Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-08 / 6. szám

1991. január 8. NÉPÚJSÁG 5 Ki fizeti a hitoktatást? Ezzel a címmel és W Y jelzéssel olvastak a Tolna megyei Népújság­ban cikket az olvasók. A cikk írója nem az egyházakról, nem általá­nosságban írt, hanem a katolikus egyházról és szűkebben a pécsi egyházmegyéről. Amit ír az igaz, csak a beállítás, a megvilágítás olyan, amely valótlanságot sugall, amely nem felel meg az újság és új­ságírói objektivitásnak. A kérdés miért az egyház fizet és miből fizet az egyház? Mi a bruttó, mennyi a nettó és hová kerül a köz­bülső összeg? Miért fizet az egyház és nem az iskola? Mert egyes „haladók” szerint a hitoktató nem lehet a tantestület tagja, mert a hamis beállítás szerint a hitoktató a pedagógus bérkeretét fogja csökkenteni. A hitoktatás elle­ni érvek igya zseb mélyéig hatottak. Ezért nyert a hitoktatói órabér köz­vetlen átutalást az egyházmegyék felé és az egyházmegye osztja szét az egyes egyházközségeknek. A minisztérium által küldött pénz az egyház szolgáltatását finanszíroz­za. A jövő építése, az ország talpra állítása erkölcsileg megalapozott emberek nélkül nem fog megtör­ténni. Szeretném megjegyezni a Pápa 1991.1.1. béke világnapjára megje­lentetett írása alapján: a vallássza­badság - az emberi méltóság köve­telménye és az alapvető emberi jog épületének szegletköve. Az állam szigorú morális és jogi kötelessége, hogy az általa aláírt nemzetközi egyezményeket betartsa. A lelkiis­mereti szabadság nem jelent sza­bad utat a legkülönfélébb egyéni el­képzeléseknek. A lelkiismeretet ké­pezni kell elsősorban a családban, az iskolában, de e feladatban fontos szerepe van a tömegkommuniká­ciónak is. Mennyi a bruttó összeg? 214 Ft. A pénzügyi rendelkezések szerint és nem az egyház előírása miatt, levonandó 43% társadalom- biztosítás, 10% nyugdíjjárulék, és a főfoglalkozásnak megfelelően a jö­vedelemadó. Tessék kiszámítani mi marad a hitoktató részére! Miért vatikáni valutáért tanítottak 3 hónapig a hitoktatók? Mivel az egyház abból a két billióból amely államosítva lett, nem tud fizetni, és mivel az egyszerű, szegény embe­rek önkéntes egyházi hozzájárulása ezt nem teszi lehetővé. Aztán: csak szeptemberben ala­kultak ki a csoportok. A csoportokat jelentettük a Művelődési Miniszté­riumba, onnét igényként jelentették a Pénzügyminisztériumba, onnét átutalták az egyházmegyének és csak ezután kerülhetett az egyház- község pénztárosán keresztül a bo­rítékba. íme! Mi csak fele annyi türelmet kér­nénk, mint amennyit egyik másik tollforgató ember saját részére megkövetel! Azért ültem az írógépemhez, hogy mindenki láthassa, az egyház nem titokban, mások kárára kíván foglalkoztatni. Azért is, hogy az új­ságírókat bíztassam, ha az egyház­zal kapcsolatban írnak, ne az elmúlt 40 év téves információi szerint te­gyék, hanem hívjanak fel illetékes egyházi személyt aki a tisztességes kérdésekre pontos feleletet fog ad­ni. Domokos Eszter újságíró bizo­nyíthatja állításomat. Az új esztendő elején kívánok munkájukhoz jó egészséget, türel­met és minél több objektivitást. Pécs, 1991. január 3. Mayer Mihály pécsi püspök A szerkesztőség megjegyzése: Köszönettel vettük a püspök úr levelét, jókívánságait pedig ezúton is viszonozzuk. Müller János, a Szekszárdi Római Katolikus Egy­házközség világi elnöke ugyan­csak eljuttatta hozzánk megjegy­zéseit, amelyek lényege hasonló a püspök úr által írottakhoz. Sajánl­juk, hogy a január 2-i számunkban megjelent kis glossza a szerző szándékaitól eltérő hatást váltott ki. Igaz, annak utolsó mondatában csak kérdésként szerepelt az, amit a válaszok tényként erősítenek meg: a hitoktatásért járó óradijat bizony arányaiban jelentős járulék és adó terheli. Ez a valóság, amelynek objektív bemutatására eddig is töreked­tünk, többek között az egyházakról szóló írásainkban. Ezután is ezt tesszük, reméljük az olvasók - és egyáltalán valamennyi érintett - megelégedésére. Kék telefon az olasz gyerekekért Olaszországban néhány éve működik a gyerekek ellen elköve­tett visszaélések bejelentésére szolgáló úgynevezett kék telefon, amelyet eddig többnyire felnőttek vettek igénybe, elmondva a tudo­másukra jutott eseteket. Most meg­újult a szolgálat, miután Gianni Mo­randi, a neves slágerénekes vállal­ta társaival finanszírozását. Ez azt jelenti, hogy az ország bármely ré­széből hívó félnek, természetesen lakásból is, mindössze egy tantusz árába kerül bármilyen hosszúságú beszélgetés. Ebből úgy látszik, bátorságot kaptak a közvetlen érdekeltek is, nem kell többet attól félniük, hogy csacsogásuk súlyos terhet jelent a háztartási költségekben, amiért esetleg még büntetés vagy testi fenyítés is jár. Érdekes módon azonban az új szolgálatot fölhívó kiskorúak zöme, nem pofonokra vagy rossz bánásmódra panasz­kodik, hanem mindenféle kisebb- nagyobb napi problémájával, isko­lai kérdésekkel, házi feladat meg­oldásával, tanácskéréssel fordul a vonal másik végén válaszoló pszic­holögpshoz, szociológushoz vagy önkéntes vállalkozóhoz. Halló, hal­ló, a gyerekek kék telefonja be­szél? - szólalt meg például néhány nappal ezelőtt egy vékony han­gocska. Franconak hívnak, 9 éves vagyok, és nehéz megoldandó problémám van. És elkezdi mon­dani, mi van akkor, ha a földműves ennyi meg ennyi földet vesz, amelynek négyzetmétere ennyibe kerül, mennyit fizet ki az egészért. A válaszoló Paola fiatal pszicholó­gusnő, miután nehezen elfojtotta mosolyát, megmagyarázta a kis Franconak, hogy a kék telefonköz­pont a gyerekek másfajta problé­máival, nem házi feladataik megol­dásával foglalkozik. Az új telefonszolgálat központja Bolognában van, és 14 éven aluliak vehetik igénybe. December első napjaitól működik, és reggel 8-tól este 8-ig egyfolytában csöngenek a készülékek. A gyerekújságok és a televízió hirdetése megtette a magáét, és a gyerekek mindent el akarnak mesélni a láthatatlan hall­gatónak. Veszekedésüket testvé­rükkel, az iskolában ért sérelmet, igazságtalan osztályzatot, a szü­leikkel való párbeszéd nehézsé­geit, lázadásukat a baby-sitter el­len, aki nem akar játszani, és így to­vább. A gyerekek felfedezték a kommunikáció lehetőségét, amire legtöbbjüknek otthon nincs alkal­ma. Ha másért nem, mert a szülök dolgoznak, és nem érnek rá. Van­nak, persze tragikusabb esetek is, amikor a szülők nem időhiány miatt zárkóznak el gyermekeik problé­máinak meghallgatása elöl, ha­nem, mert egyszerűen nem érdekli őket, azt gondolva, hogy etetésük­kel, öltöztetésükkel és iskolába küldésükkel megtették kötelessé­güket. Gyakran egyedül otthon levő, unatkozó, magányos gyerekek te­lefonálnak, mert nincs kivel beszél­niük, és ha apró csacsiságokat is mesélnek, a pszichológusok azon­nal megérzik a háttérben nem is nagyon rejtőző szomorú helyzetet. Az új szolgálat sikere újabb köz­pontok felállítását sürgeti, mert a bolognai nem tudja egyedül kielé­gíteni az olasz gyerekek közlésvá­gyát. Ez-az Némelyek abban a reményben dörzsölik a vállukat, hogy a nyaku­kat szappanozzák. * Hogy lépést tartsunk az idővel, autóba kell szállnunk. * Aki sokáig rejti a fejét a homok­ba, ne csodálkozzon, hogy strucc- toll nő rajta. * Életünk két sávon fut. Az egyik a balszerencse sávja, a másik az akadály sávja. * Némelyik bumeráng már annyi­ra régi, hogy vissza sem tér. *-Oh, kedvesem!-sóhajt fel szo­morúan az ifjú vőlegény. - Való­sággal elszomorít, hogy ha majd összeházasodunk, nem lesz többé kinek virágot és bonbont ajándé­koznom! * A fiatal apa borzasztóan izgatot­tan lép be a szülőszobába, s fele­ségéhez fordul:- Hogy vagy, drágám? El sem tu­dod képzelni, mennyire izgatott va­gyok, muszáj leülnöm... És hol van a fiúnk?- Állj fel, drágám, rajta ülsz. Érdekességek innen-onnan Bibliából ismert történet: a Noé bárkájából kibocsátott galamb olajággal tér vissza, jelez­vén, hogy szárazföld van a közelben. Az em­beriség már évezredekkel ezelőtt felismerte a postagalambok kivételes teljesítményét, a ha­zatérés képességét. Már az i. e. III. évezredben postagalambok vitték el az ókori világ orszá­gaiba III. Ramszesz fáraó trónra lépésének hí­rét. Európában a keresztes háborúk idején használták fel a galambokat „katonai célra”. Zrínyi Miklós galambpostával küldött segítsé­get kérő üzenetet Montecuccoli császári fő­vezérnek, de a törökök sólymai a hírvivőket el­fogták. Az első világháborúban a németek több mint 100 ezer galambot állítottak be pos­tai szolgálatra. A franciák egyik galambjukat vitézségi éremmel tüntették ki. * A pásztorok nagy ünnepe volt a hortobágyi hidivásár, amelyet minden évben megtartot­tak a csárda szomszédságában. A vásárra a Hortobágy környékéről rengeteg pásztor el­ment. A vásárra érkezőknek nem okozott gon­dot a szállás, hiszen mindegyik pásztorral vele volt a szűrje, s abban háltak a szabad ég alatt. Mindenhonnan nagyon sok jószágot hajtottak fel. Távoli helyekről, még külföldről is érkeztek állatfelvásárlók. A debreceni gazdák ajándé­kot is vittek a pásztoroknak, legtöbbször kalá­csot, kenyeret, pálinkát, bort. A vásár idején a gazdák egy-egy sátorban megvendégelték a pásztorokat, beszélgettek, iszogattak velük. A legtöbb pásztorember a vásárban szerezte be vagy pótolta hiányzó felszerelését: szűrt, kala­pot, bundát, kolompot. * Újabban Szingapúrban brutális vesszőzés­sel büntetik az illegálisan ott tartózkodó és munkát vállaló idegeneket Régebben a kül­földieket becsempésző vállalkozókat vesszőz- ték meg, az idegeneket csak bebörtönözték. Most az illegálisan bevándorlókat legalább há­romhavi elzárásra és megvesszőzésre ítélik. A hatóságok ezzel az intézkedéssel próbálják fé­kezni a beözönlést mivel Szingapúr gazdasági virágzása odacsalogatja az embereket. Az in­tézkedés a szomszédos Malaysiában és Thai- földön heves fölháborodást váltott ki, hiszen a bevándorlók többsége tőlük érkezik. * Az osztrigaevés rekordját egy bizonyos Gi- mot nevű tábornok, Napóleon vezérkari tisztje tartja, aki egy fogadáson több mint 300 osztri­gát hörpintett föl. Szemtanúk szerint azért csak ennyit, mert több már nem volt a tálakon. Az osztriga számos tengerparti országban néptáplálék. Számunkra szokatlan módon, elevenen kerül az asztalra. Az osztrigafalato­kat kedvelők felfeszítik a teknőket, citrommal, mustárral, többféle fűszerrel ízesítik, aztán egyszerűen felhörpintik a puhatestűt. A régiek nemcsak íze miatt kedvelték az osztrigát, de különböző bajok - reuma, vérszegénység, tbc - ellen is használták, sőt szerelmi bájita­lokba is belekeverték. Igen szapora állat, a vi­lágon mintegy 300 fajtáját tartják nyilván. Eu­rópában óriási tenyésztelepek vannak a spa­nyol, a portugál, az olasz partvidéken, vala­mint Franciaország atlanti öbleiben. * A régmúlt időjárásának furcsaságairól Plu- tarkhosz görög történetíró is megemlékezett. Ő jegyezte fel, hogy időszámításunk előtt 737 júniusának derekán véres eső hullott Rómá­ban. Titus Livius római történésznél pedig azt olvashatjuk, hogy i. e. 170 decemberében hul­lott véres eső Rómára. Havasalföldén 1601. szeptember 21-én regisztráltak hasonló je­lenséget. Nagyszebenben 1693. május 2-án a véres esőből az igazság bizonyítására egy teli csészével vittek a királybíróhoz. Szepes- váralján 1666. május 31-én jegyezték fel, hogy délelőtt 8 és 9 óra között véreső hullott, amelyből sok dézsával fogtak föl. A tudósok a jelenség okait kutatva megállapították, hogy afrikai vagy közép-ázsiai eredetű sivatagi port sodort a szél a kontinens fölé, a vörös por megfestette a nedves légrétegeket, s ettől lett vörös színű az égi áldás. Tévénapló Narkósok Elrejtve a TV2 rengetegébe, kései órában rövid dokumentumfilm foglalkozik a narkósokkal. A téma nem új, találkoztunk velük már jó néhányszor, mégis mindig kíváncsian hallgatjuk őket, hogyan véle­kednek magukról, mi a titkuk. A titkuk az, hogy nincs titkuk, az életük valahol zsákutcába fordult s most nem találják a kijáratot. C. G. Jung osztályozása alapján az extravertáltak közé tartoznak, tehát kifelé élnek, a feltűnést keresik, a sikert, amiről egyébként nagyon zavaros fogalmaik vannak. Az egyik keserűen mondta: olyan ember szeretne lenni, akire nem vonatkoznak a polgári szabá­lyok, s egyformán kielégítené, ha festőként, énekesként, költőként, tudósként lehetne híres ember, de rájött, hogy nincs tehetsége, ezért öltözködésével vagy éppen hajviseletével igyekszik felhívni magára a figyelmet. Persze ez önmagában kevés, az emberek ma­napság egyébként sem sokat törődnek azzal, hogy valaki fülbevalót visel-e vagy rózsaszínre festi a haját. A kielégítetlenség végső gyógyszere - bár a szó itt pontatlan - a kábítószer, az „anyag”, ami „jó érzést" ad. Hát ez bizony szegényes dolog. Korunk ideálja a sikeres ember, a „menő fej", a sztár. A siker mö­gött nincs mindig érték, tehát az extravertált bármilyen műfajjal kí­sérletezhet, kivéve néhány kivételes pályát, mert a fahangú popéne­kesnek azonnal ajtót mutatnak az operaházban. Ebben az esetben viszont mégiscsak az operaházban a hiba, s ez a fordított logika fel­borítja az értékrendet is, amit sokan egyébként is elavult, konformis­ta dolognak tartanak. A sikerre, hírnévre azonban még így sincs biztosíték, s ekkor kö­vetkezik a narkó, a társadalmi konvenciók elleni végső lázadás. Csak az a baj, hogy az egésznek fogalomzavar az alapja. Sikeres ember mindig az, aki jól végzi a munkáját, szorgalmasan, ami a te­hetség egyik feltétele, hozzáértéssel, tisztességgel. A jó költő is ezt teszi. Van képe a világról, amelyben él, s miután ezt kötött formában akarja kifejezni, megtanulja a verstant, tájékozódik az irodalomban, hogy mit írtak már meg, nehogy mondjuk írjon egy új Toldit, amire szükség nincs, elkészült, mást tessék kitalálni. Másnap, a téma folytatásaként, dokumentumfilm egy lengyel is­koláról, ahol a deviánsokat nevelik, állítólag tisztes eredménnyel. Ezt mégiscsak kétlem, mert ha egy lány a kutyájával megy iskolába, ott komoly oktatás nehezen képzelhető el. A falak telemaszatolva idét­len rajzokkal, amire ugyan lehet mondani, hogy „jópofák”, de az esz­tétikai nevelést mégsem itt kell kezdeni. A diákok általános panasza, hogy a tanárok „nem hallgatják meg a véleményüket”, de arról egyik sem beszélt, hogy van-e meghallgatásra érdemes véleménye. Az is­kolarendszer távolról sem jó, itthon sem, a lengyeleknél sem, ami el­len lehet, sőt esetenként kell is lázadni, de aki tudni akarja az Ohm­törvényt vagy idegen nyelven akar megszólalni, lásson neki, tanulja meg a rendhagyó igéket is s csak azután hivatkozzék „egyéniségé­re”. Ilyen egyszerű lenne? Nem ilyen egyszerű. Ma fiatalnak lenni nem könnyű vállalkozás, valószínűleg nehezebb, mint volt ötven évvel ezelőtt. A kilátások hosszabb távon is bizonytalanok s még az igazi tehetségek kifutásához is több szerencse kell, mint valamikor. De ennek miért kellene azt jelentenie, hogy valaki lemond mindenről, ül egy koszos pincében, keveri a szeszt és a gyógyszert vagy ha a szü­lei pénzéből egyelőre futja, heroint szerez, ami ebben a torz érték­rendben biztosan rém előkelő. „Mindenkinek saját egyénisége van” - mondta egy fiatalember fe­lemás függőkkel a fülében. Ezen nincs mit vitatkozni s papolni sem akarok senkinek, az viszont bizonyos, hogy ha nem is vágyai, de le­hetőségei szerint többé-kevésbé mindenki maga alakítja sorsát, a felelősség is övé. „Lány kora nyílását /Bú követi, nagy” - intette Arany János szeretett Piroska unokáját. Mi lehet a mai tanulság? A sok rossz közül nem kell a legrosszab­bat választani. Csányi László A lapunkban egy alkalommal már képes riportban bemutatott Vendéglátóipari Múzeum igazga­tója, dr. Draveczky Balázs lektorál­ta ezt a vegyes érzéseket keltő, de mindenhogyan érdekes kis köte­tet. Ö is írta hozzá az előszót, előző funkciójánál lényegesen alapo­sabban. A Szakái László soltvad- kerti vendéglős és gasztronómia­történeti magángyüjtő receptjeit a névadókról, vagy családjukról szó­ló kurta ismertetések vezetik be. Melyekből például megtudhatjuk, hogy sejtelmünk sincs melyik And- rássy nevét viseli az Andrássy-gu- lyás és az Andrássy-szelet. Amitől persze még mindkettő lehet na­gyon jó. Hasonló a helyzet a Cse- konicsokkal, vagy éppen gróf Fes­tetics Györggyel is. Ahogy az And- rássy-receptek előtt a monarchia nagy külügyminiszterének arcké­pe szerepel, úgy a Festetics-tortá- nál a Helikon könyvtár alapitójáé, noha 100 évvel halála után szüle­tett. A nagyivó, nagyevő Damjanich tábornok csukáját mindenkinek ja­vasolhatjuk. Csak azt az itt is to­vább vitt közhelyet ne higgye el, hogy a nemesembertábornok, aki­nek már az öregapja is tábornok volt, parasztivadék lett volna. Az akasztófán függő teste kezét pedig nem Vécsey báró csókolta meg, hanem Vécsey gróf. Beszéljünk azonban a lényegről. Arany János maga írta le a csábos­nak tűnő Marcza-fánk elkészítésé­nek módját. Mártír első miniszterel­nökünk, gróf Batthyány Lajos, nem vízben, hanem sötét erőlevesben párolva szerette a rizst. Ezt mai kö­rülmények közt is meg lehet tenni, családi körben mihamarébb kipró­báljuk. Igazi Dobos-tortát azonban aligha sütünk, mert bármilyen jó is, nagyon bonyolult. Az adatok sze­rint Deák Ferenc kedvelhette a pe­csenyéket, de a kuglófot is. A kör­képfestő Feszty Árpád bifsztekjé- hez több, egyenként 20-20 dekás érett bélszínszelet szükségelteteik, így ezt egyelőre valószínűleg mel­lőzzük. Egyik nagy kedvencem, gróf Hadik András szívesen fo­gyasztott 3 szelet libamájat, 2 da­rab finoman szeletelt, nagyméretű sampinyon gombával. Ez a kedvte­lés fennmaradt, mondjuk úgy, hogy kövérkés arcképén is érzékelhető. Vitéz nagybányai Horthy Miklós a habart tojást, a korai töltött karalá­bét, a káposztabombát és a róla el­nevezett, vanília krémmel töltött ré­test szerette. Jókai-bablevest tavaly Keszthe­lyen ettem utoljára, természetesen nem az alapreceptnek megfelelő mennyiségben. (40 dkg tarkabab, 50-50 dkg debreceni kolbász és sertéscsülök, 15-15 dkg tisztított sárgarépa és gyökér, 10-10 dkg liszt és zsír, 2 gerezd fokhagyma, 1 babérlevél, 1 csomó petrezse­lyemzöld, 6 dl tejföl, 2 liter csontié, só, kalocsai csemege fűszerpapri­ka és ecet). Kossuth emlékét, de nem ízlését, a róla elnevezett szelet, rostélyos kifli, kenyér, koszorú, szarvacska és 3-féle torta őrzi. Krúdyt talán ne részletezzük, inkább olvassuk. Mikszáth palóclevese hitelesnek tűnik. Ha egyszer 5 találatom lesz a lottón, teljességgel hiteles II. Rá­kóczi Ferenc-salátával örvendez­tetem meg magam, a korpulens nagy fejedelem tiszteletére és em­lékezetére. Vagyis kifliburgonyát vágok majd egyforma szeletekre, ugyanennyi szarvasgombával, majd zellerrel együtt salátás tálba teszem. Majonézt öntök rá, kellően megsózom, megszórom törött . borssal és cayennelborssal, fi­nomra vágott tárkonnyal és dijoni mostárral elegyítem. A tál közepére tett salátát langusztaszeletekkel köritem és minden szeletre kevés­ke orsovai kaviárt teszek. Utóbbi lesz a legnehezebb, mert kötve hi­szem, hogy Orsovánál manapság kaviárhoz lehet jutni... Mindehhez természetesen jó ét­vágyat! ORDAS IVÁN Könyv: Szakái László: Híres emberek híres receptjei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents