Tolnai Népújság, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-15 / 39. szám

1991. február 15. NÉPÚJSÁG 13 Húszon innen, tízen túl Törd a fejed! Próbáld kitalálni, mit ábrázol Kis- pál Mária fotója. Ha van ötleted, küldd be címünkre (Tolnai Népúj­ság, 7100 Szekszárd, Liszt tér 3.) legkésőbb február 21-ig. A levele­zőlapra írd rá: Törd a fejed! Az elő­ző rejtvényünk úgy látszik, túl ne­héz diónak bizonyult mert csak igen kevés helyes megfejtés érke­zett. Volt, aki kévébe fogott nád­szálak végeinek gondolta amit lá­tott, volt, aki egy szerves anyag molekuláinak hitte. Valójában egy mosogatószivacsot ábrázolt a fel­vétel. E heti nyertesünk Szente István­ná, aki Dombóváron az Erzsébet utca 122-ben lakik, ő kapja a mű­soros magnókazettát. További jó játékot kívánunk! Vecsei Krisztina: Milyen lesz a holnap? Ha kinézel az ablakon, gyerekeket látsz. Szánkóznak. Látod, megint esik a hó. * A madarak fáznak az ágakon, ők sem tudják, milyen lesz a holnap. Emlékszel? Mikor kicsi voltál, Te is hóembert építettél. Ma már a fiaddal örülsz a Télapónak. Örülni akarsz az életnek, szeretnél jól élni, és szeretnél nem félni attól, hogy aki elment, nem jön többé. A fagyos téli estén attól félsz, hogy hozzátok is ellátogat a fekete tél, a halál. Mondd, mégis, milyen lesz a holnap? Még fiatal vagy, szeretnél örömöt szerezni azoknak, akiket szeretsz, de fáradt vagy, és esténként álomba zuhansz, eszedbe sem jut, hogy milyen lesz a holnap. Böröndi Lajos: Érintések Nem tudom, készült-e mű­szer mérni az örömnek, a gyö­nyörűségnek azt a fokát, amit az érintés, a másik megérinté­se szerez. Vannak, akik egy egész életet élnek le egymás mellett, s sosem érezték, hogy mit jelent, ha véletlenül, lát­szatra véletlenül megérintik azt, akit szeretnek. És az szó nélkül csak rájuk néz, és visz- szasimogat. Vagy csak Kisu­gárzik a szeme. Vagy csak a bőrével válaszol. Létezik az érintésnek is nyelve. Szótároz- hatatlan szavakkal, a gyönyö­rűség mélységeivel. S ma, amikor minden összeomlik kö­rülöttünk, az érintés alázata megmarad. Mert simogatás- ban nem lehet sérteni. Mert a simogatás sebezhetetlen. S az apró simogatások hídjain talán még a szavakig is el lehet bo­torkálni. S az érintések még megmenthetnek bennünket. Mert eredendően jók. Mert képtelenek rosszat közvetíteni. Csak szeretetet. Csak vágya­kozást. Csak hitet. És ennek vagyunk ma leginkább szegé­nyei. Vannak kézfogások is. Si­mák, udvariasak, jelentéktele­nek. És vannak egy pillanattal tovább tartóak. Ez utóbbiak a köszönés igazi formái. Ezek az emberhez méltóak. Azt az örö­möt közvetítik, amit a másik megpillantása jelent. És vannak ölelések. Vállon felejtett kezek. Fölvillanások. Meg mosolyok. Lélekemelő egymásra mosolygások. Ezek­től színesebb a világ. Elviselhe­tőbb. Krisztina iowai mezben A szorgalmas nyelvtanulás valamilyen formában mindenki számára meghozza gyümölcsét. Megnyílik számára a világ, ere­detiben olvashat irodalmi műveket, újságokat, könnyebben vá­logathat a munkahelyek között, vagy mint több Tolna megyei diák, külföldön, távoli tájakon élhet hosszabb-rövidebb ideig. Például Andi, akinek néhány levelét olvashattátok e hasábokon, vagy a szekszárdi Simon Krisztina, akiről tavaly nyáron lapunk­ban már megírtuk: egy egyesült államokbeli farmercsaládnál tölthet egy évet. Mivel az akció, amelynek keretében kijutott, nem teszi lehetővé, hogy hazalátogasson a terminus letelte előtt, Krisztináról eddig kevés hírünk volt. Most viszont örömmel tesszük közzé a LOCAL című lowa City-i napilapban megjelent róla készült cikket és fotót, melyből kiderül, érkezését legalább akkora figyelem kísérte a tengerentúlon, mint idehaza az eluta­zását. „Magyarország” tanul Az iowai Mennonite Iskola (Ka­tona vidék) majdnem minden osz­tályának van egy-egy külföldi cse­rediákja. Ebben az évben az iskola tanulói és tanárai tanúi lehetnek a nagy politikai változásoknak, ame­lyek Európa keleti részén végbe­mentek, elsősorban Simon Kriszti­na érkezése révén. Krisztina 15 éves, Szekszárdról, Magyarországról érkezett és az el­ső kelet-európai diák, aki itt tölt egy évet ebben az iskolában. Szek­szárd Magyarország délnyugati részén, a jugoszláv határ közelé­ben terül el. Larry Swartzendruber vélemé­nye szerint nagyon érdekes ta­pasztalat számukra Simon Kriszti­na jelenléte az iskolában. Swart­zendruber az iskola fejlesztési igazgatója: „Most már lehetnek itt diákok, akiknek megvan az a sza­badságuk, hogy meglátogassanak bennünket”. Krisztina a következő tantárgya­kat tanulja: korái (egyházi ének), világkultúra, angol, irányított tanu­lás, testnevelés, öltözködés (ru­házkodás) és algebra. Swartzendruber szerint Kriszti­na jelenléte nem mindennapi pers­pektívával bővíti a világkultúra órá­kat. Krisztina Riverside-ban a Rho­des családnál lakik. A Rhodes csa­lád fia, Mitch a Mennonite Iskola végzős diákja. Krisztina az AISE cég közbenjárásával jött az Egye­sült Államokba. Mikor megtudta, hogy egy évet lowában tölthet, megpróbált minél többet olvasni erről a helyről, ami ilyen távol van az otthonától. „Nem sok mindent találtam" - mondta Krisztina. Krisztina egy televíziós reklám­ból értesült a csereprogramról. „Nem hittem volna, hogy eljutok ide. Ez csak egy álom volt" - mond­ta. A csereprogram keretében Krisztina a többi cserediákkal együtt jó néhány nevezetességet megtekintett, beleértve néhány ki­rándulást is, például Chicagóba és Kansas Citybe. „Az iowai Mennonite Iskola na­gyon különbözik az én magyaror­szági iskolámtól - mondta Kriszti­na. - Itt mindenki ismer mindenkit, ez nagyon barátságos.” Krisztina ismerkedik az új éte­lekkel is lowában. Kedvencei a piz­za, a tacos és a kínai ételek. „Általá­ban nem tudom, mit eszek. A foga­dó mamámnak házi készítésű fagylaltja van, abból nagyon sokat eszem" - mondta. Krisztina egy új sportot is tanul. Játszani fog az IMS egyetemi válo­gatott kosárlabdacsapatában. A fotó, mely Krisztináról (középen) egy kosárlabdaedzésen készült, az amerikai újságban jelent meg 20 év elmúltával: így élt a FŰK- Kaiser István emlékezete Magyarországon az1960-as évek végén ésa 70-esek elején ha megüresedett egy dohos szenespince, vagy ha nem használták a bérházak közös helyiségeit, az élénk és lelkes fiatalok mindjárt pinceklubot, ifjúsági klu­bot csináltak belőle. Szekszárdnak ilyen szempontból szerencséje volt, 1970-ben megépült a Babits Mihály művelődési központ, mely akkor számtalan lehetőséget kínált a klubmozgalomnak. Egy országra szóló kirándu­lás után vetődött fel az ötlet: jó lenne egy utazgatóklubot létrehozni, országot-világot járni. így jött létre 1971 -ben a Szekszárdi Fiatal Utazók Klubja, a FŰK. Vezetője, kitalá­lója, létrehozója a kitűnő pedagógus, földrajztanár, nép­művelő, a néhai Kaiser István lett. Kirándulásokon, bel­földi és külföldi túrákon vettünk részt. Soha nem men­tünk a vakvilágba, diákon, filmeken megnéztük a várost, vagy a tájat ahová indultunk és megismerkedtünk a tör­ténelmi tényekkel is. Tehát készültünk az útra. A klub ismereteket közvetített nevelt, szórakoztatott. Bekerült az ország 12 legjobb ifjúsági klubja közé, négy­szer nyerve le az „aranykoszorús” jelvényt. Néhányan a meghívott előadók közül: Rákos Sándor költö, Csathó István író, Kulcsár István és Szőnyi János a tv-től, Koncz Zsuzsa és az Illés zenekar, dr. Anghi Csaba, Vedres László, Dinnyés József és Rév Tamás énekesek, Rockenbauer Pál, dr. Csehák Judit. Rendszeres kap­csolataink voltak Kalocsa, Szeged, Tapolca, Gyömrö, Kajdacs, Sárszentlőrinc, Tamási, Pécs és Budapest kü­lönböző klubjaival. Tudósítottunk belföldi, bulgáriai, ju­goszláviai és lengyelországi útjainkról is. Kaiser István 1977-ben, egy előadásra utaztában, ha­lálos autóbalesetet szenvedett. Senki se tudta pótolni. 39 évesen halt meg, most 52 éves len ne. Nemrégiben tartot­tuk megemlékező találkozónkat és sírját is megkoszo­rúztuk. Az ifjúsági klubok csődbe jutottak, az ifjúsági turizmus szép hagyományai szertefoszlottak. Ma komoly anyagi megterhelést jelent utazni. Egyelőre várni kell... NAGY VENDEL Dicső, Gazsó, Komjáti „Dinnyés József szerint mi a sámánok leszármazot­tai vagyunk - keverve a skót kocsmaénekesekkel” A szekszárdi Dicső Zsolt, Ga­zsó István és Komjáti Tamás közel 20 éve lépnek fel együtt if­júsági klubokban, kocsmák­ban.- Régen a „Mosolygó kapta­fa” néven játszottunk - meséli Komjáti Tamás. - Ez egy ha­gyományos együttzenélés, de. nálunk a 3 egyéniség egymás- mellettisége adja a műsort. Vázlattal készülünk a műsorra, blokkokra osztva, a nézőktől függően a helyszínen állítjuk össze. így szélesebb dinamika és érzelmi skálán tudunk mo­zogni. Nem próbálunk* show- műsort csinálni, csak azt játsz- szuk amiben jól érezzük ma­gunkat. Zsolt a verseit mondja és klasszikus nonszensz ver­seket, bármit amit talál. Például 80-as KISZ-kiadványból mint klasszikus abszurd non- szenszből. Gazsó Brechtől Bob Dylanig, skót balladáktól Diny- nyés Józsefig sokféle dalt ját­szik. Én meg Cseh Tamás-da­lokat Azért őt, mert egyetlen c- dúrja ezer és ezer hangulati te­ret tud teremteni. Cseh Tamás egyszemélyes színház. Mind a hárman dolgozunk, abszolút amatőrök vagyunk a profizmus minden sallangjától mentesen. Szívből és kényszerből ját­szunk, nem tudjuk abbahagyni, ez az életformánk. A gitáromat még soha nem mertem eladni. Hat-hét évig nem zenéltünk együtt, sok kétség volt ben­nünk, hogy újrakezdjük-e. Ak­kor jöttem rá, mekkora szükség van ezekre a dalokra, amikor baráti összejöveteleken ezeket játszottuk.- Ez rétegzene?- Nem. A 70-es évek tiszta ér­zelmi kapcsolatteremtéseiből fakad. Az etalonkorszak volt, akkor még egy üveg vodkáért játszottunk órákat. Azóta rette­netesen hiányoznak a balla­dák, a versjáték, általában az élő zene. A régi élmények szá­munkra, immár családos em­berek számára is meghatáro­zóak.- Mikor játszottatok utoljára és mikor léptek fel legköze­lebb?- Novemberben voltunk a szekszárdi Narancs klubban. Ott debütáltunk nem tudom há­nyadszor. Utána felléptünk a főiskolán. Most szervezünk egy jótékonysági koncertet egy csontvelő-átültetésre szoruló kislány javára, sárvári JÁNOS Mit mossunk, hogy mossuk? (6.)- kollégista fiúk két perce ­A farmer A farmert minden harmadik karácsonykor mossuk ki! Az első tíz öblítővizet - az eldu­gulás megelőzése céljából - sohasem a csapba, hanem a vécébe öntsük! Ezután a még mindig ko­szos farmert helyezzük mo­sógépbe, adjunk a vízhez egy kávéskanál VIM-et, és indít­sunk! Ha az előöblítések száma elegendő volt, és a mosóma­sina nem békebeli KGST- gyártmány, a tárcsa el is indul. Ha nem, hát nem. Ilyenkor célszerű pár száz újabb öblí­tést végezni. Idegesség, kedvtelenség vagy nyugtalanító menzahí­rek esetén a mosás időpontja egy-két évvel eltolható.- Wy­1. ( 1) Szandi: Tinédzser l’amour, 2. ( 2) Dóra: Dóra, 3. ( 8) Éva Neoton: Édentől keletre, 4. ( 4) Hofi Géza: Hordót a bornak, 5. ( 3) R-Go: Angyalbőrben, 6. ( 5) Pa-dö-dö: Kiabálj, 7. (14) Whitney Houston: l’m Your Baby Tonight, 8. (18) Vikidál Gyula: Maradsz, aki voltál, 9. (27) Madonna: The Immaculate Collection, 10. ( 9) Demjén Ferenc: Elveszett gyémántok, 11. (13) Phil Collins: Serious hits, 12. ( 7) Napoleon Boulevard: Legyetek jók, ha tudtok, 13. (17) Deep Purple: Slaves and Masters, 14. (23) Hungária: Aranyalbum, 15. (19) Hobo Blues Band: Tábortűz mellett, 16. (11) Exotic: Vadnyugat, 17. (29) Chris Rea: The Road to Hell, 18. (24) Cseh Tamás: Új dalok, 19. (38) AHA: East of the Sun, West of the Moon, 20. (21) Komár László: Szuvenír.

Next

/
Thumbnails
Contents