- fehérvári engedély szükséges. Létesülhetne itt egy szabadidőközpont, lenne több sportpálya, büfé, később étterem. Felkerestük a vadásztársaságot is, szeretnénk a kihalóban lévő madarakat idetelepíteni. Családok számára is kiváló pihenőhelyet lehetne létesíteni. Egyébként keresünk olyan segítőkész társakat és támogatókat, akik régebben már foglalkoztak a tóval és szívesen segítenének a rendbetételénél.-sjSzemle Látogatóban 1991. február 1) A képviselő jegyzőnél Vagy a jegyző képviselőnél? Csányi László maga is jót nevet amikor elmeséljük, hogy útközben hozzá, nem tudtuk eldönteni a fenti kérdést. A választ azután közösen találtuk ki, hisz ez a bemutatkozó kis beszélgetés inkább szól a szekszárdi képviselő-testületi tagról, mint a mőcsényi jegyzőről. Vagy ki tudja! Csányi László Béri Balogh Ádám utcai lakásában a beszélgetés előtt maga főzte kávéval kínál bennünket, némi önkritikával hozzátéve, „ha a feleségem látná, biztos rám szólna, hogy hol a tálca”. Azután rögtön befészkeli magát kedvenc helyére, az állólámpa alatti fotelba, ahol mint mesélte, egy jó könyv mellett szokott a világról megfeledkezni. Most viszont nem feledkezik meg a világról, csak a hozzá intézett kérdésekről időnként, mert bizony hiába próbálom magánéletéről, hobbijairól faggatni, következetesen, azonnal és megállíthatatlanul a munkájáról, vállalt illetve választott tisztségének nehézségeiről beszél.-•«- Kilenc hónapja vagyok Mő- csény községben jegyző. Megtiszteltetés volt számomra az a szeretet, amellyel megválasztottak és amit azóta is érzek, a lakosság részéről. Óriási jelentősége van munkám eredményességében a lakossággal való közvetlen kapcsolatnak, valamint annak, hogy Sikabonyi Miklós polgármesterben (aki a helyi téesz elnöke) olyan vezetőtársra találtam, akivel egy nyelven beszélünk.- Az önkormányzati munkában jelenleg a képviselő-testületek a végeláthatatlan ülésezések szükségszerű korszakát élik. Ön két helyen is ezt teszi, mint mőcsényi jegyző, és mint szekszárdi képviselő. Hogy lehet ezt idővel és bocsánat a szóért, fenékkel bírni? Fel tudja-e használni az egyik helyen szerzett tapasztalatokat a másik ülésen?- Amíg Mőcsényben a döntéseket kell előkészítenem,addig mint szekszárdi képviselő-testületi tagnak magában a döntésben kell részt vennem. Természetesen ez két különböző dolog, viszont mindkét helyen kamatoztathatom államigazgatási ismereteimet és tapasztalataimat „Az olvasást illetően mindenevő vagyok" FOTÓ: ÖTÖS REK/- Mit szólt a család, hogy egy „rendes” nyolcórás munkahelyről, hisz előző munkahelyén, a volt megyei tanács nyomdájának vezetőjeként nemigen kellett ülésekre járnia, egyszerre olyan munkahelyre került, ahol nincs munkaidő kezdete és vége, sőt ezt „tetézte" még az, hogy képviselővé választották.- Gyermekeink felnőttek. Már dsak hétvégeken vannak idehaza. A fiam Pécsett a Kodály-gimná- ziumban tanul, a lányom pedig elsőéves egyetemi hallgató Szegeden. A feleségemnek kellett sajnos megbarátkoznia a gondolattal, hogy sokkal kevesebbet vagyok idehaza, hisz azelőtt bizony itthonülő voltam.- Igaz, hogy kicsit távolinak tűnik, hisz odakünn nagy pelyhek- ben hull a hó, mégis talán felüdülést jelent a gondolat.is, hogy ezt a hosszú és sok munkával eltöltött időszakot hogy kívánja majd kipihenni, ha itt lesz a szabadság ideje?- Hosszú évek óta ugyanott és ugyanúgy, ugyanazokkal az emberekkel töltjük a szabadságunkat. Együtt a gyerekekkel két hét Dombodban. Ebbe a laza semmittevésbe minden évben „belelopok” egy- egy régen olvasott kedvenc könyvet, ettől lesz teljes számomra az üdülés.- Azt hiszem, szinte felesleges megkérdeznem, hisz körülnézve e lakásban csak a plafonon nem látok könyveket, mi a hobbija, kedvenc időtöltése?- Jól gondolja! A könyv, az olvasás. Az olvasást illetően mindenevő vagyok. A művészeti ága) mindegyikéről imádok olvasni Mindig az a kedvencem, amit éppen a kezemben tartok. Az az igazság, hogy nagy örömömre a könyveim nagy részét már a gyerekeim „átmentették” saját szobájukba. Hát akkor bizony lehet, hogy mégis voltak a plafonon is könyvek Amíg ezen elmélázom, Csány László rágyújt, a sokadik cigarettájára, és miután óvatlanul abbahagyom a személyes dolgai iránt kérdezösködést, máris a következőket mondja:- Mint képviselő, a legnagyobt bánatom, amikor látom, hogy lebontásra kerül egy-egy Szekszárc jellegzetességét őrző épület. Néhs alig bírom ki, hogy ne könnyezzem meg, hisz fiatalságom, diákéveim tanúi voltak ők. Elmerengve néz cigarettájánál« füstjébe. Szokatlan nála ez a szótlanság. Talán megjelent szeme előtt a bazársor, a sétakert?- Pedig milyen szép is volt a korzó - válaszol a csak gondolatban feltett kérdésemre. SAS ERZSÉBET Különvélemény Marad-e díszpolgár Szabópál Antal és K. Papp József? Mostanában az olyan látszólag ártatlan téma, mint például a dísz- polgárság kérdése is indulatokat kavar. Kocsis Imre Antal polgár- mester nemrég azt nyilatkozta, hogy kérdésessé válhat Szabópál Antal és K. Papp József 1986-ban szerzett szekszárdi diszpolgársá- ga. Mi a véleménye minderről? - kérdeztük Szabópál Antalt, a volt megyei tanács egykori elnökét.- Tudomásom szerint ezt a címet nem a viselt funkcióm után, hanem a végzett tevékenységem alapján kaptam. Úgy érzem, rászolgáltam erre az elismerésre. Itt születtem Szekszárdon, mindig és mindenhol szívemen viseltem a város sorsát. Sokat tettem érte, segítettem az iparosodását, megszüntettük a munkanélküliséget. A történelem majd el fogja dönteni, hogy ki alkotott többet, vagy egyáltalán ki alkotott, és helyére fogja tenni ezeket a dolgokat. K. Papp József, az MSZMP megyei bizottságának volt első titkára kérdésünkre csak annyit mondott, hogy nem kíván ez ügyben részletesen nyilatkozni. ítélje meg a közvélemény, hogy helyes-e az ilyen döntés. SÁRVÁRI JÁNOS Egy hivatal. Ahol mindenki igent mond! A fenti hivatalt lehet szeretni, esetleg gyűlölni, egy dolgot azonban nem tehet az ember: azt hogy kikerüli. Életünkben legalább kétszer egész biztos „megfordulunk” itt, méghozzá „önhibánkon” kívül, amikor születésünket és halálesetünket bejegyzik. A többi „látogatásunk” már önként vállalt. Gondolok itt elsősorban házasságkötésünkre (ebben az ügyben esetleg többször is) és a többi, személyi adatainkat érintő ügyekre. Úgymint névváltoztatások - van belőlük többfajta, válás bejegyzésre, állampolgársági, hagyatéki ügyekre, és a többi és a többi... Mindenki számára igen fontos ezeknek az ügyeknek az intézése, hisz nemcsak személyi adatainkat érintik, hanem sok esetben egész életünket befolyásoló események-színtere is a hivatal. Most kezdődő sorozatunkban bepillantást engedünk a kedves olvasóknak (persze csak annyira, amennyire a titoktartás engedi) ennek a hivatalnak az életébe, mégpedig úgy, hogy az segítségére is legyen ügyeik intézésében. Miután ez az oldal a szekszárdiaké, így elsősorban a tájékoztatás is a szekszárdi állampolgároknak szól, azt viszont mindenképpen hozzá kell tenni, hogy a szekszárdi anyakönyvi hivatal - mivel a megyei kórházban történik a születések és a halálesetek zöme, itt történik azok anyakönyvezése is - a megye valamennyi lakosának a hivatala, így reméljük, segítségére lehetünk valamennyi olvasónknak, annál is inkább, mert a jogszabályok mindenütt egyformán érvényesek. (Valamint az igenek is.) A következő számunkban, a sorozat első részében a születések anyakönyvvezetéséről, az „apa nélkül” született gyerekek családi jogállásának rendezéséről, a gyermek utónevének megválasztásáról esik majd szó. Kérjük a kedves olvasókat, ha kérdésük van a fenti témakörben, azt a szerkesztőségbe csütörtökig juttassák el. Ne feledjék a jeligét: „Ahol mindenki igent mond.”- sas Híres szekszárdiak Schwartzer Alajos Testvéréről, a híres gyógypedagógusról már megemlékeztünk. A maga szakmájában nem volt kisebb a szintén Szekszárdon 1796-ban született borkereskedő sem. Apjától tanulta a borkezelés tudományát. Ő is Bécsben tanult, majd kis borüzletet nyitott. Mindent megtanult a borokról, amit lehetett. Amikor az üzlete fellendült, hatalmas mintapincészetet épített ki, a legjobb francia és Rajna- vidéki pincemestereket alkalmazta. Megvizsgáltatta a magyar borokat is. így sikerült elfogadtatnia a hazai borfajtákat - köztük a szekszárdit - és tekintélyt szerezni nekik a borpiacon. Beutazta a fél világot. Amerikában saját borraljtárt telepített és onnan szállított a távolabbi országokba. Ő kezdeményezte a Bécs-Pesti Borkereskedelmi Társulat megalapítását. Schwartzer Alajos a monarchia legelismertebb bor- kereskedője lett. Szülővárosával a Szekszárdi Bortársaságon keresztül maradt kapcsolata. Bécsből irányított kereskedését a fia folytatta.
