Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-08 / 6. szám

2 KÉPÚJSÁG 1991. január 8. Külügyi szóvivői tájékoztató Aggodalom a magyarok sorsáért - Hármas csúcs Visegrádon Az öbölbeli feszült fíftfyzetre való tekintettel a magyar Külügyminiszté­rium azt tanácsolja a téírég orszá­gaiba készülő magyar állampolgá­roknak, hogy ne induljanak útnak Irakba, Kuvaitba, Szaúd-Arábiába, Bahreinbe, Katarba, Jordániába, Szíriába, Izraelbe, az Egyesült Arab Emírségekbe. Ezzel együtta Külügy­minisztérium kéri, hogy mihamarabb lépjenek érintkezésbe a legközeleb­bi magyar külképviselettel mind­azok, akik már a térség országaiban tartózkodnak. A felhívást Herman Já­nos külügyi szóvivő tette közzé hét­főn megtartott szokásos nemzetközi sajtókonferenciáján. A nemzetközi hírközlő eszközök munkatársainak jelenlétét felhasz­nálva a szóvivő kérte, hogy a hírmé­diumok- mindenekelőtt a rádióadók - nyújtsanak segítséget a térségben tartózkodó magyarok értesítéséhez. A külügy adatai szerint egyébként Szíriában 100, Izraelben 150, az Egyesült Arab Emírségekben 80, Jordániában 10, Katarban 10 ma­gyar állampolgár tartózkodik. Szaúd-Arábiában, Bahreinben és Kuvaitban a tárca értesülései szerint nincsenek magyarok. Irakban mind­össze a magyar misszió 6 munkatár­sa van jelenleg. A szóvivő beszámolt egy, ugyancsak az Öbölhöz kötődő, ám kedvező hírről is. Eszerint Szaud el-Feiszal herceg, Szaúd-Arábia külügyminisztere levelet küldött Je­szenszky Géza külügyminiszternek. Ebben tájékoztatta a magyar diplo­mácia vezetőjét arról, hogy elfogadja a magyarországi hivatalos látoga­tásra szóló meghívást, s Budapestre látogat, amint erre lehetősége nyílik. Szaúd-Arábia emellett figyelmesen tanulmányozza a magyar-szaúdi diplomáciai kapcsolatok létesítésé­re vonatkozó magyar javaslatot is. A magyarok sorsáért érzett aggo­dalom egy másik, harcok sújtotta or­szág kapcsán is feléledt a napokban. Az esetleges aggodalmakat eloszla­tandó Herman János közölte: nem tartózkodnak magyar állampolgárok a polgárháborús Szomáliában. A szóvivő bejelentette azt is, hogy január közepén magyar-csehszlo- vák-lengyel hármas csúcstalálkozó lesz Visegrádon. A közép-európai csúcson - amelynek végleges idő­pontját diplomáciai csatornákon egyeztetik - hazánkat Antall József kormányfő képviseli. A találkozó résztvevői nyilatkozatot írnak alá, amely rögzíti a három együttműködő ország kapcsolatainak alapjait. Egy korábbi bejelentését megerő­sítve Herman János emlékeztetett arra, hogy január 24-én és 25-én mi­niszteri szintű nemzetközi konferen­ciát tartanak Bécsben a világméretű problémává előlépett menekültkér­désről. A konferencián a hírek sze­rint Ausztria együttműködési terve­zetet terjeszt elő a migrációs hullám kezelésének összeurópai mecha­nizmusáról. A probléma súlyára utal, hogy a konferenciát megelőzően, január 11 -én Budapesten összeül a Penta- gonale - a magyar, olasz, osztrák, ju­goszláv, csehszlovák együttműkö­dési keret - migrációs ügyekkel fog­lalkozó csoportja is. A regionális együttműködés tagállamainak kép­viselői megvitatják, miként hangol­hatnák össze intézkedéseiket a mig­ráció okozta gondok kezelésében, egyben közös álláspontot alakítanak ki a bécsi konferencia dokumentum- tervezetével kapcsolatban. Genf - ismét a béke városa? A többi európai nagyváros ide­ges rohanásához képest Genf, a svájci konferenciaközpont álmos tóparti község csupán, s valószí­nűleg 100-200 kilométeres körze­tén kívül nem sokan ismernék ne­vét-ha nem itt születne meg időről időre a világbéke. A béke városa elnevezés, amely- lyel gyakran illetik, sablonosnak és közhelyszerűnek tűnhetne, hanem lenne valóságtartalma. Csak az el­múlt fél évtizedben olyan átütő je­lentőségű nemzetközi események vendéglátója és rendezője volt Genf, mint Reagan egykori ameri­kai és Gorbacsov (még mindig) szovjet elnök első, 1985. novem­beri találkozója, amelyet sokan a vég kezdetének, vagyis a hideghá­ború vége felé tett első lépésnek tekintenek. Éppen két évvel ké­sőbb ugyanitt rázott kezet egymás­sal George Shultz amerikai és a Eduard Sevardnadze szovjet (egyaránt egykori) külügyminiszter a közép-hatótávolságú nukleáris eszközök felszámolását előíró, frissen aláírt egyezmény dossziéi fölött. A szovjet csapatok tízévi cél­talan, és máig értelmes magyará­zat nélküli öldöklés után „Genfen keresztül” masíroztak ki a kietlen és kegyetlen Afganisztánból: a svájci városban öntötte végső for­májába 1988-ban a rendezést cél­zó megállapodásokat az amerikai, a szovjet, a pakisztáni és az afgán külügyminiszter. Nem csoda, ha mindezek után az egymást már szerető, még csak megszeretni készülő, nem kedvelő, vagy éppen engesztelhetetlenül gyűlölő politikusok egyaránt elő­szeretettel randevúznak a Genfi-tó partján: évente 300 legkülönfélébb találkozóra legalább 25 ezren gyűlnek itt össze a világ minden sarkából. Rájuk összesen nem for­dít most azonban annyi szorongó figyelmet a világ, mint a szerdán tárgyalóasztalhoz ülő két férfiúra, James Bakerre és Tárik Azizra. Kettejük közül az iraki külügymi­niszter érezheti otthonosabban itt magát: 1988-ban hetekig szinte Genfben lakott, amikor az Iránnal vívott nyolcéves háború lezárásá­ról kellett dönteni. Akkor sikerült, bár a világ akkor is pesszimista volt. A világ most is az, dönteni most is kell. Genfet még mindig a béke váro­sának hívják. Várhatóan februárban emelik a nyugdijakat Az áremelésekkel párhuzamosan februártól - január 1 -ig visszame­nően - várhatóan emelkednek a nyugdíjak is. Az emelkedés átlagos mértéke 1991-ben várhatóan 24 százalék lesz, amennyiben a parla­ment igy dönt. Ennek kétharmadát fi­zetik már az év első napjától. A Népjóléti Minisztériumban ezzel kapcsolatban három változatot dol­goztak ki. Ezeket a parlament soron következő, január 14-15-i ülésén tárgyalják meg a képviselők és ek­kor el is döntik, hogy melyik sziszté­ma szerint történjen az emelés. Az első változatban csak a legrosszabb szociális helyzetben élők kapnának nyugdíjemelést. A második elképze­lés szerint a klasszikus biztosítási el­vet, a ledolgozott évek számát ven­nék alapul, ezen belül a maximum- és a minimumösszeg megállapítá­sánál vennék figyelembe a rászo­rultságot. A harmadik variációban pedig a szociális szempontok és a szolgálati évek kombinációjával ha­tározzák meg az emelések összegét. A Társadalombiztosítási Főigaz­gatóságtól szerzett információ sze­rint - tekintettel a beígért áremelések nagyságára - a döntésnél elsősor­ban szociális szempontokra helyez­nek nagy hangsúlyt. Autószalon Washingtonban Előtérben a biztonság - és a japánok (Folytatás az 1. oldalról.) Valóban: sokan mára megnyitó előtt. gyülekeztek, hogy az elsők között le­hessenek, nézhessék, tapinthassák a kongresszusi központ óriás csarnoká­ban a teljes személykocsi-választékot - mintegy 500 autót. Mi az új? Igazán új az 1991-es modellévre tulajdonkép­pen nem született, vallják be a kiállítók is. Az „új” típusok javarészt a tavalyiak kissé átalakított, többnyire erősebben motorizált, a légellenállás csökkenté­sére legömbölyített változatai. A mű­szaki korszerűsítés mindenesetre két­ségtelen: porlasztós autó szinte már alig akad, általános a benzinbefecs­kendezés a kiskocsiknál is, akárcsak a teljesítményt javító, a fogyasztást csök­kentő sokszelepes motorok. A legújabb olajválság Amerikában is a középpontba állította a fogyasztást, bár ez itt még mindig nem igazán prob­léma: az üzemanyagárak ugyan 30-40 százalékkal emelkedtek az Öböl-vál­ság óta, de igy is csak felét-harmadát teszik ki az európainak. A trend sajáto­san kettős: mig 1973, az első olajválság előtt az amerikai kocsik átlagosan 20 li­tert fogyasztottak 100 km-re, azóta a műszaki haladás, a kisebb motorok ezt levitték 10-12 literre. Sőt: egyre nép­szerűbbek a Honda, a Toyota, a Suzuki és társaik ennél is jóval kevesebbet fo­gyasztó kismotorjai. Ugyanakkor ame­rikai és japán cégek - a piaci keresletre reagálva - ismét elkezdték gyártani azokat a 4-5 literes űrtartalmú, nyolc- hengeres motorokat, amelyeket a het­venes években a süllyesztőbe tették. Míg a józanul számoló polgár kiskocsi­ba ül (itt egy Opel Vectra vagy bárme­lyik Volkswagen is annak számit), a te­hetősebb, rátartibb immár nemcsak a 8, sőt 12 hengeres BMW-k, bivalyerős Mercedesek között válogathat, hanem japán vetélytársaik között is. Amelyek legalább olyan kitűnőek - és jóval ol­csóbbak. Ami közös sajátosságuk, hogy zabálják a benzint. Olyan korban, amikor hamarosan amerikaiak ezrei halhatnak meg a Közel-Keleten, töb­bek között azért, hogy ne emelkedhes­senek tovább az olajárak. Az amerikai automobilizmus másik jelszava a biztonság. Az önműködő övék ott vannak a hátsó üléseken (las­san kötelezővé is válnak); olcsóbb ko­csikba is beépítik, néha már alapfel­szerelésként, a vezető, vagy útitársa életét frontális ütközésnél megmentő légpárnát, valamint a fékek blokkolását gátló berendezést. A közbiztonság, he­lyesebben annak hiánya miatt mind népszerűbbek az elektronikus riasztó berendezések: van, amelyik rádión jel­zi a gazdának, ha piszkálni kezdik a ko­csiját, s van, amelyikben szintetizátor kezd ijesztően, emberi hangon böm­bölni, ha valaki túl közel merészkedne. A biztonság annál is fontosabb, mi­vel a felmérések szerint az amerikai au­tóvásárlások többségénél nö dönt: vagy nő veszi a kocsit, vagy döntő sza­va van a ház uránál a tipus és a felsze­relések megválasztásánál. Az autószakma kifelé derülátó - be­felé annál kevésbé. A mind világosab­ban kibontakozó gazdasági pangás az autóeladásoknál is érződik, mind gyak­rabban állnak le hetekre egyik vagy másik gyár futószalagjai, másutt töme­gesek az elbocsátások. A főleg a japán vetélytársak miatt kialakult helyzetben a jelszó az együttműködés - aminek következtében az amerikaiak sokkal több japán kocsit vesznek, mint gon­dolnák. A Ford Mercury eredetileg a Mazda 323, a Chrysler a maga márkaneve alatt árulja a Mitsubishi kiskocsijait, míg a General Motors „Geo” márkanéven széles választékban árul a maga neve alatt különböző japán autókat: a Suzuki Swift itt a Metro, az Isuzu, a Storm, a To­yota Corolla a Prizm névre hallgat. Nem egy közülük már az Egyesült Államok­ban készül, így nem esnek exportkorlá­tozás, vám alá. A japánok térhódítása az autó hazájában feltartóztathatatlan­nak tűnik. HELTAI ANDRÁS (Washington) Egy rémhír nyomában Egyelőre versenyben a FOKI * Munkásbuszból mozgóbolt Az OTP tovább emeli a betéti kamatokat (Folytatás az 1. oldalról.) Ahhoz, hogy a betétesek reálka­mathoz jussanak, vagyis a bank­ban elhelyezett pénzük lépést tart­son a várhatóan 36 százalékos inf­lációval, az OTP-nek mintegy 45 százalékos bruttó kamatot kellene fizetnie, amiből lejön a 20 százalé­kos forrásadó. A pénzintézet azon­ban ilyen mértékű betéti kamat­emelésre nem képes, mert akkor a hitelkamatok legalább 50 száza­lékra emelkednének. Ez pedig elvi­selhetetlen lenne a lakosság és a gazdálkodó szervezetek számára is. Elmondta azt is, hogy az elmúlt évben kizárólag a kamatjóváírá­sokkal emelkedett néhány száza­lékkal a lakosság forintbetétállo­mánya, valamint az értékpapírok összege, miközben háromszoro­sára nőtt a devizabetétek összege. Varga István, a Postabank vezér­igazgató-helyettese arról tájékoz­tatta az MTI-t, hogy nagyon gondos mérlegelés után döntenek majd a betéti kamatok emeléséről. Hiába szabadították fel a kamatokat, mert azok emelkedésének gátat szab­nak a közgazdasági tényezők. A gazdaság egyelőre ugyanis nem viselne el 50 százalékos hitelka­matot, vagy csak nagyon szűk kör­ben lenne igény ilyen feltételek mellett banki forrásra. így a kihe­lyezési lehetőség szab gátat a be­téti kamatok emelésének, azaz végre kialakul a kereslet és a kíná­lat egészséges aránya. Elmondta azt is: vannak olyan országok ahol nemcsak a betéti, hanem a hitelka­matok is alacsonyabbak az inflá­ciós rátánál, mert a vállalkozók nem képesek megfizetni a magas hitelkamatokat. (Folytatás az 1. oldalról.) Természetesen igy kevesebb emberre lett szükség, a termelés­hez kellett igazítanunk a létszámot. Ezért már februárban megszüntet­tük a harmadik műszakot, és meg­váltunk hetven vidéki dolgozónktól. Ez óriási költségmegtakarítást je­lentett, ugyanis a három munkás­buszjáratunk közül, amelyek Mő- csényből, Mórágyról, Bátáról és Bátaapátiból hordták be az asszo­nyokat, egyet leállíthattunk. Moz­góboltot alakítottunk ki belőle, me­lyen saját fonalainkat árusítjuk. A másik két busszal továbbra is a dolgozóinkat szállítjuk, de már csak Bátaszékről, Alsónyékről és Lajvérról.- Tudnak valamit azokról, akik­nek felmondtak?- Igen, többségük talált másik munkahelyet. Ennek ellenére so­kan elégedetlenek voltak, mert az elbocsátottak nagyobb arányban a fizikai állományból kerültek ki. De a szállításra, fűtésre, portaszolgá­latra most is szükség van, így eze­ken az úgymond nem termelő terü­leteken dolgozókat nem küldhet­tük el. A maradottakat ugyanakkor gyakran átcsoportosítjuk, attól füg­gően, hogy mikor hol van rájuk szükség. Ez persze kihat a pénz­tárcájukra, és így a hangulatukra is, de nincs mit tenni. Sajnos a bel­kereskedelem egy csomó import­fonalat is behozott, amelyek ugyan drágábbak, mint a mieink, mégis konkurenciát jelentenek. Az előző évi 1300-1400 tonna helyett így ta­valy csak 500-530 tonnát tudtunk eladni. Csökkenteni kellett a kész­leteket, a kocsiról rögtön az üzem­be rakjuk le az anyagot, nincs pén­zünk raktározásra. Azért 13. havi fi­zetést tudtunk adni, májusban és szeptemberben béremelés is volt, de éves szinten csak 8-9 százalék.- Nem túl biztatóak tehát a kilátá­sok. Ezek szerint igaz, hogy eladó a FOKI? Vagy van rá remény, hogy kifognak a gondokon?- Mivel a gazdasági életben ma minden bizonytalan, nem tudjuk, hogyan változnak az árak, mi az, amit mi is beépíthetünk az áraink­ba. Egyelőre csak negyedéves szerződéseink vannak, az 1991 -es év első három hónapjára a kapaci­tásunknak mintegy 60-70 százalé­kát kötöttük le. Elsőrendű felada­tunknak a lakossági igények kielé­gítését tartjuk, s bízunk abban, hogy kedvező változás lesz a szo­cialista piacon is. Növekedésre ugyan nem számítunk, deajelenle- gi szintet talán tartani tudjuk. Eladni mégsem akarja a központ ezt a gyáregységet. Hiszen ott történik a nedves kikészítés, nálunk a szá­raz, egymásra épül a munkánk, de keresünk minden olyan lehető­séget, ami javítana a helyzetünkön. Bérbe adnánk például az egyik nagy raktárépületünket, de olyan érdeklődő, aki a mi tevékenysé­günkhöz hasonlóval szeretne fog­lalkozni, még nem akadt. A mi je­lenlegi termelési szintünk nem te­szi lehetővé olyan nyereség eléré­sét, ami a meglévő mellett valami újabb profil bevezetésére is ele­gendő lenne, az eddigi érdeklődők közül viszont tőkét senki nem ho­zott. Ezért nincs más hátra, mint hogy továbbra is lefaragjunk a költ­ségeinkből, s árban, minőségben próbáljunk versenyképesek ma­radni a piacon. Amíg ez sikerül, ad­dig nem kerül utcára ez a 117 em­ber. CSER ILDIKÓ Önkényes földfoglalás Alsónémediben Hétfőn Alsónémedi határában önkényes földfoglalást hajtott vég­re három helybeli gazda, akik kifo­gásolták a Közös Út Mezőgazda- sági Szakszövetkezet földvissza­adási gyakorlatát. A korábban 2200 hektáron gazdálkodó szak- szövetkezet közgyűlésének dönté­se szerint földmérő bizottság hatá­rozta meg, hogy a földigénnyel je­lentkező 300 tag hol, milyen terüle­tet kapjon vissza. Az akció során a bizottság 300 hektár földet juttatott vissza a tagok tulajdonába, akik­nek többsége nem az annak idején közösbe vitt földjéhöz ragaszko­dott, hanem azt a földet kérte, ame­lyen már évek óta gazdálkodott. Voltak, akik megelégedtek az ere­detihez hasonló értékű földdel. Nem így a három gazda, Szarka Balázs, Kozma Jenő és Józan Sán­dor, akik ragaszkodtak eredeti földjükhöz. Álláspontjuk szerint ugyanis az aranykorona értékeket rögzítő könyvelést az elmúlt évek­ben manipulálták, az adatok nem hitelesek, így földcsere esetén ér­téktelenebb területhez jutnának. Csakhogy az eredeti földjük idő­közben átkerült a szomszédos Fel- sőbabádi Állami Gazdaság tulaj­donába, így e területtel a szövetke­zet már nem rendelkezik. Ennek el­lenére Szabó János, a szövetkezet elnöke - bár az önkényes földfog­lalást helyteleníti - hajlandó a kompromisszumra: megegyezett a felsőbabádi gazdaság vezetőivel, hogy visszacserélik az érintett föld­területet, igy a három gazda is hoz­zájuthat ősi jussához. A kérdés csak az, hogy az illetékes földhiva­tal hajlandó lesz-e bejegyezni az ily módon visszaszerzett 20 hektárt. Dr. Szabó Zsolt a területi hivatal vezetője Baranya, Somogy és Tolna me­gyék köztársasági megbízottja dr. Szabó Zsoltot, az MDF szekszárdi szervezetének elnökét kérte fel a Tolna Megyei Területi Hivatal veze­tésére - tudtuk meg a fontos hírt tegnap este magától az érintettől a helyi szervezet közgyűlésén. Mivel ez a kizárólagosan szakmai tiszt­ség nem egyeztethető össze veze­tő pártfunkcióval, ezért dr. Szabó Zsolt bejelentette az elnöki tiszt­ségről való lemondását. A leendő hivatalvezető ezenkívül a szek­szárdi önkormányzati képviselői tagságát sem találta összeegyez­tethetőnek elkövetkezendő mun­kájával. A rendezvényen szó esett még az MDF negyedik országos gyűlésének az eseményeiről, a párt helyi szervezetének pénzügyi gazdálkodásáról, valamint a közel­jövőben megrendezendő tisztújító közgyűlés időpontjáról is. Austria­Lotto A Lott'ó Unió Kft. közlése szerint az 1. heti osztrák lottó nyereményei az illeték levonása után a követke­zők: 6 találatos nem volt. A következő hétre átvitt nye­remény összege 27 982 656 schilling. 5 plusz 1 találatos 8 darab, nyereményük egyen­ként 1 165 944 schilling. 5 találatos 342 darab, nyereményük egyenként 24 644 schilling. 4 találatos 19517 darab, nyereményük egyéként 575 schilling. 3 találatos 391 873 darab, nyereményük egyenként 35 schilling. A Jokerszámra fizetett nyeremény 3 421 502 schilling. Felborult egy villamos Felborult egy 24-es villamos hétfő délután Bu­dapesten, a Vajda Péter utcában. A BKV fődiszpécsere az MTI munkatársának háromnegyed hatkor elmondta: a súlyos baleset következtében 41 utas sérült meg, s meg nem erősített források szerint hatan életüket vesztet­ték. A baleset körülményei egyelőre ismeretle­nek, a rendőrség és a mentők nagy erőkkel vég­zik a mentést. Mivel a villamos felállítását még nem kezdték meg, a vonalon a forgalom szünetel. Az Országos Mentőszolgálat este hét órára ígéri, hogy a sérültekről részletes felvilágosítást tud adni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents