Tolnai Népújság, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-16 / 40. szám
Schubert Évával, születésnap után 10 KÉPÚJSÁG ______________________ E gy nem régi szombat reggel a Napra-forgó című tv-műsor egyik vezetője Schubert Éva volt. Szerencsés választás! A színésznőt érzékenysége és műveltsége, humora és életközelisége valósággal predesztinálja az ilyenfajta munkára. Schubert Éva, amikor beszélgetünk, megkérdi tőlem: hallottam-e azt a rádióműsort január elején, amely róla szólt? Nem, sajnos nem hallottam, ö is sajnálja, abban minden lényeges dologról szó esett, ami az élete, hiszen születésnapi adás volt. (Hölgyeknél, régi szabály, nem illik megmondai az évszámot, de Schubert Éva vállalja, elébe megy a kérdésnek, igen, ami a születésnapokat illeti, ez volt a hatvanadik). És a műsort követően sok telefont, még több levelet kapott, egy egyetemi tanár még latin könyvet is küldötta művésznőnek, annyira tetszett neki, hogy - mint ez az adásból kiderült - Éva nemcsak tanult latint a gimnáziumban, de meg is tanulta és szereti is a nyelvet. Sok évtizedenyi vigszínházi tagság után utolsó „aktiv” éveit a Vidám Színpadon töltötte, onnan ment öt évvel ezelőtt nyugdíjba. Nem küldték, ment, fájdalom és szomorúság nélkül, mert sok mindennel nem tudott egyetérteni, ami a Révay utcában történt, mert egyik-másik produkció - köztük olyanok is, amelyekben szerepet osztottak rá - alatta maradt annak az ízlésmércének, amelyet vállalni akar és tud. Elvben tehát ráér Schubert Éva öt esztendeje, hiszen nyugdíjas, miért ne vállalhatna hát műsorvezetést a tv-ben, ha felkérik rá? A valóság azonban másképp fest, alaposan át kell böngésznie a naptárát minden újabb felkérésnél, jut-e még hely rá, tud-e még időt szorítani-annyi az elfoglaltsága. Ha valaki, hát Schubert Éva bizonyosan nem az az alkat, akinél a nyugdíj nyugalmat is jelent. Most mindenesetre több időt tud szentelni, mint valaha, annak a tevékenységének, amit rendkívül szeret, mert érzi, tudja, hogy tökéletesen rászabott: a pedagógiának.- Három helyen tanítok- mondja a művésznő -, legrégebben a Zeneművészeti Főiskolán, mégpedig szinészmesterséget az énekeseknek. Előttem Fodor Tamás, a szolnoki Szigligeti Színház főrendezője (aki jelenleg országgyűlési képviselő is) látta el ezt a feladatot, őt megelőzően a feledhetetlen (bár tartok tőle, hogy sokak által máris méltatlanul elfeledett) Egri István. Nagyon szeretem ezt a munkát, már csak azért is, mert legalább úgy szeretem a zenét, mint a növendékeim. Ugyancsak a muzsikával függ össze másik tanítási területem: a Rock Színház stúdiós növendékeit is tanítom, 16-17 éves lányokat, fiúkat, akik még nem is statisztálnak, csak ezután lépnek majd színpadra. A harmadik hely pedig, ahol tanítok, magániskola, Gór Nagy Mária Színitanodája, amely ugyancsak jó néhány éve működik már. Nemrégiben színészként is felfedezett egy új terrénumot. Minthogy több nyelven beszél - németül például kitűnően -, a szekszárdi Német Színház is időről időre felkéri szereplésre. Nem minden rendező tud játszani, és nem minden színész tud rendezni, ám olykor együtt van a kettő. Schubert Évának olyan az alkata, egész egyénisége, hogy előbb- utóbb találkoznia kellett azzal - a rendezéssel - is, amit úgy szoktak megfogalmazni, hogy a színész a szerepét játssza, a rendező az egész darabot. 1991. február 16. Berényi Gábor, régi, kedves pályatársa, a budapesti Játékszín igazgatója kérdezte meg először Schubert Évát: volna-e kedve rendezni? Természetesen igennel válaszolt, és azután már csak meg kellett beszélni, hogy mi lesz a bemutatkozó rendezése. Heltai Jenő bűbájos mesejátékában, a Szépek szépé ben állapodtak meg, és külön öröm volt a rendezőnő számára, hogya díszleteket és jelmezeket a saját - képzőművészeti főiskolát végzett - leánya, Verebes Dorka (foglalkozására nézve: festő-restaurátor) tervezte. Azóta Schubert Éva túl van már a második rendezésén, ez ismét egy tüneményes Heltai Jenő-játék volt, talán a legszebb mind közül, A néma levente. Schubert Évának nem volt köny- nyű ifjúsága. A felszabadulás után (igaztalan) politikai üldöztetésben volt része a családnak, ennek egyebek közt elszegényedés is volt a következménye. Abba kellett hagyni a zongoratanulást. Az egyetemre - latin-francia-művé- szettörténet szakra jelentkezett - politikai okokból nem vették fel. Később a pályán is érték csalódások, sok neki való szerep elment mellette. Mégis boldog, kiegyensúlyozott lény, ez sugárzik belőle: ezért jó tanárnak is, színésznek is, rendezőnek is. BARABÁS TAMÁS írás közben (A hűség csapdája.) Kázmér véletlenül bukkan fel, nem Is őt, inkább busa bajuszát látom a tömegben, az alkalmi összejövetelen, az idegen városban. Évek óta nem hallottam róla, levelet sem váltottunk, arra sem emlékszem, mikor találkoztunk utoljára. Mosta feje fölött integet, mozdulata talán azt jelzi, hogy szeretne velem beszélni, de már el is tűnik, az egész olyan, mintha mozgóképen mutatták volna. Csak a szünetben találkozunk újra, ezúttal az illemhelyen, fehér csempékre rajzolódó árnyékok között. A villanyos kézszárító előtt áll, szétvetett lábakkal, forgatja a kezét a meleg légáramban. Amikor megpillant, hirtelen felém fordul, s úgy mondja, mintha kavicsokat ejtene a kőpadlóra:- Elhagyott a feleségem. Meghökkenve nézek rá, mert szavaiban vádat is érzek, mintha bármi részem lehetne benne, s zavar a hely és alkalom is, ha már annyira fontosnak tartja, máshol kellene elmondania. Nem tudom, mit kell ilyenkor válaszolni. Mondjam azt, sebaj, öregem, annyi nő van, találsz nála különbet, vagy sajnálkozzam a sors kegyetlenségén, az asszonyok hűtlenségén? Bután állok előtte, ő pedig türelmetlenül várja, hogy szóljak végre, ha máshol nincs rá alkalmunk, hát az illemhely védettségében. Bódultán nézem, tehetetlenül, úgy érzem, mintha tévedésből idegen lakásba nyitottam volna be. Pedig mindez természetes, nem is történhetett másként. Kázmér szenved, zaklatottan, álmatlan éjszakákon át, megcsalatva, s hiába töpreng, nem tudja megérteni, nem is lehet, hogy a szeretett nő, akinek lába elé szívesen szórna virágot, miért árulta el hűségét. Megszökött egy facér zenésszel vagy kéjsóvár műrepülővel; oly mindegy. A tragédia is megteremti a maga gravitációs terét, ezért kell elmondania, mindenkinek, természetesen nekem is, még akkor is, ha csak az illemhely ad hozzá keretet. Mert őt árulta el a csapodár asszony, pedig már arra készült, hogy gyászjelentésén a legjobb férjnek mondják. Kázmér meg tudna bocsátani, szívesen visszafogadná a hűtlent, de ez sem olyan egyszerű, mert a bűnös feleség nem tart igényt bocsánatára. A szeretet csődje, a hűség csapdája, időnként nagylelkűnek gondolt bocsánatunk sem kell senkinek, s Kázmérnak is csak annyi marad, hogy megaláztatása gyászát öltse magára. Mást is kérdezhetünk. Mi a nagyobb tragédia, ha minket nem szeretnek, vagy mi vagyunk alkalmatlanok a szeretetre? A hűtlenség ősi vígjátéki téma, a felszarvazott férj akkor is komikus figura, ha csak képzeli, hogy megcsalták, mintMoliére vígjátékában a cocu imaginaire, aki igazi tragédiát él át, miközben mindenki rajta nevet. A zsarnok is azt akarja, hogy szeressék. Felvonulással, ütemes jelszavakkal, napi hűségnyilatkozatokkal, bizonyságként Ceausescunak egy söprűnyél méretű jogart is átadtak, amint láthattuk. A zsarnok ádázul figyeli, hogy szeretjük-e? Aki nem lép egyszerre, vagy lemarad a tapsban, gyanús, az ilyen alak mindenre képes, legjobb időben felakasztani. A zsarnok, akiben egy vérmedve kegyetlensége lakozik, bármily meghökkentő is, nem tud meglenni szeretet nélkül, legalább egy rossz színes nyomattal ott akar lenni a közhivatalokban, magánlakásokban, legszívesebben a hitvesi ágy felett, de az utcasarokra is kiáll, mert úgy érzi, mindig és mindenütt jelen kell lennie. Mérnem duruzsol a villamos kézszáritó, Kázmér a padlatot nézi, ahol az imént szavai koppantak. Még mindig válaszomra vár, az együttérzés jótékony szavait szeretné hallani, melyek őt dicsérik, hűségét, megértését. Kázmér valóban jó ember, de ez a jóság csak akkor mérhető, ha mellette ott van a hűtlen feleség árulása. Szívesen elképzelem otthoni foglalatosságai közepette, megfőzi a teát, megterít, s gyengéden azt mondja, gyere Gizuskám, itt a reggeli, sajtot is vettem, de hozhatok lekvárt is, abból, amit mamuska főzött be nekünk. Gizuska hálóingben ül azasztalnál, vajat ken a kenyérre és vesz a sajtból, de lekvárt nem kér. Aztán egy reggel idegesen felugrik, nem kell sajt, semmi nem kell, csak az a facér zenész, s néhány órával később csomagol és bevágja az ajtót. Kázmér pedig még mindig ott áll a terített asztal előtt, s azon töpreng, illik-e ilyenkor reggelizni. Minden sejtjében átéli a tragédiát, de ez csak akkor válik teljessé, ha elmondja, közhírré teszi, tudja meg mindenki, én is, legalább itt, az idegen város illemhelyén, hogy milyen sérelem érte. Egyre jobban úgy érzi, illik hozzá ez a tragikus szerep. Vesztesége porig alázza. Reggelenként még mindig kettőjüknek főz teát, meg is terít, mert reménykedik, hogy egyszer csak betoppan Gizuska s mindketten úgy csinálnak, mintha mi sem történt volna. Éjszakánként tehetetlenül ül az ágy szélén, komoran cigarettázik, mint aki nem tehet egyebet, s közben elégedetten gondol arra, hogy mindenki vele érez, hűsége felül tudott emelkedni hálátlanságon és ledérségen. Igaza is van, a maga módján hős, annak minden hiábavalóságával. Ezt kellene megmondanom neki, de körülöttünk jönnek-mennek, a kézszárító is folyvástduruzsol. Egyelőre nem gondol arra, hogy majd fordul élete színpada, összeakad egy másik nővel és minden kezdődik elölről. CSÁNYI LÁSZLÓ I. Országos Groteszk Pályázat Kaposvár Groteszk Egy katalógus margójáról Szerencsére a világ azért nem áll Jónás a festő Három grafika a kiállításról, melyek a Simontornyán élő Könyv István János alkotásai „Halad a nyelv, akárhogy nyúzzuk”. (Arany János) Manager és baby sitter i nÁKArui f'/xrrnl I 11 /-\ mAr ín\/ ló-fii iL „Minden élőlény között csak az ember tudja előre, hogy meg fog halni, mégis egyedül az ember tud nevetni. Megnevettetni az embert annyi, mint elterelni a figyelmét a halálról." Chaplin * S persze sok minden másról, hasonló jelenségekről. Magányról és betegségről, fokozódó elidegenedésről, szegénységről és társadalmi válságfolyamatokról. Ne menjünk tovább: helyben vagyunk. Az utóbbi időszak magyar valóságát, ugyanis nem tudjuk kikerülni. Benn vagyunk. Egyrészt privatizációt jogállamiságot és demokráciát emlegetünk, másfelől meg szaporodnak a sztrájkok, a munkanélküliek és a bénító áremelkedések. Voltaképpen örülnünk kellene a ránk köszöntő szabadságnak ám nem vagyunk képesek erre. Alig tudunk már nevetni. Mintha valami átkos kedélybetegségben szenvednénk Hurrá haladunk meg körülöttünk Cervantes Sanchója is azt mondja gazdájának: „Uram, igaz, a szomjúság embernek való, nem állatnak de ha az ember túlságosan nekibúsul, olyan lesz, mintáz állat” Természetes, hogy a televízióból továbbra sem hiányoznak a mulattató műsorok Ahogyan a Nemzeti Galériában is nemrég rendezték meg a nemzetközi karikatúrakiállítást És most itt van a kaposváriak példája. Akika mostani bemutatóval indulóan, hosszabb távú fórumot akarnak teremteni a hazai képzőművészet komikus és groteszk tendenciáinak. E rendezvénytípussal csaknem teljessé válik hazai kiállításaink rendszere. Köztudott hogy a táblaképeknek, a kisplasztikáknak és a grafikáknak önálló seregszemléje van egy-egy városunkban. Sőt a karikatúra otthonra talált Nyíregyházán. Igaza mostani bemutató korántsem a műfaji azonosságot veszi alapul, hanem a szemléleti rokonságot. Vagyis ironikus, humoros, groteszk látásmódot: egyszóval a komikum jelenlétét. Ennek a kiállításnak ebben áll az egyedisége, eredetisége. Persze nem véletlen, hogy a Somogy Megyei Művelődési Központmunkatársainak választása pontosan az ironikus, vidám hangnemre esett Elvégre a jókedvű farsangi mulatozásnak évszázados hagyománya van e vidéken. Ki ne ismerné Csokonai nagyhírű Dorottyáját? Miként az is nyilvánvaló: e komikus hangvételű bemutató is eleven, szerves része lesz a farsangi ünnepségeknek. Más kérdés, hogy a kiállítás változatos és sokszínű anyaga sem képes túlságosan elröpíteni bennünket a lehangoló valóság képleteiről. Csak éppen fonák, ironikus szemüvegen át látjuk az eseményeket Hiszen a művészek jó része is szemlátomást a politika, a rendszerváltás bűvkörében dolgozik. Ennek köszönhető, hogy egészében amolyan csúfon- dáros, rojtos szegélyű körképet kapunk hazai viszonyainkról. Ahol már azt sem tudjuk biztosan:kik is az igazi ragadozók? Van aki az állatokkal szemben inkább az emberekre voksol. Máshol meg a diktatórikus hatalom kaméleoni természetével szembesülünk, amely lent és fent is eltorzítja az emberi kapcsolatokat Annál inkább, mivel a következő alkotás már a társadalmi kommunikáció értelmét hatékonyságát is kérdőre vonja. Ha ezt nevezzük a szabadság birodalmának, akkor pontosítanunk kell a megnevezést. Mert a kiállítás összképe valójában a kiüresedett szabadságról tudósit bennünket. Egy indulófélben lévő országos kiállításról persze ne várjon csodákat a néző. Különösen egy válságos, bizonytalanságokkal teli gazdasági és kulturális időszakban. Pedig a mostani fórum szerencsés alkalmat kí- nálhata szakmai orientációra. Már csak azért is, mert a rangosabb, színvonalasabb alkotások is szép számmal megtalálhatók az itteni termekben. A szakmai zsűri mindenesetre már kiválasztotta a legjobb, díjazásra érdemes alkotásokat. De vajon mi lesz a véleménye a nagyérdemű publikumnak? A kiállítás megtekinthető a Somogy Megyei Múzeumban, Kaposvár, Fő u. 10.1991. február 2.-március 31-ig. Vannak szavak, amelyeknek úgy látszik, attól van varázsuk, hogy külföldiek. Ha már magyarrá válásuk első lépését megtették, tehát magyarosabb írással kerülnek elénk, akkor oda a csoda, ha pedig lefordítjukőket, még az is kiderül, ismerjük őket, s így sem többet, sem jobban nem fejeznek ki már jól ismert szavainknál. Részben ilyen a címben idézett két kifejezés is. Azért csak részben, mert a menedzsert ebben az átírásos formában már meglehetősen el koptatták, a baby sittért pedig akkor semmisítenék meg, ha lefordítanák. Általános szabály, hogy ha valamelyik idegen szónak van magyar átírása, akkor azt kell használnunk. Ma már alig jutna eszébe valakinek, hogy reneszánsz helyett azt írja renaissance, vagy éppen lumberjacket emlegessen dzseki, azazfélkabát, kiskabát helyett. (Azon persze el lehet gondolkodni, hogy nálunk ez a kiskabát más formájú, nem gombos, hanem általában cipzáras.) A menedzsernek sok esetben azért van jelentősége, mert több magyar megfelelőinél: nem egyszerűen vezető, szervező, akinek ez a foglalkozása, hanem az Idegen szavak szótára szerint ’előadóművészek vagy sportolók szerepléseit szervező üzletember’, illetve még ’versenyistálló vezetője’. Ki-ki a saját ízlése szerint eldöntheti, hogy amikor ezt a szót hallja, olvassa, éppen melyiket kívánja megérteni számos jelentése közül. Ez, ha nem is szerencsés, egyre inkább így alakul nyelvünkben. Mindez együttesen sem ok arra, hogy visszacsempésszük e szó idegen írásmódját, ahogy azt a Népszabadság tette február másodiki számában. A hirdető dán cég (Time Manager International) neve helyesen szerepel változtatás nélkül, sőt később a menedzserkultúra kifejezés is helyes az átírt formában. Ám amikor néhány sorral lejjebb már így látjuk viszont „manager-képzésben” az helytelen. Ugyanitt azt ígérik, hogy az előadást „a dán cég előadója tartja angolul, magyar konszekutív tolmácsolással”. Konszekutív: ugye, milyen sejtelmesen csábos szó! Felütve az előbb már említett szótárt, azt találom benne jelentésül: ’egymás után kővetkező’, gondolom ez magyarul folyamatosértelemmel bír, esetleg azonnali vagy divatosabb szóval élve szinkron fordítást jelent. Ha így van, akkor vajon mi szükség volt arra a módfelett előkelő idegen szóra? Ez már örök titok marad. Éppen úgy, mint a Magyar Nemzetben megjelent felhívás szövegének homályosítása. „Akar Ön Nyugaton házvezetőnő vagy babys/fíerlenni?" - kérdezte a január 24-iki számban a telefonnal jelölt hirdető. Mit tudom én! - válaszol a legtöbb magyar hölgy, még a szóba jöhetők közül is. Ha például azt írták volna, hogy dajka, bizonyosan súlyosan megszegnék az előkelősködés szabályait, ha így van, Írják azt, ami újabb angol szótárakban szerepel: gyermekőrző, -felügyelő, pótmama Igaz, ez nem elegáns, de legalább a nyugati országok többségében le lehet fordítani, mert ott persze nem használják a baby sittért. Ugyancsak e fenti újság kérte beszédes címében az Új stílust az Országgyűléstől november tizedikén. Ebben Szerepeltek a következő mondatok: (a lakosságot) „megnyugtatná, ha látná, hogy menedzselik a válságot” „Ha a szakszerűség hatja át az Országgyűlés imázsa ismét megszépül” „az ifjú képviselőknek van annyi muníciójuk, hogy kapásból tudjanak reagálni”. Új stílust? Új stílust? Igen, de ha lehet ne ilyet! DR. TÖTTÖS GÁBOR K.I. J. Bábel tornya
