Tolnai Népújság, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-16 / 40. szám
1991. február 16. NÉPÚJSÁG 9 Afrikában Széchenyivel, Gemencben Kádárral vadászott Böröczky Kornél szögre akasztja a puskát? Három vadgazdaság - három világrekord Az országot akkor, 1960-ban Tanganyikának hívták. A kikötővárost, ahová a hajó érkezett, Mom- basának. A hajóból, a többi utas között öt magyar férfi is kiszállt: dr. Dénes István az expedíció vezetője, Széchenyi Zsigmond a neves vadász, dr. Szunyoghy János az ismert biológus, Schuller Imre operatőr, és a legfiatalabb tag: Böröczky Kornél. Azért érkeztek Afrikába, hogy pótolják ami elpusztult. (Az ’56-os események közepette találatot kapott Budapesten a Nemzeti Múzeum és leégett a kelet-afrikai Kit- tenberger-gyűjtemény.) Az expedíció célja az volt, hogy egyrészt: egy hím és egy nőstény példányt ejtsenek a kilövésre engedélyezett fajokból, másrészt: vegyék filmre a harmadik kontinens flóráját és faunáját. Böröczky Kornél, aki ma a Ge- menci Állami Erdő- és Vadgazdaság igazgatóhelyettese, élete egyik legcsodásabb időszakának tartja az Afrikában töltött 6 hónapot.- A lovasberényi gazdaságot vezettem akkor, mikor beválogattak az expedícióba. Kádár János indulás előtt összehívott bennünket. Sikereket kívánt, majd Széchenyihez fordult: „Széchenyi úr! Ha úgy érzi, hogy külföldön esetleg jobb lenne, lehetővé tesszük önnek, hogy legálisan kinn maradjon.” „Köszönöm Kádár úr - hangzott a felelet -, én magyarnak születtem, magyar vagyok és itt is akarok meghalni.” Afrika sokat változott Széchenyi korábbi gyalogos szafarijai óta. Most - 1960-ban - már terepjárókkal közlekedtek az expedíció tagjai. Mindegyikük mellé beoszEgy oldal az afrikai emlékek albumából fotó: ótós Réka tottak egy-egy „fehér vadászt", egy-egy bennszülött nyomkeresőt, egy-egy fegyverhordozót és egy- egy vízhordót. De helybeli színes bőrűek szolgálták a vendégek viszonylagos kényelmét a táborban is: ők tartották tisztán a sátrakat, ők végezték a konyhai munkát, melegítették a fürdővizet stb...- A bennszülötteket - emlékszik vissza Böröczky Kornél - még nem tette tönkre a civilizáció. Fantasztikus látásuk, fantasztikus szaglásuk volt. Egyszer Zsiga bácsival (hadd nevezzem így!) és kísérőinkkel egy 130-150 darabból álló elefántcsapat közepén találtuk magunkat. Békésen legelésztek a lombok között. Egy ekkora csordával nincs mit kezdeni, az ember ilyenkor nem lő, hanem megpróbál úgy távozni, hogy ne vegyék észre. A nyomkereső vezetett bennünket, állandóan figyelve a szélirányt, és lépésről lépésre elhagytuk a körzetet Eltartott vagy 45 percig, míg megtettük a legkritikusabb száz métert. De akkor meg nem tudtuk, hol hagytuk a terepjárót. Elkeveredtünk. A bennszülött körülnézett, jobbra-balra, fel az égre, s azt mondta: „Ebben az irányban”. S valóban: másfél órás kemény gyaloglás után kiértünk a kocsihoz. Az öttagú expedíció legfiatalabb tagja volt Böröczky Kornél. Ő számított titkárnak, beszélgetőpartnernek, elsősegélynyújtónak, ö kezelte a pénzügyeket, a gyógyszereket. Széchenyi, aki már nem volt fiatal ember, és a nehéz meleg napok utáni éjszakákon nem bírt elaludni, át-áthívta a sátrába ifjú útitársát egy kis disputára. Ilyenkor indiai, afrikai, alaszkai vadászatairól mesélt.- Zsiga bácsi nem volt egy habzsoló puskás. Ha elhívott, hogy tartsak vele, meglepetésemre olyan vadat is átadott nekem elejtésre, amire csak neki szólt az engedélye. A nevére lőhettem. Egy csodálatos elbeszélő képességű, tapasztalatait szívesen átadó embert ismertem meg benne. Körülbelül 100-120 vadat ejtettek. (Ezek zöme ma a Nemzeti Múzeumban látható.) A terítékre került trófeák és bőrök hazaszállíttatása Böröczky Kornél feladata volt. S munkáját befejezve vett búcsút a felejthetetlen Afrikától. Itthon, 1964-ben Lovasberényből a gyulaji gazdagság élére került, majd 74-ben Gemencbe.- Mindenütt jó elődeim voltak. Olyan állományt hagytak hátra, amivel lehetett dolgozni. De az, hogy az önálló vadgazdaságok megszűntek, s helyettük erdő- és vadgazdaságok születtek, nem vált a vad és a vadászat hasznára. Azt, hogy az erdészeti ágazat számított fontosabbnak, bizonyos szempontból elfogadom. De sajnos az igazgatói döntések sok kemény problémát okoztak helyettesének, a vadgazdának, akinek felelősséget kellett vállalnia a vadásztatásokért Vadásztatások pedig Gemencben, az elit paradicsomában gyakran voltak. A magyar vezetők közül 68-an kerültek a „bűvös körön” belülre, 68 kiváltságos vehetett részt az itteni vadászatokon: kormánytagok, politikai bizottsági tagok, megyei első titkárok. Jogosult volt még a belépésre 122 nagykövetünk, a külföldiek közül pedig a kormány meghi- vottai, a nálunk tartózkodó diplomaták és a „fizetővendég” nyugati állampolgárok.- A vadásztatási igények nőttek, a feltételek viszont egyre kedvezőtlenebbül alakultak. A vad az erdőbe szorult élettere csökkent ugyanis mindent el kellett követni, hogy mezőgazdasági területekre ne kerülhessen. A gépek alkalmazásával az erdőtelepítés a hagyományostól eltérővé vált. Ezzel párhuzamosan a lágyszárú aljnövényzet csökkent és egysíkúvá vált. Csak a fűfélék maradtak, s ezzel a vad táplálékszerzési bázisa is kényszerű módon változott. Aminek következtében a terület eredeti vadállományának 40 százaléka eltűnt Jobbító elképzeléseit már nem viheti keresztül Böröczky Kornél, mert március elsejével nyugdíjba megy. Akkora gazdálkodási változások várhatók a közeljövőben, amiket véBöröczky Kornél gigcsinálni ö már nem tud. Az egy életen át használt puskát viszont nem akasztja szögre.- Abbahagyni nem fogom. Több mint 30 évet dolgoztam ebben a szakmában. Sőt, első vadászélményemet hatévesen szereztem, mikor anyám kakasát lelőttem a baromfiudvarban! Folytatom tehát a vadászattal kapcsolatos ténykedések egy részét. És szeretnék hosszabb időt szentelni emlékeim rendezésére is. Sokakkal találkoztam, sokakról van mesélnivalóm. Kádár János például minden évben megjelent bőgősen, disznóhajtáson, fácánvadászaton. Igen nyugodt puskás volt. Rendkívül jól vezethető vendég. Olyan, aki soha nem engedte magát kizökkenteni a saját tempójából, és mindig tudta hova lö. A magyar vadgazdálkodás nemzetközi tekintélyén nehogy csorba essen! Ez Böröczky Kornél legfőbb vágya, a jövőt illetően. Ha egy rossz vadászati törvény születne, az állomány könnyen veszélybe kerülhetne, kipusztulhatna, mert a földtulajdonosokat az vezérelné, hogy a területükön kószáló vad ne okozzon kárt. A színvonal csökkenne, minőségi visszaesés következne be, ami elijesztené a külföldi érdeklődőket is.- A jövő alakítása már mások kezében van, de a múltban egynéhány fontos dolgot én is tettem a magyar vadállományért. Ez egy olyan foglalkozás, amiben valakinek a képességeit állandóan bizonyítani kell. Itt nincs kihagyás, amíg aktív vadgazda az ember. Eredményeim közül legbüszkébb arra vagyok, hogy a három gazdaságban három világrekord trófea került terítékre működésem alatt. Lovasberényben őz, Gyu- lajon dám, Gemencben szarvas. Ez utóbbi volt az utolsó magyar világrekord, 1986-ban. WESSELY Lencsevégre kapott pillanat : Dombóvár, Kaposszekcső Otthont a laktanyából Község, város egyet akar A szovjet csapatkivonások után maradó ingatlanok hasznosítására tárcaközi bizottság alakult, aligha akad minisztérium, amelyik ebben ne venne részt. A bizottsági üléseken általában azon települések képviselői is megjelennek, akiket leginkább érint, vagyis ahol az orosz katonai laktanyák találhatók. A kapos- szekcsői objektum hasznosítására - amint már jeleztük is lapunkban - egy olyan tervet dolgoztak ki, mely országosan is példa lehet. Erről szól most Kaposszekcső és Dombóvár polgármestere. *- Mi abból indultunk ki - kezdi a kaposszekcsői polgármester Marton István - hogy Kapos- szekcsö község, Dombóvár pedig város. Ennek közelsége is indokolja, hogy a mi közigazgatási területünkön levő orosz laktanya hasznosításában együttműködjünk. Erre mi határozatot hoztunk. Ezért minden tárgyaláson úgy jelenünk meg, mint egymással egyezséget kötött partner. Közösen elfogadott álláspontunk van, ami a tárcaközi bizottság előtt is szerepelt.- Melyik laktanyák sorsát tárgyalják a kaposszekcsői mellett?- A legutóbbi tárcaközi bizottsági ülésén egy budapesti laktanya a Vili. kerületből, Fertőd, Győr, Komárom, Székesfehérvár, Szolnok, Vitnyéd, Kaposszekcső szerepelt a napirenden. Itt a következő javaslatot fogadták el. Idézem, ha megengedi: „a magyar építésű lakóépületek az ön- kormányzatok által létrehozásra tervezett társulások részére kerüljenek átadásra”. Akkor mi még nem tudtunk a dombóvári Otthont Keresők Egyesületének szándékáról. Idézem a tárcaközi bizottság további javaslatát: „...a két, szovjet pénzeszközökből épített lakóépületre, az önkormányzatok igényükkel egyidejűleg, tárgyalási igényüket is jelezzék az alacsonyabb vételér érdekében."- Ez magyarul azt jelenti, hogy...?- Arról van szó, hogy a szovjetek lakásonként egymillió forintot követelnek. Ezt mi magasnak tartjuk. Igényt tartottunk az ott található vízműre is, de a víz minősége olyan rossz, hogy emiatt újabb tárgyalásokat kértünk. Ezenkívül terveket készítettünk a lakóépületek mellett oktatási, egészségügyi létesítmények, a volt parancsnoki iroda, tisztiétkezde és egy legénységi épület hasznosítására is, mondjuk szociális foglalkoztatóként.- Ennek is önök lennének a gazdái?- Ezt megyei jellegüre gondoltuk, tehát a megyei önkormányzat támogatására számítunk ebben. Javaslom, hogy erről őket is kérdezze meg. Elvileg nem zárkóztak el, de ma még tisztázatlanok a gazdasági körülmények. Van még a laktanya területén úgynevezett technikai rész. Ennek a gazdasági hasznosítását a kincstári vagyonkezelő szervezet végzi. Március 31. a határideje azoknak a jelentkezéseknek, amelyek erre vonatkoznak. Ha ez eredménytelen lesz, akkor átsorolják valamennyit a nem hasznosítható csoportba.- A laktanyán kívül van földterület is.- Erre a kaposszekcsői önkormányzat jelentette be az igényét. A tárcaközi bizottság ezzel kapcsolatban később alakítja ki irányelveit.- Mi a véleménye a dombóvári Otthont Keresők Egyesületéről? Pontosabban arról a tervről amit ők az orosz laktanyával kapcsolatban készítettek?- Ez a tervezet első fogalmazvány, amit nyilván pontosítani kell itt, ott. A lényeg viszont nagyon becsülendő és támogatni kell a kezdeményezésüket. Ezt a mi ön- kormányzatunk meg is teszi. *- Sok minden bizonytalan az orosz laktanya további sorsa körül - mondja dr. Fazekas István, a dombóvári polgármester - ami biztos, erre valamilyen társadalmi összefogást kell keresni, hogy ezekből lakások legyenek. Soksok tanácskozáson vettem részt ezzel kapcsolatban, de még mindig rengeteg a tisztázatlan kérdés. Amit az Otthont Keresők Egyesülete javasolt, az akár referencia értékű is lehet. Amikor mi ezt a legutóbbi tárcaközi ülésen elmondtuk, nagy örömmel fogadták. Javaslom, hogy erről az egyesület beszéljen. Mi úgy értékeljük, hogy mivel semmilyen pénzt nem kapunk erre a célra, csak önerőből valósíthatjuk meg, tehát nekünk jól jött az otthont keresők ötlete. így én is látok reményt, hogy ezekből lakások lesznek.- Hol tartanak a tárgyalások az önkormányzatok és az egyesület között?- A legutóbbi találkozásunk eredménye, hogy ők azt szeretnék, ha ebben az állapotban kapnák meg hasznosításra, amiben most van a laktanya. Az önkormányzatok egy fillért nem tudnak arra fordítani, hogy ott az alap- közművesítést elvégezzék és azután értékesítsék. Tehát ha a tulajdonunkba kerül ez az orosz laktanya és mi rendelkezünk felette, ami ma még bizonytalan, akkor azonnal át akarjuk adni az otthont keresőknek és ők megoldják ott a szennyvíztisztítást is például. Mi segítünk abban, hogy megpróbálunk alapítványokból erre pénzt szerezni.- Mikorra várható, hogy döntés születik a laktanya tulajdonlásával kapcsolatban?- Ennek az első félévben le kell zárulni. Májusban, júniusban valamilyen eredménynek születni kell. Ha más nem, akkor az történik, hogy nem tudunk megegyezni az orosz építésű objektumok sorsában, de a magyar építésűek - ez körülbelül kétszáz lakás - nagyon rövid időn belül a tulajdonunkba kerülnek, mert azokat nem terheli kompenzáció.- Ez a kompenzáció forintban kifejezve mennyi?- Az egész területre vonatkozóan 540 millió forint, vagyis a szovjetek ennyit követelnek. Lakásonként egymillió forintot.- Nem túlzottak ezek az összegek?- Folyik egy olyan jellegű felmérés is, hogy mennyi a károkozás, amit arányba lehet állítani a kompenzációval. Ilyen például a környezetvédelmi felmérés. Közel háromezer ember élt a laktanyában 1956 óta. A szennyvíz mind a Kapósba folyt...most ösz- szegzik a próbafúrások eredményét, amelyeket a gépkocsitárolók, olajtartályok környékén végeztek. A környezetszennyezés mértékét, a karbantartás elmulasztását is több tízmillióra lehet becsülni eddig is. Az lenne tehát az ideális, ha senki nem fizetne senkinek, ők békével elvonulnának és az otthont keresők otthont formálnának az orosz laktanyából... DECSI KISS JÁNOS
